Mit tehetünk, ha az Európai Unió felszámolja magát?
Nem kell ahhoz nagyon pesszimistának lennünk, hogy a jelenlegi EU-t egy alapvetően diszfunkcionális szervezetnek lássuk, amely nem megvédi Európát, hanem csak káoszt teremt. Ha egyenként nézzük a szervezet tagországait, szinte csak az önsorsrontás különböző stációiban vergődő államokat láthatunk, amelyeket egyszerre sújt politikai, kulturális, gazdasági, demográfiai válság, és persze amelyeknek a külső biztonsági kihívásokra sincs semmiféle válaszuk. Politikai válság és káosz Németországban, jogállami rend Lengyelországban
Nagyon komoly problémák tapasztalhatók a demokrácia működésében az Európai Unió fontos országaiban. Azt most hagyjuk, hogy a francia elnök egy szimpatikus homoszexuális fiatalembert nevezett ki miniszterelnöknek, aki gyorsan fontos minisztert is csinált (ha jól értem) a volt élettársából. Macron ezen lépése maga a kétségbeesés, ugyanis a homoszexualitás a végső védőpajzs jelenleg, hiszen transzszexuálist még ők is csak akkor neveznek majd ki, ha a nép már a Bastille-t ostromolja. Ferenc tudja, hogy jól nősült és meghirdette a "Polgári Magyarország" szociáldemokrata programját
A Ferenc, igen a Feri, hosszú, nagyon hosszú írással jelentkezett az Indexen. Nem érdemes elolvasni, még a kárörömfaktora is csekély, de közszolgálatiságból a legfontosabb mondatokat kiemeltük belőle és egy minimális kommentárral higítva átnyújtjuk önöknek. A magyar Coelho következik.
Hogyan lett Trump az USA utolsó esélye?
Amikor Coloradóban bírói úton megtiltották, hogy Trump induljon a republikánusok előválasztásán, egy dolog bizonyosan eldőlt, jelesül az, hogy a demokratáknak minden maradék eszük is elment. Minimum harminc éve már nem volt sok nekik, de ez most a csúcs. Persze a republikánusok sem bántak kesztyűs kézzel a demokrata elnökökkel és elnökjelöltekkel, de ilyesmire azért soha nem vetemedtek. De ha Trumpot az összes előválasztásból és a rendes elnökválasztásból is kizáratják a kezükben lévő jogrendszerrel a demokraták, akkor az USA életében nagyon új korszak kezdődik. Orbán Viktor a lényeges kérdésben "vétózott" és nem támogatott egy rossz, de csak jelképes döntést
A magyar kormánynak és Orbán Viktornak még számos alkalma lesz a jövőben arra, hogy megakadályozza az ukrán csatlakozást, ha Ukrajna nem mutat radikális javulást a lényeges kérdésekben a következő években. Ennek ellenére az Európai Unió azon tagállamai, akik valóban támogatták az ukrán csatlakozási tárgyalások megkezdését, vagy nem merték kifejezni az ellenérveiket, illetve egyszerűen meghajoltak a nyomásgyakorlás előtt, nagyon csúszós lejtőre vitték az EU-t. Csődközeli élmény, avagy Karácsony Gergely és a felelős gazdálkodás
A csőd szélén tántorog a fővárosi önkormányzat. Ez végül is nem meglepő, a Gyurcsány+Karácsony=Csőd egyenlet közismert igazság. A legjobbkor, kb. fél évvel az önkormányzati választások előtt. Csak nem arra alapozzák a Karigeri kampányát, hogy a csúnya Fidesz bántotta ezt a csodás embert? Kocsmai igazságok – Az ellenzéket sohasem érdekelte az emberek véleménye, mert az sosem egyezett az ő érdekeikkel
Az ellenzék nagyon nem szereti a nemzeti konzultációt. Hogy jön már ahhoz egy szuverén kormány, hogy megkérdezze a választókat? Ügydöntő véleménye ugyanis csak a liberális értelmiségieknek meg esetleg az ellenzéki politikusoknak lehet, a választóknak nem. Szerintük a kérdések sem jók: csupa olyan dologról van szó, amelyben az ellenzék leginkább letagadná a saját álláspontját, mert tudja, hogy az emberek nagy része nem ért egyet velük. Pocsék dolog lehet számukra így leírva, felsorolva látni azt a rengeteg teljesen ostoba, közveszélyes ellenzéki álláspontot, amelyet egyébként mindig is le szokott szavazni a magyar nép. Nekik az a természetes, ha csak ők nyilváníthatnak véleményt, senki más.
Azok a fránya enyhítő körülmények, két szem kinyomását meg lehet úszni 20 évvel
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nyilván nehéz gyermekkorral rendelkező, mentálisan kicsit zavart férfiember, aki felindultságában – mert miközben ölési szándékkal fojtogatta a volt barátnőjét, az megharapta –, első idegességében kinyomta annak mindkét szemét. Aztán miután ettől a sértett elájult, és az elkövető ezt meghalásnak vélte, a fojtogatást nem folytatta és távozott a helyszínről. Karácsony Gergely, a nevetséges
Gyurcsány Ferenc túl agresszív és veszélyes volt ahhoz, hogy nevetségessé váljon, pedig mindent megtett ennek érdekében. De évek kellettek az őt hatalomba segítő választóknak ahhoz, hogy ezt felismerjék. Ferinek már nem árt a nevetségesség, abban bízik, hogy az Orbán és a Fidesz csak eltűnik valahogy, és akkor majd ő lehet a kényszermegoldás. Karácsony Gergely – ha lehetséges ilyesmi egyáltalán – többet tett, mint a másik nagy nevettető: egész pályafutása nem más, mint kínos felsülések, nagy bemondások perceken belül kiderülő röhejes tarthatatlansága és kihátrálások története. Donáth Anna ma megint DK-ellenes hangulatban ébredt!
Donáth Anna az új Fekete-Győr András, aki ezt leginkább azzal akarja demonstrálni, hogy nem ő a Gelencsér Ferenc. Fekete-Győrtől a kisfiús bájt (szigorúan harminc méterről messzebről nézve), Gelencsértől pedig a pártelnökséget szeretné elbírlalni. Ezt országjárással (nép közé vegyülés) és hosszú beszédek elmondásával kívánja elérni, amennyiben ez valamiféle közvélemény-kutatások népszerűségi mutatóiban, növekedés formájában egyszer megmutatkozik. A Momentum ma küldöttgyűlést tartott, amelyen Donáth Anna egy nagyon hosszú beszédet mondott. A beszéd tartalmazta az összes klisét, amit az ellenzék már elmondott a Fideszről, egymásról és önmagáról, csak most Donáth Anna és a Momentum volt az alany. Csak béke és nyugalom ne legyen!
Az ember azt gondolná, hogy van a világnak egy olyan állapota, amikor már akkora a káosz, hogy a politikai elitek is elkezdik félteni a saját életüket. Volt már ilyen, a hidegháború idején hiába épültek meg a politikai vezetések számára a bunkerek, mindenki el akarta kerülni, hogy végül oda kelljen költöznie az utolsó éveiben. Tényleg meggyőzte már az ellenzék a szavazóit arról, hogy külföldi támogatással kell megdönteni a törvényes magyar kormányt?
Az elmúlt másfél év egyik legkomolyabb belpolitikai fejleménye, hogy az ellenzék a megmondóembereivel, influenszereivel, propagandistáival, kereskedelmi médiájával egyetemben a saját buborékjában a közbeszéd részévé tette a hazaárulás legalizálását. A cél az, a szavazóik szokják meg – és kognitíve, illetve érzelmileg is fogadják el –, hogy a politikai elitjüket és a sajtójukat is külföldről finanszírozzák. Ez persze már így van sok-sok éve, de most érezték úgy, hogy már ezt büszkeséggé lehet emelni: a külföldi, a nyugati az igazi, pénzben is, sajtóban is, ideológiában is, érdekben is. Az elfelejtett háború
Melyik? Hát bármelyik, amelyiknél van újabb. Ne adja Isten, ha a kínaiak megtámadják Tajvant, úgy el fogjuk felejteni az izraeli–palesztin háborút, bárhol tartson is, ahogy most eltűnt a semmibe az orosz–ukrán háború. Az ukrán nagy áttörés talán felférne még a nyugati lapok címoldalára, de a szokásos pár százas napi veszteség, és a néhány száz méternyi vérrel szerzett föld nem. Az esetleges orosz áttörés kommunikációjáról pedig majd dönt a cenzori hivatal, az algoritmus. Mi a különbség az orosz–ukrán és az izraeli–palesztin háború között? (18+)
Katonailag rengeteg minden, politikailag is összemérhetetlenek, csak a polgári lakosság szenvedései azonosak. Persze mindkét háború felesleges is, ráadásul mindkettő a gyengébb fél számára felesleges. Ahogy az amerikaiak és az európai elitek készek az utolsó ukránig harcolni, ugyanúgy készek az arab országok és a palesztin terroristák az utolsó palesztinig háborúzni Izrael ellen. Ezek tényleg nem akarnak független Magyarországot?
Magyarország egy lokalitás. Saját szabályokkal, hagyományokkal, életmóddal, vágyakkal, teljesen a magyar tájra optimalizált mindennapokkal. Ezeknek a hagyományok és hétköznapok egyszerre vannak nagyon messze a jelenlegi nyugati életstílustól és a keleti brutalitástól. Kompország már rég nem az, talán soha nem is volt az. Meghalt Aristo
Aristót tulajdonképpen Apámtól örököltem. Na meg persze az úri középosztálytól, amelynek talán a tagja lehetett volna, ha marad a Magyar Királyság. De persze abba ugyanúgy nem illett volna bele, mint a hatvanas évek kádári konszolidációjába, és persze ahogy nem illett bele a szocialista mezőgazdaságba sem. Kikényszeríthet-e olyasmit az EU, ami egy tagállam számára kirívóan káros?
A közép-európai tagállamok számára az Európai Unióban való létezés az első perctől kezdve az előnyök és a hátrányok közötti lavírozást jelenti. Az EU előnyeit fölül-, a hátrányait alulbecsülték mind gazdasági, mind politikai tekintetben a csatlakozás előtt, a szakértők és a politikusok egyaránt. Mi kérdezünk – Egy görög istennek kell feltámadnia, hogy megmentsen bennünket? – Rácz András íróval beszélgettünk
A Föld szinte minden kultúráját a felismerhetetlenségig megváltoztatta az elmúlt száz év, különösen az utolsó pár évtized technológiai fejlődése és persze nem mellesleg a kifejezetten amerikai (alapvetően mozgóképes) tömegkultúrával történő találkozás. Olyan emberi tulajdonságainkat, képességeinket és szükségleteinket is érintette ez a változás, mint az alapvető örömeink megélése, a létezéssel járó nehézségek elviselése és persze a valóságérzékelés. Soha nem volt olyan nagy a szakadék a generációk között, mint most. A negyven felettiek még a könyvek korában születtek, amelyet talán csak a tévé kezdett ki valamennyire. És ezek az emberek most rácsodálkoznak arra, hogy habár teljes jogú lakói és használói a virtuális világnak, ebben a környezetben nem képesek megélni azokat az örömöket, amelyeket a valóságból ismernek. Mi, az ötvenen túl sokszor érezzük úgy, hogy az énvédelemre szánt nagy érzelmek és hárítások teszik boldogtalanná a gyermekeinket. Rácz András íróval a "Feltámadt a nagy Pán" című könyvéről és sok minden másról beszélgetett Bálint Botond. 
