A PestiTV küldetése
A PestiTV-ben két dolog lesz fontos, mi magyarok és a valóság. Ebben a tévében liberális előfeltevések nélkül, magyarként fogunk beszélni és elsősorban nem a liberálisokra, hanem a valóságra figyelünk majd - hiszen azt mindannyian jól tudjuk, hogy a liberálisok agymenésén leginkább csak röhögni lehet. Ez a televízió azoknak szól, akik úgy élnek a jelenben, hogy nem felejtették el a múltat, a szüleiket, a nagyszüleiket. Úgy kezdünk bele az újba, hogy egyúttal folytatjuk a régit. Az 1990-ben elmaradt elitváltás tragikus következményei
Magyarországon utoljára 1944 és 1953 között volt elitváltás. A második világháborúig regnáló elit eltüntetését már a megszálló németek és a nyilasok is megkezdték, majd a Vörös Hadsereg és a kommunisták fejezték be. Az ötvenes évek elejére gyakorlatilag eltűnt a korábbi Magyarország teljes politikai, kulturális, gazdasági elitje, a helyi társadalmi elitek nagy részével, a falvak és kisvárosok tekintélyes embereivel, önálló egzisztenciáival együtt. Vagy megölték, vagy mindenüket elrabolták és bebörtönözték őket, sokszor a családjukkal együtt, vagy a kirablásuk után minden társadalmi szerepvállalásból kiparancsolták őket és elüldözték onnan, ahol ismert emberek voltak. A kommunisták teljes elitcserét hajtottak végre. Hétköznapok járvány idején
Az emberiség, az európai emberek is mindig is kénytelenek voltak együttélni a különböző fertőző betegségekkel. A járványos gyermekbénulást például csak a hatvanas években sikerült megfékezni Európában, de világszerte még mindig sok fertőző betegség kínozza az embereket. A modern egészségügynek, a jóltápláltságnak és persze a szerencsének hála az európai ember elszokott attól, hogy súlyos, esetleg halálos fertőző betegségekkel kelljen szembenéznie napi rendszerességgel az életében. De ennek vége. Ahogy az AIDS-szel, az antibiotikum-rezisztens baktériumok általi fenyegetéssel meg kellett tanulnunk együtt élni, vagy ahogy a visszatérő influenzajárványokat is megtanultuk kezelni, úgy a koronavírus is a mindennapi életünk része lesz. Legyőzni teljesen talán nem fogjuk, de kordában tartani igen.
A jellemtelenség, mint művészi erény
A kommunizmus bukása után „nagy művészek” tömegéről derült ki, hogy nem véletlenül lettek ők a nagy művészek. Ki nyíltan, ki titokban, ki nyíltan és titokban is mindent megtett a kommunizmus világméretű győzelme érdekében. A közös az volt bennük, hogy nem érezték szükségét annak, hogy bármilyen módon is megmagyarázzák, miként is volt ez. Ők mindig is – a helyi kommunista párt tagjaként, a diktatúra kegyeltjeként, sztárjaként – a demokráciáért, a liberális jogállamért harcoltak, és aki ezt kétségbe meri vonni, az rohadt fasiszta. Végül is az NDK foglalta el az NSZK-t!
Talán már elfeledett történelmi ténynek lehet nevezni, hogy 1990-ig Németország mai helyén két gyökeresen különböző német állam létezett: nyugaton az NSZK, a kapitalista változat, keleten pedig az NDK, a kommunista változat. A német egyesülés után, ha valaki azt mondta volna, hogy az egyesült Németország harminc év múlva jobban fog hasonlítani az NDK-hoz, mint az NSZK-hoz, egész bizonyosan hülyének nevezték volna. Pedig Marx-szobrot most nyugaton avatnak, és Németország olyasmiket kér számon például Lengyelországon, ami korábban csak a kommunistáknak jutott eszébe. Mi lesz a Jobbik szavazóival?
A hatalmát visszaszerezni akaró királyi családként viselkedő Apró-klán megnyerte az ellenzéki térfélen a dominanciaküzdelmeket, és már most megszerezte a totális hatalmat. Kijelenthető, hogy a Jobbik, az MSZP, az LMP, a Párbeszéd 2022 elején a közelében sem lesz a parlamenti küszöbnek. Szervezeteik addigra széthullanak, a parlamenti helyekért élet-halál harcot folytató pártarisztokráciák kivételével tagságuk sem nagyon lesz már. Még a Momentum sorsa is kérdéses, egy ennyire nyilvánvalóan szellemi kapacitások nélküli párt, amelyik kizárólag külföldről importált kommunikációs technológiák felhasználásából él, nagyon érzékeny a politikai klíma számára nem értelmezhető változásaira. Jordán Tamás tévedhetetlensége és a pápa
Jordán Tamás kiváló színész, nem kétséges: csodálatos beleérző képességgel, tulajdonképpen XVI. Benedek pápaként támadjaVidnyánszky Attilát. Ugyanis Jordán a pápát fogja alakítani egy darabban, és annak tévedhetetlensége már át is sugárzott rá. Mondjuk a szöveg alapján Jordán saját csalhatatlanságába vetett hite sokat segített volna XVI. Benedeknek is, de ő nyilván Istenhez fordult a kétségeivel, nem Jordán Tamáshoz, aki viszont nagylelkűen megbocsájtja ezt neki. A liberálisok azt gondolják, csak nekik van joguk a fiatalokat nevelni, sőt, akár csak hozzájuk szólni is. Azért ezt ne vegyük már be!
Az összes ellenzéki párt válságban van
A választási ciklus felénél a kormánypártok népszerűsége ötven százalék felett van, úgy, hogy valószínűleg most először nem is mérik felül őket, ahogy szokták, néhány százalékkal, hanem a stabil Fidesz szavazók száma valóban most több, mint az összes választó fele. Ennek az az oka, hogy a Fidesz és a miniszterelnök szokás szerint talált az emberek számára elfogadható válaszokat az ország problémáira, az ellenzék viszont még az önkormányzati választásokon szerzett pozícióival sem tudott élni. Az ellenzéki pártok pedig egyenként és különböző okokból vannak válságban, úgy, hogy egyiknek sincs igazán esélye arra, hogy a helyzetén javítson. Lengyelország is nemet mondott arra, hogy gyarmat legyen
Bizonyos szempontból a lengyel választások is olyanok, mint a magyarok. A szuverén államvezetésre pályázó konzervatív, jobboldali lengyel jelöltek küzdenek olyanokkal, akik egyértelműen helytartóságként értelmezik a választott pozícióikat. Tulajdonképpen Brüsszel, sőt a lengyelek esetében inkább Berlin jelöltjei indulnak el, „igazkonzervatívnak” maszkírozott centristaként a parlamenti többségért és az elnöki székért. A lengyelek azonban nem dőltek be,- szűken- de biztosan visszaküldték varsói polgármesternek az ottani Karácsony Gergelyt. Karácsony Gergely egy stadion árát költi el öt év alatt a 40+1 "tanácsadójára"
Az elmúlt tíz év egyik slágere volt a stadionozás, vagyis az, hogy az ellenzék mindent stadion-egyenértékre számított át. A stadion váltópénze a lélegeztetőgép volt, de ezt a haladók legnagyobb bánatára a koronavírus-járvány elvette tőlük, mert azt már nem merik mondani, hogy abból nincs elég, sőt, szerintük már túl sok is van belőlük. Aztán valamelyik ostoba indexes azt a hibát is elkövette, hogy kiszámolta, milyen elenyésző összeget költött a kormány stadionrekonstrukciókra és -építésekre tízéves távlatban. A stadion szép nagy műtárgy, nem lehet nem észrevenni, ellentétben például a tanácsadással, ami igazán sikeresen tud észrevétlen maradni. Karácsony Gergely tanácsadói viszont látszanak, bizonyára miattuk újítódik fel ilyen félelmetes gyorsasággal a Lánchíd, van üres biciklisáv a Körúton, kedves fullánkos méhecskék a buszmegállókban és lesz majd 30 kilométer/óra a maximális sebesség Budapest közútjain. Ja és persze azt, hogy a főpolgármesternek eszébe se jusson elkezdeni a Lánchíd felújítását! A hó politikai okokból fehér
Az elmúlt tizenöt évben egyre gyorsuló ütemben tapasztaljuk, hogy teljesen abszurd ötletek merülnek fel a politikai baloldalon, a kommunista-liberális ideológiai univerzum „valósága” egyre félelmetesebb igényekkel lép fel a normálisak felé. Ne féljünk kimondani, elmebetegekkel van dolgunk, akik mindent le akarnak rombolni, hogy az utópiájukat megvalósíthassák a romokon. A liberálisok azt a következtetést vonták le a XX. század történelméből, hogy a nácik és a kommunisták nem mentek eléggé messzire, nem pusztították el eléggé a múltat. Ők azonban készek ezt a feladatot elvégezni. Viszlát Operatív Törzs, de azért ne gyere vissza!
Sokak számára vált rendszeres programmá a járvány kirobbanásának idején és a karantén emberpróbáló napjaiban, hogy ebéd előtt megnézik az Operatív Törzs napi sajtótájékoztatóját. Aztán ahogy egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy megússzuk a dolgot és nem kis részben az Operatív Törzs szakembereinek köszönhetően véget ér a veszélyhelyzet is, lassan elfelejtkeztünk róla, hiszen az egyre jobb hírek egyre unalmasabbá is váltak. Ilyen a világ és ilyenek vagyunk mi emberek, a jó híreket tekintjük természetesnek, persze tulajdonképpen nagyon is jó, hogy lehetünk ilyenek. Már a Momentum sem a régi, megvolt az első rovancsolás
Szórakoztató és tanulságos meglepetéseket okozott a Momentum hétvégi kongresszusa. Fekete-Győr András maradt például a párt elnöke, pedig korábban arról szóltak a hírek, hogy egy átlagos intellektusú embert akarnak elnöknek, mert elengedhetetlenül szükségesnek látszott a pártvezetés szakmai színvonalának emelése. Valamint eltűntek a párt két fővel kibővített elnökségéből azok is, akiket a kedvességükért annyira megszerettünk az elmúlt években. Hogy hová, azt még nem lehet tudni, de nem bújócskázni indultak az érintettek, az bizonyos. A középosztálybeli életek nem számítanak!
Az átlag amerikai teljesen elfelejtette, hogy mitől működik a társadalma. A hatvanas évek óta szinte minden olyan társadalmi szabály eltűnt, amely naggyá tette Amerikát. Nem véletlen, hogy leginkább a fekete és kisebb részben a latin ajkú kisebbséggel van baj, mert a később (a 4.-5. generációs kínaiak is) bevándorolt ázsiaiak még őrzik annak a zárt társadalomnak a szabályait, amelyből jöttek. A „haladók” teljesen félreértik a helyzetet, amelynek előidézői és hitük szerint haszonélvezői. Amerika nem a Nyílt Társadalom felé halad, hanem a társadalomnélküliség felé. Ezek rendőrségellenes és rend ellenes tüntetések, semmi közük a rasszizmushoz! Soros György álma: a végtelen nagyságú kamat!
Az ember, ha nem jár liberálisok közé és jobbikos társaságba, akkor viszonylag ritkán fut össze elmebetegekkel. Gonosz és ostoba emberekkel igen, de Hitlerrel, Sztálinnal ritkán lehet összetalálkozni a CEU szemináriumain. Pedig ezek az elvtársak-urak is alkottak nagyokat, a hidrogénbombára alapozott tájépítészet ötletével vagy azzal, hogy országuk lakosságának, meg még azokénak egy részét, amelyeket meg tudtak szállni, koncentrációs táborokba zárták, és aztán nem adtak nekik enni. Soros Györggyel azonban a budapesti liberális értelmiség 90 százaléka lepacsizott már és nem vette észre, hogy Palpatine kancellár akar Soros Györgyre hasonlítani és nem fordítva. Az én Trianonom
Amikor egy bő évtizeddel 1956 után a magyarság utolsó véres és gyors XX. századi tragédiája után megszülettem, az én családomban már nem beszéltek Trianonról. Néhány elejtett szót, félmondatot leszámítva az iskolában hallottam először a ”történelmi Magyarország” eufemizmust, azt, hogy voltunk valaha nagyobb ország is. Polgári, eleve beszélgetős család lévén a veszteség kifejezhetetlen és elmondhatatlan volta miatt hallgattak erről. Nem lehetett elmondani. Mennyi ideje van hátra az MSZP-nek és a Jobbiknak?
A közvélemény-kutatások szerint legfeljebb néhány hónap. A szocialisták Párbeszédestől sem érik el a parlamenti bejutási küszöböt. Ez nem is meglepő egy olyan párttól, amelynek Bangóné a legismertebb arca, Mesterházy Attila a legokosabb politikusa és amelynek a Burány Sándora a Párbeszéd frakciójában ül. No és hiányzik az intellektuális ereje az MSZP frakcióból. A pártelnökük pedig képtelen olyat mondani, amit ne mondhatna el bárki más is. A Jobbik új vezetője pedig olyan párton belüli leszámolást mutat be a maga szerény eszközeivel, amely egyszerre emlékeztet a hosszú kések éjszakájára és a sztálini tisztogatásokra. Románabb a románnál: Bauer Tamás szerint a trianoni döntés nem sorstragédia a magyarságnak
Magyarországon, az SZDSZ színeiben országgyűlési képviselő lehetett egy olyan ember, akinek semmi köze ehhez az országhoz. Bauer szerint ugyanis a trianoni döntés nem sorstragédia a magyarság számára. Mondjuk volt olyan idő is Magyarországon, amikor az „ötvenes években” már az is hangulatjavító intézkedésnek számított, ha Bauer Tamás apukája nem ment be dolgozni (hagyok időt). De sajnos rendszeresen bejárt. 
