Magyar Péter az új Simicska?
Ugye emlékszünk még Simicska Lajosra? Erre a kérdésre nyilván jönnek a kötelező poénok, hogy bárcsak ne... vagy hogy persze, hiszen felejthetetlen a hózentrógere (övvel együtt hordva!), de leginkább, hogy „összeg*cizte” Orbánt, aztán meg a saját zakóját is összeh*gyozta/koszolta, amikor egy erősen viszkigőzös veszprémi éjszaka után hajnalban még egyszer felírta egy plakátra az ominózus szlogent: O1G. Kritikusnak lenni a Fidesszel szemben?
A kormánypárti sajtó, meg úgy általában a kormánnyal szimpatizáló közszereplők, rendre megkapjuk a felkérdezést: tényleg mindennel meg vagyunk elégedve, semmi sincs, amivel nem értünk egyet? Vagy hogy igazi ellenzéki kommentelősen fogalmazzak: miért nyaljuk fényesre a váli-völgyi taschenhitler seggét? Baranyi Krisztinából előjött az ember?
Előre bocsátom, lehet, hogy tévedek. És csak megegyezett a DK-val. Na, akkor először megmagyarázom ez előbbi mondatot. Baranyi Krisztina, Ferencváros polgármestere egy önjáró, autonóm személyiség az ellenzéki térfélen. (Ez kiváló eufemizmusként is használható ahelyett, hogy kerek perec „elviselhetetlennek” neveznék.) Nagyjából mindenkivel összeveszett már, és nem csak a kormányoldalon. Sőt, főleg a saját oldalán.
20 filmes bölcsesség, amire Magyar Péter nem figyelt oda
Amikor ez a cikk íródik, Magyar Péter még nem hozta nyilvánosságra állítólagos fergeteges–gargantuális–intergalaktikus–szuperszonikus bizonyítékait. De bármit is hoz a reggel, mire ezt olvassák az olvasók, egészen biztos, hogy semmi más nem fogja érdekelni őket; Magyar Péter garantáltan ellopja a keddi show-t. Magyar Péter, a mimetikus polialloid – de ki fizeti?
Mindenki ismeri a jelenetet, amikor egy társaságban hirtelen fingszagot érezni, és jön a kérdés: ki fingott? Majd a válasz: akinek piros a tenyere. És aki erre megnézi a sajátját, na, az fingott. Vagy legalábbis nagyon gyanús. Trump visszakerül a Fehér Házba?
Mi Trumpra tettük fel a zsetonjainkat – mondta Orbán Viktor az amerikai elnökválasztás kapcsán. Magyarorsztág szuverenista politikája, az ukrán háború lezárása, az illegális migráció megállítása mind-mind nagyban múlik azon, hogy sikerül-e Trumpnak győznie. De vajon sikerül? És hogy áll? Életveszélyes orvosok?
A Hardcore Hobbistában már szenteltünk egy fél műsort Hollywoodnak, és hogy kötelezővé tették a filmekben a fekete, meleg és egyéb kisebbségekhez tartozó szereplőket. Ennél súlyosabb, ahogy már a repülésben, légi irányításban is megjelentek a kvóták. És amikor azt hinnénk, ennél durvábbá, életveszélyesebbé már nem válhat az őrület, akkor az egészségügy azt mondja: Fogd meg a söröm!
Trump: úton a Fehér Ház felé?
Most nem elsősorban arról lesz szó, hogy ezt szeretnénk-e. Persze, jogos lehet a kérdés: miért is szeretné bárki, hogy vége legyen az ukrán háborúnak, alábbhagyjon az LMBTQ- és woke-őrület, megálljon a migránsáradat, lejjebb menjen az olajár... De nyilván hiba lenne azonnali csodát várni egy embertől. Az viszont egészen biztos, hogy Trump (és az őt támogató politikai körök) a Biden-adminisztrációhoz, és úgy általában a mainstream, globalista amerikai politikai establishmenthez képest egy egészen másfajta, sokkal kevésbé háborúpárti, a megváltozott geopolitikai helyzethez sokkal inkább alkalmazkodni igyekvő, ugyanakkor Amerika tradicionális értékeit és erejét fenntartani akaró irányvonalat képviselnek. Nehéz döntések
Nem unjuk még a sztorit? Könnyen lehet, hogy már igen. De ettől még mindig itt van velünk, s még egy darabig itt is lesz. A balosok habzó szájjal, veszett farkasokként kívánták Novák Katalin vérét, aztán Varga Juditét is – pont úgy, ahogy a csőcselék követelte Jézus halálát. Nagyon sokan szimpatizálnak azonban a két politikusnővel, a tábor jelentős része épp azt nehezményezi, hogy miért mondtak le. Isten hozza, Elnök Úr!
Nem, nem elírás a cím. Hanem vágy, remény, wishful thinking... és egy kis politikai fejtegetés. No, nem mintha ne sajnálnám szívből Novák Katalin távozását. A legjobb köztársasági elnökünk volt. Áder Jánossal semmi baj nem volt, de kicsit sótlan, Schmitt Pál egy jópofa vicc (ami aztán kicsit rosszul sült el), Sólyom László egy fafejű jogász volt, Mádl Ferenc szintén jogász alkat, végtelenül tisztességes, de nem volt dinamikus (nyilván az életkorából is adódóan), Göncz Árpád pedig egy hiú, önmaga hatása alá került, a pozícióját élvező és azzal visszaélő pártkatona és báb volt, de nevezhetjük egyszerűen alkotmánysértő gazembernek is. (Az ügynökmúlt alapos gyanújáról nem is beszélve.) A Budaházy-üggyel nem sikerült, most a pedo-sztorival próbálkoznak?
Az ember sokszor gondolja azt, hogy a baloldal lement a pöcegödör mélyére, ennél már nincs lejjebb. És akkor a baloldal azt mondja: fogjátok meg a söröm! Hétfőn rendkívüli parlamenti ülés, péntekre tüntetés meghirdetése, közben folyamatos lejárató cikkek dömpingje a cselédsajtóban. A parlamenti ülést ugyan nem ebben a témában hívták össze, de bőségesen elővették ezt is. Trump lesz a következő elnök?
Ezt még nyilván nem tudhatjuk, de jó eséllyel indul. Ha hagyják elindulni... Akik kicsit is követik az amerikai politikai történéseket, bizonyára találkoztak a hírrel, hogy Coloradóban az állami legfőbb ügyészség lehúzta Trump nevét a republikánus előválasztás szavazólapjáról, a 2021. január 6-i eseményekre hivatkozva. A bírák szerint ugyanis Trump államellenes lázadást szított (erre ugyan semmiféle perdöntő bizonyíték, pláne jogerős ítélet nincs), és aki ilyet tesz, az az alkotmány rendelkezései szerint ne jogosult arra, hogy az Egyesült Államok elnökségéért elinduljon. Az Orbán-Fico találkozó fontos tanulságai
Biztos van egy csomó, én most itt csak néhányat emelek ki... Nem egészen tanulság pusztán csak egyenes következmény, vagy talán inkább úgy fogalmaznék: megszokott mellékhatás, hogy a libernyákok, különösen a függetlenobjektív sajtó dehogyispropagandistái ki vannak borulva. Vagy legalábbis eljátsszák a szokásos, megkoreografált hisztit. Népirtás zajlik Gázában?
Sokak szerint igen. Sokak szerint meg nem. És mindkét fél emocionális indíttatásból helyezkedik egyik vagy másik álláspontra. Attól függően, hogy a palesztinokkal, vagy a zsidókkal szimpatizál. Pedig objektíven is meg lehet vizsgálni a kérdést. Például, hogy először tisztázzuk a fogalmat. Népirtás (genocídium): emberek egy csoportjának szándékos és szisztematikus elpusztítása etnikai, vallási, nemzeti vagy faji hovatartozásuk alapján. Lebuknak a magas rangú pedofil politikusok, pénzemberek? – Az Epstein-ügy
Egy amerikai bíróság nyilvánosságra hozott egy pakknyi dokumentumot, benne számos ismert névvel, akiknek valamilyen módon közük volt a pedofil hálózatot működtető, a börtönben 4 és fél évvel ezelőtt öngyilkosságot (?) elkövetett Jeffrey Epsteinhez. Lebuknak a nagykutyák? Kiderül az igazság? Pezsgőt még ne bontsunk... Miféle vírus tombol már megint?
Ma nyolcadik napja, hogy rettentő rosszul vagyok. Konkrétan: életemben nem voltam még ilyen pocsékul... és most valahol, egy sarokban reménykedve felsóhajt egy kedves, toleráns balos, egy csupaszív szeretetharcos. Mit felsóhajt, mindjárt ide is böfögi egy kommentben, hogy remélhetőleg megdöglök. Hát, sajnálom, Mario, de a hercegnőd egy másik kastélyban van! Mert ha nagyon lassan is, de azért kifele jövök belőle. Miért nem merünk keresztények lenni?
De frankón: miért nem? Félünk tőle? Vagy a libsiktől félünk? A gúnyolódó megjegyzéseiktől? Vagy már mi magunk is bátortalanná, szkeptikussá, agnosztikussá, horribile dictu: hitetlenné váltunk? Azt látjuk, hogy rendes emberek, barátaink, ismerőseink közül jó páran kulturálisan ugyan egyértelműen kereszténynek vallják magukat, de a hitüket már nem igazán merik felvállalni. Saját maguk előtt sem. Van, aki kifejezetten ateistának mondja magát. „Nem mindig szerelem az, ha pillangót érzel a gyomrodban”
(Hanem lehet az kés is.) Az elmúlt hetek Wilde-, Poe- és Madách-idézetei után ezúttal egy borsodi bölcs mondás adta az inspirációt a vezércikkhez. Mert tényleg: időnként átver minket a valóság, s hagyjuk is, hogy átverjen. Legalábbis az emberek egy része hajlamos erre. A ballibsik és az „igazikonzervatívok” különösen.