Antall József – a troll és a hős
A temetésén sírtam. Nem mondom, hogy az volt az utolsó alkalom, de akkor nagyon. És talán még jobban, amikor néhány nappal korábban, este be lehetett menni a Parlamentbe a ravatalához. „Együtt teremténk: osztályrészemet követelem”
Az ember tragédiájában olvashatjuk a fenti mondatot, midőn Isten végzett a világ megteremtésével, elébe járulnak az angyalok, s az őt – a többiekkel ellentétben – dicsőíteni nem hajlandó Lucifert elzavarja magától. De Lucifer nem hagyja magát ilyen könnyen lerázni, s mint „a tagadás ősi szelleme”, követeli a részét a teremtett világból. Meg is kapja: övé a két fa az Édenben, amelyeket az Úr megátkoz (és amelyek aztán majd Ádám és Éva bűnbeesését és Édenből való kiűzetését is okozzák). „Mert a teknősbéka biztosan jár a lábán, ok ez arra, hogy szárnyát szegjék a sasnak?”
A múlt heti írást inspiráló Oscar Wilde-idézet után itt a következő, ezúttal Edgar Allan Poe-tól. (A forrás ugyanaz – köszönet ezúton is.) Ezt a mondatot Poe „Eureka” című művében találjuk, ami egy hosszú eszmefuttatás a materiális és a spirituális világról. És most biztos sokan abba is hagyják az olvasást... megfosztva önmagukat egy intellektuális kalandtól. (OK, rendben, jövő héten majd visszatérek az ellenzékszapuláshoz.)
„Csatorna szennyében gázolunk mi mind, ám van köztünk olyan, ki a csillagokba néz”
Egy újdonsült ismerős insta-sztorijában jött szembe ez az inspiráló Oscar Wilde-idézet, néhány nappal a Fidesz-kongresszus után, s egyből Orbán Viktor beszéde jutott róla eszembe. Ééééééés, amikor ezt a felvezető mondatot Puzsér Róbert és Farkas Attila Márton elolvassák, irritáló rikácsolásba kezdenek majd az „Apu azért iszik...”-ben arról, hogy utoljára Rákosi Mátyásról zengtek ilyen dicshimnuszokat a Szabad Népben... Elkészült a ...térkép, megjött a kínai nagyvezér
Bár felbukkant néhány helyen a hír, de valószínűleg kevesen figyeltek rá oda: múlt héten tartotta éves találkozóját San Franciscóban az APEC, azaz az Ázsiai és Csendes-Óceáni Gazdasági Együttműködés. És mit tesz Isten, ennek a szervezetnek az Egyesült Államok és Kína is tagja. Ügynök? Áldozat? Vagy simán csak zenész? – A magyar poptörténet feledésbe merült arcai: Dinnyés József
Az egykor szebb napokat megélt, nemcsak elhunyt, de mára méltatlanul kissé elfeledett zenei előadók sorában eddig Uhrin Benedek, Flipper Öcsi és Ihász Gábor került sorra. Mindegyikük esetében volt valamilyen szintű politikai-közéleti szál; leginkább csak annyiban, hogy más-más módon, de mindannyiukon keresztül láthattuk a rendszerváltást megelőző és azt követő magyar kulturális, illetve kultúrpolitikai közeg egy-egy aspektusát. Tüntetés a WHO ellen
Vasárnap tüntetés volt a parlament előtt. Valószínűleg nem sokan hallottak róla. Pedig ahhoz képest, hogy milyen pocsék idő volt és szakadt az eső délelőtt, nem is voltak olyan kevesen, 1–2 ezer ember lehetett. Aztán az idő is megjavult. És hogy mi ellen tüntettek? A WHO ellen. Az ellen, hogy a Világegészségügyi Szervezet el akarja venni az egyes államok hatáskörét számos egészségügyi, egészségpolitikai kérdésben, főleg járványok kezelésében. És az Európai Unió jövő tavasszal megszavazni készül ezt.
Megint egy halott celeb – megint egy szemérmes hallgatás?
Halottakról jót vagy semmit – ismeri mindenki a régi mondást. És majdnem mindenki rosszul. Az eredeti így hangzik latinul: De mortuis nil, nisi bene. Vagyis: halottakról JÓL, vagy semmit. A mondás eredete, indíttatása nem morális volt, hanem gyakorlati. Akkoriban ugyanis a társadalmak féltek a halottak bosszújától. Ezért aztán csak az igazságot szabad róluk elmondani, a halál után is. A magyarországi zsidóság vagy a jobbszél ébred föl előbb?
Azt gondolnánk, a Hamász Izrael elleni támadása, a Közel-Keleten kialakult újabb konfliktus végre észhez téríti azokat is, akik még mindig kitartóan dugták a fejüket a homokba. Pontosabban a világszerte, főleg a nyugat-európai nagyvárosokban adott reakciók kapcsán számítanánk valamiféle ébredésre. De vajon megtörtént? Vasárnap Varsóban bukott a Zorbán!
Lengyelország választott – és a baloldal örül, mint majom a farkának. „Lengyelország visszatér Európába!”, és hasonló szlogenek pattognak. Csak közben nem vesznek észre valamit...Pontosabban sok mindent nem vesznek észre, illetve nem gondolnak végig. Ezekre mindjárt kitérek. De legelsősorban: olyannyira a varsói események hatása alá kerültek a magyarországi balosok, hogy már azt is elfelejtik, hogy ez Varsóban történt. Már annyira ujjonganak, mintha ők győztek volna, itt, Budapesten. Mintha sikerült volna legyőzniük a Zorbánt, a patásördögöt, a váli-völgyi taschenhitlert... A fű zöld, Izraelt Ukrajnából beszerzett amerikai fegyverekkel lövik
Na jó, legyünk igazságosak: nemcsak Ukrajnából, hanem Afganisztánból is. Ám a helyzet még ennél is súlyosabb és abszurdabb: a Hamász részben amerikai pénzből működik. Na, de miről is van szó? Évtizedek óta nem látott mértékű támadás érte Izraelt. A kisebb-nagyobb terrorakciók, a késeléstől egy-egy rakétabecsapódásig, hosszú ideje rendszeresek, legalábbis az ezektől való félelem és a velük szembeni folyamatos védekezés a mindennapok része. A magyar poptörténet feledésbe merült arcai (III. rész) – Ihász Gábor és a legnagyobb zenész-sztori a Kádár-rendszerből
Az egykor szebb napokat megélt, nem csak elhunyt, de mára méltatlanul kissé elfeledett zenei előadók sorában eddig Uhrin Benedek és Flipper Öcsi került sorra. Előbbiről azt írtam, hogy egy „anomália” volt, hiszen valójában semmi nem predesztinálta volna arra, hogy sikeres zenei előadó legyen, ám ez, ha csak rövid időre is, de mégis megtörtént. Utóbbi viszont igazi zenei-színpadi embernek született, gargantuálisan nagy sztár kellett volna, hogy legyen, és egy rövid ideig tényleg ott is volt a csúcson, de önsorsrontó hajlamai sajnos átvették az irányítást az élete fölött, és 46 évesen maga mögött hagyta ezt a világot. Az alacsony, kövér diktátor és a tehetségtelen ...nyalók
A baloldal imádja lesajnálni, degradáló jelzőkkel illetni mind Orbán Viktor miniszterelnököt, mind pedig az őt támogató politikai, közéleti és média-szereplőket. És a balosok ezeket a mantrákat el is hiszik egymásnak, illetve saját maguknak. Mik is ezek? És mi a valóság? Miért titkolta a sajtó, hogy Obama szereti a fiúkat?
És nem is csak most titkolja, hanem 15 éve. A sztori ugyanis már akkor kijött. Mégis, szinte senki sem hallott róla... Arról viszont valószínűleg még azok is hallottak mostanában, akiket nem különösebben érdekel az amerikai politika, hogy Joe Biden elnök fia még 2010-ben egy szervizben felejtette a laptopját. Karácsony, a zseni
Tuti, hogy irónia a cím – gondolhatja az olvasó. És hogy a „zseni” szó szarkasztikusan, idézőjelesen, átvitt értelemben szerepel. Mint például a büszke horgász, aki a szelfi után a telefonját dobja a vízbe, és a halat fogja tovább a kezében. És mint az orosz csávó, aki addig veri szét az oszlopot, mígnem majdnem magára rántja az egész épületet. Vagy az olasz DJ csaj, aki fejbelövi magát a konfetti-ágyúval. (A videók a cikk elolvasása után megnézhetők itt és itt és itt.) Világsztárok a törléskultúra újabb áldozatai: Alice Cooper, Carlos Santana
Általában politikáról írok, de az utóbbi hetekben néhány alkalommal újra a zene világába kalauzolgattam egy kicsit az olvasókat. Nos, ma a két téma akkorát találkozik egymással, mint nehézionok a Nagy Hadronütköztetőben... A magyar poptörténet feledésbe merült arcai (II. rész) – Flipper Öcsi (Jeszenszky Béla)
Két héttel ezelőtt kezdtem el ezt a sorozatot, és előre szabadkoztam, hogy ki tudja, mikor lesz folytatás... hát erre tessék, máris itt van. Megtetszett a téma, jólesik néha egy kicsit kilépni a politika taposómalmából, és vissza-visszanézni a zene világába. Az előző rész Uhrin Benedekről szólt, aki a magyar popzene egyik legnagyobb anomáliája, akinek valójában meg sem kellett volna történnie, abszolút indokolatlan volt... és mégis megtörtént. Fegyőr, Karácsony, Baranyi... mi a ...t pózolnak ezek a stadionban?
A balosok egyik kedvenc hergelő toposza a stadionozás. Jó ideje nyomják már. És elég sokáig működött is. Legalábbis Budapesten. A szépen, lassan elhülyülő urbánus fiatalság körében nagyon ment. Olyannyira, hogy például egy kedves, határon túli, Délvidékről származó kislány, aki 2006-ban, 23 évesen még a Kossuth térre járt tüntetni, 10 évvel később már azon derpegett, hogy mialatt elér a munkahelyére, a Hungária körúton végigmenve három stadiont is látnia kell, micsoda szörnyűség...