Isten hozza, Elnök Úr!
Nem, nem elírás a cím. Hanem vágy, remény, wishful thinking... és egy kis politikai fejtegetés. No, nem mintha ne sajnálnám szívből Novák Katalin távozását. A legjobb köztársasági elnökünk volt. Áder Jánossal semmi baj nem volt, de kicsit sótlan, Schmitt Pál egy jópofa vicc (ami aztán kicsit rosszul sült el), Sólyom László egy fafejű jogász volt, Mádl Ferenc szintén jogász alkat, végtelenül tisztességes, de nem volt dinamikus (nyilván az életkorából is adódóan), Göncz Árpád pedig egy hiú, önmaga hatása alá került, a pozícióját élvező és azzal visszaélő pártkatona és báb volt, de nevezhetjük egyszerűen alkotmánysértő gazembernek is. (Az ügynökmúlt alapos gyanújáról nem is beszélve.) A Budaházy-üggyel nem sikerült, most a pedo-sztorival próbálkoznak?
Az ember sokszor gondolja azt, hogy a baloldal lement a pöcegödör mélyére, ennél már nincs lejjebb. És akkor a baloldal azt mondja: fogjátok meg a söröm! Hétfőn rendkívüli parlamenti ülés, péntekre tüntetés meghirdetése, közben folyamatos lejárató cikkek dömpingje a cselédsajtóban. A parlamenti ülést ugyan nem ebben a témában hívták össze, de bőségesen elővették ezt is. Trump lesz a következő elnök?
Ezt még nyilván nem tudhatjuk, de jó eséllyel indul. Ha hagyják elindulni... Akik kicsit is követik az amerikai politikai történéseket, bizonyára találkoztak a hírrel, hogy Coloradóban az állami legfőbb ügyészség lehúzta Trump nevét a republikánus előválasztás szavazólapjáról, a 2021. január 6-i eseményekre hivatkozva. A bírák szerint ugyanis Trump államellenes lázadást szított (erre ugyan semmiféle perdöntő bizonyíték, pláne jogerős ítélet nincs), és aki ilyet tesz, az az alkotmány rendelkezései szerint ne jogosult arra, hogy az Egyesült Államok elnökségéért elinduljon.
Az Orbán-Fico találkozó fontos tanulságai
Biztos van egy csomó, én most itt csak néhányat emelek ki... Nem egészen tanulság pusztán csak egyenes következmény, vagy talán inkább úgy fogalmaznék: megszokott mellékhatás, hogy a libernyákok, különösen a függetlenobjektív sajtó dehogyispropagandistái ki vannak borulva. Vagy legalábbis eljátsszák a szokásos, megkoreografált hisztit. Népirtás zajlik Gázában?
Sokak szerint igen. Sokak szerint meg nem. És mindkét fél emocionális indíttatásból helyezkedik egyik vagy másik álláspontra. Attól függően, hogy a palesztinokkal, vagy a zsidókkal szimpatizál. Pedig objektíven is meg lehet vizsgálni a kérdést. Például, hogy először tisztázzuk a fogalmat. Népirtás (genocídium): emberek egy csoportjának szándékos és szisztematikus elpusztítása etnikai, vallási, nemzeti vagy faji hovatartozásuk alapján. Lebuknak a magas rangú pedofil politikusok, pénzemberek? – Az Epstein-ügy
Egy amerikai bíróság nyilvánosságra hozott egy pakknyi dokumentumot, benne számos ismert névvel, akiknek valamilyen módon közük volt a pedofil hálózatot működtető, a börtönben 4 és fél évvel ezelőtt öngyilkosságot (?) elkövetett Jeffrey Epsteinhez. Lebuknak a nagykutyák? Kiderül az igazság? Pezsgőt még ne bontsunk... Miféle vírus tombol már megint?
Ma nyolcadik napja, hogy rettentő rosszul vagyok. Konkrétan: életemben nem voltam még ilyen pocsékul... és most valahol, egy sarokban reménykedve felsóhajt egy kedves, toleráns balos, egy csupaszív szeretetharcos. Mit felsóhajt, mindjárt ide is böfögi egy kommentben, hogy remélhetőleg megdöglök. Hát, sajnálom, Mario, de a hercegnőd egy másik kastélyban van! Mert ha nagyon lassan is, de azért kifele jövök belőle.
Miért nem merünk keresztények lenni?
De frankón: miért nem? Félünk tőle? Vagy a libsiktől félünk? A gúnyolódó megjegyzéseiktől? Vagy már mi magunk is bátortalanná, szkeptikussá, agnosztikussá, horribile dictu: hitetlenné váltunk? Azt látjuk, hogy rendes emberek, barátaink, ismerőseink közül jó páran kulturálisan ugyan egyértelműen kereszténynek vallják magukat, de a hitüket már nem igazán merik felvállalni. Saját maguk előtt sem. Van, aki kifejezetten ateistának mondja magát. „Nem mindig szerelem az, ha pillangót érzel a gyomrodban”
(Hanem lehet az kés is.) Az elmúlt hetek Wilde-, Poe- és Madách-idézetei után ezúttal egy borsodi bölcs mondás adta az inspirációt a vezércikkhez. Mert tényleg: időnként átver minket a valóság, s hagyjuk is, hogy átverjen. Legalábbis az emberek egy része hajlamos erre. A ballibsik és az „igazikonzervatívok” különösen. Antall József – a troll és a hős
A temetésén sírtam. Nem mondom, hogy az volt az utolsó alkalom, de akkor nagyon. És talán még jobban, amikor néhány nappal korábban, este be lehetett menni a Parlamentbe a ravatalához. „Együtt teremténk: osztályrészemet követelem”
Az ember tragédiájában olvashatjuk a fenti mondatot, midőn Isten végzett a világ megteremtésével, elébe járulnak az angyalok, s az őt – a többiekkel ellentétben – dicsőíteni nem hajlandó Lucifert elzavarja magától. De Lucifer nem hagyja magát ilyen könnyen lerázni, s mint „a tagadás ősi szelleme”, követeli a részét a teremtett világból. Meg is kapja: övé a két fa az Édenben, amelyeket az Úr megátkoz (és amelyek aztán majd Ádám és Éva bűnbeesését és Édenből való kiűzetését is okozzák). „Mert a teknősbéka biztosan jár a lábán, ok ez arra, hogy szárnyát szegjék a sasnak?”
A múlt heti írást inspiráló Oscar Wilde-idézet után itt a következő, ezúttal Edgar Allan Poe-tól. (A forrás ugyanaz – köszönet ezúton is.) Ezt a mondatot Poe „Eureka” című művében találjuk, ami egy hosszú eszmefuttatás a materiális és a spirituális világról. És most biztos sokan abba is hagyják az olvasást... megfosztva önmagukat egy intellektuális kalandtól. (OK, rendben, jövő héten majd visszatérek az ellenzékszapuláshoz.) „Csatorna szennyében gázolunk mi mind, ám van köztünk olyan, ki a csillagokba néz”
Egy újdonsült ismerős insta-sztorijában jött szembe ez az inspiráló Oscar Wilde-idézet, néhány nappal a Fidesz-kongresszus után, s egyből Orbán Viktor beszéde jutott róla eszembe. Ééééééés, amikor ezt a felvezető mondatot Puzsér Róbert és Farkas Attila Márton elolvassák, irritáló rikácsolásba kezdenek majd az „Apu azért iszik...”-ben arról, hogy utoljára Rákosi Mátyásról zengtek ilyen dicshimnuszokat a Szabad Népben... Elkészült a ...térkép, megjött a kínai nagyvezér
Bár felbukkant néhány helyen a hír, de valószínűleg kevesen figyeltek rá oda: múlt héten tartotta éves találkozóját San Franciscóban az APEC, azaz az Ázsiai és Csendes-Óceáni Gazdasági Együttműködés. És mit tesz Isten, ennek a szervezetnek az Egyesült Államok és Kína is tagja. Ügynök? Áldozat? Vagy simán csak zenész? – A magyar poptörténet feledésbe merült arcai: Dinnyés József
Az egykor szebb napokat megélt, nemcsak elhunyt, de mára méltatlanul kissé elfeledett zenei előadók sorában eddig Uhrin Benedek, Flipper Öcsi és Ihász Gábor került sorra. Mindegyikük esetében volt valamilyen szintű politikai-közéleti szál; leginkább csak annyiban, hogy más-más módon, de mindannyiukon keresztül láthattuk a rendszerváltást megelőző és azt követő magyar kulturális, illetve kultúrpolitikai közeg egy-egy aspektusát. Tüntetés a WHO ellen
Vasárnap tüntetés volt a parlament előtt. Valószínűleg nem sokan hallottak róla. Pedig ahhoz képest, hogy milyen pocsék idő volt és szakadt az eső délelőtt, nem is voltak olyan kevesen, 1–2 ezer ember lehetett. Aztán az idő is megjavult. És hogy mi ellen tüntettek? A WHO ellen. Az ellen, hogy a Világegészségügyi Szervezet el akarja venni az egyes államok hatáskörét számos egészségügyi, egészségpolitikai kérdésben, főleg járványok kezelésében. És az Európai Unió jövő tavasszal megszavazni készül ezt. Megint egy halott celeb – megint egy szemérmes hallgatás?
Halottakról jót vagy semmit – ismeri mindenki a régi mondást. És majdnem mindenki rosszul. Az eredeti így hangzik latinul: De mortuis nil, nisi bene. Vagyis: halottakról JÓL, vagy semmit. A mondás eredete, indíttatása nem morális volt, hanem gyakorlati. Akkoriban ugyanis a társadalmak féltek a halottak bosszújától. Ezért aztán csak az igazságot szabad róluk elmondani, a halál után is. A magyarországi zsidóság vagy a jobbszél ébred föl előbb?
Azt gondolnánk, a Hamász Izrael elleni támadása, a Közel-Keleten kialakult újabb konfliktus végre észhez téríti azokat is, akik még mindig kitartóan dugták a fejüket a homokba. Pontosabban a világszerte, főleg a nyugat-európai nagyvárosokban adott reakciók kapcsán számítanánk valamiféle ébredésre. De vajon megtörtént?