Nagy Ervin: Enclosure Magyarországon
Talán csak néhány közgazdász, vagy történész, esetleg a tizenkettedikes gimnazista (aki most tanulja) vágja rá: tudom, „bekerítést” jelent! Amely fogalom alatt azt a 16. századi Angliában elindult gazdasági folyamatot értjük, mikor is egyes nagybirtokosok a közös legelőket, vagy az addig műveletlen területeket, illetve a parasztok által bérelt parcellákat kerítéssel vették körbe. Nos, valami hasonló küzdelem zajlik ma Magyarországon is akkor, mikor a kormány tudatosan építi fel a magyar identitású, nemzeti tőkés „osztályt”. Azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy a „legelők” nálunk elaprózva, ez idáig jobbára idegenek tulajdonában volt. Ez mindenképpen bizakodó folyamat, amelyet azért nem árt kritikusan is szemlélni és ha szükséges, akkor finomhangolni.
Nagy Ervin: Más-parádé és a melegjogok
A görbe tükröt ezúttal nem állítjuk a világ elé, mert nincs értelme, hisz ő maga lett girbegurba. Tágabb értelemben vett közösségünk, az áldott és átkozott nyugati típusú társadalom válik szép lassan torzóvá, mássá. Mi tesszük, vagy engedjük azzá tenni. Ki-ki döntse el ezt! A családellenes Pride-ról lesz most röviden szó, melynél nagyobb métely nincs, mi mérgezné a normalitásba vetett hitünket.
Nagy Ervin: Ami Lovas Istvánról eszembe jutott
Emlékszem, mikor először találkoztunk személyesen. Én 22, te 54 voltál. Én egyetemre jártam, te pedig már legendás újságíróként dolgoztál itthon. Olvastalak, ittam szavaidat. Hallgattalak téged, mikor csak tehettem, mert ugye voltak nehéz idők a mi politikai közösségünkre nézve... Pironkodva megvallom, kicsit próbáltalak utánozni is, mikor először írogattam, de talán ez így volt természetes. Példakép voltál egy egész nemzeti érzelmű generáció szemében. És ami igazán meglepett akkor, hogy először te kérdeztél. A kérdésed pedig az volt, hogy milyenek a húszévesek, mi van az egyetemeken. Mert aggódó és persze kíváncsi voltál, mert érdekelt az utánad jövő generáció gondolkodása.
Nagy Ervin: A Jobbik jövője jottányit sem ígéretesebb
Vona Gábor és az általa megfertőzött pártvezetők végzetesen eltévelyedtek a magyar közélet ágas-bogas, sötét útvesztőiben. Félreértelmezve a néppártosodás fogalmát és gyakorlatát – Simicska pénzével a puttonyukban – eljutottak a Spinoza Házig, keblükre ölelték Kálmán Olgát, bekopogtak Szél Bernadett irodájának ajtaján, és már éppen indultak volna a királycsináló Bitó-szalon irányába, mikor a választások és az elvtelen, ideológiailag értelmezhetetlen politikájuk miatt meghasadtak. Morálisan és politikai értelemben egyaránt. Így szükségszerű volt, hogy a „törökgáborelemez-féle” taktika kudarcba fulladt, Vona időlegesen (!) visszavonult és nemsokára eljön annak az ideje is, hogy több mozgalom és párt vegye át a helyüket (hitelesen vagy sem) a nemzeti szubkultúra képviseletére.
Nagy Ervin: Szegfűből krizantém?
Egyre kevésbé érdekel a balliberálisok virágoskertje. Mert műveletlen és egyre több dudva, gyomnövény burjánzik benne. Mondhatni gazzal van tele. Undorító ránézni erre a gazdátlan senki földjére, írni meg róla nem lehet sok szépet. Legfeljebb igényt támasztani, reménykedni abban, hogy valaki majd olyan „jó magyaros módon” megműveli egyszer. De hogy pont Szanyi kapitány lenne az a kertész, aki a vörös szegfűket újraülteti, esetleg valami más, sokkal szebb virágokra cseréli – nos, azt kötve hiszem! Mert tökéletesen alkalmatlan arra, hogy a magyarságnak is tetsző kertet varázsoljon a baloldalon lévő parlagos parcellából. Legfeljebb a temetőkbe való, az ősz utolsó virágának is tartott krizantémok megszaporodása várható tőle.
Nagy Ervin: Kirekesztés és gőg az unióban
Borzasztó látni, bántó hallani az unió közéletének kultúráját. Ami a politikusok szájából néhanap „kiömlik”; ahogy egyik-másik viselkedik; amiképp a közösség színe előtt megjelenik – az mindennek nevezhető, csak éppen az egymást tisztelő, az emberi méltóságot figyelembe vévő viselkedésnek nem. A nemzeti szuverenitás megsértéséről nem is szólva. Amint a tömegtársadalom fogyasztói igényeit kielégítő médiumok kulturáltsága; az agyonnézett kereskedelmi televíziók és gyűröttre hajtogatott pletykalapok igénytelen tartalmatlansága – úgy a politikai közbeszéd is szép lassan a „csúnya zöld, varangyos béka” feneke alá került… Láthattuk, hallhattuk nem is oly régen a LIBE Bizottság ülésén, az uniós parlamentben, ahol igyekeztek egyesek, gőgös hölgyek és urak megalázni minket, magyarokat. Csak mert mást gondolunk.
Nagy Ervin: Meséljétek el gyermekeiteknek, miért nem lehet együtt tüntetni Gyurcsány Ferenccel!
Nagy ma a felnőtté váló gyermekek szüleinek felelőssége. És biztos vagyok benne, hogy elviselhetetlen kősziklaként fogja nyomni vállukat, ha nem mesélnek nekik arról, hogy mi történt 2006 őszén. Ha nem mondják el, hogy milyen volt az élet a Gyurcsány- és végül a Bajnai-kormány idején. Mert ők nem emlékezhetnek, nem tudhatják azt, hisz még csak kisgyermekek voltak. Ma viszont már nagykorú szavazók, így el kell nekik mondani azt is, hogy mehetünk ugyan tüntetni a kormány ellenében, de nem állhatunk Gyurcsány Ferenc mellett a tömegben egy percig sem. (PolgárPortál-publicisztika)
Nagy Ervin: Legyen Magyarország az első!
Dőreség lenne valamiféle végső értelmezést adni, valódi konklúziót levonni a választások másnapján. Túl sok még a felszínen tomboló érzelem, sokan fáradtak és érzékenyek, nem enyhült a feszültség sem, az elemzők pedig csak most kezdik el a politikai pingpongozást. Az egyik oldalon az öröm és a megnyugvás, a biztoság és a kiszámítható jövő ural mindent; a másikon a gyűlölködés, a tiszteletlenség és az egymásra mutogatás látszik a leginkább. Egyesek szerint kettészakadt az ország, mások szerint folytatódik a magyarság felemelkedési pályája – mind szellemi, mind pedig anyagi értelemben. Egy azonban biztos – ha már hagyjuk az érzelmeket jönni és menni, mint ahogy az egy egészséges ember esetében természetes folyamat, az életünkkel együtt járó tényező – akkor lássuk be, hogy az ország mégiscsak a biztonságos fejlődésre szavazott, és jóval kevesebben voltak azok, akik „minden mindegy” alapon (csak a meglévő ne legyen!) a kaotikus és végzetesen kockázatos változásra adták le a voksukat. Nekünk pedig, akik markáns véleményt nyilvánítottunk az elmúlt hónapokban, ki kell mondanunk, hogy vége a kampánynak. Hát legyen most újra Magyarország az első!
Nagy Ervin: Folytassa, miniszterelnök úr!
Van itt már minden – tessék, csak tessék! Lehet választani, mert demokrácia van, minden ellenkező híreszteléssel szemben. A választék pedig oly széles, mint az elhízott falusi tehén feneke és miközben cammog előre, egyre csak cuppog és trágyaszagot áraszt a közepe. A már messziről bűzlő szélkakas Vona-kormány, Simicska Lajos amorális, vagy immorális ötleteivel, ölelkezve a szájszagú belterjes belvárosi ballibant értelmiséggel, az iszlámtól az unióig terjedő terebélyes néppárttal. Vagy itt áll előttünk a hipszter háttérrel megtámogatott, derűs tavaszi időt jósló Szél-kormányzat lehetősége, Gyurcsány Ferenc „mifánterem” szakértői kormányával kiegészítve, és végül, de utolsósorban a popegyütteseket megszégyenítő elnevezésű formáció, a „Karácsonygeri és a szocik bandája”, akik a nagy semmi végtelen sötét árnyékban már szorgosan dolgoznak vagy veszekednek éppen. Lehet kihagytunk valakit vagy valamit ebből a színes-szagos ellenzéki táborból, de mielőtt bezár a bazár, érdemes még szemezgetni, kicsit a jövőnkre gondolni és a kormányzati eredményekre is egy pillantást vetni. Mert a valódi választás a kiszámíthatatlan káosz és a biztonságos holnap között húzódik. Ez a tét. (PolgárPortál-publicisztika)
Nagy Ervin: Nagypénteki kételyeink – a feltámadás előtt
Ma van Krisztus keresztre feszítésének napja. Mikor a Megváltó felvállalja emberi mivoltát és ezzel együtt az emberi egzisztenciában rejlő összes bűnt és szenvedést is. Mindannyiunk bűnét és szenvedését. A keresztfán maga a megváltás történik meg. Mikor Krisztus megnyitja a valódi keresztényi utat, amely a feltámadás felé vezet. De mindenkiben van kétely és mindenkiben van ezzel kapcsolatos szorongás is. Mert ez az emberi természetben rejlik. Elkerülhetetlenül. De mit kezdjünk az istenkeresés bizonytalanságával? Mit kezdjünk Jézus szavaival: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”
Nagy Ervin: Ágnes asszony a Jobbik mocskos leplét mossa
Hogy Mirkóczki Ádámnak vagy Heller Ágnesnek hajlott-e nagyobbat a gerince a múlt héten, azt döntse el mindenki maga. De hogy anatómiaprofesszornak sem kell lennünk ahhoz, hogy megjósoljuk, ennek itt, vagy ott, előbb-utóbb reccsenés lesz a vége – az tuti. És a legpikánsabb az egészben az, hogy a Heller és a Mirkóczki által képviselt csoportok, mint gyenge nádszálak, bizony egymás felé hajlanak, és lassan össze is fognak békében érni.
Nagy Ervin: Békemenet – szent és profán
Az ünnep mindig szent és profán egyben, de lehetőséget kínál arra, hogy egy pillanatra kitekintsünk véges és szegényes létünkből, hogy felemeljük közösen szívünket egy felettünk álló, nálunk, húsvér embereknél nemesebb cél érdekében. Hogy tegyünk a jövőért, cselekedjünk a közösségünkért, mely nélkül élni lehet ugyan, de nem érdemes. Nekünk, magyaroknak több ilyen pillanat is megadatik. Március 15-e, vagy október 23-a is, melynek közös és szent célja egy szóval megfogalmazható: függetlenség. Március 15-e a magyarság és Magyarország szuverenitásának ünnepe. És ennek megvédése a Békemenet kimondott célja.
Folytassa, Ferenc!
Gyurcsány szerint is káosz, instabilitás, legalább félév kormányzás nélküli ország, sötétben tapogatózó parlament, és előrehozott választás lesz itt, ha nyernek a „nem-fideszes” pártok; és ez szerinte nagyszerű volna – kell még valamit mondanom, Ildikó?
Reverend: Érdemes beleőrülni?
Ki nyeri a választást? Az én, vagy a te pártod? Le tudjuk-e váltani a kormányt? Lopott-e valamelyik miniszter, vagy rokona? Le lehet-e győzni a kormánypártokat? El tudjuk-e távolítani Orbánt? – ilyen és ehhez hasonló kérdések folynak még a csapból is. Rokonok, barátok ölre mennek. Emberek fordulnak egymás ellen, vagy épp mondanak le előfizetéseket és tagságokat ezen indulatoktól fűtve. (PolgárPortál-publicisztika)
Ambrus Csaba: A legbátrabb nyúl
Kívülálló számára megalapozottnak tűnhet a feltételezés, melynek értelmében Molnár Gyula csak azért lett az MSZP elnöke, mert minél gyakrabban kap defektet az autó, annál fontosabb alkatrésszé válik a pótkerék. De sajna langyos vízzel nem lehet kávét főzni, sem levest, tyúkszemáztatáshoz viszont ideális. (PolgárPortál-publicisztika)
Gágyor Péter: Mégis a pénz az úr?
Ahogyan már a történelem folyamán annyiszor, most a hódmezővásárhelyi időközi polgármester választás tükrében is, mintha ismét az aranyborjú vigyorogna győzelemittasan felénk. A választási küzdelemben, a városvezetés etikai szempontjai és azok megvalósulása, a páratlan városfejlesztés, munkahelyek szaporodása, az életszínvonal és az életminőség páratlan fejlődése alulmaradt az alig rejtekező pénzeszsákok ellenében. Jött a Simicska-Soros büdzsék szponzorálta aranyeső, az utilitarista, pillanatnyi boldogság ígérete és az eddig kiemelten fejlesztett város relatíve elkényeztetett lakossága múltját feledvén, nem állt elégé ellen a nyomásnak, az egyensúlyát vesztette el. A destrukció receptje, módszertana ismerős lehet Periklész óta. A következményei is. Valamint ne tagadjuk le, az addig regnáló hatalmi szerkezet hibái is. A történelmi emlékezés szerint hibázott a demokrácia athéni megteremtője is, de elűzésével az antik város választópolgárai, jó dolgukban, a spártai diktatúrának tették szabaddá az utat. (PolgárPortál-publicisztika)
Nagy Ervin: változzon a Fidesz hozzáállása, és kérjen bocsánatot a diktatúrázó ellenzék!
A hódmezővásárhelyi időközi választás tanulsága az (is), hogy a balliberális ellenzéki pártok arcrándulás nélkül képesek együttműködni a torzóvá vált Jobbikkal, a kormánypártoknak pedig a Soros-elleni kampány helyett többet kellene beszélniük az eredményekről. És mielőtt elfelejtjük: azoknak, akik ezidáig a nemzetközi térben diktatúráztak, és most örömtáncot járnak, a demokrácia győzelmét ünneplik, azonnal bocsánatot kell kérniük! Egyesével mindenkinek, minden igaztalan szaváért.Ajánljuk még
Lefoglalták Magyar Péter legfontosabb médiás háttéremberének, Vaszil Gyulának a céges részesedéseit
Az Erste Bank szerint a Budapest Pride egyenlő történelmi jelentőséggel bír a berlini fal leomlásával, de már belátták, hogy tévedtek
Na most már tényleg fel lehet tenni a kérdést, Magyar Péter politikailag túlélte-e a nyarat?
Vaddisznó formájában találkozott az elmélet és a valóság Hegyvidéken
A jóemberek felismeréséről kérdeztük Bódi Ábelt, a Zöld DNS házigazdáját, a Nimród Vadászújság szakmai lektorát.
