Két szavazat is eldöntheti a választást
Eljutottunk a kampány azon szakaszába, ahol már tényleg nemigen van miről beszélni. Az asztalokra mindenki kirakott minden tétet, a választani akaró választópolgárok tudják - vagy egyre inkább tudják - kire szándékoznak voksolni. És lassan-lassan tényleg mindenki hazatalál, ahogy ezt a politológusok szokták mondani. Hiszen egy közvélemény-kutatásban még bátrabban lehet mondani, hogy adott személy a Kutyapártot vagy a Mi Hazánkat választaná, de amikor eljön a pillanat és ott áll a szavazófülkében, akkor hajlamosak az elsődleges érzelmek dominálni: hogy ne az vagy ez a politikai tömb jusson hatalomra/őrizze meg a hatalmat. Mert a tét nagysága bizony sokakat bevonz egy nagyobb táborba.
Innentől egy dolog számít: a mozgósítás
Ideje van az örömködésnek, és ideje van a röhögésnek. Ideje van a veszélyesség kiemelésének, és ideje van annak is, hogy nyugalmat sugározzunk, biztosítsunk, garantáljunk. Egy jó kampány pontosan attól jó, hogy mindent a lehető legjobb időpontban hoz elő. Ez tudomány, emberek. Patikamérlegen kiporciózott, mint minden, ami valójában számít. Kevés szerepe van benne – legalábbis primer módon – az intuíciónak. Nem véletlen, hogy a kampányszakemberek, spin doctorok és egyebek ezt akár évtizedeken keresztül is tanulják, tökéletesítik magukban, hogy pontosan mit is kell tenni, hogy strukturálisan rendben legyen a szituáció.
Kollektíven oroszokat büntetni "bolsi" módi
Sváb kitelepítettek leszármazottjaként pontosan tudom – ha szerencsére mindössze családi anekdotákból is –, hogy mit jelent kollektíven bűnösnek lenni. Micsoda ocsmány, undorító, dühítő, végletesen igazságtalan érzés, hogy olyasvalamiért vonnak felelősségre, azért tesznek tönkre, lehetetlenítenek el, mert valakivel egy nyelvet beszélsz. Egy a nemzetiségetek és ennyi. Németül beszélsz? Van egy kis vagyonod, amit elvehetünk? Rendben, te először is náci vagy, nem sváb. És minekutána a nácikkal bármit meg lehet tenni, hopp, erkölcsi skrupulus sem maradt abban a kérdésben, hogy mi lesz veled és az életeddel.
Higgyük végre el, hogy erősek vagyunk!
Készséggel elhiszem, hogy sokakban ott él még 2002 csalódottsága, fájdalma, értetlensége. Annak a tudatnak a megélése, hogy ezt egészen egyszerűen elhinni sem tudtuk. Hiszen a számok, a tények, az adatok, a felmérések, eleve a sikeres kormányzás mind olyan alapként kellett volna szolgáljanak, amikor csak a nemzeti győzelem mértéke lehet kérdéses, nem az, hogy egyáltalán meglesz-e. És aztán még csak meg sincs.
Magyarország az igazi menekülteken mindig segített és segíteni is fog
Fel tudnának sorolni állandó, mindent meghatározó mantrát az ellenzéktől az elmúlt 6–7 évet nézve? Minden bizonnyal. De mindegyik közül talán a legmeghatározóbb az volt, amikor a magyar kormány – és úgyszólván az egész magyar társadalom – xenofóbiával, idegengyűlölettel, rasszizmussal való gyanúsításába kezdtek, úgy 2015 nyara tájékától kezdve. Tudják, olyan volt ez, mint a '90-es évek elejétől kezdve az antiszemita-vád: semmivel sem kell alátámasztani, elég, ha elég hangosan és elég sokat, lehetőleg elég sokan mondják el.
A kanadai diktatúrától az orosz agresszióig
Nem tudom, észlelték-e az elmúlt napok nyomasztó hírei közepette, de a világ szépen – ha nem is éppen lassan – kezd olyan mértékben felfordulni, amit korábban nem gondoltunk volna. Kitérhetünk itt az orosz–ukrán helyzetre – ki is térek –, de nemcsak erről van szó. Sokszor szóba hoztam már például Ausztráliát vagy Új-Zélandot, ahol egészen egyszerűen diktatúrát építettek ki a regnáló kormányok a lakosok többségének támogatásával. Különben milyen érdekes paradoxon ez, nemde? Lehet demokratikus a diktatúra, ha azt feltételezzük, hogy a népfelség elve mindenek felett áll? És ha ez a népfelség önmaga elnyomását kívánja, akkor mitől illegitim az a bizonyos diktatúra? Avagy a népfelség mégsem a lehető legfontosabb egy demokráciában sem?
A kommunisták és a fasiszták pártolása Márki-Zay igazi énje
Miközben minden jóérzésű ember okkal és joggal, nyilvánvalóan kiakadt Márki-Zay Péter legfrissebb botránya következtében, én ennek örülök. Örülök, mert látjuk az embert a maga valójában is. Sokadik alkalommal, de minden eddiginél nyilvánvalóbban. Tudják, mire gondolok: amikor szinte önmagától értetődően jelentette be egy lakossági fórumon a baloldali miniszterelnök-jelölt, hogy az ellenzéki összefogás a kommunistákat és a fasisztákat is képviseli. (Különben, ha látták a lakossági fórum felvételét, feltűnt önöknek Steinmetz Ádám jobbikos képviselő arca? Mármint annál a pontnál, amikor Márki-Zay a fasisztákat említette. Arcáról szinte olvasni lehetett: te komoly vagy, Péter? Mit művelsz már megint?)
Drezda a jelképe, hogy nincsenek Jó Emberek
Drezda 77 évvel ezelőtti elpusztítása nem egyszerűen szégyenfoltja a szövetségesek hadászati tevékenységének, hanem az az esemény, ahol a progresszív, baloldali véleményformáló réteg sem képes a kimért magyarázkodásra, inkább háttérbe vonul és igyekszik kibekkelni a témát. Drezda ugyanis jelképpé vált. A hideg, mérnöki szemmel elvégzett pusztítást látjuk benne.
Ukrajna mellé állni?
Nem csodálkozom azon, hogy Európában és pláne Magyarországon él és létezik némi ruszofóbia. Mi már 1849-ben megismerhettük, milyen az, ha az oroszok magyar földre lépnek, majd ha katonait nem is, de erkölcsi – ha lehet ilyen kontextusban egyáltalán ezt a szót használni – támogatást a kommün is kapott 1919-ben. És persze a második világháború szovjet pusztítása is élénken él még a fejünkben, akkor is, ha nem éltük át.
Mindent szabad, lehet és elfogadott, ami "fáj" nekik
Lakatos Márkkal ugye elsősorban nem az a fő gond, hogy retteg - bár így lenne -, hanem az, hogy pedofilokat mosdató műsornak adott teret és lehetőséget. Emlékezhetünk még - aztán visszatérek az aktualitásokhoz -, ahogy pár hónappal ezelőtt Wahorn András arról értekezhetett a műsorában, amely az Index keretein belül fut, hogy a pedofil bűnelkövetés az tulajdonképpen pár évtizeddel ezelőtt még egészen mást jelentett, mint mostanság. És ezt a várfagyasztó, érzéketlen, ocsmány maszlagot Lakatos hümmögve, néha fel-felnevetve hallgatta végig.
Az ávós-impexes elit megint a szabad sajtót félti
El nem hiszik, de a 444 újból feltalálta a spanyolviaszt. Tudják, a sajtóról meg annak fideszes megszállásáról. Ezért aztán sokadjára is rengeteg karakter közepette leírhatták, hogy milyen régi terve volt mindez Orbánnak, hogy tették tönkre a függetlenséget ezek a vidéki, elkeseredett, saját démonjaikkal küzdő srácok. Milyen rémes, milyen szomorú. Az úgynevezett szabad sajtó elbukása felett érzett sírdogálás komolyan vehetőségének persze sajátos ízt ad, hogy a cikk szerzője Rényi Pál Dániel.
Zavarognának ezek ott a baloldalon, csak reménytelenül gyávák
Érdekes adaléka volt az utóbbi napoknak, hogy a tököm tudja, milyen nemzetközi folyamatokat figyelő szervezet, az Európai Külkapcsolatok Tanácsa hírül adta a 2022-es évre elgondolt külpolitikai eseményeit. Magyarán szólva az intézet azt sejti, ez és ez következik be, ilyen, illetve ilyen-olyan módokon, a legkülönfélébb következményekkel. Zseniális köldöknézés ez a javából, hiszen ha belegondolnak, nincs szórakoztatóbb tevékenység az ilyen fantáziálgatásoknál. Nyilván bizonyos események bekövetkeztére számítani lehet, de a bizonytalan mindig erősebb sorsalakító erő a vártnál. Ki gondolta volna néhány hete, hogy az történik Kazahsztánban, ami ebben a pillanatban is zajlik? Hát az arab tavasz történései mennyire voltak várhatók a nyilvánosság előtt a bekövetkeztük előtt? És a kulcsszó itt a nyilvánosság: zárt ajtók mögött, az erre hivatott szolgálatok bizonnyal sokkal többet tudnak ennél nálunk, és ők valódi, a jövőt befolyásoló információkkal dolgozhatnak.
Márki-Zaynak innentől kuss a neve, és akkor maradhat
Azt hiszem, rájöttem arra, hogy Márki-Zay Péter mit és miért csinál, illetve ez nem egészen pontos, mert egzakt, érthető módon ezzel még ő maga sincsen tisztában, de van egy mozgatórugója, ami alapvetően motiválja tetteit. Ez pedig a határtalan, akadályt nem ismerő, mindent lebíró vátesztudata. Ebből az irányból érdemes megközelíteni minden cselekedetét és megnyilatkozását. És miből látszik ez a legegyértelműbben? Honnan tudhatjuk, hogy mindez ebben a formában igaz?
Gyurcsány, az undor maga
Van annak egy sajátos bája, amikor Gyurcsány Ferenc beszél rombolásról. És tudom, tudom, lassan nincs semmi sportértéke annak, ha az ember Ferivel hozakodik elő. Hiszen mindannyian látjuk, hogy ott áll a cselekvések hátterében, alakít, befolyásol, üzérkedik. De komolyan, mi a szenzációérték abban, ha megállapítjuk, a Nap süt?
Rágcsáló bácsi bezzeg milyen elnök volt!
A haladók oda és vissza vannak Göncz Árpádért. Ő a megfellebbezhetetlen idol, aki még összefogta a köztársaságot, azt a szépséges Magyar Köztársaságot – nem Magyarországot, de nem ám –, reprezentálta a nemzet egységét és persze felülemelkedett a mindennapok politikai harcain. Árpi bácsi mindannyiunk számára megmutatta, hogyan és miként kell ellátni a legmagasabb közjogi méltóság feladatát. Ezt halljuk azóta minden balostól, nem? Hozzá senki sem érhet fel, senki nem eredhet a nyomába.
Sorban álltak Orbánnál a legerősebb francia elnökjelöltek
Határozottan nem lennék Emmanuel Macron helyében. Most képzeljék el! Itt van ez a világnézetileg kissé meghatározhatatlan, fénykorában a progresszió által Trudeau-val emlegetett francia elnök, akinek egyfelől jelentősen módosítania kellett a politikáján. Ne felejtsük el, hogy Macron az, akinél kisebb felhatalmazással elnök még nem nyert választást Franciaországban. És ha nincs egy eufemisztikusan értve világraszóló botrány a republikánusoknál, illetve nem tartanak évszázados lejtmenetben a hagyományosan balos pártok, akkor Macron nem jutott volna be a második fordulóba.
Márki-Zaynál taszítóbb baloldali kevés akad – ez lehet a fő fegyverünk
Próbáljuk megfejteni Márki-Zay Pétert. A feladat nem könnyű, egyesek úgy is gondolhatják, hogy teljesíthetetlen, de tegyünk vele egy próbát. Mert ha a figurát megfejtjük, akkor eggyel közelebb juthatunk ahhoz is, hogy hathatós ellenszert találjunk vele szemben. Ez persze egy újabb vitás kérdés. Hiszen a csávó legnagyobb ellensége saját maga, legalábbis egyértelműen így tűnik. Újabb és újabb kijelentéseivel saját maga alatt vágja a fát, mindenkit, mindenhol megsért, kínos csendbe burkolózott az ellenzéki oldal is. Felemásan, persze, kiállnak mellette, de talán már ők is érzik, hogy ez nem a legjobb ötletek egyike volt.Ajánljuk még
A walesi labdarúgó-szövetség felszólította a FIFA-t, hogy engedje az LMBTQ-propagandát
A FIFA-világbajnokság első napjaiban – mint várni is lehetett – több szurkolót megszólítottak a biztonsági őrök, akik szivárványszínű vagy szivárvány mintájú ruhákat vagy kiegészítőket viseltek. De ez már nem marad így sokáig: a walesi labdarúgó-szövetség felszólította a FIFA-t, hogy lépjen közbe, és állítsa le az ilyen beavatkozásokat.
Szentkirályi András kollégánkat január 2-án helyezik örök nyugalomra
Nemrégiben elhunyt kollégánk, Szentkirályi András „Golyó” temetésére 2023. január 2-án délelőtt, 11 órától kerül sor, az Új Köztemető 53. parcellájánál.
Dollárbaloldal – A CIA-ig érnek a szálak
A baloldal választási kampányát a tengerentúlról milliárdokkal támogató Action for Democracy kapcsolatrendszere egészen az amerikai titkosszolgálatig, a CIA-ig ér – derül ki abból a jelentésből, amelyet a nemzetbiztonsági bizottság szerdán tett közzé. A jelek szerint az amerikaiak által támogatott kör kulcsszereplője a Bajnai Gordon, illetve a Ficsor Ádám nevével fémjelzett DatAdat-csoport, amely gyakorlatilag az ellenzéki kampányt lebonyolította – írja az Origo.
Závecz: csökkent a Fidesz támogatottsága, és nagyot romlott a közhangulat
A ZRI Závecz Research Intézet november közepi felmérése szerint miközben a Fidesz idén májusban minden idők legmagasabb támogatottságát érte el, hiszen a felnőtt népesség 46 százaléka állt mögöttük, azóta viszont jelentős veszteségeket szenvedtek: szeptemberben 37 százalékon, most pedig már csak 33 százalékon állnak.
