A baloldal egy Zelenszkijt Szaddámhoz mérő jelölt győzelmének örül
Meglehetős örömmel veszem tudomásul, hogy a magyarországi baloldal újfent nagy sikert könyvelhetett el. Biztos többet is fel tudnak sorolni, de nem is olyan régen például Szlovéniában győzték le Orbánt, most pedig Brazíliában sikerült könnyeket csalni a magyar progresszió szemébe, amely progresszió képviselői egyként ünnepelték Lula, a korábban kétszer is Brazília elnökének megválasztott, enyhén szólva is baloldali nézeteket valló jelölt győzelmét. Így tett például az első látásra azért egymástól némileg távolabb álló Jámbor András és Cseh Katalin is.
NoÁr (noÁr) a kétharmad egyik legbiztosabb őre
"NoÁr", azaz Molnár Áron az elmúlt években a baloldali tüntetések egyik emblematikus alakjává lépett elő. Jó kérdés, hogy ezt eleve marketingakciónak találta ki és később talált bele a szerepébe, mint Castro – aki előbb lett diktátor, aztán felismerve Kuba geopolitikai jelentőségét, hirtelen már mindig is meggyőződéses kommunista volt –, avagy már eleve is meg akarta élni a mindennapokban lánglelkűségét, de a végeredményt tekintve mindegy is.
Nem fogjuk békésen tűrni, hogy egyházi iskolákat fenyegessenek!
Őszintén megígértem magamnak, hogy piszlicsáré ügyekkel nem foglalkozom a szükségesnél mélyebben, mert egyszerűen leszívják az ember amúgy is véges energiáit. Egyenesen energiavámpírként működnek a hangzatos, de valójában senkit és semmit sem befolyásoló események. Ilyen Pankotai Lili esete is. Az egyetlen oka, amiért írok róla – nem elsőre, de remélhetőleg utoljára –, mert ennek ellenére is meglehetősen mély hullámokat kavart az eset szülővárosomban, Pécsett. Az csak hab a tortán, hogy Pankotai ugyanabba az iskolába járt, ahová immár jó régen én is: a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumába.
Már nem fasizmus a szovjet emlékművet szidni?
A Momentum Szabadság téri tiltakozása a szovjet emlékmű lábánál minimum tekinthető meglepőnek, nem? Így rögtön in medias res kezdve, eddig ugye azt szokhattuk meg - legalábbis az elmúlt évtizedekben, sőt, években is így volt -, hogy aki a megszállási műtárgy ottlétének okait firtatja, az legalábbis a fasizmus előszobájában jár, akinek pedig ahhoz is volt mersze, hogy konkrét akcionalitást fejtsen ki az emlékmű szellemisége ellen, az maga volt a mélybarna veszély.
Most indul csak igazán a háború
Putyin a tegnapi nap folyamán de jure hadiállapotot hirdetett ki azon területeken, amelyek felett eddig is de facto Oroszország gyakorolt hatalmat – így az Ukrajnától elszakadt népköztársaságok esetében –, és ugyanez vonatkozik a frissen az oroszokhoz csatolt ukrán területekre is. Mindezek nemzetközi helyzetéről helyi népszavazás döntött, bár arról nincs pontos információnk, hogy ezek pontosan hogy is zajlottak le, hiszen a krímivel szemben ezúttal nem tette tiszteletét a szavazóurnáknál Gyöngyösi Márton, a Jobbik elnöke, így nem tudhattuk meg, mennyire hordozták magukon a demokratikus alapértékeket.
Brüsszel csak arra a kormányra lő, amelyik nemzeti burzsoáziát épít
Minket már nem igazán lep meg, ha olyan beszédet vagy elemzést hallunk Orbán Viktortól, mint amivel a berlini nézők szembesülhettek miniszterelnökünk németországi látogatása során. Azt a kört most különösebben nem futom le, hogy milyen elképesztő nemzetközi elszigeteltségben kénytelen vergődni Orbán Viktor, miután az osztrák–szerb–magyar trió csúcstalálkozója után rögvest Berlinbe ment a német kancellárral egyeztetni, hogy aztán három napot töltsön Németországban, gazdasági vezetőkkel vagy éppen Angela Merkellel egyeztetni. Hiába, ilyen az, amikor valaki kitaszított a saját közegében.
Megérkezett Európába a jobboldali fordulat
Különösebben nem kell még inni a medve bőrére, előbb ejtsük el – és sorolhatnám még a bejáratott mondatokat, de azért elég határozottan úgy tűnik az elmúlt hónapokban, hogy újfent jobboldali előretörés zajlik Európában. Tény és való: az elmúlt pár évben némi okkal mondhatták a kárörvendő balosok, hogy csökken Magyarország barátainak száma a világon.
Öt évig lehetne sorolni, mitől Putyin-pincsi a baloldal
Tudom, már tegnapelőtti a hír, de azért mégse menjünk el szó nélkül a tény mellett: Kovács Béla, leánykori nevén KGBéla, a Jobbik egykori külpolitikai tótumfaktuma, a kezdetek kezdetétől annak külpolitikáját irányító agya, EP-képviselője jogerősen öt év fegyházat kapott kémkedésért. Oroszországnak történő kémkedésért.
A haladárok szerint az orosz menekült meghalhat!
Kevés dolog dühít már fel engem a politikában. És nem azért, mert akkora hihetetlen expert lennék. Egyszerűen tisztában vagyok azzal, hogy milyen a különböző folyamatok természete, amelyeket nem érdemes a feleslegesnél több érzelmi szuggesztióval ellátni. Ez nem valami érzéketlen, machiavellista hozzáállást jelent – bár aki nem ismeri be legalább saját magának, hogy az opportunizmus igenis szükséges és hasznos viselkedés a politikában, legalábbis meghatározott esetekben, az hazudik –, csak a tények szükségszerű kimondását: nem szabad, hogy a szívünk vigyen minket egy olyan világban, amikor sokkal inkább szükség van az ész jelentette hidegségre.
Jogállamban élünk, ezért szabad Gyurcsány
Pár napja annak, hogy 16 évvel ezelőtt nyilvánosságra került az őszödi beszéd. Ezzel kapcsolatban bármilyen újdonságot, eddig még nem látott információt vagy meglátást igencsak nehézkes lenne feltárni, legalábbis én biztosan nem teszem, úgyhogy aki azért kattintott a címre, mert abban bízott, majd valami fényes és eredeti megfejtésben lehet része, az itt be is fejezheti az olvasást. Nem, az Őszöd-jelenségről szerintem mindent elmondtak már és ha valamit még nem, akkor arra valószínűleg nem is fog fény derülni, legalábbis ami a beszéd felvételének és kikerülésének körülményeit illeti.
Fel ne merüljön senkiben a Pride betiltása!
Hadd reflektáljak rögtön a címre! Nem tölt el különösebb örömmel, hogy léteznek ezek a rendezvények, nem feszít szét az aggodalom, hogy vajon mi történne a világgal, ha számolni kéne azzal a lehetőséggel, hogy az ezeken résztvevő hölgyek, urak és egyebek a továbbiakban nem szórakoztatják a nagyérdeműt. Már csak azért sem, mert amint az a hétvégén Pécsett is kiderült, ez azzal jár együtt, hogy egészen konkrétan kora délutántól késő estig az egész belvárost lezárják, közlekedését ellehetetlenítik és messze több rendőrt rángatnak oda, mint amennyien eleve az egész Pride-on részt vesznek.
Hallgass a magzat szívére – Avagy a politikai sátánisták, az újpogány senkik és a botmixeres
Oszlassunk el nagyon gyorsan egy közkeletű, ugyanakkor roppant hazug tévhitet: az abortusz nem a nő döntése. Amennyiben persze megismétel egy történelmünk során egyszer feldolgozott várandóssá válást, akkor nyithatunk egy alfejezetet - nem, valójában akkor sem -, de legfrissebb biológiai ismereteim szerint a magzat nem csak úgy lesz. Tetszik tudni, ahhoz pont ugyanannyira szükséges a férfi közbenjárása, mint a nőé, ez már csak ilyen retrográd, fasiszta beállítottságú, természeti törvényszerűség. Tudják, van az a rendkívül hímsoviniszta - fúj, fúj - ugyanakkor roppant szórakoztató vicc, miszerint ha egy italautomatába pénzt dobunk be, az pedig kiadja az üdítőt, akkor végül kié a dobozos kóla? A gépé vagy az enyém? Ettől persze azonmód elhatárolódom, mielőtt a feminista, LMBTQ+-féle szervezetek küldenék a csekket a Pesti Srácoknak. Csak szeretném, ha a vicc okozta felhorgadás katalizátorként működne az egyszerű tanulság megértéséhez: a gyerek nem a nőé. A gyerek legjobb esetben is a szülőké. Aki mást állít, hazudik és befolyásolni akar.
A lengyelek szövetségesek, nem barátok
Óriási fordulat – adta hírül még a múlt hét vége felé közeledve a nemzetközi, egyben a magyar sajtó egy része is: Mateusz Morawiecki, lengyel miniszterelnök azt nyilatkozta – azóta még több sajtóterméknek is –, hogy mondhatni teljes hátraarcot hajtanak végre, szembemenve az eddigi szellemiségükkel. Újra ezerrel nyomulni akarnak a V4-ek keretein belül, ideértve a Magyarországgal különösen erős politikai és etikai szövetséget. Mi több, arra is utalásokat tett, hogy igencsak megnehezíthetik a jövőben az Európai Unió dolgát, amennyiben továbbra sem sikerül megegyezni velük.
Nem, tényleg nincs Horthy-szobornak helye az országban
Gumicsontot akarunk? Itt van nekünk ez a Horthy-szobor, meg minden, ami azóta következett. A műbalhéval, felháborodással, adok-kapokkal, sértődésekkel és kölcsönös, történészinek ugyan nehezen nevezhető, de mindenesetre hangzatos értékelésekkel. Kezdve ugye a DK-féle, sztálinista vonaltól a mi hazánkos, elborult értelmezésekig.
A finn miniszterelnök bulizása irreleváns téma
Bulizni mindenki szokott. És ha bulizni nem is, hát valamelyest, akár visszafogottabb mértékben is, de saját magához képest jobban elengedni magát ismerősei körében. Ez az emberi élet természetes velejárója. Néha – vagy akár nem is annyira néha – ki kell engedni gőzt, engedni kell, hogy betöltse fejünket a friss levegő és alámerülhessünk a mindenkitől független, befolyásolatlan, csak magunk által megtöltött, csak saját magunk által kijelölt valóságba.
Trump jelenti a legnagyobb veszélyt a nemzetközi szélsőbaloldalra
Donald Trump, az Egyesült Államok 45. elnökének egyik házában a minap házkutatást tartott az FBI, iratokat foglaltak le, még Trump személyes széfjét is feltörték. Az akció a maga nemében példátlan, eddig nem látott, felháborító megfélemlítés. Ahogyan még a tegnapi folyamán írtam, ehhez képest a Watergate lópikula. Mert bár nehéz lenne elfogadhatónak tartani azt a tettet, ami miatt végül Nixon lemondott az elnöki hivataláról, abban azt hiszem, megegyezhetünk, hogy az elmúlt évtizedekben látványosan és drasztikusan súlyosabb dolgokat is elkövettek a hatalomban lévők, mindezt úgy, hogy talán csak a vállukat rándították meg utána.
Az USA világháborút akar provokálni
Még a fülemben csengenek azok a szirénhangok, amelyek Trump választási kampányát kísérték végig 2016-ban, majd folyamatosak maradtak elnöksége alatt is. Nem lepnek meg senkit, ha néhányat felsorolok közülük: micsoda veszélyt jelent, hogy egy ilyen hirtelen, az elnökségre kifejezetten alkalmatlan ember keze rajta lehet azon a bizonyos piros gombon, micsoda veszély fenyegeti a világ biztonságát, hiszen Trump egy bohóc, no meg a NATO szisztematikus gyengítésére, hovatovább szétverésére tett kísérletek minden bizonnyal hozzájárulnak ahhoz, hogy a nyugati világ ellenségei tovább erősödjenek.Ajánljuk még
"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.
Elviselhetetlen igazságtalanság, börtönévek, kegyelem és szabadulás - Budaházy György és öt társa a Polbeatben (videó)
Nem mindennap láthat a néző olyan műsort, mint a legutóbbi másfél órás Polbeat, amelyben Budaházy György és a Hunnia-ügy négy másik vádlottja, Szász Endre, Nagy Zoltán, Dr. Szücsi Frigyes és Fábián Róbert szólalt meg, a kegyelmükért és szabadulásukért talán legtöbbet tevő jogvédővel, Gaudi-Nagy Tamással együtt. Vendégeinkkel a Novák Katalin államfő által a Szentatya látogatása alkalmából kihirdetett kegyelem után beszélgetett Füssy Angéla oknyomozó újságíró és Huth Gergely főszerkesztő, akik rákérdeztek a szabadulás körülményeire, a börtönélet mindennapjaira, a köztörvényes rabtársak viszonyulására, a fegyőrök viselkedésére éppúgy, mint ahogy arra is: volt-e, amit megbántak, vagy ma már másképp csinálnának, mint akkor, 2002 és 2006 között, a Hunnia Mozgalom névre keresztelt ellenállási hálózatukban?
A patriotizmus maga a lázadás - Lajkó Fanni és Szűcs Gábor a Polbeatben
A mai világ arról szól, hogy egyáltalán ne legyenek nemzetek, ebben pedig a patriotizmus eszméje maga a lázadás. Nemigen maradt olyan uniós tagállam, ahol annyira hazaszeretők az emberek, mint mi, magyarok. Szerencsések vagyunk, hiszen Nyugat-Európában már kevert a társadalom, s lényegében nincs az embereknek nemzettudata - mondta a Polbeat című műsorunkban Lajkó Fanni, jogász az Alapjogokért Központ elemzője, aki másik vendégünkhöz, Szűcs Gábor jogász-elemzőhöz hasonlóan a Nemzeti Ellenállás Mozgalom alapító tagja. Szűcs Gábor ugyanerről így fogalmazott: nem elég önmagában, ha politikusok állnak ki egy ügy mellett, "nekünk is meg kell mutatni, hogy mi a fontos, mert a mi életünkről van szó". Huth Gergely kérdéseire elhangzott az is: Magyar Péter csak epizódszereplő lehet, előbb-utóbb el fog bukni és ezt ő is érzi.
Isten azt kéri, hogy szeressünk és segítsünk, de a testvérnépek háborújában nem foglalhatunk állást - Kozma Imre atya az ünnepi Polbeatben (videó)
Kozma Imre irgalmas rendi szerzetes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapítója volt a rendhagyó, ünnepi Polbeat vendége, amelyben Ábrahám Róbert nemcsak Imre atyával, hanem a PestiSrácok.hu kollégáival is beszélgetett az ünnepi várakozást beárnyékoló súlyos kérdésekről, háborúról, Isten elhagyásáról, Európa meghasonlásáról, illetve – a máltai rend kiadójának egy új könyve apropóján – Joseph Ratzinger emeritus pápa megkérdőjelezhetetlen igazságáról. Kozma Imre atya bevezetőül elmondta: a legszebb része az évnek mégiscsak a karácsonyi készülődés; egy papnak a legfontosabb dolga, hogy ilyenkor még közelebb kerüljön a hívekhez és ki tudjon mondani olyan igazságot, amelynek révén a találkozás az emberek és Isten között létrejöhet. Majd a háborúról elmélkedve feltette a kérdést: "Imádkozzunk a békéért, és közben küldjük a fegyvereket, hogy öljék egymást? Ez hatalmas ellentmondás! Mi, magyarok a testvérnépek háborújában nem állhatunk egyik vagy másik oldalra. Már csak azét sem, mert Isten az oroszokat éppúgy szereti, mint az ukránokat. Nekünk nincs jogunk ítéletet mondani, de imádkoznunk kell a békéért és minden segítséget meg kell adni a bajba jutott embereknek."
