karácsony
Minden további nélkül rágyújtja Rómát a keresztényekre a woke vallás
Miután a legtöbben kellőképpen teleették magukat a karácsonnyal, megtapasztalták a „szeretetünnep” lényegét, talán többekben felötlött jóllakottan a kérdés: jó, de mit ünneplünk december 26-án, karácsony második napján? Ez Szent István ünnepe, de nem az államalapító királyunké, hanem a kereszténység első vértanújáé. Őáltala rögtön Krisztus születése, a nagy ünnep után az üldöztetés kerül előtérbe. Ez persze kétezer évvel ezelőtt, teljesen más körülmények közt volt, ma már nem ilyen világot élünk – gondolhatjuk a bejgli mellé. De nézzünk csak szét, hogy tényleg így van-e! Mit érez egy újdonsült apa karácsonykor, egy egyhetes gyermekkel a kezében?
Az élet egy kicsit mindig megváltozik minden év végén, amit amúgy mindig nagyon várunk. Hiszen az év vége a várakozásról szól, várakozni meg szeretünk. Valaki az ajándékokra vár, valaki a céges bulikra, valaki Jézusra és a megváltásra, valaki az új évre és az azzal járó változásokra, rosszabb esetben az ember a régi év hibáit akarja maga mögött hagyni és új lapot kezdeni, vagy csak le akar szokni a cigiről. De bármelyikről is van szó, a karácsonyi időszak, kiegészülve a naptári év végével, az új életről szól, ami néha például egy gyermek formájában érkezik meg – esetenként nem váratlanul, de hirtelen.