sport exkluzív
„Együtt énekelni a Székely Himnuszt” – Sándor István a Sepsinél élte át a valódi, szívbe markoló futballcsodát
„Biztos voltam benne, hogy rendet fog tenni az Üllői úton. A szemlélete hasonló, mint amit Lobanovszkij játékosaként magába szívott, de a modern követelményekkel is tisztában van. Emellett – szintén a régi, szovjet iskola alapján – csapatra épít, és nem egy-két játékosra. Háta mögött tudva a vezetőség támogatását, Rebrov hozzá mert nyúlni olyan dolgokhoz, meg mert hozni olyan döntéseket, amelyeket egy magyar edző nem biztos, hogy meglépett volna” – mondta Sándor István a PS-nek Rebrovról, a Fradi edzőjéről. Sándornak hihetünk: a kárpátaljai szakember Lobanovszkij segítője volt, itthon a Stadlernél és a Nyíregyházánál érte el legnagyobb sikereit. Legcsodálatosabb élményének azt nevezte, hogy a székelyföldi Sepsinél dolgozhatott. Amúgy örül a magyar futball fejlődésének, de sokallja a légiósokat a kis vidéki városok elsőosztályú klubjaiban. Mit mondjunk, egyetértünk vele. Sándor István portréja, 2. rész. Rossi emberként és taktikusként is fantasztikus – Maradnia kell, ez már az Izland elleni meccs előtt is világos (PS-elemzés)
Bemutatjuk Marco Rossit, és azt, hogy mit ért el a válogatott élén. Bármi történjék Izland ellen, Rossi kinevezése tökéletesen bejött. Az olasz mester, aki mindig hangsúlyozza, hogy félig már magyarnak érzi magát, nem csupán remek taktikus, de emberileg is tökéletes a nemzeti csapat élére. Felépített egy olyan rendszert, amellyel kihozhatja a legtöbbet a magyar válogatottból, amely több fantasztikus sikert elért Rossi vezetésével. Pedig továbbra sincs sok klasszisunk. Az olasz tréner egyértelműen igazolta rátermettségét. Keretének összetétele, az általa kialakított új hadrend, valamint a játékosok szemében kivívott tekintélye egyaránt arra predesztinálja, hogy az Izland-meccs eredményétől függetlenül további bizalmat kapjon és tovább építhesse csapatát. Persze ne legyünk kishitűek: Rossi vezetésével megvan az esélye arra, hogy elkapjuk Izlandot és kijussunk az Európa-bajnokságra. Knézy Jenő: Egy dolog volt biztos az életemben, hogy soha nem leszek sportkommentátor! (PS-interjú)
Egy igazi legenda fiának lenni és továbbvinni az örökséget nem egyszerű feladat. Knézy Jenő érzésem szerint sikerrel viszi tovább édesapja nevét, munkásságát. Régóta ismerem őt, és abban mindig sorstársamnak éreztem, hogy egy nagyon erős személyiség fiaként, mellette, árnyékában kellett kibontakoznia, felnőnie. Gyorsan jegyezzük meg, hogy ezt a hatalmas terhet sikerrel cipeli a vállán, rengeteg jó közvetítést köszönhetünk neki. Az Eurosporton ismerhettük meg, később az M4 sportcsatornához került, most pedig a Győr Plusz Média vezérigazgatója lett. Knézy Jenő nem hiszi, hogy jobb kommentátor lenne, mint amilyen apja volt, de biztos benne, hogy a legendás sportriporter nagyon örülne a mostani sportsikereknek, futballfejlesztéseknek. Végig hitegettek minket a vezetők – Növényi Norbertnek máig fáj, hogy nem tudott duplázni Los Angelesben
Növényi Norbertet bajnoknak ismertük meg, az a kép maradt meg bennünk, amikor 1980-ban önfeledten ugrált a szőnyegen, miután legyőzte ellenfelét az olimpiai döntőben. Az ikonikus jelenet utáni években színészkedett, diszkót vezetett, ringben bunyózott, és nyugodtan mondjuk ki: nagyon menő arc lett. Azonban az élet nevű játékban sokszor állt a vesztes oldalon. Sportolóként vagy vállalkozóként sem bánt vele mindig kesztyűs kézzel az élet. Máig nem tudja elfelejteni, hogy 1984-ben a többiekkel együtt őt is átverték és végül nem mehetett az olimpiára, Barcelonában pedig hiába készült, hatvan fokos buszba zárták a meccse előtt. „Kárpátaljasi vagyok, ez a szülőhazám” – Sándor István, akit az edzőlegenda Lobanovszkij hívott maga mellé
Csepén, egy kárpátaljai színmagyar településen született Sándor István, aki matekzseninek indult, aztán remek futballista lett. Majd még jobb edző. Sándort Lobanovszkij, az ukrán edzőlegenda vette maga mellé, aki világverő csapatot faragott a Dinamo Kijevből. Kevesen tudják, hogy Sándor István bekerült Lobanovszkij stábjába a '86-os világbajnokság előtt, így végignézte a magyarok történelmi legyőzését. Azaz a nemzeti futballtragédiánkat. Nagyon sajnálta a 6–0 után a magyar válogatottat, amely szerinte is kiváló volt, és rendkívül pechesen szerepelt a vb-n. Sándor élete egyik legszebb pillanatának tartotta, amikor Lobanovszkij egy válogatott összetartáson rá emelte a poharát. „Azt mondta, hogy a poharában lévő konyakot Sándor István egészségére issza meg, mert ők Kijevben és Moszkvában azért tudnak sikereket elérni, mert itt, a periférián olyan emberek csinálják a futballt, mint én. Nem vagyok egy elérzékenyülő, könnyekre fakadó típus, de itt bizony fátyolos lett a tekintetem...”. Egy fantasztikus futballedző portréja, 1. rész.