függetlenobjektív média
A baloldal szerint csak a baloldal fenyegetőzhet és hazaárulózhat
Nem bírja megemészteni a progresszív oldal, hogy az akció reakciót vált ki, ezért szűnni nem akaró nyafogás övezi, hogy ezentúl nem lehet következmények nélkül pénzt kapni idehaza a külföldi politikai érdekek kiszolgálásáért. Legalábbis elvileg, de hát Magyarországon vagyunk, az okosítás őshazájában, szóval bizonyára lesznek még a CIA-nál és Brüsszelnél sokkal kreatívabb ötleteik. Viszont ahelyett, hogy megtörténne némi beismerés, és legalább a megbánás csíráját mutatnák az érintettek ebben a kínos pillanatban, inkább egészen kellemetlen bizonygatásokba fognak bele. A lebukott ügynök hápog, hogy micsoda diktatúra, ahol leügynöközik a lebukott ügynököt. Fenyegetettségről pampognak, miközben évek óta fenyegetőznek. A legszórakoztatóbb viszont az, amikor már rögtön a következő mondattal megcáfolják saját magukat. Velünk fizettették a saját hobbijukat
Bármennyire kellemetlen, be kell ismernünk, hogy hülyére lettünk véve. Persze éreztük, sejtettük, hogy kell még lennie pénznek, hiszen a szerkesztőségenként és ügynökistállónként jutó, évi pár vagy tizen-huszonpár millió forintból nem lehet úgy élni, ahogy ezek az emberek ott élnek. Nem voltak azonban bizonyítékaink, sem adataink, így jobb híján belemerültünk a sorosozásba. Soros világalapítványa volt a rendszer egyetlen fű feletti része, és a tőzsdespekuláns máig szent tehén, akire képtelenség elmarasztaló véleményt olvasni a függetlenobjektív sajtóban. Ő aztán végképp tudja, hogy a gazdag embernek azért van sok pénze, mert nem adja oda másoknak. Most már azt is tudjuk, kiknek a pénzéből éltek hosszú évek óta a sorosista bérfirkászok, civilbe öltöztetett politikai ügynökök, társadalommérnökök: az amerikai és az európai adófizetők pénzéből. Most kezdődik a függetlenobjektív média függetlensége
Kevés őszintébb, letisztultabb érzés van a kárörömnél. Ezt nem kell magyarázni a progresszív, globalista baloldali médiának sem, amely remekül szokott szórakozni, igencsak cinikus modorban, amikor valami nehézség vagy kár éri a jobboldali kollégáikat. Most mégis döbbenten hüppögnek ezek a globalista médiamunkások, hogy a jobboldaliak „röhögnek a Pressman árvákon”. Ez a szánalmas rinyálásözön már eleve nagyon kellemetlen, de attól válik szekunder szégyenné, hogy még mindig nem bírják elengedni ezt a „független” jelzőt, illetve nem értik, hogy mit jelent. Neve Szabolcs, Panyi Szabolcs – Dehogy ügynök, csak külföldi nemzetbiztonsági tanácsadókkal bratyizik
Amikor annak idején először megnéztük a Nyomás utána című filmet, amiben Terence Hill karaktere azzal a szöveggel akarta felszedni a pultoslányt, hogy "titkosügynök vagyok, ugye tudsz titkot tartani", még nevettünk a szituáción, hiszen mikor mondaná el magáról egy ügynök azt, hogy ő ügynök. A valóság azonban mindig szürreálisabb a fikciónál, és manapság már büszkén vállalják a hasonló tevékenységet folytatók, hogy ők bizony nemzetbiztonsági kockázatok. A függetlenobjektív propaganda nem tűr meg mást önmagán kívül
Réz András nem egy indoktrinált bolond, aki az egész világot, és főleg benne a saját életét is csak az Egyetlen Érvényes Ideológia szemüvegén át hajlandó nézni. Ennél is fontosabb, hogy nem önsorsrontó, hiszen a jelek szerint nem hajlandó rosszul érezni magát az egyetlen leélhető életében pusztán amiatt, hogy Orbán Viktor a miniszterelnök. Ezeken pedig annyira kiakadt Veiszer Alinda, hogy a saját szerepköréből kivetkőzve nekiállt győzködni a beszélgető műsorába meghívott vendégét, hogy rosszul gondolkodik a világról. Amikor a szólás- és véleményszabadságot meg sokszínűséget hirdető progresszió szembesül vele, hogy több szín van a világban, mint amennyit ő engedélyezni kíván, akkor hirtelen jön a kizárólagosság követelése meg a diktatórikus hangnem. És ez a progresszió képviselőin kívül mindenkinek feltűnik.