propaganda
Az Abcúg és a nevük elhallgatását kérő bűnbánók, avagy ki is a propagandista?
Szinte el is képzelhetjük az izgalmat, amellyel az egyszeri, tipikus Index-olvasó nekiállhatott kicsomagolni a hétfőre adagolt szellemi táplálékot, ismételten megerősítendő önnön magát saját tévképzeteiben a mindenható NER gonoszságáról. A hadtápot és a rettegést ezúttal az az Abcúg nevű hírblog szolgáltatta, amely hiába létezik önálló kollektívaként már 2014 óta (az akkori Origós főszerkesztő-váltáskor elsőként kiugrott újságírók alapították), valamiért mégis fontos a külső tartalmakkal egyébként jellemzően nem villogó Indexnek azóta is, hogy az elsőtől az utolsó betűig átvegye és leközölje a cikkeik nagy részét. A telepi romagyerekek és a Kiskörúton belül világhírű fantaszták sorstragédiái helyett azonban igazán minőségi, már-már Soma-díjjal kecsegtető tényfeltárással szolgáltak az oknyomozás szerelmesei ezúttal; ha lenne humorérzékük és önkritikájuk, még azt a címet is adhatták volna legújabb betűhalmazuknak, hogy Minden, amit tudni akartál a propagandistákról, de soha nem merted megkérdezni – de a végén akkor se lennénk sokkal okosabbak. A "magas színvonalú" propaganda és annak majmolói
A mindenkori jobboldali újságírók 90 éve hallják mindazt a kommunistáktól, a náciktól és a nyilasoktól itt, Magyarországon, amit mi voltunk kénytelenek elviselni az SZDSZ-től és a „liberális” értelmiségtől az elmúlt 30 évben. Sajnos tudomásul kell vennünk, hogy gyenge jellemű felebarátaink, barátaink, szövetségeseink, egyébként normális értékrendű embertársaink közül sokan elhitték ezt, sokaknak épült be a tudatába, a világlátásába, hogy a „haladás” XX. századi formája tömegmészárlásostól, kilencedik hónapig végezhető abortuszostól, PC-terrorostól normális, magától értetődő, természetes állapota a világnak. Most éppen a multik ellen uszít a tévészékházban fetrengő Bangóné (PS-videó)
Bangóné Borbély Ildikó a demokrácia egyik komoly védőbástyája, aki szót emel az elnyomás ellen, harcos marxista szólamokkal töltve be az étert. Legújabb ötlete, hogy Pro Propaganda díjat ad azoknak a vállalkozásoknak, multinacionális cégeknek, akik hirdetéseket jelentetnek meg a közmédiában, ezzel is erősítve a diktatórikus magyar kormány további elnyomását. Az első díjátadó a Csörsz utca és az Alkotás utca sarkán lévő irodaházban székelő Bayer gyógyszergyár volt, amely Bangóné szerint óriási hibát követ el azzal, hogy hirdetést és reklámot jelentet meg a közmédiában. Bangónénak nem tetszik, hogy a gyógyszergyár szuverén döntést hoz, a hetvenes évek boldog szocializmusát visszasíró politikus ettől teljesen kijött a béketűréséből. A PestiSrácok.hu stábja megkérdezte Bangónét, hogy ha már propagandáról beszél, hogyan néz szembe azzal, hogy 2004-ben olyan plakáton szerepelt családjával, mely a határokon túl élő magyarok kettős állampolgárságáról szóló népszavazás kampányában a "nem" válaszra buzdított, hamis és tudatos nemzetellenes propagandát hangoztatva. A szocialista politikus azonban megharagudott és nem adott érdemi választ, ahogy arra sem, hogy mit gondol a közmédia székházában véletlenül kiszivárgott felvételről, melyből kiderült, hogy szándékosan játszották el politikustársaival azt, hogy tarkóra tett kézzel kell a földön feküdniük. Bangóné epés és a választ kikerülő vádaskodását megnézhetik videónkon. Nézzen szabadidejében Bangónét! Kedves Mérce és társaitok, ti tényleg halott újságírókat akartok látni?
Száz éve addig hergelték a tömeget a bolsevikok, amíg sikerült őket rávenni a szocialista (!) és munkáspárti Népszava megtámadására. A mérleg: több halott, a zűrzavar fokozódott, és jött a Tanácsköztársaság. Ma az ellenzéki Mérce címében arról ír, hogy a Tisza-kormány lapja addig uszított a munkásság ellen, amíg az megelégelte. Valójában az idézett cikkben semmi uszítás nincs, a cím hazugságra épül, de világos: a propagandasajtót illett és illik megtámadni. A kérdés jogos: mit akartok, halott újságírót? Halott rendőröket? Halott tüntetőket? Egy második Ukrajnát? Mert ti lennétek az elsők, akik eltakarodnátok Nyugatra, hogy az itt maradt emberek megpróbálják újra felépíteni Magyarországot. Ahogyan 1919, 1945 és 1989 után. Vezércikk. Ajánljuk még
Negyvenöt percnyi rövidzárlat után nagyon kevés esélye maradt a Fradinak – Labdarúgó BL-selejtező: Ferencváros–Qarabag 1–3 (1–0)
Varga Barnabás gyönyörű góljára a második félidőben hárommal válaszoltak az azeriek, amellyel megnyugtató előnnyel várhatják a visszavágót. Megszakadt a győzelmi sorozat: kikapott Ajkán a Honvéd
A kispestiek idegeit most nemcsak az eredmény és a mutatott játék bosszanthatta. Magyar–Foci–Túra – II. rész: A régi sikerek messze vannak, de idén felfelé törne a Loki (exkluzív)
A magyar élvonal csapatait bemutató riportsorozatunk következő részében a Debrecen mérkőzésére látogattunk ki. A Mezey-válogatott egyik legnagyobb rejtélye a Nyilasi-ügy lett – Ma sem egyértelmű, hogy miért maradt itthon a csapatkapitány
A Mezey-válogatott történetében három különlegesség, ha úgy tetszik, nagy rejtély, „titok” van. Az egyik az, hogy miként tudott szinte a semmiből kinőni egy világverő gárda? A másik, hogy miért ért véget ez a csodálatos menetelés úgy, ahogyan véget ért? A harmadik pedig az, hogy a csapat szellemi vezére és csapatkapitánya, Nyilasi Tibor vajon miért nem utazott ki a mexikói világbajnokságra? Visszaemlékező sorozatunk mai részében a Nyilasi-ügy hátterét igyekszünk feltárni.