szdsz
„Útlevél kell? Majd megkérdem anyámat” – Egy zseniális jelenet az alakuló SZDSZ-ről és az „üldözött” Rajk-butikról
Lehet őszintén beszélni a nyolcvanas évekről? Igen. Az Eltörölni Frankot című film bemutatja a korszak valóságának azt a szeletét, amelyet következetesen letagadnak. Van benne több fantasztikus jelenet: az egyikben egy hatalmas lakásban tartanak összejövetelt, ahol összegyűlt a budapesti értelmiség színe-java. A csóró punk pszichológus barátnője útlevelet akar saját maguknak, hogy elmeneküljenek. Végül a nagyképű házigazda – vagy annak barátja – azt mondja: „Majd megkérdem anyámat.” Nem tudom, hányan vigyorogtak el a nézőtéren ennél a jelenetnél, én igen. Nyilván megláttam az SZDSZ-t, a Rajk-butikot, ezt az egész vízfejű, egykor volt maoista és újbaloldali, akkor még újgazdag bandát, akinek szülei összeharácsolták ezeket a lakásokat és villákat. És milyen a sors, még előtte, éppen aznap beszéltem egy volt III/III-as tiszttel, aki azt mondta, hogy a nyolcvanas évek valójában arról szólt, hogy megpróbálták előbb Aczél asztalára tenni a Beszélőről készült jelentést és másolatot, mielőtt maguk a szamizdatosak odatették volna. Hát akkor, ennyi. Publicisztika. Nagy Feró még most sem békélt meg az SZDSZ régi kártékonyságával – És mi lesz a fosókörtével? (videó)
Péntek este Nagy Feró ismét formában volt a Karanténvlogban, ahol Szabó Gergő, Dezse Balázs és Szalai Szilárd társaságában őszintén elmondta negatív véleményét Göncz Árpád tevékenységéről, akit sokan piedesztálra emelnek a baloldalon. A "korszakváltó" MSZP is szóba került, ahol nagyokat nevettek a srácok, Feró pedig megpróbálta ugyancsak a vicces oldalát megtalálni a szocik szörnyűséges ostobaságának, de a pálinkafőzés és a fosókörte sem maradhatott ki a beszélgetésből. A Kossuth-díjas művész most sem hazudtolta meg magát: visszafogottan, de mégis szókimondóan adta önmagát, és végül az is kiderült, hogy hiába van kifordítva és befordítva az a bunda, néha még mindig pufajka, ahogy a Beatrice 1992-es Körtánc című dalában megénekelték Feróék. Agymosott értelmiség vs. józan parasztész
Ma, amikor nehéz jó kőművest, asztalost, stb. találni, hálás az ember, ha valahol képzett, minőségi munkaerő fogadja. Például amikor diplomás szociológus kérdezi meg, hogy kérsz-e sült krumplit a hamburgerhez, vagy cukrot a latte macchiato-ba. Bár sok-sok diplomának semmi értelme, a tulajdonosaik mégis nagyon büszkék rá. A kiváltságosság-érzés minden éttermiségiben benne van. Egyszer volt egy tök jó fej csajom, akinek az unokatesója volt a csodagyerek a családban. Kifejtette politikai hovatartozását: „Az értelmiség pártja az SZDSZ. Én értelmiségi vagyok. Tehát az SZDSZ-re szavazok.” Ahogy nézem a fészbukon, azóta sem sikerült sokkal többet megértenie a világból… Miért szitokszó nálunk a liberális? – Ők tették azzá
Nem kárba veszett, elefántcsonttoronyban köldöknéző időtöltés e kérdés nyilvános boncolgatása. Leginkább, mert a magyar közéletben ma is sokan, Európa-szerte pedig még többen, ismert gondolkodók vagy művészek nevezik magukat büszkén liberálisnak, illetve kritizálják onnan a magyar kormányt (nekik az illiberális a szitokszó!), miközben a szuverenista, patrióta, nemzeti érzelmű szavazók ma már szitkozódnak a liberális kifejezéssel. De azért is fontos tevékenység, mert időszerű filozófiai tanúságokat hordoz a kérdésre adott válasz. Még akkor is, ha a mai liberális célokért senki nem sétálna hősiesen a bitófa alá, inkább gőgösen, megvetve pillant rá kényelmes fotelek biztonságából minden másképp gondolkodóra. Szitokszóvá pedig saját ténykedésük által lett – leginkább Magyarországon – a liberális kifejezés. „Göncz Árpád személyiségét és szerepét nagyon sötéten látom” – Harminc éve próbálták a taxisblokáddal megtörni az országot
Ma már széles körben elfogadott nézet, hogy az 1990-es taxisblokád egy előre megtervezett, ügyesen felépített puccskísérlet volt. A Híradó.hu Máthé Áronnal, a NEB elnökhelyettesével és portálunk újságírójával, Mező Gáborral készített interjút a harmincadik évfordulóra időzítve. Mindketten kiemelték Göncz Árpád szerepét, aki Máthé Áron szerint köztársasági elnökként „rosszízű szerepet vállalt”. Mező ennél is továbbment: kifejtette, hogy nagyon sötéten látja Göncz személyiségét, és felhívta a figyelmet arra, hogy amilyen kiemelt helyzetben élt a börtönben, olyan árulást követett el ötvenhat szellemisége ellen már köztársasági elnökként. Az interjúban az SZDSZ és az MDF hibáiról is szó esett, amíg előbbi minden áron hatalomba akart kerülni, utóbbi is amatőr módon ténykedett.