trianon
Az Orbán-korszak lenyomata, hogy a trianoni nemzethaláltól eljutottunk a megmaradás és az összetartozás büszkeségéig
A békediktátum egy mély, nehezen gyógyuló seb – máig élő fájdalom. Egy olyan évszázados heg, amely kínzó erővel mar bele a magyarság testébe. A közönytől a gyűlölködésig, az irigységtől a harcias csatakiáltásig, a hamisan csengő pátosztól a valódi hazaszeretetig – sokféle érzelem fogta kézen Trianon emlékét. Búslakodás, harag, gyámolító szeretet, s lett mindez egyben viszonyulás is az elszakított országrészekhez, az ott élő magyarokhoz. Ha létezik az Orbán-korszaknak valós lenyomata, akkor a Trianonhoz és ezen keresztül a határon túli magyarokhoz való viszonyban az megragadható. Mert eljutottunk az évszázados traumától, a nemzethaláltól a megmaradás büszke érzéséig. Ma már kitapintható az összetartozás élménye és kézzel fogható sikerei vannak a „csak azért is!” építkezésnek. Nem bír véget érni az elátkozott XX. század – Honi felderítés (Videó)
Hagyjuk a múltat, inkább lépjünk már túl rajta, és a jövőbe tekintsünk! – hányszor és hányszor hallottuk ezt! De mit tehetünk, ha a múlt levakarhatatlanul jön velünk? Mi közük a mai társadalmunkat sújtó párválasztási és családi problémák, indulatkezelési gondok, függőségek, hajléktalanság, öngyilkosságok jelentős részének a múlthoz? Hogyan nyomorította meg a történelem az egyént, de még az egyén gyerekeit, unokáit, dédunokáit is? A nemzeti sorscsapások kollektív emlékezetei között ott húzódnak a totalitárius diktatúrák, az etnikai tisztogatások, népirtások hosszú árnyékai, amelyek teljes családok életét tették tönkre, nemzedékeken átörökítve, rengeteg esetben mindmáig. Nincs ennél velünk élőbb történelem, és ezt megtanulni sem elég. Ezt ki kell beszélni, amit Trianon, a magyarüldözések, a holokauszt, a deportálások, a kommunista terror okoztak az áldozatok lelkében, mert a meggyötört emberek nagyon sokszor csak meggyötört gyerekeket tudtak felnevelni, akik szintén meggyötört gyerekeket neveltek fel... Bern Andrea családfakutató történész megdöbbentő dolgokat mondott el a műsorban a transzgenerációs traumák pusztító jelenlétéről. 1848 zászlóvivő kerestetik – Idén is végigviszik a gigantikus nemzeti lobogót az Andrássy úton, egy 400 méteres székely zászlóval kiegészülve
Idén június 4-én is végigvonul az 1848 méteres nemzeti lobogónk Budapest belvárosán, az Andrássy úton, hogy a Hősök terén egy kokárdává álljon össze, ahol egy 400 méteres székely zászló öleli majd körbe, szimbolizálva az elszakított nemzetrészeket. A szervezők azonban nemcsak zászlóvivők jelentkezését várják: minden magyart szeretnének megszólítani, éljenek, tartózkodjanak bárhol a világon. Azt szeretnék, ha minél többen letöltenék a telefonjukra az általuk elkészített haranghangot, és a trianoni békediktátum aláírásának percében, magyar idő szerint 16 óra 32 perckor, egyszerre játszanák le a kétperces harangzúgást, függetlenül attól, ki, hol tartózkodik éppen. Ebből flashmobok készülnek, hirdetve a nemzeti összetartozást – mondta a PestiSrácok.hu-nak az immár hagyományos zászlófelvonultatás ötletgazdája, Szilágyi Ákos grafikusművész, Mikszáth-díjas szerkesztő. A zászlóvivők között idén a PestiSrácok.hu több munkatársa is ott lesz, a köszöntőt pedig főszerkesztőnk, Huth Gergely mondja. A rendezvény fővédnöke ezúttal Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke lesz. Trianon poklából vissza az életbe – Honi felderítés (Videó)
Sokat emlegetjük a Trianonnal kapcsolatos számokat, az elrabolt négyzetkilométereket, elcsatolt emberek tömegét, köztük magyarok millióit, ám beszélni kell az elvett ipari létesítményekről és bányákról, valamint az országunk tényszerű kirablásáról a megszálló románok, csehek és szerbek által elvitt gépekről, vagonokról, élőállatról és bármiről, ami mozdítható volt. Csak így lehet érzékeltetni, mennyire kilátástalan helyzetbe kerültünk 1920-ra – a kortársak közül jó néhányan úgy gondolták, a maradék Magyarország életképtelen, s így meg vannak számlálva a magyar államiság napjai. Mégis elkövettük azt a bravúrt, hogy túléltük ezt a csapást is, és az országnak folytatnia kellett az életét. A válságmenedzsment enyhe kifejezés arra a feladatra, amely Horthy Miklós és a korszak kormányai nyakába szakadt: egy gazdasági, társadalmi, külpolitikai, önbecsülési szempontból egyaránt padlóra taszított országot kellett kivezetni a reménytelen helyzetből. Ez azonban hihetetlenül látványosan sikerült, és két évtizeddel később már egészen más arcát mutatta az ország. Ennek az óriási teljesítménynek jártunk utána Ujváry Gábor, a Veritas Intézet történésze segítségével.