Fogyasztói társadalomban élünk Európa-szerte. Egy olyan mesterséges és manipulált világban, ahol az anyagi javak megszerzése és birtoklása az egyén egyik legfontosabb céljává vált. Ezt az életmódot népszerűsíti a progresszív szellemiséggel áthatott tömegkultúra. Még akkor is ezt erőltetik ránk, ha az már világosan látszik, hogy a tárgyak megkaparintásának vágya sohasem elégül ki megnyugtatóan. Inkább egy végtelen igényhalmaz alakul ki az egyén sóvárgásában, egy soha véget nem érő láncolat, azaz mindig újabb ás újabb inger a szerzésre. Így lassacskán egy olyan elviselhetetlen bizonytalanság lesz úrrá rajtunk, amivel nem tudunk mit kezdeni. Voltaképp egy permanens szorongás. A félelem pedig a mai liberalizmus, azaz a határtalan progresszív politika támasztéka. Hisz ki akarna lemaradni valamiről?
Az utilitarizmus magyarul haszonelvűséget jelent. Egy olyan antropológiát, illetve etikát, amely az anyagi haszonra vezeti vissza az ember értékítéletét. Mivel a világunkat a neomarxista logika alapján működő, kizárólagosságra törekvő kortárs liberálisok (aki olyan távol vannak már a klasszikus liberalizmustól, mint Makó Jeruzsálemtől) határozzák meg, így érdemes velük ebben a kérdésben is értelmes vitát vívni. Ha egyáltalán késznek mutatkoznak erre…
A haszonelvűség mint az életünket megkeserítő mutatvány a liberalizmus szörnyszülöttje
Valójában ez minden liberális etika alapja. Legyen az egalitariánus (szociálliberalizmus), vagy az individualista (neoliberalizmus). Mindkét „aliskola” úgy véli, hogy az egyes szándékok és a cselekvések következményekor elengedhetetlen a mennyiségi haszon „megszámlálása”. Az összegzés nélkül – szerintük – ítélni sem tudnánk helyesen. Pedig ez egy igen veszélyes attitűd az egyén biztonsága és a boldogsága szempontjából.
„Jó az, ami hasznos”
– sokan gondolkodnak, viselkednek, cselekednek ma így. Az egész „nyugati világunkat” átszövi eme eszme. Voltaképp a fogyasztói társadalom mozgatórugója mindez az alapgondolat. Az idea – a történelmi hűség kedvéért – a Reformációig nyúlik vissza, de már az ókorban is létezett ez a szemlélet. (Szókratész és Platón is küzdöttek ellene.)
A mai Európában élő ember számára azonban a lényeges pontok rendszerzése a 19. század eleji angolszász liberális filozófiában történik meg. Valójában minden liberalizmus (ha elfogadja – ha nem), a haszonelvűség alapjain áll, bár annak hatékonyságáról és korlátairól vitatkozik. Ha tagadja, akkor súlyos önellentmondásba keveredik önmagával, hisz a szabad piac mozgatórugóját tagadja ezáltal meg.
Az utilitarizmus szerint az az állam a legjobb, amely a legtöbb polgárának tudja a legtöbb hasznot, így a „jó” élet lehetőségét nyújtani. Egy adott állapotban lévő „haszon” és „kár” arányai egy cselekvés után megváltozhatnak egy rendszerben (társadalomban, szerintük atomizált közösségekben). Ha a cselekvés után nő a haszon és csökken a kár, akkor nevezhetjük „jó”-nak a cselekvést, ha fordítva történik, akkor „rossz”-nak. A lopás például azért rossz, mert lehet, hogy egy valakinek haszonnal jár, de a nagy egészet szemlélve mennyiségileg nagyobb a kár aránya. A forradalmi elv ebben a nézetben az, hogy a „jó” -t a „haszon” és ezáltal a „mennyiség” alapjaira helyezi, elutasítva a minőségi, vagy szellemi „jó” fogalmát, amely a filozófia több ezer éves történetének megkérdőjelezhetetlen sarokköve volt ezidáig. A „jó” mennyiségi szemlélete a gazdasági liberalizmus alapja is.
Az utilitaristáknak címzi József Attila az Eszmélet következő sorait: „Láttam a boldogságot én,/ lágy volt, szőke és másfél mázsa./ Az udvar szigorú gyöpén/ imbolygott göndör mosolygása./ Ledőlt a puha, langy tócsába,/ hunyorgott, röffent még felém -/ ma is látom, mily tétovázva/babrált pihéi közt a fény.”
A liberálisok által megfogalmazott utilitarista jellegű boldogságeszmény pusztán mennyiségi alapon állati jellegű marad. A szabadság minőséget tesz ugyan bele, de nem ad olyan plusz értéket hozzá, amely emberibbé tehetné ezt az antihumánus elvet. A szabadság ugyanis önmagában feltételezhet egy magányos, szomorú embert, aki nagyon távol áll attól, hogy pusztán anyagi szabadsága miatt boldognak vallja magát.
Az anyagi javakat szabadon megszerző, egoista boldogságeszmény előfeltételezi, hogy az embernek nem számít a szellemi élet szférája, illetve a közösség és az abból fakadó erkölcs. Kérdem:
vajon boldogok lehetünk-e az igazság, a szeretet és más kapcsolatokból levezetett értékek nélkül? Boldogok lehetünk-e pusztán anyagi javaink által? Boldogok lehetünk-e magányosan, anyagi szabadságunkban, minden közösség nélkül?
Helyesel a test, de lázad az emberi szellem
Így ír erről a ma is időszerű Seneca, aki az haszonelvűség ókori képviselőivel vitázik: „Jónak vélik egyesek azt, ami hasznos. Tehát a gazdagságra, egy lóra, a borra, egy pár cipőre is alkalmazzák ezt a jelzőt: ekkora semmiség szemünkbe a jó, ennyire porba süllyedt.” Majd később: „Csak az jó, ami tisztességes. Ami tisztességes az feltétlenül jó.” (Seneca: Erkölcsi levelek. 120. levél. Bp.1980, 437.old.)
Lám csak nincs új a nap alatt! Az utilitaristák kritikája az, hogy az embert pusztán anyagi vágyai mentén szemlélik, hogy nem vesznek tudomást az emberi erkölcs szellemi minőségéről és hogy tagadják a közösségből eredő értékeket. Elfeledkeznek arról, hogy az emberi jó, vagy rossz ítéletet megelőzi a közösségi létre való ráébredés. Előbb a közösség születik meg, majd kialakítja a saját normáit, ami szerint ítél. A Seneca által említett tisztesség is a barátokkal kapcsolatban fogalmazódik meg, ami mindig közösséget feltételez. Ezt veti el minden utilitarista, legyen az elve pusztán számokon nyugvó haszon, vagy az egyén szabadságával együtt járó mennyiség. Mondhatjuk, hogy azokat az erényeket támadják, melyek évezredeken át az emberiség közösségeinek összetartó erejét adták. Olyan eszméket, melyekért érdemes volt élni, s halni.
Ha a közösséget figyelmen kívül hagyjuk: marad az önző, matériára vágyó egyén és a haszon… és a szorongás. A lemaradástól való páni félelem. Ezt kapjuk telibe a tömegkultúrán keresztül, mert ez az érzés támasztja meg a progresszív politikai csoportok hatalmát.
Szabadulni kell tehát a félelemtől. Keresni kell a biztonságos határokat. Védenünk kell a hagyományos közösségeinket. A nemzetet, a családot, a kisebb lokális együttélési kereteket és a transzcendens értékeket megtartó hitbéli csoportokat.
Nehéz ügy, és valójában forradalmi testtartás kell ma a konzervativizmushoz!
Oximoron, hisz a forradalmiság alapvetően baloldali bűvészmutatvány. De ha a „forradalmat” a fennálló liberális-diktatúrával szembeni lázadásnak tartjuk, akkor jogos.
János
2023-07-17 at 22:29
A mai, nyugaton értelmezett liberalizmus butít, nyomorba dönt és öl.
😠😡🤬
Frix
2023-07-16 at 13:33
Akik használják,még náluk a végtermék is arany?
csakafidesz
2023-07-16 at 10:34
Veress Laci 2023-07-15 at 19:03
A birtoklás és a határai..
Birtokolni ugyanis már az ősember is birtokolt, és a csontkését nem adta oda másnak.. Nos néztem egy filmet. A milliomos krapek kihúzta a fiókot és előhúzott egy órát a kollekcióból ami illett a ruhájához. (kvarc órák korában nem kell felhúzni, bár ez sem előny..) Nos anno nem sok gyereknek volt karórája, de hetedikes koromban dolgoztam nyáron és nyolcadikosként egy orosz Néva karórám volt, amelyik sokáig bírta, egyetemre is azzal jártam.
Nem a birtoklással van a baj. A szemlélettel. Ha valaki ezért vesz egymilliós órát, mert ő ettől valaki, holott 10~50.000.- Ft. annyi amit ilyesmire ki szabad adni, a többi pazarlás. Akinek Mercedes autó kell a dugóban araszoláshoz, nos azzal némi baj van. Ezt a kocsit nem cammogáshoz készítették. Ki lehet használni? Nem. A megengedett sebesség 130 km/h és ezt bármilyen rendes autó teljesíti. Tehát fölösleges olyan kocsi, amelyik 250 km/h fölött leszabályoz.
Vagyis a nézeteim szerint az anyagi javak legyenek olyanok amelyek minőségben megfelelőek, és az áruk arányos a tényleges értékükkel. Pax vagy Parker.. Nos meg lehet venni a Parker tollat is dupla áron, úgyis Pax betét kerül majd bele, ha az eredeti kifogy. Ha az illető hülye is, akkor vesz tripla áron eredeti betétet..
bl
2023-07-16 at 06:02
@fidesz
Valamikor az egyetemi kollégiumok szobáiban időnként 10-20-30 ember is volt, ahol a hülyéket (akiket nem lehetett kibírni) pillanatok alatt helyretették, ugyanakkor tanulni is lehetett, mert csak fel kellett dobni a kérdést, valahonnan a válasz is megérkezett. Ez a fajta együttműködés eltűnt, eltűnt a paraszti kultúrával együtt, és itt állunk az amerikanizált baromságokkal. Hiába a viszonylagos jólét, az ember társas lény, sose fogja jól érezni magát a szupermodern házacskájában egyedül, lehet elég volna neki egy szék egy régi kávéházban.
csakafidesz
2023-07-16 at 05:01
bl 2023-07-15 at 17:28
Ez egy kicsit a modern világunk baja. A televizió és az internet elég komolyan elválasztja az embereket. A másik, nos anno, azokban az ötvenes-hatvanas években, mikor gyerek voltam (Akkor kezdtem az iskolát amikor a Nagy Sztálin megdöglött.) még egymásra voltak utalva az emberek. Akkor még csak rádió volt és normál tűs, 78-as fordulatú lemezjátszó. Egy lemez három perc alatt lement, ami egy indulóra elég volt. Tizenkettő évesen láttam először televiziót és 14 éves voltam mikor Apám vett részletre egyet, “A hiba nem az Ön készülékében” van c. állandó műsorral.
Ha innen vesszük, így közel a nyolcvanhoz ki merem jelenteni, hogy a világ 1946-tól mostanáig többet fejlődött, mint a gőzvasúttól 1945-ig. Az elektronikus eszközök térnyerése überelte az ipari forradalmat.
bl
2023-07-16 at 04:44
A mély kút szerintem a liberalizmus. Mert amikor a diktatúra átmegy liberóba, akkor a liberó teljesen ésszerű, de amikor már “lárpurlár” zajlik a dolog, azaz a liberó megy át még vadabb liberóba, akkor nem.
A diktatúra és a liberalizmus egy különös (ellentmondásos) egységet alkot. Minden pillanatban e kettő vív harcot egymással, tele vagyunk kényszerekkel ugyanakkor szabadulni igyekszünk tőlük. Amikor győz a liberó azonnal megjelennek az új kényszerek amik fizikailag lehet nem olyan bántóak, mint a régiek voltak, de közben elhittük a liberót, azaz még érzékenyebbé váltunk, vagyis az új kényszert nagyobb fájdalomnak éljük meg mint a régit. Megyünk bele egy skizoid világba.
Veress Laci
2023-07-15 at 19:03
Az anyagiasság egy ugyanolyan függőség, mint az alkohol, drog, játékszenvedély, csak nem egy adott szer megszerzésére összpontosuló kényszeres törekvést szül, hanem majdnem minden tárgy-, ingó-, vagy ingatlan tulajdonlása kiválthatja azt az érzést, aminek az illető a függőjévé válik… Mintha a megszerzéssel-, birtoklással-, tulajdonlással párosuló csalóka érzés venné át az ember gondolkodásán, viselkedésén az irányítást!
Miért csalóka az érzés?
Mert az ember közben elveszít valamit! Nem a kifizetett anyagi fizetőeszközt, hanem ÖNMAGÁT veszíti el.
A birtoklás érzése mellé egy anyagi javakkal EGYÁLTALÁN NEM PÓTÓLHATÓ ŰR keletkezik! Az illető pedig innentől kezdve labilissá, sebezhetővé, manipulálhatóvá válik azok számára, akik a pszichológiai mechanizmusát ismerik…
És ismerik…, részben. És generálják, mert ők maguk is függők, betegek, mégha magukat “Elitnek” prédikálják is.
Csakhogy a csapda irányító zsinorja nem eme materializmust generáló társaság kezében van!😀
A kút ennél sokkal mélyebb.😉
bl
2023-07-15 at 17:28
@csakafidesz
Az a baj, hogy az anyagi gyarapodással párhuzamosan leépültek emberi kapcsolataink, a gyerekek is sokkal szűkebb körben mozognak. Az elszigeteltségben élő ember (és gyerek is) automatikusan túlérzékennyé válik, jobb lenne ha az anyagi helyett, a kapcsolati hálónk lenne gazdagabb.
csakafidesz
2023-07-15 at 16:41
bl 2023-07-15 at 13:03
Mindent fel kell időnként újítani egy lakásban, és célszerű 7-8 évente, legfeljebb 10 évente kifestetni. Ennyivel tartozunk magunknak. Tudom drága dolog, de ha már élünk és van némi pénzünk legalább a környezetünk legyen tiszta, takaros és szép. A pottyantós budit pedig nem akarjuk visszahozni, ahogy az autónk helyett veszünk szekeret.
csakafidesz
2023-07-15 at 16:34
D.J.László tart.szds. 2023-07-15 at 15:57
József Attila nem volt Isten, de érdekes gondolatai és elképesztő gondolat-társításai voltak. A kedvencen a cím nélküli: “Ime itt a költeményem” néven ismert vers. Történt, hogy a Siestában hevert és nézte a plafont mikor Hatvani báró és Ignotus Pál beállított. Hatvaninak felment a vérnyomása, hogy ezt az idegorvosi kezelést ő finanszírozza, majd Ignotussal együtt rászálltak a depressziós József Attilára, hogy írjon valamit. Erre ő felállt, leült az asztalra és elkezdett írni, folyamatosan egyforma lendülettel, az elejétől a végéig.
“Ime itt a költeményem / ez a második sora /K betűkkel szól keményen / címe költőnk és kora / Úgy szállong a semmi benne, / mintha valaminak lenne / a pora.”
Az említett urak elolvasták, majd Hatvani csak annyit tudott dadogni, hogy tényleg zsenivel van dolguk.
https://www.mek.oszk.hu/00700/00708/html/kolto00000/kotet00001/ciklus00519/cim00554.htm
D.J.László tart.szds.
2023-07-15 at 15:57
Tehát van a világirodalom.
Annak fele: József Attila.
A másik fele meg: a többiek.
Egyáltalán hogy tud emberi agy olyan sorokat leírni, mint amilyeneket József Attilától Nagy Ervin idézett????
Szerintem sehogy.
József Attilának ugyanis Isten-i agya volt!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Alfonzó
2023-07-15 at 15:15
A fogyasztói világ labilissá teszi a benne élő egyént.
A labilis egyén a saját kinzó nyugtalanságát pedig instant fogyasztással csillapitaná.
Ez egy ördögi, lefelé tartó spirál.
ND
2023-07-15 at 13:20
Tehát a liberalizmus számára a “haszon” CSAK egy mennyiség –> A PÉNZ, és nem vesznek tudomást az ember erkölcsi, szellemi minőségéről, és tagadják a közösségekből eredő értékeket is. Hát tényleg ez a helyzet, hiszen mindenféle csonkító műtéteken, hormontablettákon, emberkereskedelmen, drogterjesztésen (és egyéb szörnyűségeken) keresnek pénzt, és egyre durvább, embertelenebb terveket eszelnek ki, csak hogy “haszon”-hoz (PÉNZHEZ) jussanak.
bl
2023-07-15 at 13:03
Az aranybudiról meg annyit (bár már írtam), hogy régen a fürdőszoba egy lavórból állt meg egy kútból meg egy pottyantós budiból, ma pedig alsó hangon 5 millióból, amit 20 évente illik felújítani is. Régen egy bútor élethosszig szólt, ma pedig cserélgetjük autóinkat, feleségeinket, épp csak a gyerekeket nem cserélgetjük még (de a haladók már ebben az irányban is jól haladnak).
bl
2023-07-15 at 12:58
A mai liberalizmus egy skizoid állapot felé tart, sőt már ott is van, azaz végtelenül érzékeny lett az ember a legkisebb dolgokra/történésekre.
Orientál
2023-07-15 at 12:38
Ráadásul a balliberális zöld politikusok és közvetlen csicskáik meg sem dolgoznak a bevételeikért mert az a szokásuk hogy mások tehát a melósok pénzéből fogynak ki mint parazita élősködők.
Tudományos libsizmus
2023-07-15 at 12:31
Értelmes vita libsikkel? Tessék?
huda
2023-07-15 at 12:24
Nem megkeserit hanem megdögleszt a liberalizmus!!
Pálos Özséb
2023-07-15 at 12:20
BABILON BUKÁSA:
A kelyhek angyalainak egyike ekkor így szólt Jánoshoz:
– Jöjj, és megmutatom néked a Nagy Parázna ítéletét. Vele bujálkodtak a föld királyai, és a földnek lakói megrészegedtek kéjeinek borától.
Lélekben elragadta őt a pusztába, és ott János meglátott egy asszonyt nagy veres fenevadon ülve, amelynek hét feje és tíz szarva volt, mind teleírva káromló nevekkel. Az asszony bíborba és skarlátba volt öltözve, arany, gyémánt és gyöngy ékítették, kezében kelyhet tartott telve az ő undokságával és kéjeinek tisztátalanságával. Látszott rajta, hogy részeg a szenteknek és Jézus bizonyságtevőinek vérétől. János felette álmélkodott, az angyal pedig így szólt hozzá:
– Megvilágosítlak e látás titka felől. A vadállat, amelyet láttál, volt és nincs. A mélységből jő, és vesztébe siet. Volt, nincs, de ismét lesz. A hét fej hét halom, az asszony ezeken ül, de a királyok száma is hét, öt már volt, egy van, és még egy eljő, de kevés időre lesz maradása. Maga a vadállat lesz a nyolcadik, és ő is ítéletre siet. A tíz szarv, amelyet láttál, tíz király, akik még birodalmat nem kaptak, de ha hatalomra jutnak egy órára, azt a Fenevadnak engedik át, és harcba szállnak a Báránnyal. Az asszony tehát, akit láttál, ama nagy város, amely úr a föld királyai felett.
Akkor másik angyal szállt alá a mennyből, és hirdette fennszóval:
– Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és ördögök tanyája lett, minden tisztátalan szellem hajléka, minden tisztátalan madár fészke, és minden undokságos állat odúja. Siratják a föld királyai, akik vele tobzódtak, és füstjét látva biztonságos távolból mondják: „Hatalmas város, hogy egy órában beteljesedett a te ítéleted!” És a föld kalmárai jajgatva sírnak, mert az ő áruikat immár senki sem veszi, s akik belőle gazdagodtak meg, biztonságos távolból siratják: „Jaj, jaj a nagy város, mely öltözött skarlátba és bíborba, és arannyal, gyémánttal meg gyönggyel ékítette magát, hogy egy óra alatt betelt ítélete!” És minden hajós és kormányos és révész megáll, amikor füstjét látta, és port hányván fejükre, fennszóval sírnak: „Jaj, te nagy város, kihez nincsen hasonlatos, és kitől meggazdagodott minden, akinek hajói a tengert járták, hogy elpusztultál egyetlen órában!” Hallotta pedig János, hogy a mennyekben nagy sokaság zeng öröméneket:
– Alleluja! Üdv, dicsőség és hatalom a mi Istenünknek, mert igazak az ő ítéletei! Betelt ítélete a Nagy Paráznán, és számon kérte rajta szolgáinak vérét! Alleluja! Füstje felszáll mindörökké!