
Meglehetősen szomorkásan vette tudomásul a szurkolók egy része a Lengyelország elleni 3–3-as döntetlent a világbajnoki selejtezőcsoportban, pedig sokan aláírták volna előre a kialakult végeredményt. Mindenesetre sokáig nem törhettük ezen a fejünket, hiszen a mai, kellemes vasárnap estén a magyar válogatottnál jóval szerényebb képességű San Marino ellen folytathattuk a harcot a világbajnoki szereplésért. Marco Rossi természetesen győzelmet várt a mérkőzés előtti nyilatkozatában és azt is megemlítette, hogy nem bánná, ha a mutatott játék képe is megfelelően alakulna. Ellenfelünk az utolsó helyen szerepel a FIFA világranglistáján, ellenük kellett felkészülni a nem sokkal erősebb andorrai csapat ellen, akikkel jövő szerdán játszik a nemzeti tizenegy. Egy érdekességet mindenképp észre lehetett venni a kezdő tizenegyet vizsgálva: míg Gulácsi visszatért Lipcsébe az ottani csapattal történt megállapodásra hivatkozva, addig Willi Orbánt láthattuk, ahogy kisétál San Marinóban a pályára és elfoglalja szokott helyét a védelem tengelyében. S mivel Bundesliga-játékosokat is felsorakoztattunk, cseppet sem lehet tartalékosnak hívni a Rossi által felállított csapatot. Pláne annak tudatában, hogy BL-szereplők is a kezdőben voltak, mint például Dibusz Dénes, valamint Botka Endre, illetve meg kell még említeni Szalai Attilát is, aki fantasztikusan teljesít a török Fenerbahcében.
ELSŐ FÉLIDŐ
Ahogy várni lehetett, a magyar válogatott kezdte jobban a találkozót és a Szalai Attila–Orbán–Botka hármas védelem meglehetősen előretolva játszott, így a csapat többi részét azonnal feltolta a hazaiak térfelére. Ehhez képest az első percekben nem sikerült komolyan veszélyeztetni az ellenfél kapuját. Az első lövést a tizenkettedik percben a Freiburg játékosának, Sallainak sikerült kapura tennie, de az nem okozott gondot a hazaiak kapusának. Aztán nem sokkal később egy olyasvalami következett, amire hét éve nem volt példa magyar válogatott focimeccsen: büntetőt kaptunk. Azt Szalai Ádám értékesítette is, így a tizenharmadik percben megszereztük a vezetést. 0–1.

Szalai Ádám (b) gólt szerez a labdarúgó-világbajnokság európai selejtezőjében játszott San Marino–Magyarország mérkőzésen Serravallében, 2021. március 28-án. Fotó: MTI/AP/Marco Vasini
A huszonegyedik percig a labdabirtoklásban remekelt a magyar csapat, de mégsem akcióból született a következő nagy helyzet, hanem újra tizenegyesből. Azt ezúttal Sallai Roland végezhetette el, de ezúttal védeni tudott Benedettini, a san marinóiak kapusa. Itt érdemes megjegyezni, hogy a san marinói stáb láthatóan jól felkészült Rossi csapatából és jól törte meg a tempót a hazai gárda. Nem engedték, hogy hatalmas iram alakuljon ki, és meg tudták akadályozni, hogy a mieink meg tudjanak villanni. Ennek köszönhetően a harmincegyedik percig kellett várni a következő helyzetre: Sallai egy szépen beívelt labdát fejelt nem sokkal fölé. Egy perccel később Szalai Ádám okozott némi izgalmat, de les miatt nem adták meg a találatot. Aztán újra egy olyan szakasza következett a mérkőzésnek, ahol nem volt jó a ritmus, cserébe az első félidő végén három szögletet is elvégezhetett a csapat. Azonban ezekből sem sikerült gólt szerezni, így egygólos vezetéssel vonulhattunk az öltözőbe.

Cseri Tamás (b), Botka Endre (j), valamint a san marinói Filippo Berardi a labdarúgó-világbajnokság európai selejtezőjében játszott San Marino–Magyarország mérkőzésen Serravallében, 2021. március 28-án. Fotó: MTI/AP/Marco Vasini
MÁSODIK FÉLIDŐ
Marco Rossi pontosan érezte, hogy ez nem úgy alakul, ahogyan elképzeltük, úgyhogy kettős cserével indult a második játékrész. Kalmár és Nikolics álltak be felpörgetni az eseményeket, Cserit és Negót váltva. Ez elsőre úgy tűnt, sikerült is és az ötvenedik percben már Szalai Ádám előtt adódott egy komoly lehetőség, de szögletre mentett a kapus, amiből már nem sikerült gólt szerezni. Aztán újra olyan percek jöttek, ahol csak szenvedtünk, és csak a hatvanadikban láthattunk kapura lövést Nikolicstól, de az jócskán mellément. Jött is egy újabb magyar csere, Kleinheisler érkezett Gazdag helyére a középpályára, hátha komolyabb mozgásba tudja hozni a támadásainkat. A hatvanötödik percben az eszékiek labdarúgója helyzetbe is került Kalmár beadását követően, de egy pár méterrel mellément a lövése.

Szalai Ádám gólját ünnepli a magyar válogatott a labdarúgó-világbajnokság európai selejtezőjében játszott San Marino–Magyarország mérkőzésen Serravallében, 2021. március 28-án. Fotó: MTI/AP/Marco Vasini
A hatvankilencedik percben Kalmár veszélyeztette Benedettini kapuját, de védeni tudott a hálóőr. Két perccel később végre megszületett az első magyar akciógól: Sallai remek fejesét már nem tudja védeni a san marinói kapus. 0–2. A gól után végre megélénkült a játékunk és megpróbáltuk kihasználni, hogy a hazai csapat már fárad. Sajnos a több magyar kapura lövés sem volt pontos, így elmaradtak a további gólok a meccs nyolcvanadik percéig. A nyolcvanharmadik percben Kalmár veszélyeztette remek fejesével a hazaiak kapuját, de az egyik védő kimentette a gólvonalról a labdát, majd Sallai tekerte azonnal a kapura, ekkor viszont Benedettini bravúrja nem engedte, hogy megszülessen a harmadik magyar találat. Azonban öt perccel később összejött a harmadik büntető is a javunkra, mivel Nikolicsot buktatták. A zentai játékos végezhette el a tizenegyest és óriási erővel sikerült betalálnia. Így végre megszületett a harmadik magyar találat, amit megérdemelt a csapat, hiszen sokszor a san marinói szerencse kellett ahhoz, hogy ne vezessünk akár már öttel is. 0–3.
Bár a magyar válogatott nem szerzett annyi gólt ezen a meccsen, mint amennyit a szurkolók vártak és amennyi helyzetig eljutottuk, de azért mégiscsak vicces lenne, ha egy háromgólos győzelmet nagyon magyarázni kellene. Ráadásul ezzel a győzelemmel a vb-csoportban Magyarország a második helyen tanyázik Anglia mögött, ami, valljuk be, remek pozíció. Rossi csapata legközelebb jövő szerda este lép pályára Andorra ellen.
Németh Ferenc
2021-03-29 at 21:19
István Marshalkó szerintem San Marino ellen is nyernünk kell ,ha ki akarunk jutni a vb-re.
wittzesch
2021-03-29 at 11:56
San Marino.
Terület: 61,2 négyzetkilométer (Túrkeve területének egynegyede).
Népesség: 33 785 fő.
“A nemzeti csapat leginkább amatőr játékosokból áll. Kevesebb a profi játékos, a legtöbben másodállást töltenek be a labdarúgáson kívül.” (Wikipedia)
“Here’s a sampling of their jobs: ceramic shop worker, office clerk, lawyer, “runs a lighting business,” clothes shop worker, furniture shop work, accountant.”
https://www.businessinsider.com/the-full-time-jobs-of-san-marino-national-team-2014-10
Röviden: gazdagon megfizetett, profi focistáink fényes győzelmet arattak a bolti eladókból, ügyvédekből és aktakukacokból álló amatőr csapattal szemben.
Pulitzer-díjat adnék annak az újságírónak, aki a legügyesebben eldugja ezt a hírt.
TS
2021-03-29 at 09:07
moliere, egyetértek veled mindenben, és ráadásul még a rögbit is vágod!
Én annyit mindenképpen hiányoltam ebből a nézhetetlen meccsből, hogy azok, akik mások helyére bekerültek a csapatba, vajon miért nem hajtottak, hogy bent is maradjanak?
gyenge cirkusz
2021-03-29 at 08:12
Hát igen, régi igazság: jól kell megválasztani az ellenfelet.
Ezek a meccsek a futball bohózatai.
És erről még cikkeznek is, közvetíti a tévé.
VICC !
moliere
2021-03-28 at 23:00
Hú de sokat lehet bosszankodni egy ilyen meccsen. De az ilyen meccs azért van. A kapitány jól tette, hogy nem lőtt ágyúval verébre, és akihez hozzá lehet férni második vonalból, azokat is megnézte. Kár, hogy bizonytalanok, és emiatt gyávák, és többet passzoltunk hátra, mint Fidzsi rögbiben. (Cseles, mert ott előre nem nagyon szabad. Itt viszont néha előny lett volna. Mindenki hibázott valamennyit, de nekem tetszett Kalmár és Sallai, a két Szalai, Orbán, és előrejátékban Botka. San Marino bizony nehezebb ellenfél, mint Törökország, mert San Marinónak eszébe sincs, hogy meg kéne minket vernie, és fel kéne menni, területet kéne átadni. A fél csapatuk meccsen belül át sem jut a felezőn. Védekezni valamilyen szinten meg már minden hülye tud. Már 1990 óta. Milyen kár, hogy mi régebben még a “minden hülye” szintjét sem értük el (gondolok itt a Lipcsei, Sebők Vili, Mátyus, Gyepes, Juhár, Urbán, meg a többi semmirekellő korszakos sztárra).
A kedvencem továbbra is Szalai Attila.