Vezércikk
Gerő András azt az eszmét hirdette, amely a magyarságot kivételes nemzetté tette
Ez pedig a nemzeti szabadelvűség eszméje. Tegnap érkezett a szomorú hír, hogy élete teljében, szellemi pályafutása csúcsán, súlyos betegség következtében eltávozott közülünk Gerő András történész, akadémikus, a Habsburg Történeti Intézet igazgatója, a PestiSrácok.hu és az egykori Pesti TV műsorainak rendszeres szereplője. A nagyszerű gondolkodó, (kormány)kritikus, de hazaszeretetét sosem feladó közszereplő, sajátos humorú társasági ember nagy űrt hagy maga után. Már csak azért is, mert azt az autonóm kiállást, amelyet Gerő András mindig is tanúsított, kevesen merik (nyíltan) követni.
Ki jön Putyin után? Miért a nagy ukrán-szerelem? Ezeknek minden mindegy?
A három kérdés tulajdonképpen nem ugyanarra vonatkozik. Vagyis de, mégis. Máris kifejtem... Kezdjük a középsővel. Tulajdonképpen nem is nagyon szoktuk feltenni, pedig nagyon adja magát. Hogy tulajdonképpen miért is vannak ennyire beleszerelmesedve Ukrajnába a nyugati világ politikusai (legalábbis a nagy részük), és a hétköznapi emberek is? Utóbbiak persze már jóval kisebb arányban, de a média által befolyásolt tömegek igen. Az ettől bármennyire is eltérően gondolkodók hangja pedig egyszerűen ki van tiltva a közbeszédből.
Károlyi Mihálytól, Rákosi Mátyástól, Kádár Jánostól Aczél Györgyön és Hajdú Jánoson át Gyurcsány Ferencig
Egy tőről fakadnak. Na, nem származásilag, hanem ideológiailag, mert mind a hatan és környezetük, követőik liberális, marxista, nemzetközi, elkötelezett globalista, internacionalista elveket követ és tagadják mindazt, ami nemzeti, ami hagyomány, ami európai, ami keresztény. Mondjuk ki sommásan: hazaárulók.
Megújulás helyett parttalan orbánozással, Gyurcsány ölelő karjaival és egy kis történelemhamisítással indult az új esztendő
Csak a szoki’ – mondhatnánk! A politikai frontvonalak megdermedtek, a kormány Brüsszellel, Gyurcsány a múltjával, az ellenzék többi része pedig önmagával küzd. Azaz semmi meglepetés. Mindenkinek megvan a saját gólemje – így megy ez tavaly április óta! S így megyünk neki a következő évnek is. A kérdés csak az maradt, hogy miközben Gyurcsányék maguk alá gyűrik az egész baloldalt, a 2010 előtti időkről pedig akkorát hazudnak, mint ide Jeruzsálem, addig kinek a létezése válik értelmetlenné 2023-ban. Mert aki megújulás és megkülönböztethetőség nélkül lát neki a „politikai munkának”, az már most jobban teszi, ha a felesleges körök helyett inkább megpróbál a Demokratikus Koalícióba átkéredzkedni. Ott egyébként is erős a fogadókészség. Kunhalmi Ágnesnek is.
Nem Amerikával van nekünk bajunk! – Ábrahám Róbert írása a PS-en
Manapság annyi címkét kell elviselni, hogy az már tényleg röhejes. Van, aki magának választ címkéket (lásd: idióta profilképkeretek) és van, akinek ezen öncímkézők választanak bélyeget. Én utóbbi csoportba tartozom. Megannyi beskatulyázást túléltem már életem során, de azért egy idő után mégiscsak kényelmetlen ez az egész. Hadd reagáljak ezért most a legaktuálisabbra.
Kivéreztetik az önkormányzatokat! Csak nem a kormány, hanem Gyurcsányék saját magukat
A kivéreztetés immár több mint három éve a baloldal egyik kedvenc szava. Üres, tartalom és valóság nélküli kulcsszó, amivel a nemtörődömséget, hozzá nem értést, munkakerülést és a rosszindulatot igyekeznek palástolni. Igen rosszul. Bár természetesen jó néhányan elhiszik a maszlagot, a látványos öngólok egyre mélyebbre taszítják az amúgy is mélyponton lévő baloldalt, a DK pedig a nagy taktikázás közben újabb óriási bakot lőtt, amikor kiderült: dacos és ostoba viselkedésük miatt az általuk vezetett kerületek nem kapnak rezsitámogatást a kormánytól, míg a többi ellenzéki kerület több százmillió forintot tud a megemelkedett rezsiárakra költeni.
2023-ban sincs kiegyezés, meghátrálás és békejobb
Ilyenkor, újév első napjaiban érdemes számot vetni azzal is, hogy vajon mi várható az idei évtől. Alapjáraton ez nem volna egy igazán komoly kérdés, hiszen az ilyen köztes éveket az olyan emberek, akik a közéletben evickélnek, legyenek azok politikusok, újságírók vagy egyebek, szeretik a leginkább csak átvészelni. Ilyenkor ugyanis nincs akció. Nincs akció, mert nincsen egyetlen választás sem. Az országgyűlésit magunk mögött hagytuk, az önkormányzati és európai parlamenti pedig még bőven több mint egy év múlva következik majd. Nyilván, a kampányidőszak ez év végén kezdetét veszi majd, de az is mennyire messze van? Nem kérdés tehát, hogy 2023 egy épelméjű, normális világban egy békés év volna. Most pedig pontosan tudjuk, hogy nem lesz. Sőt, talán viharosabb lehet 2022-nél is.
A dollármédia igazán aljas húzása – Huth Gergely írása a Magyar Nemzetben
A választási vereség után kibukott a dollárbaloldal és a magyar demokrácia történetének egyik legsúlyosabb botránya. Szinte természetes, hogy a baloldal csatolt részeként működő dollármédia igyekszik ezt minden erejével elhallgatni. Bár valóban számos kihívással kell megküzdeni a politikai szintéren, a tény, hogy a baloldali sajtó próbálja eltussolni a botrányt, azzal egy három évtizedes vitát sikerült végre lezárni, mégpedig a patrióta-konzervatív oldal kiütéses győzelmével – írja Huth Gergely, a PestiSrácok.hu főszerkesztője a Magyar Nemzet Véleményváró rovatában, amelyben ezentúl kéthetente szerdánként jelentkezik majd "A tudatos polgár" című sorozatával.
A nemváltó műtét az új tetkó?
„2022-ben elérte a 2021-es csúcsot a nenmváltó magyar óvodások száma. Számuk megegyezik az előző évivel: nulla” – vicceskedik az egyik leggusztustalanabb Facebook-szennyoldal, a „Néző-pont”.
Lesz-e olyan, aki ki meri mondani, amit ki kell? – Duray Miklós halálára
„Jaj, már megint mit mondott ez a Duray! Minek kell folyton szítani a feszültséget?” Ezek a szövegek az első élményeim Duray Miklósról. Ilyeneket hallottam kisgyerekként a felnőttektől a magyar önrendelkezést és önszerveződést firtató felvetéseire. Nyilván akár szürreálisnak tűnhettek ezek a felvetések a mečiari Szlovákiában, ahol leplezetlen politikai program volt a magyarok megtörése, eltüntetése, ám azóta bebizonyosodott, hogy a soviniszta támadásokkal szemben nem a meghunyászkodás és a legkisebb célok kitűzése a megoldás. Azóta már látszik, hogy amiket „a Duray” mondott, azokra sokkal jobban kellett volna figyelni már akkor.
Boldogat, Európa... a tavalyinál jobbat, gazdagabbat! Unióból soványabbat!
Nehéz év áll Európa mögött. Generációk óta nem látott háború, buta döntések sorozata, az Európai Unió bürokratikus működésének csődje. Energiaválság, infláció, rendszerszintű korrupció. Európa elárulása. Tagországok zsarolása és az ukrán nacionalizmus felszítása. Progresszív baromságok, célkeresztben Lengyelország és Magyarország. Annyi komiszságot egyetlen évben sem követtek még el Brüsszelben, mint 2022-ben. A harc jövőre folytatódik. A tét továbbra is a szuverenitás. Mocsarat lecsapolni, magyarokat megvédeni, labancot elkergetni! Elő a görbeszablyát! Kezdődjék hát az új év! Egy ennél sokkal boldogabb jövő.
A politikában a szimpatikus vesztest lúzernek hívják
Tudom és értem, hogy sokaknak a karácsony főleg az elcsendesedésről, az ünnepről és egyebekről szól, ami rendben is van, de mindenkinek meg kell értenie, hogy a küzdelmek még Szenteste sem állnak le. Sokan megengedhetik maguknak a luxust, hogy ilyenkor az ünnepre hivatkozva azt várják el, hogy a világ is csendesedjen, ám sajnálatos módon ez nem fog megtörténni. A küzdelem egyetlen pillanatra sem áll le, amit értékeinkért, hazánkért és jövőnkért vívnak.
Van-e világösszeesküvés, háttérhatalom...?
Stúdióban rendezték meg a Holdra szállást? Chemtrailt fújnak a repülőgépek, és ezzel irányítják az időjárást? Elvis ma is él, viszont Paul McCartney 1966 óta halott? Többek között ezek voltak a régi, nagy klasszikusok. És ezekkel viszonylag könnyű dolga volt az embernek, amikor egy vállrándítással vagy széles vigyorral akarta elintézni a dolgot...
Hol terem a tihanyi jobboldal? – A magyar jobboldal sikerét a közösségben való gondolkodás és cselekvés szavatolja
Magyarország iszonyú ellenszéllel dacol. Legkésőbb a migránsválság 2015-ös kitörése óta napi szinten tapasztalhatjuk, milyen zsigeri gyűlölettel ront neki a nemzetközi progresszív–globalista hálózat mindennek, ami nem a magányosan fényűző kozmopolita fogyasztó. Gyűlölt ellenségük a vallás, a nemzet és a család. Magyarország – nem kevés kurucsággal – mindhármat zászlajára tűzte, miután 2010 tavaszán megszabadult az MSZP–SZDSZ-től; ezzel olyannyira magára haragította a hálózatot, hogy az már 2011-ben megkísérelte elmozdítani a kétharmados nemzeti kormányt. A körülmények azóta se javultak, legfeljebb mi lettünk combosabbak, és ilyen helyzetben különösen nehéz építeni. Márpedig építeni kell, mert kuruckodással csak háborúzni, béklyókat lerázni lehet, fejlődni nem. A Tihanyi jobboldal című zsebkönyv arról tanúskodik, hogy a magyar jobboldal erősen keresi, mit akarjon felépíteni, de arról is, hogy még nem teljesen találta meg.
Karácsonyaim a régmúltból
Szenteste mindig is a szeretet, a békesség a különleges várakozás ünnepi napja volt számomra a mai napig. Soha nem felejtem el azt a képet gyerekkoromból, amit az Áller Képes Családi Lapjában láttam karácsony napjaiban az I. világháborúról: frontvonal, körben a végtelen orosz hómező, német és orosz katonák sálakkal körbetekerve, füles katonasapkájukat mélyen fejükre húzva, szakadt kesztyűkben egymást kínálgatták vodkával, borral, saját maguk faragta fakereszteket ajándékozva.
Karácsony, a legjobb alkalom a szeretet gondozására
A szeretet feltételezi a másikat. A szeretet épít, a szeretet közösséget teremt. Családot, barátot, bármilyen meggyőződés mentén összebújó közösséget. A szeretet alakít, formál, alkot, teremt. Anyát, apát, gyermeket; leányt és fiút – embert! A szeretet azonban nem érkezik magától. Meg kell keresni a forrását. Meg kell dolgozni érte. Jézus születésének napja, a szeretet ünnepe. A legjobb alkalom arra, hogy ráleljünk, majd gondozzuk és dédelgessük egy kicsit – hátha sokáig kitart!
Zelenszkij egy termék, semmi más
Hihetetlen izgalmakkal tarkítva, a tegnapi nap során Zelenszkij, ukrán elnök megérkezett Washingtonba, hogy ott Joe Biden amerikai elnökkel folytasson nyilvánvalóan gyümölcsöző, mindkét fél részéről a lehető legpozitívabb tárgyalásokat. A pozitív ebben az esetben természetesen azt jelenti, hogy fegyverekben és pénzben gazdag. Nagyon sok fegyverben és nagyon sok pénzben gazdag.
Itt az idő, hogy leporoljuk zászlóinkat! – Huth Gergely írása a Magyar Nemzetben
Itt az idő, hogy leporoljuk zászlóinkat és újraformáljuk közösségeinket – írja Huth Gergely a Magyar Nemzet Véleményváró rovatában, amelyben ezentúl kéthetente szerdánként jelentkezik majd "A tudatos polgár" című sorozatával. A PestiSrácok.hu főszerkesztője a polgári körök és az első Békemenet sikeréből, történelmi példákból és Orbán Viktor korábbi beszédeiből vonja le a következtetést, hogy a mostani vészterhes időkben a hazafiak elvhű köreinek újra egymásra kell találniuk és tudatos építkezésbe kell kezdeniük.
A feketéknek van humorérzéke – a fehér liberálisoknak nincs
Végül nem afrikai csapat nyerte a vb-t. Sőt, kifejezetten fehér, keresztény és – legjobb tudomásunk szerint heteroszexuális – férfiakból álló csapat: Argentína. És van, aki ennek örül. A libsik pedig ettől szokás szerint vonyítanak. Akkor kezdtek sivalkodni, amikor Németh Szilárd kiposztolta a Facebook-oldalán, hogy fehér, keresztény, európai értékeket képviselő ország lett a világbajnok. És örült neki.
És mi lesz az "orosz télben" az ukrán lakossággal? Mert a Nyugatnak mindegy...
Zelenszkij elnök egy-két napja diadalittasan jelentette valamelyik, az infrastruktúrát érő menetrendszerű orosz rakéta- és dróncsapás után egy nappal, hogy hatmillió ukránnál kapcsolták vissza az áramszolgáltatást. Ez magyarul azt jelenti, hogy több mint hatmillió ukrán volt éppen áram nélkül.
Amiből sosem elég: a (dollár)baloldal frakciói több pénzt követelnek a költségvetésből
Borzalmasan rossz üzenete van annak, hogy éppen azok az ellenzéki pártok, amelyekre jogosan égett rá a „dollárbaloldal” címkéje, most aránytalanul több pénzt kérnek a képviselőcsoportjaiknak. Ízléstelen, hogy éppen egy gazdasági válság közepén követelnek nagyobb költségvetési támogatást azok, akik ez idáig nem tisztázták magukat a rendszerváltoztatás óta legsúlyosabb pártfinanszírozási botrányában. Ezúttal a Népszavának sopánkodtak arról a hét elején, hogy „az új szabályok nehéz helyzetbe hozzák az amúgy is pénzszűkében lévő ellenzéki pártokat.” Leghangosabban éppen az a Párbeszéd, amely önállóan sosem indult választásokon, mégis több százmillióba fáj nekünk a létezésük. A dolog ráadásul úgy áll, hogy mandátumszámra visszaosztva eddig és ezután is többe kerül az államnak egy ellenzéki képviselő, mint egy kormánypárti honatya. Pénzszűkére panaszkodni a tengeren túlról érkezett milliárdok fényében pedig nem más, mint egy politikai öngyilkosság minősített esete.
Matolcsy György a baloldalon zéróból lett "hero" (hős)
Több szempontból érdekes mindaz, ami Matolcsy György mára talán elhíresültnek minősített beszédét illeti. Nem feltétlenül abból a szempontból, ahogy azt a baloldal nekünk beadni szeretné, de mindenképpen érdemes róla beszélni. Az első, ami az ember fejében felmerül, hogy amiképpen a baloldalon viharos gyorsasággal lehet valaki "heróból zero" (ugye angolszász nyelvterületen ezt a kifejezést szokták arra használni, aki nagyon gyorsan válik megváltóból senkivé, lásd még példaként Márki-Zay Pétert), úgy ugyanezt az utat valaki a jobboldalról érkezve, fordított iránnyal is bejárhatja. Azaz zéróból lehet hero, mármint baloldali mérce szerint.
Úgy látszik, hogy az Európai Tanács még nem akarja helyből kinyírni az Európai Uniót
Az Európai Tanács az Európai Unió legnormálisabb szerve. Olyan állam- és kormányfők ülnek benne, akiket azért többé-kevésbé demokratikusan választottak meg; némelyikre akár a saját országában a választáson részt vevők 20–30 százaléka is szavazott. Így ez a szervezet tartalmazza a legtöbb demokráciát, és egyébként általában a legtöbb racionalitást is az egész miskulanciában.Ajánljuk még