Vezércikk
Ursula szerint meg kell erősíteni az unió külső határait – Jó reggelt, Európa!
A végén megint nekünk lett igazunk. Orbán Viktornak, aki bátran beleállt hét évvel ezelőtt a bevándorlás kérdésébe, kapott is hideget-meleget, de persze nekünk is, akik a nemzeti konzultáción és a népszavazáson határozott nemet mondtunk az illegális migrációra. Manfred Weber után ugyanis Ursula von der Leyen is megvilágosodott, és azt mondta a Tanács ülése után, hogy tanulnunk kell az eddigi migrációs hullámokból és meg kell erősítenünk az unió külső határait. Jó reggelt... Reméljük, hogy a szavakat tettek fogják követni, és végre kifizetik az eddig kárhoztatott magyar határvédelem költségeit.
Az akkugyár megépül és örülni fogsz neki
Tudják, a pofátlanság az, ami igazán lenyűgöz ebben a történetben. Az a mindenen átívelő, hazug pofátlanság, ahogy a debreceni beruházás ellenzői igyekeznek úgy előadni a történetüket, mintha ez a jó és gonosz közötti összecsapás volna, miközben semmi egyéb, csak egy újabb felvonása a balosok van sapka–nincs sapka játékának.
Ne becsüljük le a hazai globalisták erejét!
A globalisták élet-halál harcot vívnak minden országban a hatalom megszerzéséért – nekünk, nemzeti-konzervatívoknak is így kell tennünk. Bár Magyarországon gyengének látszik a globalisták helyi lerakata, de ne higgyünk a látszatnak. A 4 milliárd forintos támogatásból jól látszik, hogy mögöttük van a világ gazdasági és politikai hatalma, korlátlan anyagi és emberi erőforrásokkal.
"Kikérjük magunknak, hogy mindent, mindenkivel összemossanak!" - A Lovas István Társaság díjátadója csendes tüntetés volt (teljes beszédek)
Átvettem a Lovas István-díjat. Felemelő volt az egész, egyrészt telt ház volt az esős idő ellenére, másrészt a Lovas István Társaság Kondor Katalin vezetésével nem hivalkodó, viszont igazán színvonalas programot szervezett. Fellépett Hegedűs Endre Kossuth és Liszt-díjas zongoraművész és Mohai Gábor versmondó is, így Petőfi Sándor és a Liszt Ferenc is „megfordult” a teremben, de számomra az igazán szép az a beszéd volt, amit Borvendég Zsuzsanna tartott. Egyszerre volt gyönyörű, erős, személyes és még humoros is - írta ki Facebook-oldalára a Lovas István-sajtódíj idei kitüntetettje: Mező Gábor kutató-újságíró, a PestiSrácok.hu volt főmunkatársa, számos könyv és dokumentumfilm szerzője. Megjelent tudósításunk után a most csonkítatlanul közöljük az ő és Borvendég Zsuzsanna történész, A hálózat rovatunk állandó szerzője, a Magyarságkutató Intézet munkatársa beszédeinek leiratát. A megszólalók és az összetartó közönség révén a Lovas István Társaság idei díjátadója (is) egyfajta csendes tüntetés volt a nemzeti értékek és törekvések védelmében.
Népszavazás akkumulátorgyár-ügyben: kiket képvisel a baloldal?
Két ellenzéki párt is népszavazást kezdeményez a debreceni akkumulátorgyár ügyében: az LMP és a Momentum. Miután egy helyi lakossági fórumon elszabadultak az indulatok (á, dehogy voltak ott fizetett provokátorok, hergelők, dehogy mentek oda Budapestről cirkuszolni olyan arcok, akik minden kormányellenes megmozduláson ott vannak), láthatóan úgy érezték: ebből még nagyobb politikai hasznot lehet húzni.
Kéz, ami etet: nincsen harmadik út
Év- és országértékelő nagyüzem volt a múlt héten. MZP és a Jobbik töredékei után az ellenzék két, szabad szemmel is kivehető egysége is a világot jelentő deszkákra állt. Szombaton a legújabb messiásnak felkent Donáth Anna adott elő egy gyenge Cincinnatus-utánérzést Karády Katalin búgó hangján, miszerint őt a bölcső mellől hívta el a haza, vasárnap pedig maga a politikai modorosság és ripacskodó érzelgősség nagymestere, Gyurcsány lépett fel. Donáth szerint van harmadik út, és ebbe a formába megkísérelt valami tartalmat is önteni, Gyurcsány szerint meg nincs harmadik út, és lendületesen meghirdette a tartalom nélküli forma politikáját. Az ellenzéki szavazóknak ezúttal is a belgák szerepe jutott.
Debrecenbe kéne menni, akkugyárat kéne szidni
Hisztériakeltés folyik a cívisvárosban. LEmentek vidékre a hivatásos civilek – szokták volt fennhéjázva mondani azok, akiknek mindig Budapestről lejt a pálya. Ám most egy olyan, rekordvolumenű beruházásról van szó, ami tragédia lenne, ha a nemzetközi nyomás alatt megroppanna. Ha a helyi hasznos hülyék, vagy a mondanivaló hiányában rombolni kész ellenzék, esetleg egy külföldi érdekcsoport megakadályozná. Nagy az ellenállás és ismét „hamis a baba”, Debrecenben ugyanis megjelentek a fizetett tüntetők, s velük együtt a Sorostól származó pénzek.
Az ukrán politikai elit elmehet a fenébe!
Frankón, tényleg eddig-eddig-eddig vagyok az ukrán politikai, meg úgy mindenféle ukrajnai elittel, hogy e helyütt megidézzem a '90-es évek egyik méltánytalanul nem elfeledett sorozatát, a Família Kft-t, amelynek létezését akkor, gyerekkoromban pont olyan jeges rémülettel vettem tudomásul, mint most, ha nagy ritkán eszembe jut. És igen, ez a cikk természetesen és alapvetően Ukrajnáról szól, de kérem, engedjék meg nekem azt a pofátlanságot, hogy ha már eszembe jutott a Família Kft., mint mementója annak, hogy milyen hosszas és borzalmas volt Magyarországon szinte minden, ami közéletileg és szórakoztatóiparilag az 1990-es évekhez tartozik, hadd emlékezzek meg egy totálisan nem ideillő, de a korszellemet hűen tükröző jelenségről: a Pa-Dö-Dőről. A duóról, akik egy balettban használatos szakkifejezést – értsd, kettesben, innen is csókoltatom Apáti barátomat, mennyire művelt vagyok e téren is – tettek mindörökre vállalhatatlanná hazánkban.
Orbánt már így szeretjük – Huth Gergely írása a Magyar Nemzetben
Velem együtt a fél ország felkapta a fejét, amikor Rod Dreher, majd Roland Tichy tollából kiszivárogtak Orbán Viktor velős gondolatai a háború alakulásáról, amelyeket az MCC médiakonferenciáján részt vevő külföldi újságírókkal osztott meg a karmelita kolostorban megtartott háttérbeszélgetésen. Biztos, hogy megint nekünk kell szembesíteni a világot a képmutatásával, nekünk kell tövestül kicsavarni a pofonfát? – írja Huth Gergely, a PestiSrácok.hu főszerkesztője a Magyar Nemzet Véleményváró rovatában, amelyben ezentúl kéthetente szerdánként jelentkezik majd „A tudatos polgár” című sorozatával.
Akkumulátorgyárat Magyarországra - hülyék ezek?
Magyarország történetének eddigi legnagyobb beruházása érkezik Debrecen mellé - így szól a kormányoldali sikerkommunikáció. A világ legnagyobb akkumulátorgyártója, a kínai CATL gigaüzeme a tervek szerint 2025 elejére készül el és kezdi meg a termelést, 9000 új munkahelyet teremtve.
Nálunk Brüsszel az ellenzék
Az unió átvette az ellenzék helyét, és valljuk meg, meglepően hatékony, ugyanakkor brutálisan kártékony. Rombolja a jogállamiságot és sérti a demokráciát. A kormánynak ugyanis egy olyan, szavazófülkéket figyelmen kívül hagyó, semmifajta felhatalmazással nem bíró ellensúllyal kell most farkasszemet néznie, amilyenre az elmúlt tizenkét évben nem volt példa. Fokozódik az uniós bürokrácia nyomása, és jól láthatóan a Fidesz is kompromisszumokra kényszerül. A határ még nem világos, nem tudjuk, hogy ki meddig megy el, de egy biztos: mi, magyarok nem szeretjük, ha beleszólnak a dolgainkba. Sem kormányon, sem ellenzékben nem tűrjük meg az idegen urakat.
A dollárbaloldalon napi rutin a hazaárulás
Tegye fel a kezét, aki egy kicsit is meglepődött azon, hogy a dollárbaloldal – a legfrissebb hírek szerint – nem 3, hanem legalább négy, azaz 4 milliárd forintot kapott külföldi finanszírozásból. Frissen jelent meg a hír, egészen pontosan a tegnapi nap során, hogy a Nemzetbiztonsági Bizottság frissen feloldott titkosítású iratai alapján egy állítólagos svájci szervezet közel 1 milliárd forinttal támogatta a dollármédiás ezalényeg.hu-t, illetve a dollárbaloldal kampánycélokra további 168 millió forintot kapott. Mármint azon kívül, amit eddig tudni véltünk. És joggal tehetjük fel a kérdést: hol van még a vége?
Tanár nélkül nincs jövő, NGO nélkül nincs sztrájk
Két évvel ezelőtt a koronavírus-járvány miatt hetekre bezártak többek között az iskolák is. Kisebb-nagyobb döccenővel átállt az oktatás az online formára, így elvben csupán néhány nap esett ki a tavaszi félév munkarendjéből– persze ha nem próbáljuk meg összevetni az online oktatás hatékonyságát a jelenléti verzióval. Ezzel együtt is komoly diskurzus pattant ki abból, hogy vajon szabad-e érettségit tartani egy járvány idején, amely vita odáig fajult, hogy már magának a vizsgának az általános létjogosultságát kérdőjelezték meg a magukat az oktatás színvonaláért aggódónak címkéző különböző entitások. Akkor azt írtam a jelenséget értékelve, hogy „ilyen exponenciális fejlődés mellett a jövő évi követelés valószínűleg Wass Albert és a többi náci, magyarkodó irodalmár sorsa a száműzetés, ezzel párhuzamosan pedig a genderelméleti oktatás bevezetéselesz”. Tévedtem, hiszen erre másfél naptári, vagyis két tanévet kellett várni. Amikor pedig ezek a követelések nem teljesültek, a tanárok hirtelen eszméltek és rájöttek, hogy valójában alul vannak fizetve. Nem kicsit, nagyon.
A nagy Huxit-skála
Most akkor jó, hogy EU-tagok vagyunk, vagy nem jó? Ha nem, akkor lépjünk ki? Ha igen, akkor jöjjön létre az Európai Egyesült Államok? Mindenkinek van egy véleménye (ahogy egy bizonyos testrésze is), és ez nem biztos, hogy mindig fekete-fehér. Mi sem akarjuk megmondani a frankót; döntsétek el Ti, kedves olvasók, hogy hova soroljátok magatokat...
„...ha a csapból büdös víz folyik, akkor arról beszélni kell” – Emlékezés Nagy Gáspár költőre
Könyveimet rendezgetem és rábukkantam egy 2006. februári Hitel folyóiratra. Ebben találtam egy Nagy Gáspár-cikket a könyvemről, Lírai lábjegyzet a „rendszerváltás regényéhez”. Arról a költőről van szó, aki először merte megemlíteni Nagy Imre nevét és a felelősöket, a gyilkosokat.
Az 1945 és 48 közötti politikai elit is bűnös a svábok tönkretételében, nemcsak a komcsik
Nagy Imre bűntetteinek listája számos – idézzünk fel egy újabbat is a kitelepítések megkezdésének évfordulója kapcsán. Ő volt ugyanis a belügyminiszter, amikor számos gonosztette előtt és után aláírta a svábok szétzúzásáról döntő rendelkezést. Egy évszázadok óta gazdaságilag, kulturálisan és társadalmilag is virágzó közösséget töröltek el a komcsik. Semmiben sem menti fel őket, de Európa számos államára jellemző volt ekkoriban, hogy a nácik gaztetteire hivatkozva milliókat tettek tönkre azért, mert németek.
Belülről rohad az Európai Unió
Ahogy mélyül az integráció, úgy romlik a színvonal. Ahogy nő a jogosítványok száma, úgy porlad a demokrácia. Sosem hágott ilyen magasra a gőg és az arrogancia, ahogy ilyen mélyre sem zuhant még a bizalom. A Katargate néven ismert korrupciós botrány egy kóros állapot súlyos tünete. Egy szimptóma a sok közül. A kérdés most az, hogy milyen következtetést von le mindebből a hatalommal bántóan rosszul sáfárkodó, semmirekellő bürokrata-elit. Mert ezidáig minden nyavalyára a „még több unió” volt a válasz. Itt lenne az ideje, hogy a nemzetállamok visszavegyék az irányítást, mielőtt szétrohad az egész unió. Mert valamilyen együttműködésre szükség lesz – de ilyenre nem! Az Európai Unió mai formája ugyanis a selejt győzelme.
Mi lesz a középosztállyal? – Őszintén az inflációról
"Húsbavágó kérdés, hogy mi lesz a mostanáig a fejlődés motorjaként emlegetett középosztállyal, a polgársággal? Az elmúlt években a kormány rengeteget tett azért, hogy a középrétegbe alulról szabad legyen az út: szépen hízott is a jómódú, tervezhető jövőt élő magyar családok száma. Most nagyon úgy tűnik, hogy ez a középosztály – az alsóbb decilisekkel ellentétben – nem, vagy csak részben számíthat az infláció kompenzálására. Ennek oka, hogy a klasszikus magyar polgári középosztály zömében magyar tulajdonú kkv-knál vagy saját vállalkozásában dolgozik, melyek a legnagyobb megpróbáltatással szembesülnek a szankciós és háborús válságban."
Végleg eltakarítjuk a baloldalt
Tekintve, hogy a mai napon vagyok 35 éves – ami nem olyan nagy valami, de mégiscsak az a pont, amikor az ember a közmegegyezés szerint átlépi a középkorúság küszöbét, közelebb kerül a negyvenhez, mint a harminchoz, a huszonéves korszakon már rég túl van, etc., etc. –, sok elkoptatott közhelyet tudnék még felhasználni, és némileg talán személyesebb publit adnék a kedves olvasók elé. Nem annyira nagyon személyeset, de végső soron ez az életkor már okot szolgáltat arra, hogy a közéletre visszatekintsek.
Beüt-e a klímakatasztrófa? Kipusztul-e a Föld élővilága?
És vajon erről az egészről az ember tehet? Greta Thunberg és az őt futtató sajtó szerint igen, igen és igen. Ha viszont szeretnéd kialakítani a saját véleményedet, nézzünk meg néhány adatot, aztán dönts Te... De először egy kérdés: Ki hallott már a tömeges kihalásról? Vagy más szóval: nagy kihalási eseményről? Ha meghalljuk ezt a kifejezést, rögtön a dinoszauruszokra gondolunk. Valami aszteroida- vagy meteorit-becsapódás okozta a kihalásukat, ugye? Igen, vélhetően tényleg így volt. Illetve mindjárt pontosítunk egy picit...
Egy korty roham előtt
A tényeket ismerjük, a történelmen nem lehet változtatni. Ahogy elfelejteni sem. Mohács, Trianon, a Don-kanyar – olyan helyek, amik bélyegként égtek bele a nemzeti emlékezetünkbe. Olyan tragédiák, amikről nem feledkezhetünk meg. A következő sorokban nem a felelőst keressük a II. Magyar hadsereg katasztrofális vereségéért, nem magyarázatot, hiszen azt hadtörténészek már ezerszer megtették. Jöjjön hát egy megkésett indoklás arról, miért kell emlékeznünk a fájdalmakra is, ahhoz, hogy egészséges nemzettudattal szemlélhessük a világot.
Az "érzékenyített" bírók miatt nincsenek ezek az emberek börtönben
Megrázó az eset, nem véletlen, hogy egy nap alatt mindenkihez eljutott a hír, az egész országban. Minden együttérzésünk a meggyilkolt rendőr családjáé.
Véget ért a pancser konzervatívok kora, megszületett a tihanyi jobboldal – széljegyzet a harmadik nemzedék krédójához
Harminchárom év telt el a rendszerváltoztatás óta, s immáron a magyar jobboldal harmadik nemzedéke, a tihanyi jobboldal is megszületett. Az első a lakitelki volt. A kommunista diktatúra alatt őrzői, a rendszerváltoztatás után pedig gondozói voltak a magyar kultúrának, s a szocializmus lebontásában találták meg történelmi létük értelmét. A második a Fidesz-alapítók nemzedéke lett. Megszabadították az országot a posztkommunizmus nyűgjétől, saját politikai és kulturális mintákat teremtettek, társadalmi többséget alakítottak ki és egy új, sikeres politikai rendszert építettek fel. Lerakták a szuverén politika alapjait. És végül íme, a harmadik nemzedék, a tihanyi jobboldal! Dolga nem kisebb, mint egy új, nemzeti korszak megteremtése. A siker receptje már rendelkezésre áll, a politikai keret létezik, a társadalmi többség megvan. Vége a másolásnak, vége a pancser konzervatívok korának. Felébredtünk a dogmatikus szendergésből. Következhet a kultúra megszerzése.Ajánljuk még