Vezércikk
Sokkal több, mint cenzúra
Legyünk megengedők és jóhiszeműek... Tételezzük fel jóhiszeműen, hogy a közösségimédia-oldalak anno hasonlóan jóhiszeműen, tényleg olyan céllal jöttek létre, hogy megkönnyítsék a kapcsolatteremtést és -tartást emberek között, hogy távolságokat legyőzve, szabadon lehessen egymással kommunikálni, véleményt cserélni, élményeket megosztani. És hogy egyszer csak kiderült: ebből még pénzt is lehet csinálni. Áthidalás
Krisztus után 103 nagyon fontos dátum volt az építészettörténetben: ekkor kezdte meg Apollodorus, a híres építész a megrendelőjéről elnevezett Traianus híd felhúzását. A híd két év múlva – 105-ben – már állt (1135 méter hosszan), s ezzel lehetővé tette, hogy a római csapatok átkeljenek a Dunán és lerohanják a dákokat. 1920 évvel később, Karácsony Gergely polgármestersége alatt, sokkal nagyobb mérnöki csoda következhet be: eljuthatunk oda, hogy a Lánchidat (380 méter hosszú) akár nettó két év alatt is felújíthatják. Önsorsrontó idiotizmus volt a But–Griner csere amerikai részről
Az anyagcsatává vált orosz–ukrán háború egyik legfontosabb mellékhadszíntere a Közel-Kelet mellett Afrika és Dél-Amerika lett. Ukrán (amerikai) és orosz ügynökök hadai kutatják azokat az elfekvő, szovjettechnika-kompatibilis készleteket, amiket a felek egymásra lőhetnek Ukrajnában. Az amerikai kormány meg közben átadta az oroszoknak a globális fegyverkereskedelem legnagyobb ragadozóját, Viktor Anatoljevics Butot, mert ettől érzik jól magukat. Ha a tegnapi diáktüntetés a közoktatásunk végterméke, akkor valóban baj van
Péntek este jelenésem volt a köztévében. Igen, ott, ahol az úgynevezett diáktüntetés zajlott. Mindannyian voltunk fiatalok, valaki meg örökké az is marad – így a beszívott, vagy az éppen részeg bikaborjakra rálegyintettem. Ahogy a tőrölmetszett kormányellenes politika sem lepett meg, hiszen feltűnt annak a Tanítanék Mozgalomnak is a zászlaja, amelyről kiderült, hogy szerves része a külföldről támogatott baloldalnak. Ellenben a gátlástalan agresszióval keveredő indokolatlan kivagyiság gyomorforgató volt, de a több tízmilliós színpaditechnika is bicskanyitogató. Törtek-zúztak, majd provokáltak, leginkább a rendőröket, akik ezúttal is többen és békésebben voltak, mint maguk a tüntetők. Tényleg ők akarják jobbá tenni az oktatást? Mert ha ők a magyar közoktatás végtermékei, akkor tényleg van bőven teendő. A jó egészségügy a dolgozók megbecsülésével kezdődne
Történt, hogy az orbánc nevű alattomos fertőzés egy brutálisan hirtelen csapással leterített, így a szerkesztőségi íróasztal mögül pikk-pakk, azaz pár nap otthoni szenvedés után 10 napra kórházba kerültem. Mivel odafönt, különböző okból, nem élhetik meg azt a luxust, hogy személyesen tesztelhetnék a körülményeket, és az olvasók is írnak jót is, s rosszat is a magyar egészségügyről, úgy gondoltam, hasznos lesz, ha én is leírom a tapasztalataimat. A megbízóik már nyilvánosan üzennek a baloldalnak
Kissé meglepődhet az ember, ha tüzetesebben megszemléli a balos sajtó mindennapjait. Mert engem tüzes villámcsapásként ért a hír, hogy érdemesnek tartja például a Telex arra a dollárbaloldal botrányát, hogy beszámoljon róla. Az ember nem lehet eléggé figyelmetlen. Csak úgy böngészgettem a reggeli sajtószemlét, erre figyelmes lettem rá, hogy a nevem van egy főcímben, meg valami kifejtés, hogy még ennek ellenére sem magyarázható a baloldal finanszírozási botránya.
Ön szeretne ukrán hadikölcsönt jegyezni?
Szerencsésebb családokban – azokban, akiket nem bombáztak ki, nem telepítettek ki, ahol nem tüzeltek el mindent a beköltöző orosz katonák – fellelhetőek a tragikus XX. század legjellegzetesebb rekvizitumai, a hadi- és békekölcsönök dokumentumai. A dolog logikája az, hogy a nagy célok érdekében a lelkes állampolgár célhoz kötötten kölcsönt ad az államnak, békére, háborúra. Szigorúan önként. Amit aztán persze soha nem kap vissza vagy csak névlegesen, úgy, hogy talán egy doboz gyufára elég az, ami egykor egy kisebb ház ára volt. De miután önként adakozott és nem esett el a fronton, viszont így részese a vereségnek, egy szava sem lehet. 33 éve nem tapasztalt lázadások Kínában
Kínában akkora lázadások zajlanak, amilyet az 1989-es, Tienanmen téri események óta nem tapasztalhattunk. És hiába óriási jelentőségű számunkra is, ami ott történik, a nyugati média napokig nem is foglalkozott a sztorival. Persze, ne kezdjünk el túlságosan lelkesedni; ezt is ugyanúgy el fogják nyomni a kínaiak. Bebörtönöznek embereket, páran eltűnnek, aztán vége lesz, el is felejtjük. Sajnos. A magyar baloldal 18 éve is éppen elárulta a nemzetet
2004-ben is hideg polgárháborús viszonyok voltak éppen az országban. A választásokat éppen csak megnyerő szocialista–liberális koalíció olyan katasztrófakormányzást folytatott, hogy a miniszterelnökük alkalmatlansága 2004 nyarára egyértelművé vált. Az MSZP pártelitjének viszonylag józan része Kiss Pétert javasolta miniszterelnöknek, de a jelöltjüket megpuccsolták, és Gyurcsány Ferenccel a kommunista mélyállam egyik erőcsoportjának, az Apró-klánnak a képviselője került hatalomra. Csak egy aberrált, ostoba, trágyával etetett fideszes gomba hiszi azt, hogy Amerikából irányítják a baloldalt?
Márki-Zay Péter arról vált híressé, hogy képes volt egy bekezdésen belül is agyonütni korábbi mondandóját. Ez azóta sem változott, noha ezúttal az egész baloldalt ütötte agyon. A guruló dollárok ügye gaztett az országgal szemben, ugyanakkor – nyilvános megvallása – karácsonyi előajándék a jobboldal számára. Hisz bárhogy is cselekedjen a következő években a baloldal, a választópolgár joggal lesz bizalmatlan. A gyanú, miszerint nem a hazája, de még csak nem is a saját érdekeit, hanem valami (vagy valaki) más igényeit szolgálja ki, mindig ott fog motoszkálni mindannyiunkban. S most már azt is tudjuk, hogy Karácsony Gergelynek hiperpasszív tudása volt a tengerentúli dotációról – ami fontos előrelépés. Márki-Zay Péternek viszont sikerült az, amit Gyurcsánynak tizenhat év alatt sem: bebizonyította, hogy az ellenzék nem ura önmagának. A komcsi mindig hazudik és öröm lebuktatni
Az elvtársak hazudnak. És ezzel még semmi meglepőt, semmi újdonságot, pláne semmi nívósat nem mondtam, igaz? Ez mondhatni axióma, több mint 100 éve nyilvánvalóan ismert tulajdonságuk. Van annak mégis valami sajátos, semmi mással össze nem hasonlítható, jóleső bódultságot okozó íze és velejárója, amikor kristálytisztán sikerül lebuktatni őket. Nem ritka ez, persze, de olyan kellemes drog, amelynek az addikciója rendkívül magas hatékonyságú: komcsikat lefülelni és legyőzni mindig élvezetes. Királyi kegy: olybá tűnik, végül is az EU fizetni méltóztatik
Persze nem szerződés szerint, hiszen ő egy mindenek felett álló entitás, mellőzve minden udvariasságot és eleganciát, mert az EU brüsszeli elitjének még nem volt ideje rablóbandából átszocializálódni udvari arisztokráciának, de fizet. Akadozva, minden egyes tételt kínosan összefogdosva, de perkál végül.
Érdekel még valakit a foci?
Az egész katari foci-vb mintha egyetlen nagy balhé lenne. Halálos balesetek az építkezésen, ideológiai villongások a szervezeti háttérben, botrányos bírók a pályán... és még sört sem lehet kapni. A sajtó hisztériázik. De érdekel még bárkit is maga a játék??? A németeket láthatóan a legkevésbé; ők mindent a látványos jóemberkedésre tettek fel. És ha szivárványos karszalagot nem hordhatnak, hát akkor befogják a saját szájukat, és így készítenek egy csoportképet – megint csak a látványos jóemberkedés jegyében. Aztán jól kiszívnak Japántól. Ady városa, a „Körös-parti Párizs”
Kedves meghívásnak tettünk eleget a PestiSrácok.hu képviseletében Huth Gergely főszerkesztő és jómagam, amikor elfogadtuk Nagy J. Barna, a Magyar Polgári Egyesület elnökének invitálását Nagyváradra, a Lórántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központba egy előadásra és filmvetítésre. Idehaza nem sikerült, így Brüsszelben próbálja legyőzni a Fideszt az ellenzék
A magyar baloldal európai képviselői megint hazájuk ellen szavaztak. Ilyen ellenzéket az ellenségeinknek sem kívánunk! De a baloldalnak sem! Évek óta azért dolgoznak, hogy megvonják a magyar embereknek járó uniós forrásokat. Úgy vélekednek ugyanis, hogy minél rosszabb az országnak, annál rosszabb a kormánynak, így talán jobb lehet nekik. Régi módszer ez, ami ez idáig sosem vált be, de az is igaz, hogy ilyen messzire sem mentek még el. Ha idehaza, a CIA-tól karnyújtásnyira munkálkodó szervezetektől származó dollármilliókból sem sikerült megbuktatni az Orbán-kormányt, akkor megpróbálják ezt Brüsszelből. Demokratikus választások helyett a sóhivatalban. Összegyűjtöttük a híres „európai értékeket” – Így lehetsz egy megbecsült ország megbecsült politikusa
Szegény Szijjártó Péter egyre elkeseredettebben küzd azzal, hogy az Európai Unió politikai életében teljesen átvették az irányítást a gátlástalan hazudozók. Legújabban viszont őt hazugozzák, amiért emlékezteti az uniós vezetőket, hogy a háború gyorsabb lezárását ígérték az oroszellenes szankciók eredményeként. A magyar külügyminiszter még mindig egy úriember illedelmességével próbál jobb belátásra bírni egy egész seregnyi pszichopatát, miközben egyáltalán nem értékelik a gyógypedagógusi erőfeszítéseit. Kérdés viszont, hogy meddig érdemes, illetve muszáj ilyen kesztyűs kézzel bánni az emberi színvonalú együttműködésre alkalmatlanokkal. Ha ezt akarják, mártózzunk meg inkább mi is az európai értékekben! A dollárbaloldal immár bizonyítottan ügynökbaloldal is, így is kell velük eljárni
A legfrissebb hírek nyilván már Önök előtt sem ismeretlenek: a Nemzetbiztonsági Bizottság feloldotta a titkosítását bizonyos dokumentumoknak, így megtudhattuk, hogy a magyarországi baloldal nem 1,8 milliárd forintot, hanem majdnem a dupláját, több mint 3 milliárd forintot kapott a tavaszi kampányra Karácsony Gergely egykori tanácsadójának, Korányi Dávidnak az Action for Democracy elnevezésű, sorosista szervezetétől. Erről beszélünk a továbbiakban is, de egyvalamit hadd emeljek ki az elején: mindabból az 1,8 milliárd forintból, amelyet Márki-Zay Mindenki Magyarországa Mozgalma kapott, szinte rögvest átáramlott 1,4 milliárd forint, azaz a döntő többsége Bajnai Gordon Datadatjához. Miért gyűlöli az Európai Parlament a nőket is? Lesz női kvóta!
Kevés dolog fejezi ki annyira látványosan az észak-atlanti civilizáció összes baját, mint az Európai Parlament. Naphosszat lehet sorolni azokat az egyedi őrültségeket, amelyeket hatalmas többséggel szavazott meg. Hatása egyre nagyobb az európaiak életére, az Európai Bizottság egyre inkább a játékszere, az unió eredeti koncepciója rég eltűnt már a nyugati magállamok hataloméhes, "sokszínű" siserehadának nyüzsgésében. Nem kéne egy tisztességes ellenzék?
Vajon nem érdemelnének a választók is többet? Vajon nem lenne hasznosabb mindenki számára – beleértve a kormányt is – ha lenne épkézláb alternatívája? Egy ütőképes, valós víziókkal és cselekvési tervekkel egyaránt rendelkező, tisztességes szándékú ellenzék kifejezetten ösztönző lehet a kormányzat, a jobb kormányzati teljesítmény számára. Elkezdődött a labdarúgó világbajnokság, a Fidesz nagy fölénnyel nyerte az időközit Kenderesen
Jellemző, ott volt birtoka vitéz nagybányai Horthy Miklósnak, nem? Ezzel a kötelező fasisztázást le is tudtuk, rátérhetünk a világ egyik legnagyobb sporteseményére, a labdarúgó világbajnokságra. A labdarúgás néplélekkel való szoros összefüggése okán magyarországi állapota mindig is kifejezte a közállapotok bizonyos helyi jellegzetességeit. Ahogy ez a mostani világesemény meg a bolygó erkölcsi állapotát mutatja meg érzékletesen. A politikai vadkapitalizmus nyitánya, avagy elindult a szabadrablás a baloldalon
A nagyhal megeszi a kishalat, a Demokratikus Koalíció felfalja a baloldali pártokat. Gyurcsány a szocikat már megkóstolta, és várhatóan – a kettős párttagság intézményének bevezetésével – tovább fog lakmározni belőlük, de a Párbeszédből is csipegetett már. Bár utóbbinak nincs nagy tápértéke. A Momentum pedig – a maga félszeg módján – igyekszik felzárkózni Gyurcsányhoz, sebtében le is igazolt egy bukott jobbikos politikust, jelezve, hogy ők is szeretnének a nagyhalak fajához tartozni. A politikai vadkapitalizmus korszakának nyitányát látjuk, amelyben szűkös erőforrásokért folyik a küzdelem. Az ellenzéki pártok csupán egymás kárára erősödnek, így a nagyok simán lerabolják a kicsiket. Magyarbérencek vagyunk és ebből soha nem engedünk
Különösebben soha nem láttam értelmét azzal foglalkozni, hogy mit állít vagy éppen nem állít a baloldal – töretlenül azon a véleményen vagyok, hogy nekünk, jobboldaliaknak ez mindenféleképpen olyan tényező, amire látványosan tennünk kell –, de időről időre bizony foglalkozni kell azzal, amit mondanak. Úgy látszik, nem olyan könnyű kirobbantani Európában a harmadik nagy háborút
Az csak idő kérdése volt, hogy mikor téved ki valami oroszként azonosítható rakéta vagy repülő Ukrajnából és csapódik be NATO-területen. A felettünk is kóborló, szovjet gyártmányú ősöreg drónt már el is felejtettük, amiről tavasz óta nem tudjuk, hogy kinek a játékszere is volt. Annyi esze láthatólag mindenkinek van, hogy nem akar azonnal válaszcsapást egy eltévedt rakéta miatt, de még nem tudjuk, mire számíthatunk a közeljövőben a köztudottan éles elméjű nyugati politikai vezetőktől. Szabad-e bocsánatot kérni (Baranyi Krisztinától)?
És egyáltalán, bárkitől a politikában? Főleg akkor, ha az illető egy végtelenül ellenszenves figura, aki rendszeresen sért, aláz meg másokat, de ha róla van szó, akkor folyton az áldozatot játssza? Nehéz kérdés. Teljesen érthető, ha valaki erre határozott nemmel válaszol. És felhozza azt a sok száz példát, amikor a balosok aljas módon viselkedtek és beszéltek emberekkel, emberekről. Amiért még soha, egyetlenegy alkalommal sem kértek elnézést. És az is teljesen érthető, ha valaki szerint ezeknek fölösleges bármilyen gesztust is tenni.