Vezércikk
Az USA elkezdett gyarmattartóként viselkedni Európában
Az észak-amerikaiaknak mindig is volt egy nem is enyhe kisebbrendűségi komplexusuk Európával kapcsolatban. Ennek komoly kultúrtörténete van; mindenki érezte, nem önálló civilizáció születik a volt gyarmatokon, hanem valami más. Birodalom, kultúra nélkül. A németek meg akarják változtatni annak a klubnak a szabályait, amibe beléptek
Most éppen az egyhangú döntéshozatallal szemben merültek fel kifogások Berlinben (és a Berlin elé brétakaró fügefalevélként odarajzolt Brüsszelben); zavarja őket, hogy nem mindenki követi az utasításaikat. Újrakezdik a turulszobrok ledöntését
Amikor egy Turulmadár emlékművet lerombolnak, megrongálnak a Kárpát-medencében az olyan, mintha a magyarokat bántanák. Tudni illik, hogy a magyar ősvallás egyik legszebb és legmisztikusabb jelképe a Turulmadár. A Turul legendárium „születése”, eredete messze visszanyúlik a történelem előtti magyar múltba. A magyarok ősi hitvilágának emléke, az égi hatalom és az uralkodói fensőbbség megtestesítője, az isteni gondviselés és iránymutatás nemzeti jelképe. A magyar baloldal sormintája: moszkoviták, internacionalisták, globalisták, szivárványkoalíció, dollárbaloldal
A moszkoviták voltak azok a baloldali „aktivisták”, akiket egy birodalom szűk száz évvel ezelőtt abból a célból képzett ki, illetve támogatott anyagilag és politikailag egyaránt, hogy illegális eszközökkel – a második világháború után – megdöntsék a magyar államot. ’56 után aztán jöttek az úgynevezett szocialisták, akik szovjet fegyverekkel építették tovább a diktatúrát. Végül a rendszerváltoztatás után bukkantak fel a nyugati mintákat szolgai módon másoló liberálisok, akik belehaltak abba, hogy összefogtak a „reformkommunistákkal”, de mégis megszületett egy régi–új globalista elit, ami egész 2010-ig tartotta magát. Most itt áll előttünk Márki-Zay Péter, akinek szövetségesei, a szivárványkoalíció tagjai már a választások előtt valamiféle „alkotmánypuccsról” beszéltek, s aki most azt állítja, hogy azóta is érkezik pénz Amerikából. Brüsszel csak arra a kormányra lő, amelyik nemzeti burzsoáziát épít
Minket már nem igazán lep meg, ha olyan beszédet vagy elemzést hallunk Orbán Viktortól, mint amivel a berlini nézők szembesülhettek miniszterelnökünk németországi látogatása során. Azt a kört most különösebben nem futom le, hogy milyen elképesztő nemzetközi elszigeteltségben kénytelen vergődni Orbán Viktor, miután az osztrák–szerb–magyar trió csúcstalálkozója után rögvest Berlinbe ment a német kancellárral egyeztetni, hogy aztán három napot töltsön Németországban, gazdasági vezetőkkel vagy éppen Angela Merkellel egyeztetni. Hiába, ilyen az, amikor valaki kitaszított a saját közegében. Európa már csak egy periféria
Nem tudom, feltűnt-e Önöknek, de mostanában nem divat a béke. Én személy szerint nagyon csíptem az elmúlt sok évtizednyi békét. A jólétet meg különösen. Egyiket sem untam meg, semmit sem támogattam, ami bármelyiket is veszélyeztette volna. Szerintem ezzel minden normális ember így van. De mi itt tudjuk, hogy mennyire tünékeny ez a helyzet, a nyugatiak még nem.
Az „amerikai béke” szépséghibái
A hidegháború lezárultát követően, a Szovjetunió szétesésével létrejött az egypólusú világrend: az USA lett az egyetlen nagyhatalom, és megszületett az amerikai gazdaságon nyugvó, az amerikai hadsereg által fenntartott béke, a „Pax Americana”. Ennek a békének azonban egyre jobban kilátszik három szépséghibája. Nézzük meg őket! Ki mit talál, övé
Felgyorsultak az események mind Oroszországban, mind Ukrajnában. Érdemes szépen végignézni, mert tényleg rengeteg minden változott az utóbbi napokban, és mik következnek mindezekből. Tény, hogy február 24-e óta semmi sem olyan, mint amilyen eddig volt, de megint fordulóponthoz érkeztünk. De hogy jutottunk el idáig? NoÁr úgy alázta meg a pedagógusokat vászontáskájával, ahogy azt egyetlen kormány sem tudta volna
Tetszik, vagy sem, van úgy, hogy egy Alinsky-tanítványnak is kigyullad szemében a dollárjel. Nagy tanulság ez, amit nem érdemes szó nélkül hagyni – független attól, hogy mit gondolunk a pedagógusok helyzetéről! Bárki is találta ki azt a körbe rajzolt felkiáltójelet, amit a reménykedő tanárok és a lelkes diákok magukra festettek, ezt áruba bocsátani nagyobb bűn, mint amit egy kormány valaha is elkövethetett a pedagógustársadalommal szemben. NoÁr – miközben a tanárokat a kormány ellen hergelte – kiszúrta a piaci rést, majd az éj leple alatt titokban legyártott egy tucat gagyi kapucnis pulcsit és ócska vászontáskát, most meg lókupecként árulja a neten. Jó drágán, ha rosszmájúak akarunk lenni, akkor nem a pedagógusokat tekintve célcsoportnak. Akiben egy fikarcnyi jóérzés is van, aki egy picit is szimpatizál a tanárokkal, az most jogosan mondja: noÁr takarodj, és vidd az összes szirsz.rod! Megérkezett Európába a jobboldali fordulat
Különösebben nem kell még inni a medve bőrére, előbb ejtsük el – és sorolhatnám még a bejáratott mondatokat, de azért elég határozottan úgy tűnik az elmúlt hónapokban, hogy újfent jobboldali előretörés zajlik Európában. Tény és való: az elmúlt pár évben némi okkal mondhatták a kárörvendő balosok, hogy csökken Magyarország barátainak száma a világon. A liberálisok tanárnak is alkalmatlanok
A szakszervezeti mozgalom előbb vagy utóbb, de mindenütt a baloldaliság zsákutcájának bizonyult. Magyarországon nem is emlékszem valóban értelmezhető dolgozói érdekeket védő szakszervezetre, annyira áthatotta őket a politika, pontosabban az, hogy a baloldali progresszió segédcsapataiként létezzenek csak. És miután a tulajdonosi réteg nagy része is sajnos a diktatúra elitjéből származik, a hálózati szomszédaik, tagtársaik ellen csak nem érdekérvényesíthettek. Persze biztos vannak tisztességes és hatékony szakszervezetek is – kommentben várjuk a megfejtéseket. Az orosz–finn háború (a téli háború, 1939–40) tapasztalatai a mai nyugat számára
Az oroszok szinte minden háborújukat rosszul kezdték. Azokat is, amelyeket esetleg később megnyertek. 1939-ben a finnek ellenit pont úgy, mint az ukránok ellenit most. Elégtelen erőkkel, rossz hadvezetéssel, indokolatlan és nagyon túlzó optimizmussal. A veszteségekből nem tanultak; ha nyertek is később, mindig csak a nyers erő gátlástalan alkalmazásával érték el a kitűzött célt. De ha a létük volt a tét, akkor általában nyertek. És amikor igazán bajban voltak, akkor volt olyan is, hogy feladták. Kivonultak Afganisztánból és Kelet-Európából is, mert azt gondolták, hogy akkor azok a pozíciók tarthatatlanok.
A csendes szülői többség
Dübörög a tüntetés- és sztrájkszezon. Bár az is igaz, hogy 12 éve gyakorlatilag permanens szezonja van a politikai demonstrációknak. És ez nagyon klassz: egy demokráciában szabad, és legyen is szabad bármikor ilyeneket csinálni. Persze Magyarország diktatúra, ezért aztán érthetetlen is, hogy mégis hogyan lehet ennyi tüntetés – de ilyen apróságokon ne akadjunk fel. Fulladás
Niedermüllerék hűségesküt tettek az amerikai nagykövetnek – adta hírül a PestiSrácok.hu. Ahogyan elnézem ezt a fényképet, ezt a tülekedést, amint Niedermüller Péter DK-s polgármester beleragad, beleliheg az új amerikai nagykövet, David Pressman nyakába, bizony letagadhatatlan az a szolgalelkűség, a feltétel nélküli kiszolgálása idegen érdekeknek az ott dörzsölődő László Imrén, Baranyi Krisztinán át Szaniszló Sándorig, mint egykor szellemi vagy vérbeli elődeik a szovjet elvtársak s...ét nyalták. Gyurcsány nem akarta, Márki-Zay azonban végre elárulta, hogy honnan gurult a dollár a baloldalra
Gyurcsány Ferenc 2013-ban az MSZP-vel kapcsolatban fogalmazott úgy, hogy ugyan nem Európából, de jobb, ha nem tudjuk azt, hogy honnan vándorolt a pénz a szocikhoz. Márki-Zay Péternek hála most már tudjuk. Köszönjük Péter! De azért annyit megjegyeznénk, hogy szép dolog az őszinteség, dicséretes erény az átláthatóság, de ahogy a gyilkost sem mentesíti bűne alól a vallomás, úgy a hazaárulót sem a beismerés. Menekül is, ki merre lát, Karácsonnyal és Korányi Dáviddal az élen. Öt évig lehetne sorolni, mitől Putyin-pincsi a baloldal
Tudom, már tegnapelőtti a hír, de azért mégse menjünk el szó nélkül a tény mellett: Kovács Béla, leánykori nevén KGBéla, a Jobbik egykori külpolitikai tótumfaktuma, a kezdetek kezdetétől annak külpolitikáját irányító agya, EP-képviselője jogerősen öt év fegyházat kapott kémkedésért. Oroszországnak történő kémkedésért. Úton a totális háború felé, fizikailag is el akarják vágni Európát az orosz energiahordozóktól
Eddig még a háborúzó felek is óvatosak voltak az energiainfrastruktúra megsemmisítésével, még a közvetlen hadműveleti területeken is. A zaporizzsjai atomerőmű körüli katonai akciók és az azt érő támadások célja is csak egymás és Európa fenyegetését szolgálták, nem az erőmű végleges lerombolását. A világ, pontosabban a nyugat, ki tudja, miért, ebben az esetben simán elsiklott azon korábban nagyon hangoztatott elve fölött, hogy az atomlétesítmények megtámadása nukleáris terrorizmusnak, szélsőséges esetben az atomfegyver első alkalmazásának minősül. A liberális álszentség csúcsa
Bár nálunk is megjelent itt-ott, de nemigen ütötte át az ingerküszöböt a hír. Pedig nemcsak, hogy napokig uralta Amerikában a közbeszédet, de ennél beszédesebben talán még soha nem sikerült bemutatni a jóemberkedő liberálisok álszentségét és hazugságait. Az USA déli határát naponta migránsok tízezrei lépik át. Ellepik a határmenti, általában nem túl gazdag, ezért korlátozott forrásokkal rendelkező településeket. A demokrata kormányzat és a cselédsajtója folyton arról beszél, hogy az illegális bevándorlók is milyen csodálatosak, meg különben is, ez egy álprobléma, amit a republikánusok fújnak fel, a határ igenis biztosítva van. Az olaszok döntöttek az egységes európai birodalom jövőjéről: se nem egységes, se nem európai, se nem birodalom
Volt már ilyen, a végén az is milyen jól alakult. A vesztfáliai béke nyugodt évszázadot és gyarapodó nemzetállamokat hozott az örök polgárháborúba zárt Német-Római Birodalom romjain. Az a kérdés persze nyitva maradt, hogy csak elnapoltuk az önmegsemmisítést, vagy tartósan más irányt vesz a kontinens történelme. A kezdet mindenesetre biztató. A haladárok szerint az orosz menekült meghalhat!
Kevés dolog dühít már fel engem a politikában. És nem azért, mert akkora hihetetlen expert lennék. Egyszerűen tisztában vagyok azzal, hogy milyen a különböző folyamatok természete, amelyeket nem érdemes a feleslegesnél több érzelmi szuggesztióval ellátni. Ez nem valami érzéketlen, machiavellista hozzáállást jelent – bár aki nem ismeri be legalább saját magának, hogy az opportunizmus igenis szükséges és hasznos viselkedés a politikában, legalábbis meghatározott esetekben, az hazudik –, csak a tények szükségszerű kimondását: nem szabad, hogy a szívünk vigyen minket egy olyan világban, amikor sokkal inkább szükség van az ész jelentette hidegségre. Sokat javulnak a túlélési esélyeink, ha ma nagyot nyer az olasz jobboldal
De ettől még nem megnyugtató, hogy Európa jövője kvázi az olasz választók kezében van. Persze drukkolunk az olasz jobboldalnak, százezerszer jobbak, mint az ottani baloldal, amely pontosan annyira undorító, mint a miénk. Kedves árnyék-miniszterelnök asszony, nem európai alternatívára van szükség Magyarországon, hanem magyar segítségre Európában! (videókkal)
Létrehozzuk az Orbán-kormány európai alternatíváját – utalt arra meglepő nyíltsággal Dobrev Klára, amit egyébként is sejtettünk. Nem a magyar érdekeket viszik Európába, de nem is magyar alternatívát állítanak idehaza, hanem „európait” hoznak Magyarországra. Minden változik, de egyvalami nem: továbbra is külföldről akarják megnyerni a magyar választásokat. Régi hagyománya van ennek a baloldalon, és rezignáltan el is kell fogadnunk, hogy nem lesz ez másként ezután sem.De vajon meg fogja-e szavazni az ellenzék azokat a törvényjavaslatokat, amelyeknek hála végre hozzájuthatunk az uniós forrásokhoz? Fel van adva a lecke Gyurcsányéknak, huszonkettes csapdája a javából! Európa már lábon lőtte magát, de ismét merényletre készül önmaga ellen
Biztos sokan kerültek már abba a helyzetbe, hogy rájöttek, valamit elbaltáztak, hogy belevágtak valamibe, amibe nem kellett volna. Bölcs ember ilyenkor mérleget von, elgondolkodik, és van annyi esze és bátorsága, hogy feltegye a kezét és kimondja: hibáztam, csináljuk másképp. Az ostoba és csökönyös ember ilyenkor egészen más döntést hoz; belül ugyan tudja, hogy az irány nem jó, de nincs elég bátorsága változtatni, nem képes beismerni a hibát és inkább zakatol tovább a szakadék felé. Jogállamban élünk, ezért szabad Gyurcsány
Pár napja annak, hogy 16 évvel ezelőtt nyilvánosságra került az őszödi beszéd. Ezzel kapcsolatban bármilyen újdonságot, eddig még nem látott információt vagy meglátást igencsak nehézkes lenne feltárni, legalábbis én biztosan nem teszem, úgyhogy aki azért kattintott a címre, mert abban bízott, majd valami fényes és eredeti megfejtésben lehet része, az itt be is fejezheti az olvasást. Nem, az Őszöd-jelenségről szerintem mindent elmondtak már és ha valamit még nem, akkor arra valószínűleg nem is fog fény derülni, legalábbis ami a beszéd felvételének és kikerülésének körülményeit illeti.