Vezércikk
Komcsi-libsi Sasad, elkomcsisodó Hegyvidék, polgárosodó Újbuda és Zugló – avagy a hétvégi időközi választások demográfiai magyarázata
Csepel az új Rózsadomb. Az egykori „prolik” egyre inkább a Fideszre szavaznak. Erről egyszer már írtam egy cikket itt, a PestiSrácokon, de hogy ne kelljen keresgélni, kiposztoltam most a Facebook-oldalamra is. A dolog ugyanis semmit sem vesztett aktualitásából. Az elmúlt hétvége budapesti időközi önkormányzati választásainak eredményei pedig ismét csak alátámasztják mindezt.
Pszichológiai tünetek, emberi tragédiák, semmirekellőségek – A DK mai árnyékmérlege
Mi lehet az a vagányság vagy magabiztosság, ami helyrehozza a kardlapozásból, emberek agyonveretéséből, többek megvakításából álló terített betlit a politikai ultiban? Fogalmam sincs, de mentségemre szól, hogy a DK-ban is évek óta ezt próbálják sikertelenül kitalálni. Néhány éve színes gitárokkal keltettek szekunder szégyenérzetet a közéletet követőkben, most meg árnyékkormánnyal próbálnak egy kis sötétséget csempészni a fénybe. Jó, az igaz, hogy legalább időről-időre megpróbálnak valami újat, amivel máris többet tesznek, mint az MSZP vagy a felvidéki magyar pártok, de sokkal több köszönet ebben sincs. Az internet népe nem valami hálás jószág – ma a Dobrev Feri Apró kísérletén röhög, holnapra meg úgy elfelejti ezt is, mint a magentaszínű gitárral pózerkedő, konnektorba nyúlt Vadai Ágnest. Levonjuk a nap tanulságait.
Az Unió lopna, mi meg ellenkezünk
Alapjában véve csak a magyar kormány álláspontja egyértelmű az uniós forrásokkal kapcsolatos komédiában. A kormány meg akarja kapni a nekünk szerződés szerint járó pénzeket. Itt nincs helye semmiféle köntörfalazásnak, ezek a pénzek szerződéses alapon járnak nekünk, az unió jelenlegi vezetése pedig a szerződéseken kívüli feltételeket támasztott és azokra hivatkozva tartja vissza a nekünk járó forrásokat.
Klára asszony árnyékolt egyet, de minek
Dobrev Klára szintet lépett az árnyékminiszterelnöki beszédével. Innentől nem tehetjük meg, hogy nem vesszük komolyan. Már nem zsákon gyakorol, hanem árnyékol. A zsák ugyanis könnyű ellenfél: mozdulatlan. Bár be lehet gyakorolni vele az ütéseket, de nem készít fel az élő, mozgó ellenfélre. Orbán pedig – mint az közismert – előre megy, nem hátra, ezért Gyurcsány Ferenc edző úgy döntött, ideje a lábmunkát meg a ritmusérzéket is fejleszteni. Klára asszony pedig kiállt a szőnyegre és árnyékolt egyet.
Árnyékkormánnyal üzen Gyurcsány az ellenzéknek: megmondtam, de Ti nem hittétek, tényleg semmire nem vittétek!
Habár az előválasztást is elvesztették, és a szivárványkoalíció is elbukott április 3-án, Gyurcsány mégis most – ráadásul az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésének 16. évfordulóján – érezte úgy, hogy Dobrev Klárának árnyékkormányt kell alakítania. Ennek, illetve az időzítésnek három nyilvánvaló oka és üzenete van. Egyrészről az Orbán-kormánynak jelzi, hogy külföldi segítséggel, az uniós parlament nyomásával fog alternatívát építeni; másrészről a választópolgárokhoz szól, hogy íme, 2010 után ismét itt vagyunk; végül azt üzeni, hogy nem vár arra, hogy az ellenzéki törpepártok összeszedjék magukat (tényleg semmire nem vitték!), hanem erőből megoldja a történelmi töredezettség problémáját azzal, hogy leuralja az ellenzéket. Röviden: Gyurcsány kinyilatkoztatta azt, hogy (megmondtam, de ti nem hittétek) tényleg ő a baloldal vezére.
Hallgass a magzat szívére – Avagy a politikai sátánisták, az újpogány senkik és a botmixeres
Oszlassunk el nagyon gyorsan egy közkeletű, ugyanakkor roppant hazug tévhitet: az abortusz nem a nő döntése. Amennyiben persze megismétel egy történelmünk során egyszer feldolgozott várandóssá válást, akkor nyithatunk egy alfejezetet - nem, valójában akkor sem -, de legfrissebb biológiai ismereteim szerint a magzat nem csak úgy lesz. Tetszik tudni, ahhoz pont ugyanannyira szükséges a férfi közbenjárása, mint a nőé, ez már csak ilyen retrográd, fasiszta beállítottságú, természeti törvényszerűség. Tudják, van az a rendkívül hímsoviniszta - fúj, fúj - ugyanakkor roppant szórakoztató vicc, miszerint ha egy italautomatába pénzt dobunk be, az pedig kiadja az üdítőt, akkor végül kié a dobozos kóla? A gépé vagy az enyém? Ettől persze azonmód elhatárolódom, mielőtt a feminista, LMBTQ+-féle szervezetek küldenék a csekket a Pesti Srácoknak. Csak szeretném, ha a vicc okozta felhorgadás katalizátorként működne az egyszerű tanulság megértéséhez: a gyerek nem a nőé. A gyerek legjobb esetben is a szülőké. Aki mást állít, hazudik és befolyásolni akar.
Elment 1956 utolsó ikonja (Stefka István személyes megemlékezése)
"Wittner Mária, az 1956-os forradalom és szabadságharc résztvevője, túlélője, Corvin-közi harcos, az 52A559. sz. halálra ítélt élő lelkiismerete volt annak a népfelkelésnek, annak a világra szóló magyar forradalomnak és szabadságharcnak, amelyben egy kis nép egyedül szállt szembe a világ legnagyobb szárazföldi hadseregével, a szovjet tankokkal, ágyúkkal, valamint a kommunista Rákosi-diktatúra ávéhásaival, pufajkásaival szemben, a szabadságért, a demokráciáért. (Stefka István személyes megemlékezése a 2022. szeptember 14-én elhunyt szabadságharcos hősről, Wittner Máriáról.)
Úgy tűnik, nem a szankciók elől futottak el az oroszok Harkovnál
Tegyünk rögtön egy merész állítást! A szankciók nemcsak, hogy nem működnek, hanem feleslegesek is voltak. Harkov környékén egészen biztos, hogy nem a szankciók kezdték el végre kifejteni áldásos hatásukat, hanem az ukrán hadsereg. Kifejtős fogalmazás az orosz és az európai inkompetenciáról.
18 fok – Már megint hazudnak
Sima, egyszerű kijelentő mondat, magyar nyelven, alannyal és állítmánnyal. Mit állítunk? Hazudnak. Ki hazudik? A Függetlenobjektív Sajtó (a FOS). De hol van itt bármiféle újdonság? Valóban nincs. De most épp rólunk hazudnak. Mindjárt kitérünk rá, de nézzük először ezt a 18 fokot...
Gyurcsány készül, mi pedig úgy voltunk vele, hogy mindegy, hová, csak jó messzire. Tévedtünk...
Habár a héten megoldókulcsot küldött Gyurcsány Ferenc a titokzatos „készülünk” feladványához, mégis élnénk a gyanúperrel, hogy valójában csak az időt húzta és sokáig fogalma sem volt arról, hogy mit lehet kihozni ebből a véletlenül kibuggyant aranyköpésből. Sanszos, hogy Ferenc pillanatnyi szeszélye, vagy egy „átdolgozott” éjszaka reggel érezhető kínzó fájdalma szülte meg a baloldal nyári slágerszerzeményét. Ám végre, ugyan utólag, de mégis megtudhattuk, hogy mire gondolhatott a költő. Nagy csalódás volt. Mégsem elfele, hanem felfele készül Gyurcsány Ferenc.
III. Károly királysága
II. Erzsébet több történelmi korszakon keresztül volt Anglia királynője. Pontosabban az Egyesült Királyság uralkodója, Viktória királynő formális örököse, valójában meg egy demokratikus állam államfője, körülbelül annyi hatalommal, amennyivel a protokolláris hatáskörrel rendelkező államfők manapság rendelkezni szoktak. Eldönthetetlen, hogy valójában mekkora hatása volt a folyamatokra, de uralkodásának első évtizedeiben bizonyosan olyan erővel testesítette meg a nemzete egységét, amit még az ellenfelei sem vitattak el tőle. A legenda az, hogy még a munkáspárti miniszterelnökökből is "monarchistát" tudott csinálni, személyével fenn tudta tartani a botrányok tépázta királyi család tekintélyét. És ez a tekintély az, ami nélkül nincs "Anglia".
A lengyelek szövetségesek, nem barátok
Óriási fordulat – adta hírül még a múlt hét vége felé közeledve a nemzetközi, egyben a magyar sajtó egy része is: Mateusz Morawiecki, lengyel miniszterelnök azt nyilatkozta – azóta még több sajtóterméknek is –, hogy mondhatni teljes hátraarcot hajtanak végre, szembemenve az eddigi szellemiségükkel. Újra ezerrel nyomulni akarnak a V4-ek keretein belül, ideértve a Magyarországgal különösen erős politikai és etikai szövetséget. Mi több, arra is utalásokat tett, hogy igencsak megnehezíthetik a jövőben az Európai Unió dolgát, amennyiben továbbra sem sikerül megegyezni velük.
A politikus elsődleges feladata, hogy életben tartsa a választóit!
Puzsér Róbert, mindannyiunk kedvenc üvöltöző embere azzal örvendeztetett meg most bennünket, hogy felserkentette Annalena Baerbock német külügyminiszter azon kategorikus kijelentése, miszerint: „Ukrajnát támogatjuk. Nem érdekel, mit gondolnak a választóim.” És ahogy a magyar ellenzék is általában, Puzsér is egyetért azzal az ötlettel, hogy a választók nem is számítanak.
Horthy és hiszti
Horthy Miklós szobrot kapott a Magyar Országgyűlésben – nemcsak a hazai ballibsi, bocsánat, függetlenobjektív sajtó (azaz a FOS) terjesztette az álhírt, de ezzel haknizik a teljes posztkomcsi hálózat, itthon és külföldön. Aktuálpolitikai szempontból viszont nagyon tanulságos az egész szoboravatás körüli hajcihő, illetve a rá adott reakciók.
Újra örök a lengyel–magyar barátság
Úgy néz ki, észhez tértek a lengyelek. Rájöttek, hogy a köztes Európának sosem lesz szövetségese Németország (ahogy Oroszország sem), hiszen a birodalmi logika ennek ellentmond. Az angolszász garanciákat meg a szokásos árfolyamon váltják a térségben. Maradt nekik tehát Magyarország és az örök lengyel–magyar barátság, ami ugyan nem örök és megbonthatatlan, de amikor így emlékszünk rá, akkor rendben lesznek a dolgaink, mert tényleg működőképes.
Érdemes-e felrobbantani a bolygót, hogy megvédjük rajta a demokráciát?
Számos nyugati politikus és tisztségviselő nyilatkozik mostanában úgy, hogy a nukleáris opciót érdemes a kezünk ügyében tartani. Ideológiai alapozásként olyan elképesztő marhaságokat is képesek összenyelvészkedni, hogy létezik humanitárius célú, demokrácia- és jogállammentő atomcsapás, amely biztonságos a civilek számára. A szelfizz gombafelhővel mozgalom lesz a következő. Hashtag: kicsimmel atomcsapásiban.
Kék szalaggal és kétmilliárdnyi guruló dollárral a korrupció ellen – Márki-Zay Péter az összevissza beszéd csapdájában
Nincs az a törvényszék, amely kellő szigorral meg tudná ítélni azt a csalárdságot, amit Márki-Zay Péter és stábja tett! A törvényesség ez esetben csak részletkérdés, a lényeg a külföldi befolyás, a magyar érdekek feladása, a nagyhatalmak előtti hason csúszás és a sokakban joggal felmerülő hazaárulás minősített esete. Mindezért is zavarba ejtő az a képmutatás, ahogy Márki-Zay nyíltan megvallja, hogy – a törvényeket kikerülve – közel kétmilliárd forintnyi támogatást kapott Amerikából, majd vállát megrándítva, a kék szalagot ismét a szíve felé tűzve megy tovább és mondja, csak mondja, hogy ő az ezeréves magyar történelem legkorruptabb kormánya ellen küzd. A szövetségesei meg csak pislognak. Vajon tudtak erről?
Nem, tényleg nincs Horthy-szobornak helye az országban
Gumicsontot akarunk? Itt van nekünk ez a Horthy-szobor, meg minden, ami azóta következett. A műbalhéval, felháborodással, adok-kapokkal, sértődésekkel és kölcsönös, történészinek ugyan nehezen nevezhető, de mindenesetre hangzatos értékelésekkel. Kezdve ugye a DK-féle, sztálinista vonaltól a mi hazánkos, elborult értelmezésekig.
Vajon vége lesz egyszer az orosz-ukrán háborúnak?
Természetesen igen. Valahogy, valamikor egész biztosan. Néha reménykedünk, kicsit optimistábbak vagyunk. Persze csak óvatosan azzal az optimizmussal. A nyugati világ politikusai ugyanis olyan elképesztően ostoba válaszokat adtak a háborúra, aminél ostobábban csak a nemzetközi médiának sikerült reagálnia. Pár hete még folyamatosan ukrán győzelemről deliráltak, az elnököt, Zelenszkijt a mai napig tenyerükön hordozzák. Hol az ENSZ-közgyűlés, hol az amerikai Kongresszus, hol az Európa Parlament előtt mond beszédet. Amik nagyjából egy dolgokról szólnak: adjatok fegyvert! Sokat! Még!
Uff, uff! – kiált a néma indián... (A Winnetou németországi betiltásának, üldöztetésének margójára)
Volt jobbikosok, tartsuk az irányt! De milyen irányt, Péter?
Annak ellenére, hogy Jakab Péter azt nyilatkozta, hogy őt magát egyáltalán nem izgatja az ideológiai címke, nem is akarja besorolni sehová önmagát, most A Nép Pártján elnevezésű előszoba-pártja úgy dobálózik az izmusokkal, mintha nem lenne tegnap vagy holnap, és mintha lehetne egy nagy reset billentyűt nyomni és mindent újra kezdeni. Mintha nem a baloldalba belesimult Jobbikból hasítaná ki pontosan azt a szeletet Jakab, vinné magával azokat a tagokat, akik elkövették a párt ősbűnét, azaz összefogtak Gyurcsány Ferenccel. És mintha nem jellemezné továbbra is minden megszólalását ugyanaz a primitív baloldali demagógia és a választópolgárokat lenéző melós-krédója, mint ami ezelőtt is sajátja volt. Legújabban – kapaszkodjunk meg! – Európa-barát liberális gazdaságpolitika és konzervatív társadalomfilozófia körvonalazódik A Nép Pártján önmeghatározásában... Vajon mire gondolt a költő?
A finn miniszterelnök bulizása irreleváns téma
Bulizni mindenki szokott. És ha bulizni nem is, hát valamelyest, akár visszafogottabb mértékben is, de saját magához képest jobban elengedni magát ismerősei körében. Ez az emberi élet természetes velejárója. Néha – vagy akár nem is annyira néha – ki kell engedni gőzt, engedni kell, hogy betöltse fejünket a friss levegő és alámerülhessünk a mindenkitől független, befolyásolatlan, csak magunk által megtöltött, csak saját magunk által kijelölt valóságba.
Lesz-e még béke valaha?
Ha van lényeges tapasztalata a XX. századnak, akkor az az, hogy Európában nem kellene több háborút rendezni, mert azt az öreg kontinens nem bírja ki. Nem bírja ki demográfiailag, gazdaságilag, és maradék jelentőségét és befolyását is elveszíti a bolygón. Ebben az egy dologban, a béke dolgában konszenzus volt kelet és nyugat között, baloldali és jobboldali értelmiségi között; a jobboldal távolságot tartott a saját héjáitól, az átlagos baloldali értelmiségi akkoriban még szégyellte a Vörös Brigádokat, és még a kommunista blokk is csak stikában támogatta a baloldali terroristákat.Ajánljuk még