Vezércikk
El kell-e tűrnünk a balos média aljasságait? (Levél Csányi Sándorhoz és az MLSZ-hez)
A rövid válasz a címben feltett kérdésre: Igen. El. A sajtó- és véleményszabadság elkötelezett híveként, ún. „szólásszabadság-fundamentalistaként” én is azt vallom, hogy írhasson, mondhasson bárki, bármikor, bármit. (Természetesen a gyilkosságra, pedofíliára, stb. való uszításon és egyéb büntetőjogi kategóriákon kívül – de ezek egyértelműen definiálhatók.) A baloldal persze nem ért ebben egyet velem: számos új kategóriát találtak már ki a közelmúltban, a gyűlöletbeszédtől kezdve a mikoragresszión át a különböző – vélt vagy valós – kisebbségek, társadalmi csoportok érzékenységéig, annak érdekében, hogy ezekre hivatkozva korlátozni lehessen a nekik nem tetsző, a választók általuk kívánatos befolyásolását akadályozó, azzal szembemenő véleményeket. Sőt, nem csak a véleményeket, hanem az ő narratíváikba nem illő híreket, konkrét eseményeket is rendre igyekeznek eltitkolni. Persze ezzel most semmi újat nem mondtam; mind az elképesztő mértéket öltő Facebook-cenzúra, mind a német sajtó napokig tartó hallgatása a 2015-ös kölni szilveszteri eseményekről mára már közismert példái a média, a tömegkommunikáció elfogultságának, korlátozottságának.
Vallomás a Gulágról: „Apa, rendszeresen üvöltöttél éjszaka álmodban...”
A Gulág, mint jelenség olyan hosszú időszakot jelent a történelemben, hogy kutatása sajnos kiapadhatatlan forrást jelent az ezzel foglalkozó szakemberek számára. Csak Magyarországról annyi embert hurcoltak el a GULAG-GUPVI táborokba több éven keresztül, hogy a mai napig a számadatokat sem tudják egész pontosan meghatározni a történészek. Eközben újabb és újabb megdöbbentő részletek kerülnek napvilágra.
A szexuális másság arisztokráciája
A mai nyugati társadalmak egyik virtuális csúcsát hódította meg az a hangos kisebbség, amely a szexuális másságát egyfajta szellemi gőggel, a haladás univerzális kisajátításával képviseli, és ahol csak lehet – mint valamiféle erényt – mutogatja, hivalkodik vele, büszke rá; hite szerint pedig ez adja meg számára azt a progresszív többletet, amellyel különbözik más, maradi csoportoktól. Úgy viselkednek ők, mintha a különböző szexuális irányultság egyes, a többségtől eltérő (LMBTQ...) formái lennének azok az identitásképző tulajdonságok, amelyek alapján valakit tisztelnünk kellene, mint embert. Habár tény, hogy ez nem igaz minden melegre (hisz voltak, vannak és lesznek is olyanok, akiket a hivatásuk, tetteik, viselkedésül, teremtő erejük, vezetőképességük vagy éppen szorgalmas és kitartó munkájuk miatt tisztelünk), de sajnos az is látszik, hogy egyre inkább az a kisebbség válik hangadóvá, amely a másságának tudatában – minden teljesítményt nélkülözve – egyre inkább arisztokratikusan viselkedik. Hivalkodásukkal, haladónak tartott mivoltukkal – amit a más területen sikeres melegek jelentős része elutasít – mára megteremtették a másság arisztokráciáját, amelynek viselkedése váltja ki az egyébként oly jellemző kölcsönös gyűlölködést.
Lázadás a Teremtés rendje ellen
Az impozáns Puskás Aréna nyitómeccsén 65 ezer torokból szakadt fel a határon inneni és túli magyarok számára egyaránt nemzeti himnusszá vált dal, a Nélküled. Mondjanak bármit is az ellenzéki oldal szószólói – akik már másnap úgy érezték, hogy billentyűzetet kell ragadniuk és lehúzni az egészet a sárga földig –, libabőr volt és meghatottság mind a helyszínen, mind pedig a képernyők előtt. Hiába írta Hadházy Ákos, hogy a Puskás Aréna a NER szimbóluma. Akik együtt énekelték a Nélküledet és szurkoltak a csapatnak – nemcsak a válogatottnak szólt ez, hanem a nemzeti büszkeségnek is, mert a futball több, mint sport –, érezték, hogy itt másról van szó; összetartozásról, nemzeti nagyságról, amire lehet büszkének lenni.
Kisnyilas Jakabból minden átmenet nélkül Pityergő Peti lett, akit az óvónéni bánt
A gonosz, csúnya kormánypártok el akarják lehetetleníteni, hogy az ellenzék érdemben ellenőrizhesse a közpénzek elköltését – durcáskodott tegnap Jakab Péter nyuszi csoportos óvodás. Peti szerint skandalum, hogy ezentúl szigorúbb büntetés jár majd azoknak a parlamenti képviselőknek, akik közép-ázsiai zsibvásárrá züllesztik a törvényhozást. Peti ugyanis – a jelek szerint – a közpénz-ellenőrzés leghatásosabb módjának azt tartja, ha megafonnal leüvöltik a kormánypárti politikus fejét, percekig sípolnak a fülébe, elfoglalják a helyét, nem engedik a pulpitusra, elveszik a mikrofonját, beletolják az arcába a telefont, illetőleg trágár feliratokat lobogtatnak az Ország Házában.
A Mérce főszerkesztője szerint belefér a közbeszédbe egy anyát a gyermeke megerőszakolásával fenyegetni! (18+)
Mert a kommentelés szabadsága, ugyebár. Hát van, akinek minden bűnről az elkövető szabadsága jut az eszébe és nem az áldozaté. Mint tegnap írtuk, kolléganőnk vette a fáradságot és feljelentett egy olyan kommentelőt, aki névvel és arccal vállalva a következő szavakkal fenyegette meg pár hónapos gyermekét és őt: „te büdös kurva” (...) „nagyon szar lesz arra ébredni egy reggel, hogy ki vagy kötve az ágyadban és a kis cuki gyerekedet seggből szájba fogom kúrni a szemed láttára”.
Akar-e Budapest Magyarország fővárosa lenni?
A budapestiek Magyarországon akarnak élni? A budapestiek Magyarország fővárosában akarnak élni? Karácsony Gergely és úgy általában a liberálisok megnyilvánulásai mögött már több, mint egy évszázada ezek a kérdések állnak. Egy ország sorsát pedig nem dönthetik el az ország fővárosának lakói, bármennyire központi szerepet játszik szociológiai, kulturális, gazdasági és ideológiai értelemben is az ország életében. Ugyanis sok millió olyan ember él Magyarországon, aki nem akar budapesti lenni, sem lakhely, sem életmód, sem világlátás, sem mindennapi életérzés szempontjából. Budapest már túl nagy befolyást gyakorol az országra, és láthatólag még többet akar. Pedig ez a birtokviszony megfordítása: nem az ország Budapesté, hanem Budapest az országé.
Puskás Aréna, Ismerős Arcok, libsi sivalkodás - A baloldal csak gyűlölködni tud
Elkészült, megnyitott, jó lett, örülünk neki, illetve örülnénk, de vannak, akik ebbe csakazértis belepiszkítanak. Erről talán majd írok egy külön cikket, mert érdemes: miért kell bizonyos politikai erőknek, és a velük – eufémisztikus kifejezéssel élve – szimbiózisban működő médiának folyton mérgeznie a közéletet, rontani a hangulatot, elvenni az emberek kedvét… Igen, ez egy tök jó téma, tényleg fogok róla írni.
Karácsony Gergely – program, ígéret, valóság
Az egy hónapja hivatalba lépett főpolgármester programja folyamatosan formálódott, változott az előválasztás során; és elmondható az is, hogy csupán a győzelmét követően vált véglegessé a tartalma. A városvezető a politikai cselekvésterv nem szokványos megszületését azzal indokolta, hogy több, egymástól ideológiailag mesze álló párt jelöltjeinek ötleteit kellett összefésülnie a saját maga által megfogalmazott prioritásokkal. A „Budapest Mindenkié” címet viselő politikai programot azonban több személyes ígérettel egészítette ki, melyek száma így megközelítőleg 140-re nőtt (a kisebb-nagyobb átfedések miatt nem lehet pontos számot mondani), de ha figyelembe is vesszük az eltelt idő rövidségét, akkor is azt láthatjuk, hogy az első kis lépések nagyon távol állnak az eredetileg meghirdetett cselekvési tervtől. Ennek oka egyrészről az, hogy Karácsony Gergely a választási kampány hevében többet ígért, mint amire valóban képes lehet; másrészről pedig, hogy a pozíció mögött olyan többpárti összefogás jött létre, melynek különböző érdekeit lehetetlen összehangolni; pacifikálni is csak úgy lehet az egymásnak feszülő feleket, ha hatalmi és anyagi előnyökkel látja el őket. Így – ahogy előre látható volt – a főpolgármester az ígéreteitől eltérően indult, de megtett mindent azért, hogy az őt támogató ellenzéki pártok igényeit kielégítse. Bár kérdéses, hogy ez meddig és milyen áron, mennyi megalkuvással tartható fenn.
A „Halálbarbi” már a NATO-nak könyörög, hogy buktassa meg Orbánt
Miután Brüsszel valami különös okból nem óhajtja elkergetni Orbánékat a hatalomból, a tavaly decemberi puccs pedig nem jött össze, ezért Cseh Katalin (született: Montreal) immár az Egyesült Államok és a NATO azonnali beavatkozását kéri, követeli. Cseh Katalin azt akarja: a NATO „kényszerítse” Magyarországot, hogy a Cseh Katalinnak tetsző létformában tengesse életét. Hogy egy katonai szövetség esetében mit jelent a „kényszerítés”, azt nem nehéz kitalálni. Úgy tűnik, ez a nő kész lenne külföldi haderőt hívni a törvényes magyar kormány megdöntésére, ami utoljára Kádárnak sikerült. Őrület! Egy biztos: jól működő jogállamban fölszámolják a súlyos nemzetbiztonsági kockázatot jelentő, külföldről pénzelt, nyugati titkosszolgálatok által dróton rángatott pártokat, amelyek alkotmányellenes módszerekkel, erőszakosan akarnak hatalomra jutni...
Karigeri és az óra
Azon lelkendezik a balliberális sajtó, hogy Karácsony Gergely visszaadta azt az Ybl Miklós által tervezett gyönyörű órát a Kiscelli Múzeumnak, amely ezidáig Tarlós István dolgozószobájának egyik ékessége volt. A közösség hangjára és az egyenlőségre oly érzékeny főpolgármesternek ugyanis az az óhaja, hogy az órát mindenki láthassa. A népnek is joga van az órához, nem lehet az egy szűk, kiváltságos réteg úri passziójának tárgya. Karácsony nem is érti, hogy miért és hogyan került a remekmű a dolgozószobába. Nosza, gyorsan rekvirálta és visszaadta az órát a népnek.
A bolsevik logika egyelőre nyerésben van
Mint az közismert, baloldali körökben Karácsony Gergely biciklivel jár be a Városházára. Ezt nem is mulasztották el rögtön az első nap bemutatni nekünk, hiszen a kampányban is mindenhová biciklivel járt. Nincs ezzel semmi baj: George W. Bush-ról és Putyinról is megpróbálta elhitetni a baráti sajtója, hogy némelykor saját kezűleg, vadászrepülővel látogat el ide-oda. A baj csak az, hogy utóbbiak esetében ez a hihetőség felső határát még majdnem súrolja is – hiszen Bush például tényleg repült vadászgéppel anno –, Karácsony esetében a bicikli még az alsót se. Mi meg persze a Kariferi iránti mély szeretetünktől buzgóvá válva rögtön megígértük, hogy számoljuk, hányszor jön biciklivel dolgozni. De ez nem akadályozta meg őt abban, hogy erkölcsi alapon erdoganozzon.
A Momentum már Gyurcsányékat is előzné
A Fideszből kiábrándult embereket vélhetően nem Gyurcsány Ferencék, hanem a Momentum fogja meggyőzni arról, hogy van nyugati alternatívája ennek a rendszernek – nyilatkozta Fekete-Győr András. Azt eddig is tudtuk, hogy Macron elnök gyakran megtolja a mozgalom szivárványszínű szekerét; és azt is, hogy előzik az egykori SZDSZ-t, vagy éppen a Demokratikus Koalíciót, ha a nemzeti érdekek uniós intézményekben való elgáncsolásáról, vagy éppen a határon túl élő magyarok megalázásáról van szó, de azt talán kevésbé vártuk egy generációs párttól, hogy az Orbán-kormány első számú kihívójának tartsa magát. Még akkor sem, ha az utóbbi évben ők voltak a leghangosabb és sokszor a legvulgárisabb kritikusai a rendszernek. Bár valóban optimizmusra ad okot számukra az, hogy nemzetközi liberális hálózatuk kiépítése Franciaország után Romániában is elkezdődött, ha még az ott élő magyar kisebbség kárára is történik; ahogy jól látszik a kutatásokban az is, hogy egyre több fiatal szimpatizál az olimpiát egykor elbuktató mozgalommal. Így az ellenzéki küzdelem vélhetően tényleg a Demokratikus Koalíció és Momentum között fog a jövőben kiéleződni.
Üzenet Donáth Annának: Lehetsz büszke akármi, de a külhoni magyarok ügyét láthatóan nem éred fel
Gyorstalpaló ismeretterjesztés Donáth Anna szélsőséges liberális politikusnak Szlovákiáról, hogy többet tudjon róla, mint amennyivel csak beégetheti magát. Ahogy Komáromban tette.
Jó hír: hülyén tüntető hülyékkel bőségesen el vagyunk látva
Tegnap volt a hülye tüntetések napja Magyarországon. Az egyiket Budapesten tartották Erdogan látogatása előtt, alatt és után. Itt az egybegyűltek azzal a szent meggyőződéssel és magabiztossággal szálltak síkra, hogy a török elnök maga Belzebub, a kurdok viszont a jók, az igazságosak és az ártatlanok. A tüntetők ennek az egybites, holdkóros gondolkodásnak az átvételét követelik Magyarország miniszterelnökétől, valamint azt, hogy ne álljon szóba a NATO második legerősebb katonai hatalmának vezetőjével. A másik tüntetés Győrben volt: ha lehetséges, az még a budapestinél is hülyébbre sikerült...
Korszakalkotó, ahogyan Fegyőr Andrásék nemzetet árulnak
Nem a magyar, hanem egy román elnökjelölt mellett kampányol Fekete-Győr András – jött a hányingerkeltő hír a minap. Meglepődni már nem tudunk a honi ellenzék-ellenség semmilyen húzásán, azt viszont érdemes rögzíteni: ez a nemzetárulás egy új, magasabb szintje. A mindennapos brüsszeli feljelentgetésekhez, Magyarország megbüntetését követelő rimánkodásokhoz és „weyerbélázásokhoz” képest egy új minőség. Amit nem szabad megtorlatlanul hagyni!
Miért látványosan alkalmatlan jelöltekkel indult neki az ellenzék az önkormányzati választásoknak?
Amikor a választások előtt alapvetően kétségbe vontuk jó pár ellenzéki polgármester-jelölt alkalmasságát, akkor nem a vágyainkat fejeztük ki vagy propagandát folytattunk, hanem pusztán a keserű felismeréssel kampányoltunk. Jogos akkor a kérdés, hogy miért választott ilyen jelölteket az ellenzék? Erre csak részben válasz a káderhiány vagy a pártközi egyeztetések és megegyezések gyakorlatilag véletlenszerű következménye. Téves az ebből levont következtetésünk is, hogy nem számítottak igazából a győzelmeikre, például arra, hogy megszerzik a budapesti közgyűlésben a többséget. Valójában a saját szemszögükből és a kampányuk szempontjából megfelelő jelölteket választottak, a kormányzás alatt meg teljesen mást értenek, mint mi. A számunkra fontos kérdés viszont az, hogy a választók miért voltak hajlandók ilyen jelöltekre szavazni?
Úgy tűnik, Karácsony azért retteg Szent Istvántól, mert ő volt az első fideszes
Karácsony Gergely észjárása a pofonnál is egyszerűbb: minden olyan kezdeményezést meg kell fúrni, minden olyan építkezést le kell állítani, amihez a Fidesznek vagy személyesen Orbán Viktornak bármi halovány köze van (vagy lehet). Ebbe futhatott most bele szegény államalapító királyunk is, akiről – gyanítom – a főváros új vezetése kiderítette, ősfideszes volt. Egy fideszesnek pedig nem lehet csak úgy szobrot emelni a „fölszabadított” Budapesten...
Jeszenszky Zsolt: A Momentum vagy az SZDSZ a rosszabb?
A kérdés természetesen csak elméleti, hiszen az egyik létezik, a másik már nem… ööö, vagy nem is egészen így van?? Fábry Sándor mondta 2007 elején a „Nap-kelte” című műsorban az SZDSZ-ről, hogy „a 16 éves magyar demokrácia legkártékonyabb formációja”. Puzsér Róbert pedig 2018 elején, a „Sznobjektív”-ben sorolta fel Fodor Gábornak a „Magyar liberális elit 10 főbűnét”. A bűnök közül három is a posztkommunistákkal kötött különféle szövetségekhez kötődik: az egyik a hazudozó Gyurcsánnyal (2006), a másik Medgyessyvel, a besúgók főnökével (2002), a harmadik pedig a pufajkás Horn Gyulával (1994).
Kórház se kell, világbajnokság se kell, magyarok sem kellenek! – ez az ellenzék „programja”
Ne legyen tehát atlétikai stadion és dél-budai szuperkórház sem, mert a gyűlöletből, irigységből, pitiánerségből és gazemberségből gyúrt új budapesti hoppmesterek nem akarnak. Nehogy már mi rendezhessük a világ harmadik legnagyobb sporteseményét! Nehogy már büszkék lehessünk magunkra! Nehogy már idejöjjön a világ, minket csodáljon és elköltse itt a pénzét! Nehogy már fölépülhessenek a jövendő új szimbólumai, amelyek egy gyarapodó ország, egy életigenlő korszak mementói lehetnének. Kukába mindennel! Dózer! Ellenzékinek lenne ma annyit jelent: szívből gyűlölni és lerombolni mindent, ami jó a magyaroknak.
Nem elég jól kormányozni, a propagandaháborút is meg kell nyerni
Sőt, jelen állás szerint elsősorban a propagandaháborút kell megnyerni. A politika minden korban és minden civilizációban szükségszerűen tolódott ebbe az irányba, hiszen a vesztesnek, hatalomból kiszorulónak soha, semmi se drága. Nem az emberi gátlástalanság új a mai politikában, hanem azok a technológiák, amelyeket alkalmaznak, és a politika céljai teljesen szokatlanok. A hatalmat akarják, mint mindig, de olyan totalitással, amire technológia híján korábban nem gondolhattak. Továbbá először fenyeget komolyan a történelemben a rejtett hatalomgyakorlás intézményesülése, amikor a hatalom nevesített képviselőiről teljesen nyilvánvaló, hogy nem a hatalom valódi birtokosai, és nem is tudható, hogy ki irányítja őket.
Jeszenszky Zsolt: Miért vesztettünk – és hogyan tudunk újra nyerni?
Megszámlálhatatlan elemzői vélemény, újságcikk, professzionális szereplők által levont következtetések és lelkes, jó szándékú kívülállók kéretlen tanácsainak tömkelege közepette van-e még értelme feltenni a kérdést: miért vesztett a Fidesz-KDNP kulcspozíciókat az önkormányzati választáson? Valószínűleg nincs – úgyhogy gyorsan én is felteszem…
Moszkvában adtunk pofont a vörös csillagos katonacsapatnak – Kell-e ennél szebb győzelem október huszonharmadika után?
Büszkén viseli a vörös csillagot a címerében és a mezén a CSZKA Moszkva. Sorsszerű, hogy éppen október huszonharmadika után, és éppen a kommunista diktatúrában fasiszta klubként megbélyegzett Ferencváros győzte le a katonacsapatot Moszkvában. A CSZKA és a vörös csillagja november hetedikén, a Nagy Októberi napján látogat majd Budapestre. Jó lenne egy újabb vereséggel hazaküldeni őket. Olyan együttesről beszélünk, amely egész Európában szabadon reklámozhatja az önkényuralmi jelképet. Képzeljük el ugyanezt a horogkereszttel...Ajánljuk még