Vezércikk
Zseniálisan tökön rúgta magát az ellenzék, és még ezt is Orbánra fogják
Nem értem, miért kell itt tüntizni meg Orbánra fogni, hogy lebuktak? Hiszen csak azt tették, amit Udvarhelyi Tessza oly bátran meghirdetett: radikális eszközökkel fölrúgták a szabályokat. (Amúgy jó ideje ezt csinálják a hozzá hasonló Soros-pincsik: rendőrökre támadnak, tévészékházban randalíroznak, középületeket, Fidesz-központot rongálnak satöbbi.) Ki kell állni, és bevallani, ami a kiszivárgott képekről amúgy is nyilvánvaló: hogy törvénytelenül gyűjtötték magyar állampolgárok legszemélyesebb adatait. Nem sumákolni kell meg handabandázni, hanem beleállni! Aztán pedig – természetesen – viselni a következményeket...
Törvénytelen adatgyűjtés? Végre nincs rendőri tétlenség!
Józsefvárosban, az ellenzéki jelöltek kampányában gyanús, az eddig napvilágot látott dokumentumok alapján minimum aggályos dolgok történtek. Az ellenzék közös polgármester-, illetve egyéni képviselőjelöltjeinek kampánycsapata talán bűncselekményt követett el, talán nem. A vizsgálat majd fényt derít mindenre – persze addig az ártatlanság vélelme mindenkit megillet. A lényeg, hogy végre-valahára – az elmúlt évtizedek annyi gyanús esete (pölö 2002, 2006) után – a rendőrség teszi a dolgát. Persze az ellenzék, élén Karácsony Gergellyel követi a szokványos, ugyanakkor sajátos ellenzéki logikát. Ha nyernek egy-egy pert, akkor lobogtatják a jogerős ítéletről szóló papírokat, mint a saját igazuk bizonyosságát; de ha vesztenek, akkor diktatúra van, sérül a jogállamiság; ha pedig a rendőrség – kötelességéhez és esküjéhez híven – nyomoz, mert komolyan felmerült a bűncselekmény gyanúja, akkor tüntetés jön, mert rendőrállam van.
Nagy Ervin: A természetes közösségek válsága a liberális demokráciákban
A liberális demokráciában, mint történelmi végtermékben a természetes közösségek válságos létállapotba kerültek; működnek, működtetjük, de a társadalmi rendszer logikája – bármit is teszünk – lassan elaprózza, atomizálja azokat. Feleslegessé válik a klasszikus család intézménye, gyengül a nemzeti összetartozás szövete, a hitbéli közösségek pedig vagy végleg felszívódnak, vagy szűkkörű klubokká változnak; és ha egyelőre még az utódnemzés nem is, de az egyén biztonságérzete bizonyosan és végérvényesen veszélybe kerül. Megjelenik a hatványozott elidegenedés. Az ember már elidegenedett Istentől, majd a természetes közösségek szétesésének köszönhetően a másik embertől, legvégül – és ez a mai kor diagnózisa – önmagunktól idegenedünk el. Magányos, szorongó, önmagát definiálni képtelen, identitászavarban szenvedő generáció születik. A liberális demokrácia nem „szent tehén”, lehet róla kritikusan írni, beszélni; sőt: lehet a politikában helyette valamilyen más demokráciát keresni, építeni.
Vak vezet világtalant – Karácsony és Fekete-Győr elmebajnoksága
Még nincs, de előbb-utóbb valószínűleg lesz neve annak a kórképnek, amit a baloldal produkál a mániákus stadionozással. Karácsony Gergely ezúttal Fekete-Győr Andrással kapaszkodott össze, hogy hülyeségtornádóval tarolják le a Deák Ferenc teret, és az emberben akaratlanul feltör a nosztalgia. A '90-es és a 2000-es évek minden hájjal megkent szoci gazemberei ugyanis hiába az állampártból mentették át az egész hátországukat, legalább képesek voltak politikai stratégiát alkotni, és úgy hazudni, hogy ne essenek pofára az első kanyarban. Talán mégis így van jól azonban, és a baloldal vezetése teljesen fogalmatlan félértelmesek kezébe való, akikből a gazdáik azt gyurmáznak, amit akarnak, de a végeredmény szerencsére sosem lesz okosabb az alapanyagnál.
30 éves a rendszerváltás – Az MSZP egyik főbűne: a szociáldemokrata párt szétverése
Az MSZMP – és „utódpártja”, az MSZP – úgy szalámizta le a rendszerváltáskor az útjában álló szociáldemokrata pártot, mint Rákosiék 1945 és ’48 között az FKGP-t és a többi politikai ellenfelüket. A manőver azonban csak ideig-óráig járhatott sikerrel: árulásuk a vesztüket okozta. Hiába próbálják ugyanis a rendszerváltás óta bizonygatni, hogy ők egy, a kisemberek problémáira érzékeny, szociáldemokrata párt, mára többszörösen lelepleződtek. Amikor Gyurcsány, Bajnai, Kapolyi és a többiek kimutatták a foguk fehérjét és előjött valódi énjük, akkor mindenki számára világossá vált az, amit a rendszerváltás utáni években csak kevesen tudtak: a magyar baloldal valójában a gátlástalan neoliberalizmust képviseli. A probléma csak az, hogy a történelem süllyesztőjében lassan elmerülő MSZP-nek sikerült megakadályoznia, hogy egy valódi, nemzeti szociáldemokrata párt jöhessen létre Magyarországon.
Önt is vérig sértették Dobrevék? Vegyen elégtételt október 13-án!
A magyar kormány rasszista, kirekesztő és szélsőséges – harsogja Szemkilövetőné és a kis Donáth, és erre hivatkozva fúrják Hidvéghi Balázs alelnöki kinevezését a legsúlyosabban libsifertőzött uniós bizottságba, a „szabadságjogiba”. És baromi elégedettek magukkal, hogy a szavazást harmadszor is elhalasztották. Azt hiszik, a kormánynak tettek keresztbe – valójában a magyarok többségét, a Fideszre szavazó milliókat köpték újra szemen, őket rasszistázták le. Október 13-án elégtételt lehet venni mindezért.
Hiába sározzák, ellenszélben is erősödik a bevándorlásellenes német AfD
Az előrejelzéseknek megfelelően Brandenburgban az AfD megszerezte a szavazatok 23,5 százalékát, kevesebb, mint 3 százalékkal lemaradva az SPD mögött. Szászországban a szavazatok 27,5 százalékát kapta meg, és csak 5 százalékkal maradt el a „győztes” CDU-tól. És még csak nem is az a trend a legfontosabb, hogy Brandenburgban megkétszerezte, Szászországban megháromszorozta a szavazóinak számát az AfD, hanem az, hogy ezt olyan médiaellenszélben tette, amely nagyobb, mint amilyen a Fideszt sújtotta 2010 előtt nálunk. Németországban szétesik a hagyományos pártrendszer, és a régi pártok, a liberális értelmiség és a médiaelit pontosan azt teszi, ami a legbiztosabban nem működik. Megpróbálja kitaszított náciként leírni az AfD-ét, teljesen félreértelmezve annak karakterét – persze tudatosan és szándékosan –, hazudozik róla, és megpróbálja védeni azt a valóságképet, amelyről az átlagos német választó pontosan tudja, hogy nem igaz, mert a mindennapokban durván szembesül a nagy pártok és a média hazugságaival.
Ferenc rángatja a (kerítés)rácsot, csak sajnos nem a börtönét
Öröm nézni, ahogyan a pirospozsgás blogger és kiérdemesült neje duettben rázza a pofonfát és a déli határkerítésünket. Balszerencséjükre ez nem a majomház, itt nem dob nekik banánt a hálás közönség, ha szépen huhognak vagy lehülyézik a politikai ellenfelüket – legfeljebb egy egyharmados sallert, mint tavaly. És még a kerítés is marad a helyén, bármennyire is kiütést kapnak tőle.
Hogy gyűlölheti valaki ennyire Magyarországot? Hát így!
Nem akarja, hogy az unió kifizesse Magyarországnak a határvédelmi költségek felét, cirka 270 milliárd forintot – árulta el Gyurcsányné az ATV-ben. Hiába írtuk-mondtuk sokszor, hogy ez a hiperagresszív, késpengeajkú nőszemély (meg a pártja) nem a mi csapatunkban játszik, hazánk vesztére tör – sokan nem hittek nekünk. Hát tessék! Most ő maga tetoválta a homlokára, hogy ellenünk van. Amilyen tyúkeszű, dekonspirálta magát!
Románia, a kaotikus, frusztrált, brand nélküli ország
Pestiesen szólva van baj keleti szomszédunknál. Egyre több a nemzetközi visszhangot kiváltó balhé, botrány Romániában. Ezek egy része az erdélyi magyarokat is hátrányosan érinti. Románia még 30 évvel a rendszerváltás után is fényévekre van attól, hogy jogállamnak vagy kultúrnemzetnek lehessen nevezni.
A zöldek együgyűsége
A konzervativizmusnak, mint attitűdnek a francia forradalom óta tulajdonképpen mindig együgyű ideológiákkal kell megküzdenie. Mi, konzervatívok a világ komplex értelmezését védelmezzük az ostobaság ellenében. A különbségtétel fontos: itt nem a butaságról, a híres emberi butaságról van szó, hanem a jobb ügyhöz méltó lelkesedéssel művelt ostobaságról, amelyben egyébként talán gondolkodni képes emberek merülnek el, mert mindent és tényleg mindent csak egyetlen nézőpontból, az épp divatos „monománia” szemszögéből képesek nézni. A naivaknak pedig könnyű követni őket.
Fikakultúra és kirekesztés, libsi módra
Borzasztó látni, bántó hallani, hogy a magyar, s úgy általában véve az európai közélet milyen kulturálatlanná vált. Mert ami a politikusok szájából néhanap „kiömlik”; ahogy egyik-másik viselkedik; amiképp a közösség színe előtt megjelenik – mindennek nevezhető, csak éppen az egymást tisztelő, az emberi méltóságot szem előtt tartó, kulturált viselkedésnek nem. Amint a tömegtársadalom fogyasztói igényeit kielégítő médiumok kulturálatlansága, az agyonnézett kereskedelmi televíziók és gyűröttre hajtogatott pletykalapok igénytelen látnivalója, tartalmatlansága, úgy a politikai közbeszéd is szép lassan a „csúnya zöld, varangyos béka” feneke alá került. És ezzel párhuzamosan megjelent, majd egyfajta sznob divattá vált az úgynevezett fikakultúra, melynek lényege az, hogy minden – nem-liberális – létrehozott értéket ócskának, maradinak, nevetnivalónak kell tartanunk, ha kellően okosnak akarjuk magunkat mutatni. E szerint minden teremtő cselekvés gúnyos megvetéssel alázható; minden cél, ami nem illeszkedik a globális, uniformizálódásra törekvő egyenlőségbe vagy a végtelen, korlátok nélküli abszolút szabadságba (azaz nem a modern liberális toposz része), azt gőgösen szemlélve le kell szólni és ki kell rekeszteni a normalitás világából.
Péter Gábor, Popper Péter és a hallgatás daganatos fala
Nulla, azaz nulla darab cikk jelent meg Popper Péterről azóta, hogy a Válaszonline-ban, majd a PestiSrácokon is megjelent a szennyes múltja. A pszichológus pénzért tanította az állambiztonsági tiszteket a különböző praktikákra, és minden erejével a galerik, az üldözött fiatalok ellen dolgozott. Miért hallgat erről a média? A baloldalit még értjük, de a „másik”? „A szerelem lopakodó gyilkosa a lustaság” – mondta Popper. „A társadalom rákja a hallgatás” – írja főmunkatársunk. Vezércikk.
Karácsony Gergely, a kis roncsköztársaságok nagy kikiáltója
Karácsony Gergely mostanában ellátogat mindegyik budapesti kerületbe. Ez úgy zajlik, hogy a kerületből valakit küldenek érte, aki odakíséri, és a jelölt bejelenti a teljes helyi ellenzéki összefogást. Majd nem nagyon válaszol azokra a kérdésekre, amelyek arra vonatkoznak, hogy ki vesz részt ebben a teljes összefogásban, ugyanis ki a fene tudja számon tartani ebben a fene sok budapesti kerületben, hogy hol ki sértődött meg, és mégis külön indul. De hogy érdekes legyen a dolog, a miniszterelnök-jelölt főpolgármester-jelölt ilyenkor valami mást is bejelent, amit rendszerszerűen nem egyeztet az őt indító pártokkal, meg olyannal sem, aki gondolkozni szokott. Legutoljára azt jelentette be – hacsak nem fedezett fel vagy hozott létre azóta egy újabb kerületet –, hogy önálló budapesti alkotmányt szeretne. Vagy Budapest Alkotmányt.
Bízhatunk benned, Angie?
Bizakodásra ad okot Európa jövőjét illetően, hogy Angela Merkelnek egykori keletnémet ellenzéki politikusként nincsenek illúziói a kommunizmussal kapcsolatban. Vagyis ő eszmeileg nem ahhoz a ’68-as balos generációhoz tartozik, akik az elmúlt években azon ügyködtek, hogy felszámolják a keresztény Európát és megváltoztassák etnikai, vallási színezetét. Ez így rendben is volna. Csakhogy a német kancellár asszony közelmúltbeli politikai pályafutásában igen komoly vargabetű éktelenkedik, amit az augusztus 19-i soproni látogatás csak még inkább láthatóvá tett. Ráadásul van olyan régebbi, talán ma már a feledés homályába merült politikai húzása, ami nem éppen hízelgő Merkelre nézve. Csak remélni tudjuk, hogy az Orbán Viktorral való soproni találkozás nem egy tovatűnő őszinteségi roham volt.
Nehéz volt tegnap hazaárulónak, liberális értelmiséginek, ellenzéki politikusnak lenni!
És az ellenzéki politikusok, értelmiségiek és propagandisták megint azt gondolták, hogy jön Merkel, őrizetbe veszi Orbán Viktort és kiadja a Hágai Nemzetközi Bíróságnak. Azért, hogy feleljen azokért a szörnyű lelki károkért, amit a magyar ultraliberálisoknak okozott azzal, hogy háromszor egyharmadnál kisebbre verte őket a választásokon. Az is nagyon ciki és pszichiátriailag problémás, hogy ezt gondolják. De az, hogy ezt még le is írják és nyilvánosságra is hozzák, az olyan aránytévesztés – még a hazaárulási iparágban is –, hogy mi sem hinnénk el, ha nem lennénk kénytelenek látni.
Orbánnak köszönhetően Angela Merkel egy napra egy normális világban érezheti magát
Udvarias történelmi leckét adott Angela Merkelnek Orbán Viktor a páneurópai piknik harmincadik évfordulójára rendezett soproni ökumenikus istentiszteleten. A német kancellár ugyanis egy olyan kormányfői beszédet hallgathatott végig, amely Nyugat-Európában a gondolatfasizmus és a PC-terror világában egészen bizonyosan nem hangozhatott volna el. Szó esett benne mindarról, ami Magyarországot és Németországot immár az államalapítás óta, azaz egy évezrede összeköti, és ami messze túlmutat a tomboló neoliberalizmus és neobolsevizmus fogságában vergődő Európa mai kínjain.
Hihetetlen: a Népszava szerint is tele az államkassza (pedig Gyurcsányék olyan szépen kiürítették)
Most, hogy a magyar gazdaság növekedése meghaladta a legtöbb ellenzéki párt támogatottságát, a balliberális sajtó új stratégiát ötölt ki a politikai károk mérséklésére. Az eddigi ráolvasások („romokban”, „összeomlik”, „fenntarthatatlan”) közröhejbe fulladtak, ezért az új módi: meg akarják szabni, mire költse a kormány a teli államtrezorban lévő pénzt. Noha a kutya se kérdezte őket. Éspedig azért, mert e társaság 2002-ben már eljátszotta ugyanezt: akkor a kormányváltás után a teli kasszát pár hónap alatt kiürítették, majd nyolc évig ártatlan képpel magyarázták, miért kellenek megszorítások és külföldi hitelek. Pénzügyi tanácsadás a ballibektől? Egy disznóólat sem szabad rájuk bízni!
Gyurcsány Ferenc mosolyog: Kovács László támogatná a DK és az MSZP (újra)egyesülését!
Nehéz ennél viccesebb dolgot elképzelni: az MSZP utolsó sikeresnek tekinthető elnöke egy jobboldali újságban (Magyar Hírlap) jelenti be, hogy az MSZP-t már csak az mentheti meg, ha csatlakozik Gyurcsány Ferenc pártjához. Kovács Lászlót se az eszéért szerettük, de élvezet olvasni, hogy az egykori MSZMP negyedik vonalából, Horn Gyula takarásában karriert csináló egykori külügyér mennyivel életképesebb interjút képes adni, mint a jelenlegi MSZP-ből és persze a DK-ból bárki. Finoman fogalmaz tehát, ahogy egy diplomatához illik, de ez azért egy nagyon szomorú bejelentés az MSZP egészségi állapotáról. A régi kommunista hagyomány szerint az első számú kommunista vezető halálára úgy készítették fel a lakosságot, hogy először bejelentették, hogy nagyon rosszul van. Általában már az illető halála után. A halálhír csak ezután jött ki, négy-öt nap múlva. Addig lerendezték, hogy ki legyen az utód, ami abból derült ki a köz számára, hogy ő vezette a temetést előkészítő bizottságot.
A CSR és a szivárványszínű ragály
Csupán egy szempillantás volt, és a gigantikus multicégek világszerte átértékelték a társadalmilag hasznos tevékenységüket erőszakos melegpropagandára, illetve egyfajta XXI. századbeli uniformizálódásra. Így lett az ázsiai gyermekmunka elleni küzdelemből melegjogi harc; a kulturális értékek és hagyományok megőrzésére tett kísérletből közösségfelforgató, progresszív üzletpolitika; vagy a környezettudatos üzletfilozófiából genderideológia. És itt nem csupán az elhíresült Coca-Cola tevékenységéről van szó. A Pfizer, a FedEX, a General Electric – és így tovább, sorolva a különböző területeken tevékenykedő multikat – esetében is megjelent a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának leple alatt folytatott progresszív politikai célokat kergető őrület. Amely már rég nem a homoszexualitásról, hanem egyfajta erőszakos propagandáról szól. Amely politikai értelemben egy új „ragály”, a vörös után a „szivárványszínű ragály”. Hangsúlyozandó, hogy a politikai propaganda értelmében, nem pedig a homoszexualitás kérdésében! Nem mellékesen az egalitárius (egyenlőségelvű) ideológiákhoz, a kommunizmushoz és szocializmushoz hasonlóan egy paradicsomi állapotok uralta jövőbe vetett politikai hittel és kizárólagosnak hazudott morális többlettel.
Undor, semmi más: a perverz Marton László rendezhet, Kenderesit és a pólósokat meg ok nélkül kicsinálták
Lejárattak két vízilabdást, mire kiderült, valójában nem történt semmi. Szétszedték Kenderesi Tamást, mire lenyilatkozták, hogy valamelyik hírügynökség "rosszul fogalmazta meg" a hírt. Ki kér bocsánatot tőlük? Meddig tart még ez a boszorkányüldözés? Hány embert fognak kicsinálni? Miért nincs egy minimum a sajtóban, hogy esetleg megvárjuk a bizonyítékokat, mielőtt ítélkeznénk? Vezércikk.
A liberálisok fel vannak háborodva, hogy védekezni merünk!
Felháborodott, már-már hisztérikus írások jelennek meg egyre-másra a szélsőliberális orgánumokban, hogy a magyar jobboldal nemhogy védekezni merészel a liberális hegemónia-törekvésekkel szemben, hanem ezt még sikerrel is teszi. A liberálisok szélsőséges gondolkodásmódja szerint a fogalomhasználat meghatározása is az ő privilégiumuk, tehát teljes egészében ők mondják meg azt is, hogy a köznyelvben, a politikai közbeszédben milyen szavak és kontextusok használata lehetséges. Elképzelésük szerint nekik nem valóságértelmezésük van, hanem ők a valóság egyetlen hiteles interpretálói; minden más kontextus, értelmezési keret csupán ideológia, és így populizmus, hazugság, gyűlölet szavakkal címkézendő a sajtóhisztéria keretében. Legutoljára a 444-en olvashattunk arról, hogy micsoda diktatórikus dolog az, hogy a jobboldal saját értelmezési kerettel merészel rendelkezni.
Magyarok százait végeztette ki ez a román tömeggyilkos – szobrot emeltek neki
Legkevesebb 657 (azaz hatszázötvenhét) magyar embert végeztetett ki 1919-ben bűntársaival együtt az a román tábornok, akinek a minap avatta föl a szobrát a román állam „kincses Kolozsváron”. Csodaszép történet ez is, mint az úzvölgyi temetőgyalázás: a szoborba öntött tömeggyilkos, Mărdărescu hazánk vagyonának 30-50 százalékát (!) követelte, mielőtt – a szövetségesek tiltására fittyet hányva – bevonult a védtelenül hagyott Budapestre 1919 augusztusában. Mărdărescuék végül több tízezer vagonnyi magyar vagyont raboltak el tőlünk. Románia immár nem hetente, hanem naponta provokálja a Kárpát-medencei magyarságot. Meddig teheti ezt büntetlenül?Ajánljuk még