Vezércikk
A TöbbletTudás manifesztációja – Orbán Viktor megbukott
Vannak, akik mindig mindenről többet tudnak a politikában; és mily döbbenetes, ők azok, akik ettől az intellektuális többlettől vezérelve hétről-hétre tudni vélik azt is, hogy Orbán Viktor (terve, politikája, személye, kormánya, stb.) megbukott. Aktuálisan az Ursula von der Leyennel történt találkozó után sejtik azt – egy szűkszavú Twitter-bejegyzés, egy fotón látható gesztus, vagy egy kézcsók elmaradása láttán –, hogy a miniszterelnök pofára esett, mint a zsíros kenyér. És van olyan is, aki a nemzetközi sajtóra hivatkozva buktatja meg a magyar miniszterelnököt, pedig ha a hivatkozott cikkbe belepillantunk, akkor annyit mi – TöbbletTudásNélküliek – is megtudhatunk, hogy szerzője magyar, és véletlenül ex-népszabadságos újságírónő. És végül, vannak olyanok is, akik csupán azt írják le, amit a két politikus mondott, mert többet egyelőre tényleg nem tudunk, legfeljebb – TöbbletTudás hiányában – sejtünk...
Orbán Viktor 30 éve
Orbán Viktor harminc éve van a magyar politika élvonalában, azóta amióta a diktatúra utolsó pillanataiban a valaha volt legerősebb politikusi belépőt produkálta a magyar politikai nyilvánosságban. A miniszterelnök az elemző beszédeiben mindig arra törekszik, hogy megossza a politikában szerzett tapasztalatait a hallgatóságával, vagyis az aktuális és felhalmozott politikai tapasztalatait értelmezi, olyan emberként, aki nemcsak tanúja a folyamatoknak, hanem sok esetben meghatározó alakítója is. Minden bizonnyal ő tudja a legtöbbet erről a boszorkánykonyháról, és úgy tűnik, még jó eséllyel tervezhet magának olyan további évtizedeket, ahol gyarapíthatja a tapasztalatait.
Az illiberális demokrácia jogossága
A miniszterelnök tusványosi beszédében – bátran, magára vállalva a liberális hegemónia leendő, többfrontos támadását – ki merte mondani azt, hogy a liberalizmus nem azonos a demokráciával; az előbbi csupán egy a versenyző ideológiák közül, az utóbbi pedig egy államforma működésének rendszerszintű logikája. Így létezik más ideológiai tartalommal „feltöltött”, jelesül kereszténydemokrata vagy éppen konzervatív elvekre épített demokrácia is. Hazugság, hogy a normális létezés alapja lenne a mai, modern liberalizmus; ahogy az sem igaz, hogy a klasszikus szabadelvű gondolkodás által megfogalmazott első generációs szabadságjogokat (véleménynyilvánítás szabadsága, sajtószabadság, vallási tolerancia, magántulajdonhoz való jog, stb.) kisajátíthatja a modern liberalizmus, melynek mára semmi köze sincs az egykori célokhoz. Ha a mai, divatos liberalizmus megnyilvánulását szemléljük, sokkal inkább egyfajta szélsőséges világkép, kulturális hegemónia, kizárólagosságra való törekvés, közösség-ellenesség, véleménydiktatúra, társadalmi rombolás vágya és a hagyományokkal szembeni gőg rajzolódik ki, mely a globalizálódó világunkban nem tesz senkit önmagában boldoggá. Ahogy a végtelenített, individuális, üres szabadság sem. Sőt! A normáit veszített liberális demokrácia, mint történelmi végtermék ideje leáldozóban van – valami mást kell helyette kitalálunk Európában, ha nem akarunk oly sok elpusztult civilizáció tragikus sorsára jutni.
Lányosan hisztizik és nem bocsájt meg a botmixeres párt „még Magyarországon élő kutatója”
Rettenetes tragédia érte a Momentum udvari „kutatóját” azáltal, hogy egy gondolatsorát véletlenül hivatkozás nélkül közöltük. A fiatalember emiatt először a Facebookon kezdett lányos hisztizésbe, majd annyira fölhergelte magát, hogy sem a szóban forgó szöveg törlése, sem a bocsánatkérés nem hatotta meg: Jurák Kata kolléganőnket és portálunkat kezdte gyalázni. Kórkép következik a Momentumról és a körülötte tenyésző alakokról.
Nemcsak a magyar ellenzék árulja el a hazáját
A magyar közvélemény és az ellenzéki szavazók is csak ismerkednek még a magyar szélsőliberális pártcsoport árulásával az Európai Parlamentben, de a jelenség már észlelhető nyugaton is. Németországban a szociáldemokrata SPD, amely egyébként „nagy” koalícióban kormányoz a CDU-CSU-val, a magyar ellenzékhez hasonló módon, a legprimitívebb pártérdekből próbálta megakadályozni, hogy az őt számtalan választáson legyőző, nála sokkal erősebb kereszténydemokraták jelöltje legyen az Európai Bizottság elnöke. Egy ilyen lépésnek csak akkor van értelme, ha az SPD nem a német, hanem ideológiai érdekek mentén gondolkozik kizárólag, és nem is érdekli, hogy milyenek lesznek a döntés belpolitikai következményei.
Rebrov, takarodj! Papzsák úr álmában kiesett a Fradi, tönkrement az ország, ezért szörnyű reggelre ébredt
Szerdán kettős győzelemmel jutott tovább a Ferencváros a jóval nagyobb költségvetéssel dolgozó bolgár Ludogorec együttesén a Bajnokok Ligája-selejtezőben. A sikernek sokan örültek, mások nem. Papzsák úr például nagyon rosszul aludt. A gyerekkori antihős nyomán elképzelt karakter egykor médiasztár volt, ma már álnevek mögé kommentálva próbálja lejáratni a magyar sikereket. Ő az, aki Nyilasit sírja vissza a győzelmek idején, és Orbán Viktort diktátorozza a vereségek után. Keserű, örökké dühös ember, hasadt személyiség. Az örök károgó, aki Európát emlegeti, de valójában még mindig a kádári lángosról álmodik. Egy kicsit hasonlít Farkasházy Tivadarra, de a karakter inkább egy Kisgömböc, amelybe a névtelen gyalázkodók, trollok, ismert és ismeretlen károgók ugyanúgy beletartoznak. Vezércikk.
Heller Ágnes 90 – A kígyó, mely saját farkába harap, felfalja önmagát
Minden valamire való ógörög filozófus húszévesen találkozik a mesterével; negyven, mikor megírja fő művét; hatvanesztendős lesz, mire méltó tanítványt talál; és végül nyolcvanévesen távozik az élők sorából – summázza kissé megcsúfolva a valóságot Diogenész Laertiosz a II. században. Ma már ez egyáltalán nem így működik, ahogy Heller Ágnes, mint valamire való (mire is?) filozófus esetében is csupán az első „fordulópont” állja meg a helyét, hisz saccperkábé annyi volt, mikor férjével együtt – szakítva a nemzetközi cionista mozgalommal – belépett a kommunista pártba, majd találkozott mesterével, Lukács Györggyel, aki körül döglégyként keringő társaival együtt elkezdték megreformálni a marxizmust. Negyvenéves korára azonban nemcsak, hogy nem írta meg a fő művét, hanem oly kacskaringós ideológiai útra tévedt, amelyet ma, mikor a kilencvenet tapossa, sem tudott már visszagörbíteni. Heller Ágnes májusban lett kilencven, de azóta is sorra keresik fel tisztelői, hogy boldog szülcsinapot kívánjanak neki, és néhány klasszikus gondolatát megidézzék. Most mi is erre teszünk kísérletet – a teljes igénye nélkül, de rámutatva a sok-sok ellentmondásra.
Nem az számít, magyarok-e, hanem az, hogy védekezni kell ellenük!
Tandemben sírtak fel a demokratikus értékek és az alapvető emberi jogok, amiért Pilhál Tamás elvitatta azon szervezetek magyarságát, amelyek folyamatosan a magyar kormány és Magyarország ellen áskálódnak külföldön. Megváltozni persze nem fognak az ilyen cikkektől, de azt nem árt olykor tudatosítani, hogy kik és mit művelnek odaát, a haladó oldalon. Mindegy, hogy ők magyaroknak vallják-e magukat, nem ez számít. Ahogy az se számít, hogy játsszák a mimózát, amikor kertelés nélkül jellemzik őket.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy körtefejű messiás
Messiásnak lenni - eltekintve a kereszttől és a szögektől - viszonylag kellemes elfoglaltság. Márki-Zay Péter a sokadik olyan megváltója a baloldalnak, akiben a haladók egyből felismerték a Messiást. Tapasztaltak az ilyesmiben, korábban követtek már egy párat. Egy évig hittek is benne, ám ma új nap virradt: nekiálltak másikat keresni maguknak – már ha hiszünk a szektás ügyekben mindig jólinformált angyalok karának, a HVG-nek.
Tényleg nem szabad hazaárulóknak nevezni ezeket, hiszen nem azok
Nincsenek szavak arra a hitványság-sorozatra, amit a Gyurcsány-szekta, a botmixeres párt és az MSZP napok óta művel az Európai Parlamentben. Legalábbis abban a koordinátarendszerben nincsenek rá szavak, amelyben eddig foglalkoztunk velük. „Magyar” „ellenzéki” pártokként beszéltünk róluk. Pedig nem azok. Ellenségként tekintenek a magyarságra, a hazánkra, gyarmatosítóink meghosszabbított csápjai ők – nem tehetünk mást, viszonoznunk kell az „érzelmeiket”.
A liberalizmus tökéletes, ti mind fasiszták vagytok
„A kommunizmusba vágynak a Fidesz szavazói” címmel jelent meg könyvismertetés a Liberális Világegyház HVG nevű közlönyében. A könyv nem teljesen időszerű, mert még a „populistákhoz” számolja a liberális Jobbik szavazóit is - nyilván nem az egykori 20 százalékot, hanem a mostani 6-t. De ettől eltekintve pontosan megtudhatjuk, miért szorult a liberális vallás defenzívába az elmúlt években: azért, mert a populisták „elmossák a valódi és hamis hírek közötti határvonalat”.
Harc az unió jövőjéért – Ki is a fasiszta valójában?
Miközben a magyar kormányt folyamatosan az európai értékek és a jogállamiság lábbal tiprásával vádolják az Európai Unió legfelső fórumain – most épp az EU-elnökséget júliusban átvevő Finnország teszi ezt –, addig Európa vezetői nagyvonalúan szemet hunynak a kárpátaljai és az erdélyi magyarság jogait durván csorbító intézkedések felett. Bezzeg Nyugat-Európa vezető államai az első világháború végén nem néztek félre, amikor a román, szerb vagy szlovák nemzeti érdekekről volt szó. A trianoni békediktátummal teljesítették a saját nemzetállamra vágyó népek óhajait, mert az egybeesett a nagyhatalmi érdekeikkel. Most viszont az Orbán-kormányt, amely kiáll nemzeti érdekeiért és a kisebbségeiért, az unió befolyásos, liberális politikusai nacionalistának, hovatovább fasisztának nevezik. Teszik mindezt azért, mert jelenleg az unió befolyásos államainak és politikusainak más az érdeke. Arra viszont nem számítottak, hogy Magyarország nem hagyja magát: ezúttal már nem eleve legyőzöttként, felemelt kézzel várja sorsa alakulását. Abból, hogy a magyar kormány beleállt a harcba, az Európai Bizottság elnöki székéért folytatott versenyből nemrég kiesett Frans Timmermans és Manfred Weber volt csúcsjelölt urak kaptak ízelítőt.
Kádár közöttünk él
Harminc éve halt meg Kádár János, az MSZMP egykori főtitkára és az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbefojtója. Sokáig nem nyugodhatott békében, mert tizenkét éve, május 2-án ismeretlenek ellopták a koponyáját, csontjait és felesége, Tamáska Mária urnáját is. Ezzel együtt a szintén a Fiumei úti temetőben álló munkásmozgalmi panteonra azt írták festékszóróval: "Gyilkos és áruló szent földben nem nyugodhat!"
Végre ma is összefogott az ellenzék – melegíthetjük a rekeszizmainkat...
Egy rövid sajtótájékoztató erejéig ma felfüggesztette önmaga lemészárlását a honi ellenzék. Karácsony Gergely bejelentette az idei második Nagy Összefogás Hírét: szinte mindegyik fővárosi kerületben egy szem jelöltjük maradt (állva). A kiválasztási módszerekről nem ejtett szót, így csak föltételezni lehet, hogy az a Sallai R. kontra Hadházy-szisztémában történt. Hiszen minden kerületben csak egy-egy ellenzéki bohóc maradhat. Ennek egyik kétségtelen előnye, hogy nem öt vagy hat ellenzéki jelölt kap sírógörcsöt a választási vereség éjszakáján, csupán egy...
Zöld fürtök a rögön – Az unió bitang jó embargójának eredménye
Miközben Brüsszelben véget ért a nagy sakkparti, a magyar szőlősgazdák elkezdték a még éretlen termést a földre dobálni – köszönhetően az önmagával viaskodó uniós bürokraták képmutató, oroszellenes magatartásának. Keleti nyitás ide, keleti nyitás oda, a kötelező uniós embargót ellenembargó követte, így már évek óta nem tudjuk a szőlőt (és más gyümölcsöt) az oroszoknak (sem) eladni. Mostanra annyira súlyossá vált a helyzet, hogy négy borvidéken is fizet akkor a magyar állam, ha még zölden, éretlenül a rögök közé dobjuk a szőlőtermést. Mert értékesíteni nem tudjuk, a franciák és az olaszok védik a saját territóriumokat, a magyar piac pedig szűkös. Mindeközben a német-orosz kereskedelem mértéke ismét csúcsra jár. Képmutatás, kettős mérce és a magyar gazdák tragédiája – ezt hozta az oroszokat megleckéztetni akaró béna bürokrácia makacssága. De a magyar kormány legalább igyekszik megmenteni a tragikus helyzetbe került gazdákat – feltéve, ha az uniós bürokraták nem kötnek majd ebbe is bele.
Vajon mit szeret Brüsszel annyira a Szemkilövetőnében?
Újabb állomásához érkezett Gyurcsányné asszony mesés politikai karrierje: alelnököt faragtak belőle az Európai Parlamentben. A brüsszeli óvónéni valamiért annyira szereti őt, hogy (másodszor is) beültette a bablevesbe. Vajon miféle szolgálataival, politikai „teljesítménnyel” érdemelte ki e fölöttébb jövedelmező tisztséget Szemkilövetőné?
Orbán Viktor a politikai elfekvőbe tette Webert és Timmermanst
A titkos diplomácia legszebb pillanatait idézte, ahogy az EU tagállamainak vezetői és a brüsszeli elit megválasztotta az EU valódi és látszatvezetőit a következő öt évre. Mindent elmond ennek a közegnek a szellemi és erkölcsi színvonaláról egyébként, hogy a szocialistáknál teljesen komolyan szóba került a jelölési joguk okán, hogy egy kommunista gyilkos unokája, az egyébként az európai politikában teljesen ismeretlen Dobrev Klára legyen az Európai Parlament elnöke: még szavaztak is róla, és úgy tűnik, alelnököt mindenképpen csinálnak belőle. A csúcsjelöltek megbuktak, és egy teljesen ismeretlen nő lesz a Bizottság elnöke. A bukott Weber és a bukott szocialista jelöltek ráadásul megtették azt a szívességet, hogy világgá kürtölték: a tízmilliós Magyarország miniszterelnöke tette őket vissza a helyükre, a politikai elfekvőbe. Ujhelyi István is igyekezett ezt megerősíteni, köszönet érte.
Záróra: Szanyi Kapitányt a brüsszeli büfészekció után a pártból is kiseprűzik
Minden jel szerint saját pártja parkolópályára tette Szanyi Tibort. Tiborral kicsit sok volt mostanában a probléma. A megszokottnál is több. Hepciáskodott, beszólt néhány öblöset pártjának a májusi hanyatt esés után. Kérdés, okos dolog-e lecsavarni egy olyan régi motorost, mint Szanyi? A nagy párttitkok tudóját...
Az érzés, mikor Gyurcsányék jelöltje megbukik, és hisztikézve elmenekül: megfizethetetlen
Gyurcsány Klára és Dobrev Ferenc azt akarta, hogy Kálmán Olga legyen Budapest következő főpolgármestere, ám az ellenzéki szavazók visszazavarták ezt a késpengemosolyú, agresszív nőszemélyt oda, ahonnan jött: az elfekvőbe. Olga, alias Egetverő Arrogancia még veszteni sem tud tisztességesen: az eredményhirdetés előtt elhúzta a csíkot. A hivatalos, DK-s magyarázat szerint túl laza öltözékben volt, ám az egyik szervező szerint valójában hisztigörcsöt kapott... A műsor tehát frenetikus, és még nincs vége: Gyurcsány kezében ugyanis ott a rozsdás bökő...
Manfred Weber – egy liberális hittérítő felemelkedése és bukása
Mint a Skinner dobozba zárt, szürke, hígagyú, de a jutalomfalatért a pedált ész nélkül nyomkodó patkányokkal, úgy bánt az elmúlt évtizedekben az unió elit alakulata a saját polgáraival. Frankón, tudományos alapon beidomította a jóléti társadalom által kínált lehetőségek utáni szaladgálásra őket. Ha a jutalomfalat elfogyott, akkor a pótlás érdekében az egyes nemzetállamok azon nyomban eladósították önmagukat, rosszabb esetben hitelekkel az egyes polgárokat – mindezt a fenntartható fogyasztás illúziójával magyarázva. Esetleg új legelőket kerestek – uniós bővítésnek nevezve ezt. Csoda, ha a nyugaton sokáig működő jóléti társadalmak mélyén kialakult egyfajta demokratikus deficit? Hogy az állampolgárokat egyre kevésbé érdekelte, hogy ki vezeti az országuk felett bábáskodó uniós bürokráciát? Csoda-e az, hogy olyan politikusok ültek az uniós szervek talmi trónjára, akik mindig azt mondták, amit az aktuális hallgatóság, de leginkább a liberális hegemónia hallani kívánt? Nem, mert csupán egy kisebbséget érdekelte - mindaddig, míg a jutalomfalat megvolt. Nos, Manfred Weber az ilyen politikusok prototípusa lett volna. Ha lett volna! De Weber - úgy tűnik - elbukott, és talán elbukik egyszer majd a régóta tartó liberális hittérítés a jobboldalon is.
Csodavárás, fényevés és Márki-Zay Péter, aki miniszterelnök-jelöltséget nyert egy időközi polgármester-választáson
Sosem bocsájtom meg a hódmezővásárhelyieknek, hogy Márki-Zay Pétert rászabadították az országos nagypolitikára. Nem tudom, Lázár János miért vezekel, hogy kénytelen elindulni ellene, de az biztos, hogy ha ez nem jutalom, hanem büntetés, akkor a legkegyetlenebbek közül való. Nála jobban csak azokat a városházi dolgozókat sajnálom, akik nap, mint nap kénytelenek a Márki-Zay ragyogásában élni - stílszerűen: belekóstolni abba a fénybe, amit áraszt.
Románia: Erdély elcsatolása nem fájhat a magyaroknak, a visszacsatolást pedig felejtsük el!
Megalapozatlan a fájdalmunk Trianon miatt, nincs is semmilyen probléma, amit orvosolni kéne – üzente a magyar nemzetnek a román külügyminisztérium. Ezért jobban tennénk, ha mindenféle „Nemzeti Összetartozás Éve” meg revizionista lózungok helyett örülnénk a mai határainknak, s beletörődnénk abba, hogy Erdély jó kezekben van náluk. Ám miközben Románia nekünk a határok sérthetetlenségéről papol Erdély miatt, aközben követeli „vissza” magának Moldovát. Nekik ugyanis lehetnek területi igényeik...
Rejtélyes demokrácia, „királycsinálás” EU-s módra
Az Európai Bizottság elnöke egy utód nélkül meghaló király, illetve egy olyan politikai hulla jelen esetben, akitől mindenki megkönnyebbülve vesz búcsút. Barroso, az előző bizottsági elnök képes volt újra megválasztatni magát, tehát egyrészt alkalmas volt arra, hogy többé-kevésbé mindenkinek megfeleljen, egyensúlyozzon az érdekek kavalkádjában, másrészt jobbnak ígérkezett megtartani őt, mint potenciális kihívóival felborítani a status quót, vagyis egy „élhető” politikai környezetet volt képes teremteni.Ajánljuk még