A felakasztott Pintér Sándor
Ha Bayer Zsolt fingik egyet, akkor a függetlenobjektív sajtó (FOS), háta mögött a teljes nemzetközi baloldallal, azonnal a gázkamrák magyarországi újranyitásával riogat. Ha a magyarországi baloldal a politikai ellenfeleik akasztásáról fantáziál, akkor nincs itt semmi látnivaló. Nem tiltakozik az Amnesty International. Síri csend. Tücsökciripelés. Az „amerikai béke” szépséghibái
A hidegháború lezárultát követően, a Szovjetunió szétesésével létrejött az egypólusú világrend: az USA lett az egyetlen nagyhatalom, és megszületett az amerikai gazdaságon nyugvó, az amerikai hadsereg által fenntartott béke, a „Pax Americana”. Ennek a békének azonban egyre jobban kilátszik három szépséghibája. Nézzük meg őket! A csendes szülői többség
Dübörög a tüntetés- és sztrájkszezon. Bár az is igaz, hogy 12 éve gyakorlatilag permanens szezonja van a politikai demonstrációknak. És ez nagyon klassz: egy demokráciában szabad, és legyen is szabad bármikor ilyeneket csinálni. Persze Magyarország diktatúra, ezért aztán érthetetlen is, hogy mégis hogyan lehet ennyi tüntetés – de ilyen apróságokon ne akadjunk fel.
A liberális álszentség csúcsa
Bár nálunk is megjelent itt-ott, de nemigen ütötte át az ingerküszöböt a hír. Pedig nemcsak, hogy napokig uralta Amerikában a közbeszédet, de ennél beszédesebben talán még soha nem sikerült bemutatni a jóemberkedő liberálisok álszentségét és hazugságait. Az USA déli határát naponta migránsok tízezrei lépik át. Ellepik a határmenti, általában nem túl gazdag, ezért korlátozott forrásokkal rendelkező településeket. A demokrata kormányzat és a cselédsajtója folyton arról beszél, hogy az illegális bevándorlók is milyen csodálatosak, meg különben is, ez egy álprobléma, amit a republikánusok fújnak fel, a határ igenis biztosítva van. Komcsi-libsi Sasad, elkomcsisodó Hegyvidék, polgárosodó Újbuda és Zugló – avagy a hétvégi időközi választások demográfiai magyarázata
Csepel az új Rózsadomb. Az egykori „prolik” egyre inkább a Fideszre szavaznak. Erről egyszer már írtam egy cikket itt, a PestiSrácokon, de hogy ne kelljen keresgélni, kiposztoltam most a Facebook-oldalamra is. A dolog ugyanis semmit sem vesztett aktualitásából. Az elmúlt hétvége budapesti időközi önkormányzati választásainak eredményei pedig ismét csak alátámasztják mindezt. 18 fok – Már megint hazudnak
Sima, egyszerű kijelentő mondat, magyar nyelven, alannyal és állítmánnyal. Mit állítunk? Hazudnak. Ki hazudik? A Függetlenobjektív Sajtó (a FOS). De hol van itt bármiféle újdonság? Valóban nincs. De most épp rólunk hazudnak. Mindjárt kitérünk rá, de nézzük először ezt a 18 fokot... Horthy és hiszti
Horthy Miklós szobrot kapott a Magyar Országgyűlésben – nemcsak a hazai ballibsi, bocsánat, függetlenobjektív sajtó (azaz a FOS) terjesztette az álhírt, de ezzel haknizik a teljes posztkomcsi hálózat, itthon és külföldön. Aktuálpolitikai szempontból viszont nagyon tanulságos az egész szoboravatás körüli hajcihő, illetve a rá adott reakciók.
Vajon vége lesz egyszer az orosz-ukrán háborúnak?
Természetesen igen. Valahogy, valamikor egész biztosan. Néha reménykedünk, kicsit optimistábbak vagyunk. Persze csak óvatosan azzal az optimizmussal. A nyugati világ politikusai ugyanis olyan elképesztően ostoba válaszokat adtak a háborúra, aminél ostobábban csak a nemzetközi médiának sikerült reagálnia. Pár hete még folyamatosan ukrán győzelemről deliráltak, az elnököt, Zelenszkijt a mai napig tenyerükön hordozzák. Hol az ENSZ-közgyűlés, hol az amerikai Kongresszus, hol az Európa Parlament előtt mond beszédet. Amik nagyjából egy dolgokról szólnak: adjatok fegyvert! Sokat! Még! A Sátán taktikát váltott?
Egész konkrétan igen. És ha a cím alapján valaki azt hinné, hogy ez valamilyen metafora, átvitt értelmű megfogalmazás vagy valami ilyesmi lesz: nem. Konkrétan a Sátán „munkáját” követjük nyomon az alábbiakban... Orbán, a zseni... és a sok hülye
Na jó, ez már egy erős clickbait cím, tele szándékos provokációval. És a sok hülye tényleg fel is ül neki... Múlt kedden „Orbán... és a többiek” címmel jelent meg egy írásom itt, a PestiSrácokon. Egy rövid elemzés arról, minek köszönhetőek a miniszterelnök sorozatos politikai sikerei, mik azok a személyes képességek, kvalitások, amelyek birtokában politizál. Nem titkolom, nagy tisztelője vagyok minden olyan politikusnak, Antalltól Reaganen át Thatcherig, akik átlátóképességgel, vízióval, ugyanakkor valóságérzékeléssel rendelkeztek, s hozzá a megfelelő következetességgel is ahhoz, hogy amennyire csak a lehetőségek engedik, maximálisan a helyes utat képviseljék és járják, a sajtóval, a politikai túlerővel, a gerjesztett közhangulattal szemben is. Orbán... és a többiek
Mit tud Orbán Viktor? Mitől ilyen sikeres? Rengetegen tették már fel a kérdést, próbálták is rá válaszokat adni. Képességeiről és politikai teljesítményéről barátai lelkesedéssel, de ellenfelei is elismeréssel beszélnek. Utóbbiak minden igyekezete, a szavazók hergelése, lázítása, a globális neormarxista-liberális hálózat totális hátszele ellenére sem képesek legyőzni őt. Miért? Kossuth, Antall, Orbán – akik meghódították Amerikát
Geszti, a betyárkörte? – Hardcore savazás, persze csak viccből
Más néven paksimogyoró. Vagy csibésztallér. Van még rá pár elnevezés, de ezek a legismertebbek. Ha valaki esetleg egy barlangban töltötte volna az elmúlt éveket, azokról a kis kakadarabokról van szó, amik sunyin, észrevétlenül odaragadnak a seggszőrre. Narkósok, posványos...
Narkósok – így hivatkozott a budapesti hidakon tüntetőkre tusnádfürdői beszédében Orbán Viktor miniszterelnök. Azóta is ettől van idegrángása az ellenzék megmondóembereinek, aktivistáinak és a függetlenobjektív sajtó (FOS) firkászainak. S közben előszeretettel posványosozzák Tusványost, ahol mindez elhangzott. Ma megint bukott az Orbán
Itt a vége, kisember! Legkésőbb 2011-ben bukik és csomagol, Grácig meg sem áll a váli-völgyi taschenhitler, a csúti törpe, a pannonbolsonaro... Na jó, ezt egy kicsit meg kell magyaráznom. És egy bennfentes titkot árulok el a Pesti Srácok olvasóinak: ilyen és hasonló poénokat sütögetünk el a jobboldalon, egyfajta duplacsavart alkalmazva. Így gúnyoljuk azokat a baloldali politikusokat, elemzőket, újságírókat, egyéb megmondóembereket, Kéritől Pulain és Somogyin át Puzsérig (de lehetne még több tucat nevet felsorolni), akik különböző gúnynevekkel, elterjesztett fals sztorikkal megspékelve, 2010 óta rendszeresen kijelentik, irigylésre méltó magabiztossággal, hogy az Orbán-kormánynak vége. Merénylet, bukás, börtön... érdemes-e miniszterelnöknek lenni?
Boris Johnson lemondásra kényszerült, Abe Sinzót lelőtték. De ez csak az elmúlt néhány nap mérlege, a jéghegy csúcsa... Tulajdonképpen elgondolkodtató, hogy megéri-e kormány- vagy államfőnek lenni, bárhol a világon. Persze, a halatom elvileg vonzó dolog. Ha az emberben nem puszta hatalomvágy van, hanem valamilyen mélyebb indíttatás, őszinte tenni akarás, vízió az adott ország jövőjéről stb., akkor ez akár szerencsés kombináció is lehet. Ráadásul a jó értelemben vett hatalomvágy nélkül nem is szabad(na) erre a pályára lépni. Ukrán háború: az álhírgyárak nem bírnak leállni – Jeszenszky Zsolt vezércikke és videója
Kígyó-szigeti hősök, Kijevi kísértet, lángokban álló atomerőmű... Hány kamu sztorit is futtatott körbe a globalista média, amióta kitört a háború? Se szeri, se száma. Vannak köztük olyanok, amelyek annyira lelepleződtek, hogy kénytelenek voltak a nagynevű, respektált, érinthetetlen médiumok (mint például a BBC) is bevallani, hogy lyukra futottak, és a korábban megírt sztori nem fedi a valóságot. Orbán majdnem megölte az amerikai műúszónőt...
Öt éven belül másodszor rendezünk vizes világbajnokságot. A magyar kormánynak láthatóan szívügye, és nyilván Orbán Viktornak is. Ha bármilyen probléma adódik a vb-n, azért ő a felelős. Így a majdnem szerencsétlenül járt amerikai műúszónő miatt is. Orbán nyomta le a víz alá. Személyesen fogta vissza a vízimentőket a medencébe ugrástól. Mondjuk ki: lényegébe Orbán ölt – volna, csak nem sikerült. Világos, érthető, egyértelmű ellenzéki okfejtés, nem?