Kezd megjönni az ellenzékiek esze?
Könnyű, kényelmes válasz lenne, hogy nem, mert ha igen, akkor már fideszesek lennének. De a dolog ennél azért bonyolultabb. Meg hát egyáltalán nem lenne baj az sem, ha lenne Magyarországon értelmes, kompetens ellenzék. Merthogy jelenleg nincs; ezt már a támogatóik, szavazóik jelentős része is elismeri.
Életvezetési tanácsok kormánypártiaknak és ellenzékieknek
Ellenzékiek számára ezekben a napokban zsigeri reakció a kormánypárti szavazók további ócsárolása, hülyézése, csalás kiáltása, diktatúrázás, az „agymosás”-mantra folytatása. Kormánypártiak számára pedig csábító a patakzó liberális könnyekről beszélni, némi kárörömmel. Vagy az ellenzékiek orra alá dörgölni mindazt a fröcsögést és fenyegetőzést, ami tőlük jött az elmúlt pár évben. Mindkettő zsákutca, mindkettőről lebeszélni igyekszem az érintetteket. Na, és akkor mi lehet a jó út?
Orbán Viktor, a liberális
Nem, nem azért, mert Soros-ösztöndíjjal tanult – mindössze egy évig – Oxfordban. Erről már korábban írtam, hogy miután nagy reményeket fűztek hozzá a globalisták, és a progresszió fiatal magyar vezérének, itteni helytartójuknak szánták, ő szembefordult a korrupt nemzetközi hálózattal. Ezért haragszik rá ennyire Soros, ezért gyűlölik ennyire a libernyákok.
A tanároknak sok igazsága van, de jól elbaltázzák
Nem tudom, most épp milyen stádiumnál tart a pedagógusok sztrájksorozata. A szülőknek szóló tájékoztató levelekből sem derül ki pontosan, hogy akkor most épp van-e sztrájk, lesz-e holnap is, vagy csak félig, de majd jövő héten újra. Egy dolog azonban egyértelműen felsejlik ezekből a levelekből: a szülők hergelése. Az elvárt szolidaritás a tanárok felé.
Orosz propaganda, és a legújabb divat: a putyinista az új rasszista
Rasszistázás, fasisztázás megvan, ugye? Ezek a mindig bevethető, tuti biztos jolly jokerek. Ha valami olyat mondasz, ami nem felel meg az előírt, politikailag korrekt beszédmódnak, és/vagy egy balosnak nincs semmilyen érdemi, racionális érve veled szemben a vitában, akkor azonnal jönnek ezek a „varázsszavak”. Van még persze több is: homofób, kirekesztő, soviniszta és társaik.
Ukrajna: a pokol kezdete vagy tisztítótűz?
Ezzel még tartoztam... Mert hogy a múlt keddi vezércikk első fele olyan hosszú lett, hogy végül - az olvasók túlterhelését elkerülendő - a második fele erre a hétre maradt. Akkor végigvettük, hogy ki miért áll valamelyik fél pártján ebben a konfliktusban. A mostaniban pedig óvatos optimizmussal szeretnék arról elmélkedni, milyen eredménye, rejtett pozitívuma lehet a háborúnak.
Az oroszok lennének a jófiúk??? Hogy juthattunk idáig??? – avagy: Ukrajna lesz a genderőrület tisztítótüze, a wokeizmus Waterloója?
Nem, nem az oroszok a jófiúk, mielőtt a független-objektív sajtó (FOS) kiforgatná a szavaimat. Ebben a háborúban nincsenek (sincsenek) jófiúk. A kérdőjelek nem véletlenek: ma sokan hajlamosak Magyarországon inkább az orosz álláspontot elfogadni ebben a konfliktusban. Igyekszem megválaszolni, hogy vajon miért. Figyelem! Realista elemzés következik! (Utána pedig egy optimista okfejtés, amit óvatosan kéretik olvasni, mert sértheti mindenféle hibbant jóemberkedők és áldozati csoportok érzékenységét.) És hogy mi köze a címhez az alcímnek? Minden kiderül, olvass...
Méghogy a Fidesz lop...?
Ha megkérdezünk egy ellenzéki szavazót, a fenti kérdésre heves bólogatás a válasz. Illetve valószínűleg válogatott szidalmazások, vádak és jelzők hangzanak még el. A politikai ellenzék első számú, de inkább egyetlen hívószava a szavazóik felé: váltsuk le (vagyis inkább űzzük el, nyírjuk ki, akasszuk fel) O1G-t, mert ő és a pártja korrupt, lopnak, tolvajok.
Asszimilációs bonbonok: pszichogasztronómiai utazás az ellenzéki szavazók fejében
És persze, mind egyből visítani fog, ha esetleg eljut hozzá ez a cikk. Magára ismer – de nem látja be. Inkább bevesz egy újabb akkomodációs bonbont. „Mészáros lop”. „Kaleta fideszes”. „Diktatúra van”. „Stadion helyett kórházat!”„Jeszenszky egy seggnyaló”. Stb., stb. Ezek mind-mind asszimilációs bonbonok.
Mi történt Szakács Árpáddal?
Vajon mi visz rá valakit, hogy saját politikai közössége ellen forduljon? Hogy szembe menjen önmagával, saját elveivel, eszméivel is. Sértettség? Bosszú? Simán csak a júdáspénz? Nyilván van ilyen is, olyan is. Ódor János László a Kontrán már írt egy elég találó elemzést, amelyben Antall Péter és Szakács Árpád pálfordulásának okaként a pénzt, pontosabban annak hiányát, az addig stabilan érkező anyagi juttatások hirtelen elmaradását jelölte meg. Amiért aztán kicsinyes bosszút próbálnak állni. Ez egyfelől tökéletesen igaz lehet, de Szakács esetében a kép ennél egy kicsit bonyolultabb.
Rendben van-e a pedagógussztrájk?
A rövid válasz az, hogy igen. Természetesen. A kicsit hosszabb az, hogy minden joguk megvan hozzá. A sztrájk a munkavállalói érdekérvényesítés egyik végső, drasztikus, de abszolút legitim eszköze. A sztrájknak vannak szabályai, sőt, külön törvény rendelkezik róla, többek között például a minden körülmények között biztosítandó úgynevezett elégséges szolgáltatásról. És a bejelentésnek is van egy procedúrája, amit a jelek szerint a szakszervezetek nem biztos, hogy betartottak, de oké, ezt engedjük most el nekik.
470 ezer... vagy 235 ezer... vagy nem tudom
Ferinek még csak a prímszámokkal gyűlt meg egyszer a baja. A kapitány viszont újra és újra elszámolja magát. Korábban is gyanús volt már, és a mai napig nem tisztázódott a nyilvános önéletrajzában néhány anomália. Többek között az, hogy miként szerezte meg itthon a közgazdász diplomáját abban az időben, amikor épp Kanadában, majd pedig az USA-ban élt. Persze a papír mindent elbír, a Wikipédián is könnyű módosítani.
Pegasus-ügy: amiről a balos propagandamédia nem beszél...
Múlt héten a Népszava megjelentetett egy cikket, miszerint a Pegasus kémszoftvert gyártó izraeli cég szerződést bontott Magyarországgal. Majd pedig ez a cikk a teljes ellenzéki (bocsánat, „függetlenobjektív”) sajtón, mint futótűz a száraz bozóton, pillanatok alatt végig is szaladt. Hogy aztán kiderüljön: nem is biztos, hogy így volt. Lehet, hogy nem is bontottak szerződést. Lehet, hogy nem is a cég...
Halottakról jól, vagy semmit!
Tudom, sokak számára nagyon csábító most Homonnay Gergelyről írni. De van egy régi latin mondás, amihez ildomos és elegáns tartani magunkat. A magyar közbeszéd egyik legnagyobb tévedése ennek a mondásnak a félrefordítása: „halottakról JÓT, vagy semmit”. Az eredeti latin így szól: De mortuis nil, nisi bene. Vagyis: „halottakról JÓL, vagy semmit”.
Baloldal egyenlő halál?
Örök kérdés, amit nyilván sohasem fogunk tudni mindenki megelégedésére eldönteni, ugyanis egy hitvita ez: kinek van igaza? A jobb- vagy a baloldalnak? Természetesen mindenki azért van azon az oldalon, ahol van, mert úgy gondolja, hogy ott az igazság. És ha pusztán elméletben, a legalapvetőbb gondolatot, a társadalmi-gazdasági ars poeticát vizsgáljuk, akkor valóban nem is lehet egyértelmű választ adni.
A Márki-Zay – Horn Gyula párhuzam
A két fotót pusztán az „ikertornyok” felirattal kitenni valóban nem lenne túlságosan ízléses. Nem mintha MZP ne hasonlítana számos dologban a kommunista elődökre. A Ceaușescu-hasonlóságot bemutató ikertornyos kép végképp telitalálat volt. Most azonban mégiscsak kórházban feküdt a csávó. Ezúton kívánunk neki mielőbbi teljes gyógyulást. De... és ez egy nagyon nagy DE.
Oltásfasizmus, oltásellenesség, oltásrealizmus
Néhány héttel ezelőtt írtam arról, hogy az oltásellenesekkel értelmetlen vitatkozni, fölösleges győzködni őket, ők ugyanis egy szekta. Vehemens tiltakozásuk mögött számos társadalmi és pszichés ok is rejlik, akár legitim szempontok is, és persze ezek nem is mindenkinél egyformák, de közös jellemzőjük, hogy a racionális gondolkodást, mérlegelést mereven elutasítják. Kritika nélkül elfogadnak és tovább terjesztenek minden olyan hírt, vagy sok esetben álhírt, ami megerősíti őket a hitükben és a küldetéstudatukban, miközben kritikátlan gondolkodással, agymosottsággal vádolják azokat, akik mérlegelnek, és felveszik az oltást. A részleteket ittolvashatják.Ajánljuk még