Pesti Srácok

Egy jót smárol a Burger King és a McDonald's kabalafigurája – avagy: nincs lobbi...

Jeszenszky Zsolt Vezércikk 2020 szeptember 15.
Ha a homoszexualitással, illetve az ezt elfogadtatni igyekvő érzékenyítéssel, sőt, glorifikációval szemben az ember bármiféle kritikát, fenntartásokat fogalmaz meg, borítékolható, hogy a másságot, az övékétől eltérő véleményeket mindig oly nagyon tisztelő (ja, nem) liberális maffia azonnal össztűz alá veszi. Miközben már óvodákban is nőimitátorok villantanak nemi szervet a gyerekeknek, és mesélnek nekik a kukacról, aki kukacot szeret... Minderről új csatornánkon, a PestiTV-n jelentkező „Politikai Hobbista” című műsorban alaposan elbeszélgettünk – és alig várjuk a libsevikek mai szuronyos rohamát. Ha valaki este nem tudta megnézni, az adás itt megtekinthető (a második felében ráadásul Dopeman is eljött hozzánk), de a „boozy” témát járjuk körbe egy kicsit az alábbiakban is.

Szabad-e fingani a jobboldalon?

Jeszenszky Zsolt Vezércikk 2020 szeptember 1.
Múlt keddi vezércikkemben azt a kérdést firtattam, hogy szabad-e a jobboldalnak televíziót csinálnia… mármint hogy a baloldal szerint. Természetesen nem, hiszen ők döntik el, hogy mik azok a gondolatok, vélemények, amelyeket mindenkinek osztania kell (ellenkező esetben rasszista, homofób, náci, stb.). Miről szabad beszélni, mit lehet kimondani (ami nem része a liberális kánonnak, az természetesen mind-mind uszítás, gyűlöletbeszéd, propaganda, stb.), és egyáltalán, kinek van joga megszólalnia bármilyen médiafelületen, illetve egyáltalán, milyen médiafelületeknek szabad léteznie a liberalizmus, a progresszió csodavilágában (csak nekik).

A szippantó és a szoppantó – avagy: pedofilokra és prostikra bíznák a demokraták Amerikát?

Jeszenszky Zsolt Vezércikk 2020 augusztus 18.
Az egyik hosszú évek óta tinilányok haját szagolgatja, a másik mindent bekapott, amit az arcába toltak. Ez a páros lenne hívatott novemberben legyőzni Donald Trumpot, majd pedig vezetni a világ legnagyobb szuperhatalmát. És az amerikai baloldal segédcsapatai, a belföldi terrorista szervezetek (Antifa, Black Lives Matter); a milliárdos vagyonnal rendelkező, de állandóan a társadalmi igazságosság jegyében erényfitogtató hollywoodi celebek; a gyáraikban a bangladesi munkásokat éhbérért dolgoztató, de odahaza a neomarxista egyenlősdi szlogenjeit pufogtató multicégek, és persze szinte a teljes média mindent meg is próbálnak tenni ezért. Velük szemben folytatja heroikus küzdelmét nem csak a „Narancsember” (vagyis Trump elnök), de az őt támogató, a mainstreamből kiűzött, ám elpusztíthatatlan konzervatív politikai aktivisták hadserege is.

Orbán Viktor, Hosszú Katinka – így merj fotót posztolni a Facebookra

Jeszenszky Zsolt Vezércikk 2020 augusztus 4.
Nem tudom, olvasóinknak milyenek a tapasztalatai, de sejtem. Mindannyian ugyanabban a cipőben járunk. Ha vállaltan jobboldali vagy, és ennek hangot is adsz a fészbukon, s pláne ha kicsit is karcosabban fogalmazol (például le mered írni, hogy szerinted a migránsok nem kizárólag bociszemű kisfiúk), borítékolható, hogy a Cukkerberger-maffia haragja lesújt rád, és pár napra letiltanak. De nem csak a ködös, önkényesen értelmezhető „közösségi irányelvek” megsértésével kell vigyázni, nem csak a hivatalos cenzúra állít masszív falat a konzervatív gondolatoknak, és ezek megfogalmazóinak, hanem a sima felhasználók egy részének lehengerlő agresszivitásával, gusztustalan, fröcsögő gyűlöletével szembe találkozni is megrázó élmény.

Most mit rinyálnak itt ezek a zenészek…?

Jeszenszky Zsolt Vezércikk 2020 július 28.
Sokakban merült fel ez a kérdés az elmúlt hetekben látván, ahogy sok ismert és kevésbé ismert popzenei előadó panaszkodott a nyilvánosság előtt, hogy miután a koronavírus járvány, illetve az ebből következő korlátozások őket érintik a leghátrányosabban, nekik fáj legjobban a leállás, nekik szűnt meg minden bevételük, stb. Történt mindez azt követően, hogy már korábban összekapott a hazai zenei világ két hangos szereplője; egy jól ismert rap-sztár és médiaceleb (Majka) és egy muzsikusként kevésbé, de politikai aktivistaként egyre ismertebb Facebook-huszár (Czutor Zoltán). Mégpedig azon, hogy a dalszerzőket képviselő Artisjus által a veszélyhelyzetre, a zeneipar szinte teljes leállására tekintettel kiosztott gyorssegélyből ki mennyire jogosan igényelt magának némi támogatást. Először tehát egymás zsebében turkáltak, lóbálva a morállóf@@t, majd pedig az üres zsebeiket mutogatva, a nyilvánosság előtt dühöngtek, hogy a kormányzat nem segíti ki, sőt, egyenesen ellehetetleníti őket. Túlzott szimpátiát tehát nem keltettek maguk iránt, pedig számos dologban egyébként igazuk van.

Miért szavaznak a zsidók a Fideszre?

Jeszenszky Zsolt Vezércikk 2020 július 21.
Bár nem volt előre megfontolt, de ember tervez, Isten végez: sorozat lett belőle. Az előző két részben az iskolázatlan, alsóbb társadalmi csoportok és a felsőbb, értelmiségi rétegek sajátos konvergenciájának, vagy még inkább kicserélődésének lassú, de egyértelműen látható folyamatát mutattam be, majd pedig az elmúlt években a felemelkedés hosszú, lassú, rögös útján az első lépéseket egyértelműen megtevő cigányság politikai döntéseinek hátterét igyekeztem körbejárni. Nagy tisztelettel invitálom a kedves olvasót ezek elolvasására is, hogy utána együtt töprenghessük azon, hogy miután ezek a társadalmi csoportok egyre jobban képesek egyszerre ösztönösen érezni a saját érdekeiket, és ennek megfelelő racionális döntést is hozni… akkor mi is a helyzet a zsidókkal?

Miért szavaznak a "prolik" a Fideszre?

Jeszenszky Zsolt Vezércikk 2020 július 7.
Régóta evidens, hogy az egyszerű emberek, kétkezi munkások, a nemcsak iskolázatlan, de hagyományokkal, „józan paraszt ésszel” sem rendelkező tömegek (ún. lumpenprolik) a baloldalra szavaznak; az általuk dominált városokban, illetve budapesti kerületekben a jobboldalnak esélye sincs. Ezzel szemben a budai, „úri” kerületek megingathatatlan konzervatív bástyák. Mostanság mintha azonban változna ez a minta. Vagy ez csak a felszín, és valamilyen mélyebb átalakulásról lehet szó?

Vége van-e a szabadságnak és a demokráciának? Mit tehetünk, hogy ne legyen?

Jeszenszky Zsolt Vezércikk 2020 június 30.
Nagy és súlyos szavak, még így, kérdő mondatban is. Főleg a konkrét kérdéssel a végén. Mert, hogy van-e nekünk magyaroknak, de általában a hétköznapi embereknek bármi esélye harcolni a világot uraló, egyre hataloméhesebb és gátlástalanabb, az „emberijogizmus” jelszavai alatt a tényleges emberi jogokat, a valódi demokratikus értékeket nagy ívben leszaró elitekkel szemben? Szeretném remélni, hogy igen. És mindenképp muszáj küzdeni.

Donáth Anna megkezdte az uszítást

Jeszenszky Zsolt Vezércikk 2020 június 23.
Valamiért alapvetően férfiak számára tartogatjuk az olyan kifejezéseket, mint szardarab, vagy féreg; esetleg a kettő kombinációja, a szarféreg. De jogos: a feminizmus harmadik hulláma már arról szól, hogy a nemek közötti különbségek, sőt, maguk a nemek is társadalmi konstrukciók, így aztán semmi sem indokolja, hogy bármiben is diszkrimináljuk a nőket. Egész nyugodtan nevezhetünk egy nőt is szarféregnek – ha egyszer az.

Elpusztul-e a nyugati civilizáció? Avagy: miért kajálják be ennyien a bullshitet?

Jeszenszky Zsolt Vezércikk 2020 június 16.
Ha egy földönkívüli civilizáció megfigyelné most a Földet (haha, tényleg azt hisszük, hogy ez feltételes mód?), és később szeretné azt a lehető legkevesebb ellenállásba ütközve elfoglalni, akkor a kis zöld lények most elégedetten nyalogatják villás nyelvükkel a szemöldöküket. A világ gazdagabb, katonailag erősebb fele megbolondult, és napról napra az öntökönszúrás újabb és újabb, korábban elképzelhetetlennek gondolt formáit valósítja meg.

Gyászol a nemzet

Jeszenszky Zsolt Vezércikk 2020 június 9.
Ma elsősorban hősökről írok. Hősökről, akik a június elejei szomorú évfordulóról annak megfelelő pátosszal, a tragédiát mélyen átérezve emlékeznek meg. S erről a zsigerekig ható, maradandó fájdalomról nem is lehet máshogy megemlékezni, mint átérzéssel, pátosszal. Trianon? Ugyan, dehogy… A 100 évvel ezelőtti nemzetcsonkítás eltörpül az igazi tragédiához képest: 2 éve szűnt meg a Heti Válasz…

Komcsik a Fideszben?

Jeszenszky Zsolt Vezércikk 2020 június 2.
Nem fogok újdonságot mondani: a politikában régóta bevett gyakorlat az ún. narratívaépítés. Vagyis, amikor egy adott politikai erő az általa vallott elveket, törekvéseket, és még inkább, a számára politikailag hasznos, vagy annak vélt üzeneteket igyekszik minél szélesebb társadalmi körben elterjeszteni. Elérni, hogy azok beépüljenek a közvélekedésbe, áthassák az emberek mindennapi, tudatos és tudat alatti gondolatait.

Csurka István igazsága – és tévedése

Jeszenszky Zsolt Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)

„Mostantól nem szabad gorillának hívni!” – avagy a rendszerváltozás Jeszenszkyéknél

Jeszenszky Zsolt Vesztegzár 2020 május 23.
Az eredeti terv az volt, hogy készítek apámmal egy interjút az Antall-kormány megalakulásának 30. évfordulója alkalmából (ami ma van). Zabálni fogják barátok és ellenségek egyaránt, jó nagy meglepetés lesz, gondoltuk a szerkesztővel, pedig – vigyázat, spoiler és egyben egy rossz hír az oldalamra rendszeresen kommentelgető Facebook-huszároknak – igenis szóba állunk egymással. De rájöttem, hogy létezhet egy még ennél is izgalmasabb verzió is: vegyük be a női princípiumot – vagyis anyukámat. Nemcsak azért, mert a néhai miniszterelnök unokahúgaként, majd pedig a külügyminiszter feleségeként maga is közelről élte át a rendszerváltást, hanem mert ő emlékszik az igazán fontos, a szélesebb tömegek számára érdekes mozzanatokra is: például hogyan kell kiszállni szoknyában a limuzinból, kellő határozottsággal, mégis kecsesen, hogy még véletlenül se villanjanak ki a sonkák...