apáti bence
Apáti Bence: A migránspókember, mint a liberális sajtó sztárja
Bejárta a hazai és a világsajtót az a videó, amin egy fekete bőrű fiatalember egy mongúz ügyességével mászik fel egy falon, hogy valami érthetetlen okból kicsavarjon egy erkélyen lógó és már félig megmentett gyereket egy másik ember kezéből, hogy aztán villámgyorsan behajítsa a teraszra. A kétségkívül sikeres mentőakció engem inkább arra emlékeztetett, amikor egy alkalommal két kispesti játékos lökdösődésig fajuló vitába bonyolódott, amiatt, hogy melyikük rúgja be a szinte biztos gólt és prémiumot eredményező tizenegyest. De nem is ez a lényeg, hanem a liberális sajtó reakciója. A haladó újságíró ugyanis felfedezte azt, hogy most bizony le lehet írni a migráns szót, ellentétben azzal a helyzettel, mikor erőszakos bűncselekmény történik. Apáti Bence: Genderlobbi hasít a balett világában
Január elején írtam egy hosszabb értekezést a genderlobbi térnyeréséről a balett művészet területén. Nem szeretek magamra, mint valami szegény ember Cassandrájaként hivatkozni – ugyan, dehogy, vak tyúk inkább vagyok, aki ünnepnapokon, nagy ritkán talál néha egy-egy ott felejtett szemet –, de jóslataim egy része esetünkben megvalósult, vagy megvalósulni látszik. Most a Cannes-i filmfesztiválon láthattuk. És bár Magyarországot, illetve a magyar embereket én tényleg nagyon szeretem, és soha nem tudnék máshol, mások közt élni, azt azért kénytelen vagyok belátni, hogy néha roppant idegesítő tud lenni, hogy ez a kétségkívül kivételesen tehetséges nép néha úgy érzi, mindenhez ért. Vagy inkább, mint a legendás Chuck Norris: mindenhez is.