A kizárólagosság gőgje a nyilvános közbeszéd számos területén jellemzi a liberális gondolkodókat. A politikai gyakorlatban leginkább az egyéni szabadságjogok deklarálásában és végtelen terjeszkedésében látszik. Ugyanis azt a hazug toposzt, miszerint a szabadság mennyiségi növelésétől, egy állam „jobbá”, az emberi élet pedig „boldogabbá” válna, a liberális politikusok mára történelmi gyakorlattá tették.
A magántulajdon, a vallási és lelkiismereti szabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága – mind-mind olyasfajta jogok, ahol az egyén kényszer nélkül cselekedhet, egész addig, míg mások jogait, vagy testi épségét nem korlátozza, illetve sérti meg. Ahogy John Stuart Mill, a liberális szabadságjogok 19. századi összefoglalója írja: „az egyén nem felelős cselekedeteiért a társadalomnak, amennyiben ezek őrajta kívül más személyek érdekeit nem érintik.” Ez történetileg az egyén autonómiájának megszületése.
A 20. század elején születnek meg a „második generációs szabadságjogok”. Egyes alkotmányokba korábban, másokba csak a 2. világháború után kerülnek be a munkával és a szociális biztonsággal kapcsolatos direktívák. Megjegyzendő, hogy a szocialista mozgalmak már a 19. század közepétől kezdve küzdöttek mindezért, de a politikai konszenzusra sokat kellett várniuk. Majd nem sokkal ezután, konzervatív és liberális támogatással, következnek az oktatási, tudományos és kulturális jellegű jogok is. A „második generációs jogok” természetükből fakadóan már állami támogatás nélkül nem nyilvánulhatnának meg.
A 2. világháború után, az addigra nemzetállamok szintjén megfogalmazott emberi és állampolgári jogok nemzetközivé válnak. Ezek lesznek az úgynevezett alapjogok. Ettől kezdve a demokrácia alapelvárása ezek betartása. Mondhatni a liberálisok, a szocialisták és a konzervatívok konszenzusában megszületnek és jogilag is artikulálódnak azok a normák, melyek a demokrácia „kell”, azaz eszményi dimenziójába tartoznak.
A nemzetállamok szintjén, majd a nemzetközi jogban is, a 1960-as évektől kezdve bukkannak fel végül a környezettel, az egészséggel, vagy a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos jogok is. Ezek bővülése és erősödése mai is tart. Ebben a folyamatban már nagy szerepe van a globalizáció kihívásainak: bevándorlás, fogyasztóvédelem, környezeti ártalmak, stb. A felsorolás nem teljes, de világosan látszik, hogy a szabadságjogok bővülése az egyén autonómiájának bővítése mellett kiegészül egyes közösségek jogaival is. Világosan látszik továbbá az is, hogy a különböző politikai ideológiák, illetve cselekvő demokratikus elkötelezettségű pártok polémiájának eredményeiként kerülnek be az alkotmányokba. Mindezek alapján cáfolható az a világszinten elterjedt hazugság, miszerint a szabadságjogok ma elfogadott nemzetközi gyűjteményében, illetve az egyes demokratikus országok alkotmányaiban csupán a liberalizmus által megálmodottakat és megharcoltakat lelhetjük.
Óhatatlanul kialakul azonban egy fontos vita. A konzervativizmus a közösségeket valóban létező, tulajdonságokkal rendelkező, értékhordozó „lényeknek” tekinti. Épp ezért véli úgy, hogy megilletik bizonyos jogok is. Konzervatív kezdeményezés a család – mint értékadó közösség – alkotmányos védelme. De a nemzet, mint államalkotó kollektív létező is kaphat bizonyos előnyöket. A liberálisok ezeket megkérdőjelezik, vagy elutasítják, mert a közösséget pusztán egyének atomjaiból álló csoportnak tartják, melyeket valamiféle véletlenül egybeeső egyéni magatartás, vagy cél rendez egybe. Nem védendő kollektív létezőknek definiálják, hanem az egyének által alkotott változó, laza csoportnak. Épp ezért szerintük annyiban kell csak védeni, amennyibe az egyéni szereplőjét is védeni kell.
Ennek a vitának fontos gyakorlati következményei vannak. Nem mindegy ugyanis, hogy mit gondolunk a család fogalmáról. Hogy védeni akarjuk -e alkotmányosan azt a természetes testi-lelki-gazdasági közösséget, amely egy férfi és nő házasságából keletkezik. Vagy ezzel ellentétesen cselekszünk, azaz inkább helyezkedünk az egyén pártjára és megengedjük – a szexuális orientáció szabadságjogára hivatkozva – az azonos neműek házasságát, illetve gyermekvállalási jogait is. És a vita hosszasan folytatható, illetve folyik ma is.
A történelem tehát nem ért véget.
Orientál
2023-07-22 at 19:42
Milliárdos kommunista fasiszta háttérhatalomnak nincsen szüksége a Földünkön élő több mint hétmilliárd emberre, csakhogy a balliberális zöld érzelműek is több milliárdan vannak mint alig egymilliárdan tehát a szimpatizánsaik szavazóik nagy részükre sincsen szükségük, nekik is utat mutatnak a halálba. Sajnos ez nekik nem érte el az agyi ingerüket.
K
2023-07-22 at 17:10
János
2023-07-22 at 13:22
Maximálisan egyetértek….:
korábban is írtam K2023-07-22 at 08:22 ….:
“A szavazatok megvásárlása miatt a demokrácia már akkor sem ( az ókorban sem) a “népuralmat” jelentette a nevének megfelelően, hanem a pénz diktatúráját, amiből megvásárolták a szavazatokat.”
bl
2023-07-22 at 15:56
@Béla
A gyereknek ahhoz van joga, hogy megszabaduljon a szüleitől ha ahhoz van kedve és nem ahhoz, hogy legyen neki apja-anyja. Minek az? Az a múlt csökevénye! Az egyéni jogok világában ez nem is értelmezhető.
Béla
2023-07-22 at 14:23
A gyerek joga apára/anyára/normális családra hol marad? Vagy az nem számít?
János
2023-07-22 at 13:22
K
2023-07-22 at 08:22
👍👍👍
Ez így maga a valóság.
Csak annyiban pontosítanám, hogy már jó ideje a PÉNZ DEMOKRÁCIÁJÁT “élvezzük”, MELY MAGA A ZSARNOKSÁG.
Tehát, első lépésként a pénz – és általában a tulajdon – ezen szerepét módosítani kell❗❗❗
Bakonyi Gábor
2023-07-22 at 12:34
A liberalizmus egyik nagy trükkje, hogy azt állíja, mindenkinek mindenféle alapvető joga van. Csakhogy a jogok ütköznek egymással, így a liberalizmus többet ígér, mint amennyi egyáltalán létezhet…
Egy vicc jut eszembe:
A cigányok a zenélés után osztozkodnak. A prímás eltesz magának húszezret, ad tízezret a bőgősnek, és ezzel el is fogyott a pénz. Megszólal a cimbalmos: -Hát nekem semmi sem jár? -Járni jár, csak nem jut…
A bal-liberális osztozkodás nagyon hasonló a cigány zenészek osztozkodásához, nem ám tízezret, hanem huszat ígérnek minden zenésznek, de a sor végének már nem jut… mindenki csak azt kapta ami “jár”, tehát elvileg teljesen korrekt az efféle osztozkodás.
K
2023-07-22 at 08:41
K
2023-07-22 at 08:22
Kiegészítés..:
Jelenleg ( az ókorhoz hasonlóan ) a SZAVAZATOK MEGVÁSÁRLÁSÁT a “lobbizás”-ra vonatkozó törvényekkel biztosítják, például USA-ban és az Európai Unióban, stb…..
bl
2023-07-22 at 08:30
LIBERÁLIS= A PROLI LEGALJA
2023-07-22 at 08:16
Ez a gőgös akarnokság egyaránt jellemző a kommunistákra , a fasisztákra és most már a liberálisokra is.
Az egész gyökere egészen a francia forradalomig nyúlik vissza, az egyenlőség, testvériség, szabadság “szentháromságáig”. Mert ez nem szent(nem abszolút), megsérti a ne lopj, ne ölj, ne paráználkodj, stb meghaladni kívánt törvényeket.
K
2023-07-22 at 08:22
Nagyon is érthető és szuper a fenti írás és “lényeges” dolgokról ír, az már biztos hogy minimum a “felét már értem”…..:
–Úgy gondolom hogy a mai “liberális” társadalmak egyik legfontosabb összetevője az ókorból származó “római jog “, és ezek a liberális társadalmak az ókori ” görög demokrácia” másolatai.
–Gyakorlatilag a francia forradalom a felvilágosodásból alakult ki, és a felvilágosodás ténylegesen az ókor és az ókori Róma dicsőítéséből és visszasírásából állt, és ezt nevezik ANTIK-nak.
Ez az antik nosztalgia vezetett odáig hogy Napóleon a “code civilt” az ókori Róma törvényeiből másolta szóról-szóra.
Ez a code civil a “római jog” alapja ma is jelenleg is MINDEN ORSZÁG ALKOTMÁNYÁNAK ÉS JOGRENDSZERÉNEK.
A code civil nem mondja ki a rabszolgaság intézményét szó szerint, de az összes körülményeket a rabszolgasághoz igazítja még jelenleg is.
Ez az EGYIK oka annak hogy a “SZABADSÁG” jelenleg is sok esetben a tényleges rabszolgasághoz vezet, annak ellenére hogy a jog nem mondja ki.
-A francia forradalom kimondta a “szabadság testvériség egyenlőség” alapelvét, mely “jelmondat” a liberalizmus és a kommunizmus jelmondata lett…:
“A kommunista ideológia kulcsszavai ugyanúgy a szabadság, egyenlőség, testvériség, mint a liberalizmusnak, de szabadságeszménye nem individualista.”
Sőt ezen felül mindezek alapján nemcsak a kommunizmusnak lett alapeleme a “munkásosztály EGYENLŐSÉGE”, hanem még a náci pártnak is, mely belevette pártjának nevébe a “munkás” szót…..: ” Nemzetiszocialista Német Munkáspárt németül Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei röviden: NSDAP.
Ez maximálisan rímmel a magyar kommunista párt nevével, az MSZMP-vel, a Magyar szocialista Munkáspárttal.
–Az ókori demokrácia már Athénban is arról szólt hogy a “szavazatokat megvásárolták”, és ez azóta is így van. Erről lehet olvasni a korabeli ókori DEMOKRÁCIA-kritikákat , Pláton és Arisztotelész, stb…műveiben.. Az athéni lakosság mindössze tíz százalékának volt politikai szavazati joga , a többi rabszolga volt.
A szavazatok megvásárlása miatt a demokrácia már akkor sem a “népuralmat” jelentette a nevének megfelelően, hanem a pénz diktatúráját, amiből megvásárolták a szavazatokat.
–A demokrácia lényege az a trójai faló, aminek alapján megszületett az a mondás hogy “ne higyj a görögnek még akkor se ha ajándékot hoz”,
vagy “vigyázz ha a görög ajándékot hoz”. A demokrácia garancia a zűrzavarhoz, mondták már az ókori filózófusok.
–Már az ókori görög filozófusok leírták, hogy mindezen okok miatt a demokrácia mindig diktatúrába és vérontásba torkollik.
EZ NAGYON LÉNYEGES,….: hiszen a francia forradalom óta a világtörténelem legnagyobb népírtásai történtek.
Már a francia forradalom népírtással kezdett, majd folytatódott a gyarmatokon ahol hihetetlen nagy embertömegeket irtottak ki, többet mint Hitler , és ezután következet a náci és kommunista népírtás.
–A liberalizmus gőgje abból származik, hogy elrettentő erőszakosságával és népírtásaival már a francia forradalom óta a liberalizmus határozza meg jog és pénzrendszerünket , és a hatalmat azóta is kezében tartja a jogi és pénzügyi “trükkök ezreivel” , és nem utolsó sorban a gyilkoló fegyverekkel .
******
Mindezek alapján is a problémáink megoldása az, hogy a liberalizmus ókori ELMARADOTTSÁGÁT kizárjuk életünkből a liberalizmussal együtt.
LIBERÁLIS= A PROLI LEGALJA
2023-07-22 at 08:16
“A kizárólagosság gőgje a nyilvános közbeszéd számos területén jellemzi a liberális gondolkodókat.”
.
-liberális nem értelmiségi, mivel nem “gondolkodó”;
-nincs filozófiája, ugyanis a filozófia=bölcselet.
Egyetlen egy bölcs liberálist tessék nekem megnevezni.
-liberális= súlyos intelligencia deficit
.
Megfigyeltem, hogy a tehetségtelen és /vagy közepes tehetségű, tudású emberek
gőgösek, akarnokok. Ezzel akarják kompenzálni a fogyatékosságaikat, a komplexusaikat.
.
A liberális= tele kisebbségi komplexusokat a normalitással szemben.
Ezért akarja likvidálni a normalitást, és a helyébe emelni a saját
fogyatékosságait.
.
Bakonyi Gábor
2023-07-22 at 08:08
A fő gond azzal van, hogy az jogok igen gyakran ütköznek egymással, sőt szinte nincs is olyan eset, amikor ne ütköznének… Tehát a gyakorlatban a kukába lehetne dobni az egész eszmét az alapvető jogokról, de e helyett a bal-lib arra használja az eszmét, hogy a demokráciát hátbadöfjék vele. A demokrácia, mint a többségi uralom sem tökéletes, de a liberalizmus eszméje a demokrácia gyilkosává vált. Csakhogy a liberalizmus sem tökéletes eszme, ahogy egyik eszme sem az. A merev liberális dogmák kezdik gúsbakötni az embert. A liberális dogmák egyre aprólékosabban előírnak mindenféle korlátot, előírják, hogyan szabad gondolkodni, cselekedi, beszélni, és hogyan nem szabad… Miközben az elemi jogok folyton ütköznek, a liberális gyakorlatban vannak kiváltságos rétegek akiknek a jogai előrébb valóak a többiek jogainál, mások jogai meg semmibe vannak véve, de mindezt azzal a mázzal leöntve kapjuk, hogy egyetemes jogokról van szó, pedig önkényeskedés bújkál a háttérben.
Akivel elhitetik, hogy nincs igaza, az könnyebben belenyugszik a zsarnokságba…
hivő
2023-07-22 at 07:59
Szép levezetés.
Szoval a közösség az
egyének által alkotott
laza csoportusulás szerintük?
Akkor miért beszélnek kollektiv
bünösségről,meg a társadalmat
miért teszik felelőssé az
egyén bünéért?
Pl.Dreiser ..amerikai tragédiája,
vagy Carrie drágám a cime?
Ennél Dosztojevszkij sokkal
meggyőzőbb és neki van igaza.