Pesti Srácok

Nagy Ervin: Egy gondolat bánt december elsején

Nagy Ervin: Egy gondolat bánt december elsején

Egy gondolat bánt csak december elsején… Tudják mi? Nem, nem az idő rövidsége, nem az, hogy már csak néhány nap karácsonyig, s addig mennyi tennivaló. Jóval inkább az, hogy milyen keveset beszélünk arról a tragikus napról, amely 1918-ban múlt el Gyulafehérvárott. Ott, ahol a „magyarországi románok” nemzetgyűlésnek nevezett összejövetelén mindösszesen 1228 résztvevő kinyilvánította azon szándékát, hogy Erdély, a Körösök vidéke, Bánát és Máramaros (26 történelmi vármegye) csatlakozzon a Román Királysághoz. Pont.

A valóságban ez az elszakadás egyoldalú határozat eredménye volt, amelyet később erősítettek csak meg a „nemzetközi hatalmak”, akik akkoriban nem voltak túl jó véleménnyel a Monarchiáról, különösen Magyarországról. Így az erdélyi magyarságot könnyedén fosztották meg 1918. december elsején az önrendelkezés jogától. Na, ez a gondolat bánt engem december elsején! Pedig… Nézzünk csak egy részletet a kiáltványból!

„Az új román állam megalakításának alapelveiként a Nemzetgyűlés kinyilvánítja a következőket: 1. A teljes nemzeti szabadság az összes együtt élő nép számára. Minden nép saját kebeléből való egyének által saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással. Minden nép a hozzátartozó egyének számarányában képviseleti jogot fog kapni a törvényhozásban és az ország kormányzásában. 2. Egyenlő jogosultságot és teljes felekezeti szabadságot az ország összes felekezetének.” (Részlet az 1918. december 1-jei gyulafehérvári kiáltványból)

Nem szeretnék erről hosszasan morfondírozni, tűnődni, bölcselkedni, sőt – latolgatni sem. De egy mondaton azért érdemes december elsején eltöprengeni, érdemes mindannyiunknak. Tehát még egyszer: „Minden nép saját kebeléből való egyének által saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással.” Melyik nép? – tehetnénk fel a költői kérdést. És akkor tekintsünk rá a mai Romániára, őrlődjünk egy kicsit – most már! Ugye? Ugye… Szavak nélkül is megy ez! Végül pedig lépjünk hátra egyet a Kárpát-hazából az anyaország irányába! Volt egy magyar miniszterelnök, aki december elsején a román államfővel koccintott… Medgyessy Péternek hívták. Majd pártja elárult mindent, ami a határokon túl szakadt magyarságot illeti. Azóta is hiába futnak Kolozsvárig bocsánatot kérni – késő bánat! Ezt a történelmi szégyent már a poharakban megsavanyodott pezsgő sem fogja lemosni senki torkán. A másik, a mostani miniszterelnök, akit Orbán Viktornak hívnak, aki külügyminiszterével együtt úgy fogalmazott, amennyiben nem oldódik meg a magyar nyelvű Marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnázium kálváriája, akkor hazánk nem támogatja Románia OECD tagságát. És végül, morfondírozzuk, tűnődjünk, bölcselkedjünk, sőt, latolgassunk és tegyük fel most már a bántó gondolatunkból eredő kérdést is! Ön koccint vagy küzd majd, ha jövő áprilisában dönteni kell? Forrás: PolgárPortál

PestiSracok facebook image

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)