Vezércikk
Dobrev Klára: Péter, egész egyszerűen nem tartalak téged alkalmasnak a miniszterelnöki pozícióra! – Mi sem (videó!)
Soha nem gondoltuk volna, hogy eljön ez a nagyszerű, fennkölt pillanat! Márki-Zay Péternek embert próbáló erőfeszítéssel sikerült elérnie azt, ami ezidáig csak álom volt: közös nevezőre kerültünk Dobrev Klárával. Ha csak egy ügyben is, de megszületett az oly’ régóta vágyott „nemzeti minimum”. Egy állítás, amely mindnyájunkat összehoz, ami magyart és magyart egymás mellé állít ebben a nehéz, zavaros időkben: Márki-Zay Pétert egész egyszerűen nem tartjuk alkalmasnak a miniszterelnöki pozícióra. Ha pedig volna még kerékkötője ennek a „széleskörű összefogásnak”, aki ismét magyart magyar ellen fordítana, azaz bárki kételkedne Dobrev Klára értékítéletében, annak jó szívvel ajánljuk a miniszterelnök-jelölt „évtized-értékelőjét”, ami megmutatta, hogy Márki-Zay Gyurcsányhoz képest csupán egy szánni való csinovnyik. Alkalmatlan, ám annál veszélyesebb – kiváltképp, ha hivatalhoz jut.
Aczél György él!
Inkei Péternek hívják és az ellenzék kulturális szakpolitikájának a vezetője, jelentsen ez bármit is. Ha nem vigyázunk, még kulturális miniszter is lehet belőle. Az Indexnek adott interjút, amelyből leginkább az derült ki, hogy az SZDSZ a „magyar” kultúráról alkotott nézetei – és Aczél György hozzáállása a nem baloldali művészekhez és művészethez – él és virul. Ja, és minden kulturális beruházást le fognak állítani, ha nyernek.
A kommunisták és a fasiszták pártolása Márki-Zay igazi énje
Miközben minden jóérzésű ember okkal és joggal, nyilvánvalóan kiakadt Márki-Zay Péter legfrissebb botránya következtében, én ennek örülök. Örülök, mert látjuk az embert a maga valójában is. Sokadik alkalommal, de minden eddiginél nyilvánvalóbban. Tudják, mire gondolok: amikor szinte önmagától értetődően jelentette be egy lakossági fórumon a baloldali miniszterelnök-jelölt, hogy az ellenzéki összefogás a kommunistákat és a fasisztákat is képviseli. (Különben, ha látták a lakossági fórum felvételét, feltűnt önöknek Steinmetz Ádám jobbikos képviselő arca? Mármint annál a pontnál, amikor Márki-Zay a fasisztákat említette. Arcáról szinte olvasni lehetett: te komoly vagy, Péter? Mit művelsz már megint?)
"Hajnali" részegség, avagy egy nem létező diploma hányattatásai
A baloldal számára a tisztesség, becsület és a demokrácia szavak hangoztatása több, mint feladat, egyszerűen életérzés. Az, hogy mi van mögötte, már egészen másodlagos, hiszen úgy vannak ezzel, mint a "zöld" jokerrel, ami jól hangzik ugyan, de tartalommal nem tudják és láthatóan nem is akarják kitölteni. Miközben diktatúráznak, fasisztáznak és szavakban megváltják a világot, időnként a valóságtól kegyetlen nagy pofonokat kapnak. A baloldal bő két éves fővárosi ámokfutásából ugyanis egyrészt kiderült, hogy a tudatos rombolás és a haverok kistafírozása mindennél előrébb való, másrészt azt is megtudtuk, hogy saját magukon kívül mindig van felelős és hibás – elsősorban Orbán Viktor –, akármilyen botrányról legyen szó. Akkor azonban nehezen megy a mea culpa, ha egy párbeszédes baloldali képviselőjelölt azon viccelődik, hogy halálra gázolt valakit, de a fehér poros, lopásról gátlástalanul beszélő Lackner Csaba ügye se piskóta Kispestről. De egyértelműen ott van az élmezőnyben Hajnal Miklós is, a Momentum politikusa és az összeborult ellenzék egyik budapesti képviselőjelöltje, aki a hamisan hirdetett közgazdászi diplomáját olyannyira nyeglén kezelte, hogy szinte ő volt megsértődve, és egyébként azóta sem vette le az egyik közösségi oldalról, a LinkedInről. Elvégre minek? Kell ilyen országgyűlési képviselő a budai polgároknak? A döntés a szavazók kezében van, ha már Hajnal nem képes eltűnni a közéletből.
Túl sok Hodász atya
Vasárnap este került volna adásba a Pesti TV-n a Hodász András atya vendégszereplésével felvett Late Night Latte, de el sem készült az adás. Mivel részt vettem volna a meghiúsult beszélgetésben, ezért a magam részéről még egyszer megadom Hodász András atyának azt, amit a legjobban hajszol: a figyelmet. A célom azonban nem az volt, hogy beletöröljem a lábamat a tévéműsorban, ahogy ez a cikk sem azért íródik. Arra szeretném felhívni minden érintett fél figyelmét, hogy mivel jár az a kártékony hullámverés, amely egy felszentelt katolikus pap személye körül zajlik újra és újra.
Miért volt ennyire külpolitikai hangsúlyú Orbán Viktor évértékelője?
A demokrácia már csak ilyen, négy évenként választások vannak. Sőt, a demokrácia már csak ez az egyetlen egy dolog, nemzeti minimum híján, a négy évenkénti választás. Gyurcsányék ugyan beismerten csaltak minimum a 2006-os választáson, de 2010-ben már próbálkozni sem mertek. A nemzeti oldal számára a demokrácia szabad és titkos választójog alapján megtartott ezen megnyilvánulása pedig természetes szükségszerűség. Akkor is, ha ez a választás is sorsdöntő lesz és nemcsak a hazai ügyeink miatt, hanem azért is, mert az ellenzék nyíltan a magyar nemzeti szuverenitás feladásáért kampányol, behódolva az EU álcájában megjelenő birodalmi törekvéseknek. És ehhez az utóbbi harminc évhez képest is szokatlanul nagy támogatást kap külföldről.
Drezda a jelképe, hogy nincsenek Jó Emberek
Drezda 77 évvel ezelőtti elpusztítása nem egyszerűen szégyenfoltja a szövetségesek hadászati tevékenységének, hanem az az esemény, ahol a progresszív, baloldali véleményformáló réteg sem képes a kimért magyarázkodásra, inkább háttérbe vonul és igyekszik kibekkelni a témát. Drezda ugyanis jelképpé vált. A hideg, mérnöki szemmel elvégzett pusztítást látjuk benne.
Ha fegyver van a közelben, jobb, ha a mi kezünkben van – És úgy tűnik, ott van
Rendkívüli, megdöbbentő bejelentés nélkül is komoly súlya van egy kampányidőszakban elmondott Orbán-évértékelőnek – ide jutott el a magyar miniszterelnök a 23. ilyen alkalomra. Gyurcsány évértékelője jóval mérsékeltebb várakozás közepette ment le, Márki-Zayét még mindenki nyomozza, hogy mikor lesz, a kormányfő viszont vagy irgalmatlanul jól blöfföl, vagy tényleg egy megkerülhetetlen országot vezet éppen. Olyan országot, amely simán közli a németekkel, hogy nélkülünk nincs Balkán-politika.
Gyurcsány évértékelője, avagy szavazz Márki-Zay Péterre és újra Gyurcsány lesz az ország kormányfője! (videó!)
Kisebb riadalmat okozott a baloldalon az, hogy Gyurcsány Ferenc előbb tart évértékelőt, mint Márki-Zay Péter, aki ráadásul nem is tudja pontosan megmondani, hogy ő melyik nap következik. Tetézte a félelmet az is, hogy Márki-Zay – meglehetősen naiv módon – többször is szilenciumot kért a DK elnökétől. A kérdés így az lett, hogy vajon mond-e valamit a bukott miniszterelnök a mostani baloldali miniszterelnök-jelöltről, és ha igen, akkor mit? Nos, Gyurcsány Ferencnek végül „bravúrosan” sikerült végigmennie a szűk mezsgyén: úgy beszélt Márki-Zay Péterről, hogy végül nem mondott róla semmi fontos dolgot. Habár Gyurcsány elveszett a történelmi távlatok közti intellektuális ugrabugrában, összekeverte az ősiség törvényét egy másikkal, ám a sajátjainak címzett üzenet átment: Márki-Zay Péterre kell szavazni, az ő hátán felkapaszkodva ugyanis vissza lehet térni a hatalomba. Azt kaptuk, amit vártunk; talán az okozott némi derültséget még a „bolhacirkuszt” szemlélők körében, hogy Gyurcsány Ferenc a „jó kormányzás” mibenlétét is boncolgatta. Mert állítólag tudja, hogyan kell...
Az ellenzéki értelmiség meg van sértődve, hogy nem rajongunk Márki-Zay Péterért!
A baloldaliak – és ettől baloldali valaki igazán – ostobának tartja azokat az embereket, szavazókat, akik rájönnek, hogy a mindenkori baloldal társadalomátalakító tervei veszélyes, pusztító ostobaságok. A baloldal már bő száz éve kísérletezget rajtunk; a pszichiátriai betegeknél megjelenő tünetek, futó ötletek, tévképzetek, indulatok és agresszív cselekvések mindegyikét kipróbálta már a magyar embereken.
Végül mindig egy SZDSZ-est jelöl köztársasági elnöknek az ellenzék
Az ellenzék nem áll túl jól köztársaságielnök-jelöltekben. Amióta kiderült, hogy a Jobbik például egy nemzetközileg elismert professzorban gondolkozik, jelentősen megnőtt a pincékben rejtőzködő nemzetközileg elismert professzorok száma, akik nem kívánnak abban a szekunder szégyenben részesülni, hogy Jakab Péter esetleg felkéri őket.
Reneszánszát éli a bolsevik történelemhamisítás, a baloldal még mindig engesztelhetetlenül gyűlöli Horthy Miklóst
65 éve halt meg Horthy Miklós, a baloldal azonban még most is hazugságokba burkolózva hamisítja a Magyarországot több mint húsz évig kormányzó államférfi életét és a korszak történelmét. Szüleink korosztálya még bőven emlékszik arra, hogy a kommunisták a történelemtanítás ürügyén miféle szennyes hazugságcsomagot igyekeztek lenyomni a diákok és persze a felnőttek torkán. Több évtized szenvedés után a párhuzamos kommunista valóság úgy tűnt, messze kerül a magyar emberektől. Tévedtünk. Nem is kicsit, hiszen manapság, a 21. század húszas éveiben is tombol a bolsevik nosztalgia, és a rendszerváltás előtt gyűlölt és pokolba kívánt lózungokat hirdetnek magukat demokratának, szabadnak és zöldnek tituláló, de valójában vörös lelkületű baloldali politikusok.
Mi történt Szakács Árpáddal?
Vajon mi visz rá valakit, hogy saját politikai közössége ellen forduljon? Hogy szembe menjen önmagával, saját elveivel, eszméivel is. Sértettség? Bosszú? Simán csak a júdáspénz? Nyilván van ilyen is, olyan is. Ódor János László a Kontrán már írt egy elég találó elemzést, amelyben Antall Péter és Szakács Árpád pálfordulásának okaként a pénzt, pontosabban annak hiányát, az addig stabilan érkező anyagi juttatások hirtelen elmaradását jelölte meg. Amiért aztán kicsinyes bosszút próbálnak állni. Ez egyfelől tökéletesen igaz lehet, de Szakács esetében a kép ennél egy kicsit bonyolultabb.
A rendszer nem váltás melankóliája
Állunk a ravatal mellett. Szitál az eső, fúj a szél. A koporsóban Csengey Dénes. A koporsóban Krassó György. A koporsóban Magyarország. Az égen mintha összeállnának a felhők, ritmustalanul, mégis élesen kiírva – ennyit: nem lehet. Harminc éve történt – a rendszer nem váltás melankóliája.
Totó kutya, az orosz medve és Magyarország szuverenitása, avagy miért kell üzletet kötni az oroszokkal?
Az Orbán-kormány érdekalapú külpolitikát folytat, amelynek célja, hogy a nagyhatalmakat érdekeltté tegye Magyarország fejlődésében. Közép-Európa mindig veszített, ha a Kelet és Nyugat közötti szembenállásról volt szó, Magyarország példája azonban bizonyítja, hogy úgy is lehet konstruktív kapcsolatokat fenntartani Oroszországgal, ha az Európai Unió és a NATO tagjai vagyunk. Bármit is mondjon most Gyurcsány Ferenc, ő is erre törekedett, és bárhogy is fogalmazzanak a nyugat-európai országok, ők is ezt teszik.
Gyurcsány Ferenc már '94-ben is „pókerarccal hazudott” – Fiatalkori „monológjában” elmesélte, hogyan emelkedett fel
Ezt a publicisztikát ketten írtuk: én és Gyurcsány Ferenc. Egyrészt ő monologizál egy 1994-es Magyar Nemzet (!) -cikkben, másrészt én egészítettem ki az egészet. Sok-sok olyan eseménnyel és körülménnyel, amelynek jelentős része már köztudott. Az eredmény ijesztő. Csak az biztos, hogy Gyurcsány végig, következetesen hazudik.
Ukrajna mellé állni?
Nem csodálkozom azon, hogy Európában és pláne Magyarországon él és létezik némi ruszofóbia. Mi már 1849-ben megismerhettük, milyen az, ha az oroszok magyar földre lépnek, majd ha katonait nem is, de erkölcsi – ha lehet ilyen kontextusban egyáltalán ezt a szót használni – támogatást a kommün is kapott 1919-ben. És persze a második világháború szovjet pusztítása is élénken él még a fejünkben, akkor is, ha nem éltük át.Márki-Zay önpusztító rombolása közben azért ne felejtsük: a pihentetett Dobrev ugrásra készen áll a kertek alatt
Volt itt balhé és műbalhé dögivel az utóbbi hónapokban; ették és marták egymást a baloldaliak a híres előválasztásukon tavaly ősszel, még a szokásosnál is tisztábban látszott, hogy a Fidesznél talán csak egymást utálják jobban ezek a híres demokraták. De a konc igézete miatt átmenetileg mosolyt erőltettek a farkasvicsor helyébe az elvtársak, a saját maguk által okozott káoszt és zavart pedig rendkívül meglepő módon egyből hárították is, hiszen amikor a nagy káoszban lefagyott az előválasztási rendszer, akkor az természetesen Orbán hibájából történt. Sőt, még olyan hírek is felreppentek, hogy egyesek többször szavazhattak kedvenc balos jelöltjeikre a nagy dzsembori alatt, de ez a nagy igyekezetben miért ne fordulhatna elő, elvégre "szent" a cél. A baloldal káoszelméletét már régóta ismerjük, sajnos elsősorban a gyakorlatban tapasztaltuk meg, hiszen akkor szabadul el igazán a pokol, amikor hatalom kerül a kezükbe. Most sem készülnek egyébre, igaz ez akkor is, amikor azt látjuk, hogy a kirakatba különleges teremtmény került Márki-Zay Péter személyében. A magát megváltóként aposztrofáló vásárhelyi guru miniszterelnök-jelölti pozíciója hónapok óta rengeteg kérdést vet fel. Vajon kitart a több millió embert napi szinten vérig sértő, önleleplező és zavaros gondolatokkal operáló Zajos Peti, vagy egy olyan személy várja a legjobb pillanatot a staféta átvételére, akit mostanában megkíméltek a viharoktól, aki kellően ravasz, lelketlen és a csillagot is letagadja az égről, ha arra van szükség? Elképesztő, de Dobrev Klára pont ilyen ember.
Rendben van-e a pedagógussztrájk?
A rövid válasz az, hogy igen. Természetesen. A kicsit hosszabb az, hogy minden joguk megvan hozzá. A sztrájk a munkavállalói érdekérvényesítés egyik végső, drasztikus, de abszolút legitim eszköze. A sztrájknak vannak szabályai, sőt, külön törvény rendelkezik róla, többek között például a minden körülmények között biztosítandó úgynevezett elégséges szolgáltatásról. És a bejelentésnek is van egy procedúrája, amit a jelek szerint a szakszervezetek nem biztos, hogy betartottak, de oké, ezt engedjük most el nekik.
Egy volt tanár a pedagógussztrájkról
Több mint negyven éve nem tanítok magyar–történelmet. Akkori tanártársaim között voltak osztályidegenek, pályát tévesztettek, igazi hivatásosak, szenvedélyes tanárok, aztán közénk keveredtek egykori leszerelt ávéhás tisztek, pufajkások, úgymond partizánok, akik állítólag Jugoszláviában harcoltak a németek ellen. És velünk együtt tanítottak megveszekedett hithű komcsik, akik szovjet emberek szerettek volna lenni.
Jelentkezzen, akit még nem bántott meg Márki-Zay Péter! Nem látom a kezeket!
Lassan nincs olyan magyar ember, akit közvetve vagy közvetlenül ne sértett volna meg Márki-Zay Péter. Kezdve a Fidesz-szavazókkal, folytatva a vidéki Magyarországgal, a falusi emberekkel, majd a rezsicsökkentést támogatókat, a nyugdíjasokat, a zsidó honfitársainkat, a keresztény hívőket, az újságírókat és a fogyatékkal élőket. Még a saját szövetségeseit is leárulózta. Aberrált, ostoba, tudatlan, iskolázatlan, áruló és így tovább járnak körbetáncot a magyar közéletben a sértő, bántó, vállalhatatlan jelzők tömkelege – hála MZP tudatos botránypolitikájának. Egészen elképesztő ámokfutás, morális mélység. Felmerül a kínos kérdés: miért? Vagy a gyermekkorunk felejthetetlen irodalomóráinak dilemmája: vajon mire gondolt a költő? Egy biztos: csak kommunikációs baklövések sorozatának nevezni azt, amit MZP tesz, nem más, mint a felelősség elkenése. Mélyebb problémáról van szó.
Mindent szabad, lehet és elfogadott, ami "fáj" nekik
Lakatos Márkkal ugye elsősorban nem az a fő gond, hogy retteg - bár így lenne -, hanem az, hogy pedofilokat mosdató műsornak adott teret és lehetőséget. Emlékezhetünk még - aztán visszatérek az aktualitásokhoz -, ahogy pár hónappal ezelőtt Wahorn András arról értekezhetett a műsorában, amely az Index keretein belül fut, hogy a pedofil bűnelkövetés az tulajdonképpen pár évtizeddel ezelőtt még egészen mást jelentett, mint mostanság. És ezt a várfagyasztó, érzéketlen, ocsmány maszlagot Lakatos hümmögve, néha fel-felnevetve hallgatta végig.
Milliárdos vagyonok, floridai ingatlanok és kőkemény uszítás: így mulatnak a szegény emberek nagy baloldali gyámolítói
Régi, fájdalmasan beigazolódott igazság, hogy az igazi kommunista mindig az ellenkezőjét teszi annak, amit fennhangon hirdet. Egyenlőségről, testvériségről, közös tulajdonról hadovál, de elitistaként halmozza azokat a fránya burzsoá javakat, még a testvérét is eladná néhány rubelért, az egyenlőséget pedig hírből sem ismeri, csupán azt szereti, ha minden ellenfelét egyenlő erővel tudja megtaposni. A szavak azonban mindig csillognak, a hevület szinte őszintének tűnik, aztán lehullik a máz, de ők akkor is tagadnak, miközben a király meztelen. És talpig vörös.Ajánljuk még
Visszafoglalták az ukránok, amit el se vesztettek
Arra mindenki számított, hogy a Trump-Putyin találkozó időpontjára az ukránok összehoznak valami sikerfélét, visszavesznek pár falut, felrobbantanak egy moszkvai iskolát, ilyesmi.
Ismét hoppon Tusk: Nawrocki képviseli Lengyelországot az alaszkai csúcs után
A lengyel kormányfő nagy hibát követett el, amikor megpróbálta lejáratni az újonnan megválasztott államfőt.
Ha mégis úgy alakulna az alaszkai csúcs, az angolok máris küldenék a katonáikat Ukrajnába
Sorra jelennek meg a kommentárok a Trump-Putyin találkozó kapcsán.
Íme a válasz az uszításra: Kárpátalja akkor is lesz, amikor Ukrajna már nem
Az ukrán agytrösztök csak azt felejtik el, hogy mi több mint ezer éve tekintjük a sajátunknak Kárpátalját, ők meg alig harminc éve léteznek, mint nemzet, és ahogy most a front áll, sokáig már nem is fognak. Szóval ha valaha elfelejtik, hogy volt itt egy Ukrajna nevű ország, mi még akkor is emlékezni fogunk a munkácsi turulra.
