Vesztesek dühe
A nagyszüleim és a szüleim akaratukon kívül ugyan, de meghozták azt az áldozatot 1945 után, hogy ők voltak azok, akiket, mint az egykori elnyomó osztály tagjait kirabolták, megkínozták, bebörtönözték, akiknek elvettek évtizedeket az életükből, a gyermekkorukból. Nekem már „könnyű” ezzel a családi múlttal szembenállni a kommunizmusból kinövő liberalizmussal. Az ember gyenge: én személy szerint is hajlandó lettem volna megbocsájtani mindenkinek, aki részt vett ebben, mintha az ellenem elkövetett bűneik összemérhetőek lettek volna a nagyszüleim, a szüleim ellen elkövetett gonoszságaikkal. 1989-ben elhittem, hogy a bűnösök tudják, hogy azok, és a megbocsájtásért és a büntetlenségükért cserébe visszavonulnak majd a magánéletbe és boldogan élnek majd abból a vagyonból, amit addig elraboltak tőlünk.
Mesterséges hús
Most már hetente érkeznek Brüsszelből olyan hírek, amelyek az ott tartózkodók megőrüléséről tanúskodnak. Például a felére csökkentené a hús-, a hal- és a tojásfogyasztást az Európai Unió állatjóléttel foglalkozó csoportja, és mit tesz Isten, az erről szóló terveket a szocialisták és a zöldek is támogatják.
Ezért sikeres az új állampapír konstrukció, a liberálisok legnagyobb bánatára
Láthatólag nem esett jól a liberális-ellenzéki sajtónak, hogy olyan „szuper” állampapír kerül a lakossági piacra, ami jó a lakosságnak, a magyar államnak, és ebből következőleg nem jó a külföldi tulajdonú bankoknak. A „független” sajtót valahogy mindig kitöri a frász, ha bármilyen pénzügyi művelet során a pénz a kisbefektetőkhöz kerül, magyarul a lakosság jön ki belőle jól. Ahogy az ellenzéki pártok, úgy a liberális sajtó is mindig valahogy ott lyukad ki, hogy az a dolgok természetes rendje, ha a külföldiektől veszünk fel hitelt és nekik fizetünk kamatot. Attól meg egyenesen rohamot kapnak, ha a szélesebben vett magyar középosztály a kedvezményezettje bárminek is.
Az esélytelenek agresszivitásával! - Az ellenzék önkormányzati választási háborúja csak most kezdődik
Látszólag csak Budapesten nyitotta újra az ellenzék önkormányzati „előháborúját” az EP-választásnak az MSZP, a Jobbik és az LMP szempontjából tragikus végeredménye. Valójában azonban mindenütt. Hiszen minden, valóban kicsit is komolyan vehető polgármester-jelöltnek elemi érdeke, hogy úgy kerüljön közös jelöltként forgalomba a neve - és persze a lehető leghamarabb -, hogy a pártok még a képviselői helyeken nem vesztek össze. De össze fognak.
Mi a közös Kálmán Olgában, Puzsér Róbertben, Karácsony Gergelyben és a momentumos fickóban?
Mi a közös ebben a négy emberben? Az alkalmatlanság! Ők az ellenzék potenciális főpolgármester-jelöltjei. Na ne már! Kálmán Olga nagyon nagy sztár abban a néhány százezres közegben, ahol Gyurcsány Ferenc, Dobrev Klára referenciapont, de csillogása elhalványul, amint elkezdünk olyan embereket megkérdezni, akik nem osztoznak a körúton belüli értelmiség tisztánlátásában. Dobrev Klára rábeszélte Kálmán Olgát, hogy induljon el a DK támogatásával a főpolgármester-jelölti előválasztáson. Nagy Blanka gondolom, nem vállalta.
Aki visszavette a vörös Pécset - Visszavonul Páva Zsolt polgármester
Páva Zsolt az elmúlt harminc évben nagyon jelentős szerepet játszott Pécs életében, hiszen összesen 14 évig (ebből majdnem négy évet, az SZDSZ árulása miatt közgyűlési többség nélkül) polgármesterként, azt megelőzően pedig közvetlenül a rendszerváltás után 4 évig alpolgármesterként szolgálta a várost. Pécs elmúlt harminc éve nem feltétlenül sikertörténet, de Páva Zsolt most úgy adhatja át a várost az utódjának, hogy annak gazdasága és költségvetése a legjobb állapotban van az elmúlt harminc évben. És említsük meg: ő volt az, aki 2009-ben az időközi polgármester-választáson kétharmaddal verte meg a propagandakommandókkal felvonuló szocialistákat.
A kereszténység még él!
Dél-Európában, Közép-Európában és persze Keleten, a Balkánon a kereszténység még eleven valóság. Nem tudott végezni vele az elátkozott XX. század, a „Nagy Francia Forradalom”, a szekularizáció, a nihilizmus, a nácizmus, a kommunizmus, a kapitalizmus, a liberalizmus, az iszlám, a jóléti állam és számtalan más illúzió és ígéret; a kereszténység, sőt, eredeti és egyetlen igazi képviselője, a Katolikus Egyház is él. Talán azért, mert a katolikusok istene megtartja azt az ígéretét, hogy sosem hagyja egyedül a híveit.
Néppárti erkölcsök Ausztriában: szembe mosoly, hátba kés
A vasárnapi EP-választások nem rendezték át a politikai erőviszonyokat Ausztriában. Sőt, tulajdonképpen 50 százalékos választói támogatás fölött tartották a Néppárt által felmondott koalíció pártjait. A bizonytalansági tényezőket is figyelembe véve elmondható, hogy Ausztriát az elmúlt választás óta a közakaratnak megfelelően kormányozták. A Néppárt és a Szabadságpárt koalíciója működőképes volt, megőrizte a támogatottságát.
Facebook-manipuláció, avagy az ellenzéki erősorrend átrendeződése és egyéb „összeesküvés-elméletek”
2002-ben tévedtek először lényeges kérdésben a közvélemény-kutató intézetek Magyarországon, és akkor mindegyik. 2002-ben körülbelül 10 százalék körüli Fidesz-előnyt mértek a választások előtt, de végül minimális listás MSZP-s győzelem lett a dolog vége. Utólag egy összetett választási manipuláció képe bontakozott ki, amelyben komoly szerepet játszott a láncszavazás, a suttogó propaganda, az, hogy arra kérték az MSZP akkor még több százezres aktivistahálózatának tagjait, hogy ne mondják meg a közvélemény-kutatóknak, kire fognak szavazni, és az is, hogy egyetlen kormánybarát vagy független közvélemény-kutató intézet sem működött akkor hazánkban.
Ma egy kicsit kiderül, kik lakják Európát
Az európai polgároknak már évtizedek óta lehetőségük van arra, hogy az EP-választásokon keresztül beleszóljanak az összeurópai politikába. Hát eddig nem különösen törték össze magukat: nem nemzeteik legjobbjait küldték az Európai Parlamentbe. Sem a hazájukban kormányzati hatalommal rendelkező fősodratú nagy pártok, sem a választók nem érezték úgy, hogy a sorsuk Brüsszelben dőlne el. Aztán a nem túl kellemes 2015-ös év nyarán kiderült, hogy több dolog dől el Brüsszelben, mint bárki gondolta volna. Annál is több, mint amivel akár a legpesszimistábbak a rémálmaikban ijesztegették magukat korábban.
Nem természetes, hogy egy választásnak ekkora tétje legyen
Mi, magyarok az elmúlt 30 évben megszoktuk, hogy az országgyűlési választások tétje mindig hatalmas, hiszen az alapvető nemzeti célok tekintetében sincs egyetértés a politikai erők között. Az ellenzéki pártok szerint nincsenek is nemzeti célok, hacsak az nem, hogy afrikai törzsek muszlim férfitagjait integráljuk a magyar társadalomba. Ha nálunk jobboldali az ember - vagy legalábbis nem (ex)kommunista, illetve nem szélsőliberális -, akkor minden választás arról szól, hogy az ország és a nemzet - és úgy általában a magyarok - halálos ellenségei megint visszatérnek-e a hatalomba.
Tüntetnek a heterofóbok!
A heteroszexuálisok és a homoszexuálisok sosem lesznek egyenlőek. Elsőre például azért, mert különbözik a szexuális tárgyválasztásuk. A többi egyenlőtlenséget már nem is kell számba vennünk: ez az egy elég, hogy a nyilvánvalót megragadjuk. A homoszexuálisok nem a heteroszexuálisok jogait akarják, hanem olyan élethelyzetbe akarnak jutni, amelybe alapvetően csak a heteroszexuálisok tudnak. Jogi alapon akarják kikényszeríteni a valóság, a természeti törvények, a társadalom és a heteroszexuálisok megváltoztatását. Már nemcsak az a céljuk, hogy bekerüljenek a normalitásba, hanem az, hogy azt teljesen a saját képükre formálják. És ez a vágyuk, ez a kizárólagosságra irányuló destruktív törekvés az oka, hogy sosem kerülhetnek be a normalitásba. Ez persze az LMBTQ+ közösség minden szegmensére igaz.
Van-e még politikai centrum Európában? Az ultrabaltól a szélsőliberálisokig terjedő koalíció körvonalazódik az Európai Parlamentben
Másfél hét múlva választ Európa, és a különböző politikai erők már így, a kampány finisében inkább a lehetséges koalíciókkal törődnek, mint a választók további megtévesztésével. Ebből következik, hogy az azonnali.hu sem fél elemzést közölni arról, hogy a szélsőliberális és a szélsőbaloldali pártok miként fogják kicselezni az Európai Néppártot a választás utáni koalíciókötés során.
Álmainkban Amerika visszainteget!
A magyar nemzetnek, a magyar társadalomnak és a nemzeti elkötelezettségű értelmiségnek a XX. században háromszor kellett megtanulnia, hogy múltja, történelme, sora és léte semmit nem számít az úgynevezett nyugati hatalmaknak. Közép-Európát már az osztrákok sem értik; felsőbbrendűségük primitív tudata töretlen, pedig azt sem erkölcsi, sem materiális bizonyítékok nem alapozzák meg. A felsőbbrendű nyugat csak az elmúlt bő száz évben kétszer fogott neki a saját elpusztításának, és olyan csodálatos eszméket adott a világnak, mint a kommunizmus, és annak faji alapú változata, a nácizmus. Amerika pedig a Föld legtöbbet háborúzó nemzete; azt a javára írhatjuk, hogy még mindig nagyon erős, de morált tanulni tőle teljesen nevetséges vállalkozás.
Minden akadémikusnak maga felé hajlik a keze
Hála a Magyar Tudományos Akadémia és Magyarország Kormánya közötti vitának, olyanokat tudtunk meg az MTA-ról, amit eddig nem gondoltunk volna. Például azt, hogy évi 70 milliárdból gazdálkodik, és volt olyan év (2018), hogy egyetlen EU-s kutatási pályázatot (ERC Grant) sem nyertek. Meg azt is, hogy az elmúlt években az akadémiai kutatások mindösszesen három szabadalomhoz vezettek el. Na és persze azt, hogy ez a fennálló a szovjet akadémiai modell, amely a nyugati világban sehol sem működik. De a legcsodálatosabb az, hogy a külföldön élő és ott sikeres tudósok, kutatók közül igen sokan fejtették ki igen nagy alapossággal, hogy miért is hibás az Akadémia érvelése a fennálló privilégiumai védelmében, és miért van szükség változásra.
Az alkalmatlanság beismerése: ellenzéki agresszivitás a köztévében
Könnyű dolga van annak manapság, aki politikai kommunikációt tanít: az ellenzék felettébb széles körben szolgál olyan mutatványokkal, amelyekkel be lehet mutatni azt, hogy mit ne csináljunk, ha szavazókat akarunk megszólítani. A politika örök csapdája, hogy általában más kommunikációt kíván az alap szavazóbázis mozgósítása és mást az új szavazóbázis bővítésének kényszere. Különösen nagy kihívás ez egy olyan párt számára, amely Gyurcsány Ferenc karizmájára és Gréczy Zsolt rajongására épül.
Korunk hőse: Ujhelyi "Kerítésszaggató" István
Ujhelyi István, az MSZP-P valódi Spitzenkandidatja (mert Tóth Bertalan, a "listavezető" és "húzónév" nem hagy minket itt magunkra Orbán Viktorral és nem megy Brüsszelbe) Sopronban - nyilván a hely szellemétől megittasulva - bejelentette, hogy aki kerítések nélküli Európát akar, az az MSZP-P-re szavaz. Még most szólok: hogyha eltűnnek a kerítések, akkor kimegy a kutya, és amíg az kóborol valahol, addig bejön a róka és elviszi a csirkéket. Mondjuk az MSZP-P szavazók nem tartanak csirkét, úgyhogy nem tudják, hogy szegény csirkéket meg kell védeni, ha mi akarjuk megenni és nem akarjuk, hogy valaki más egye meg őket. Még az egyszerű magyar faluvégen is egy csomó jelentkező van erre egyébként. Hát ennek az élettapasztalatnak a hiánya meg is látszik az MSZP és a Párbeszéd vezetőinek politikáján.Ajánljuk még
Itt a nagy antifa-széljobb vita a Polbeatben: "Nefelejcs" Gergő vs. Lipták Tamás, csütörtök 18 óra, R56!
Szélsőbal nincs, de igény az volna rá - írta Varga "Nefelejcs" Gergő hét éve a Tett blogon. Nem kellett sokat várnia, hogy a folyamatosan tüzelt antifa csoportok végül radikalizálódjanak, elég csak az Ilaria Salis-féle, 2023-as budapesti terrortámadásra gondolni. Varga "Nefelejcs" Gergő, aki a marxista portál, azaz a Mérce munkatársaként, a Vörös Szittya vlog arcaként és mindenek előtt antifa szervezőként ismert, elfogadta a PestiSrácok felkérését, hogy a másik nagy közéleti szubkultúra, a nemzeti radikálisok emblematikus képviselőjével, Lipták Tamással, a Jobbszélső Telegram csatorna szerkesztőjével, a Magyar Jelen szerzőjével megmérkőzzön a Polbeat nyilvános felvételén, május 29-én, csütörtökön, 18 órától, az R56 Sörözőben. Mérkőzésvezető: Huth Gergely és Kertész Dávid.
Pócs János a Polbeatben: az MSZP-s maffia a Tisza Pártban él tovább
Nagyon súlyos, sötét dolgokról írok - Mező Gábor az első novelláskötetéről, régi és új ügynökökről (PS-videó)
Nagyon súlyos, sötét történetekről írok. Gondolom nem meglepetés, hogy a XX. század második feléből. Azért dolgozom, hogy valamennyire tanuljunk a múltból, és ne menjünk bele ugyanazokba a csapdákba, amikbe korábban. Erre vonatkozik a cím, hogy Az ördög van odakint. Az ördögöt valahogy kívül kell tartanunk, nem szabad beinvitálni a házunkba. Ugyebár csak akkor tud bejönni, ha meghívjuk - mondta Mező Gábor kutató-író első novelláskötetéről, Huth Gergely kérdéseire.
Éles lőszerek és beütött, csuklyás alakok a tévészékház ostrománál – Császár Attila volt a Polbeat vendége
Hiába híresztelték az ellenkezőjét, azaz, hogy a 2006. szeptember 18-i tévéostrom idején a Hír TV és a mögötte állók szándékosan irányították a tömegeket, valójában mi oda mentünk, ahol a drámai események zajlottak, még a közvetlen feletteseinkkel sem volt idő egyeztetni róla. Gyűjtöttük az információkat az utca történéseiről, megvolt a technikánk, hogy ország-világ élőben követhesse azokat, tehát (sajnos egyedüliként a magyar médiában) a munkánkat végeztük – mondta a Polbeatben a Nézőpont Intézet Jótollú Magyar Újságíró-díjával frissen kitüntetett Császár Attila, aki az MTVA-nál, a Hír TV-nél és az Echo TV-nél végzett bő három évtizedes riporteri, szerkesztő-műsorvezetői munkájával érdemelte ki a kuratórium elismerését. Huth Gergely a műsorban lejátszotta azt az először a PestiSrácok.hu-n bemutatott, drámai belső rádiófelvételt, amelyen a lángoló tévészékházban minden bizonnyal szándékosan magukra hagyott rendőrök kiabálnak kétségbeesetten. Császár Attila válaszul kifejtette sok év oknyomozó riporteri munkája révén megalkotott teóriáját Gyurcsányék akkori, ördögi tervéről. Stefka István pedig a közös médiaháborús élményeket elevenítette fel "Csaszival", hiszen mindketten megtapasztalták, hogy milyen a sajtószabadság "balliberális" módra, amikor 1994-ben a visszatérő MSZP–SZDSZ-hatalom úgy rúgatta ki őket azonnali hatállyal a Magyar Televízióból, hogy még a hivatalos vezetőváltást sem várták ki.
