Még a mi életünkben!
A XX. században a magyar átlagembereknek legalább háromszor kellett átrendezniük hosszú távra az életüket: először az első világháború utáni magyarellenes békék, majd a két elmebeteg, teljesen embertelen ideológia, a nácizmus és a kommunizmus miatt, majd 1990 után a kommunizmus bukása után a liberális kapitalizmus szolgai hazai alkalmazása miatt. Mindegyik értelmetlen és kudarcos ideológia, politika nyugatról érkezett, ahogy most is nyugatról érkezik a liberális ideológia szélsőséges végső változata, és különös módon az iszlám újabb térhódítása is.
Áder János megtekintette a pécsi Tordai Bencéket
Minden nagyobb városban található néhány tucat Tordai Bence-osztályú ellenzéki, aki bárhol elő tudja állítani azt a hangulatot, hogy a negyven húsz fős tömegben mindjárt felbukkan Bence, Ákos és Bernadett, gyengébb idegzetűeknek esetleg Ildikó (bármelyik). Jellemző a pécsi viszonyokra, hogy amint az ellenzéki oldalakon és a „közösségi médiában” elkezdték hirdetni a tüntetést, azt azonnal elkezdte promózni a jobboldali sajtó is, mert anélkül a rendezvény nem érte volna el a szemmel láthatóság mértékét. És egy ilyen tüntetés annyival többet árt, mint használ, hogy ezt a tüntetőkön kívül már mindenki észrevette.
Megint egy helyzet, amiből Orbán Viktor kihozta a legtöbbet
A baj csak az, hogy politikustársai nem voltak képesek erre a bravúrra; az Európai Néppárt tovább veszített a politikai súlyából. Legfőképpen azért, mert nem az európai szavazóknak akar megfelelni, hanem a nyugat-európai ki tudja, milyen liberális elitek elvárásainak. Az EPP szerette volna, de nem merte kizárni a Fideszt, mert azt azért megértették: hamarosan előfordulhat az, hogy egy, az EPP-vel azonos erejű pártcsaládban láthatnák viszont. Ha véletlenül győz a néppárt, akkor talán érdemes benne maradni, ez az esély megérte a tegnapi hercehurcát; de ez már nem szövetség, még csak nem is a közös ellenségből következő szükségszerűség, hanem már csak a politika tehetetlenségi ereje.
Baloldali cicaharc Karácsonnyal és Fialával, a 444 tálalásában
Van abban valami perverz, amikor Fiala János a Civil Rádióban a saját műsorában panaszkodik arról, hogy a Karácsony Gergely polgármesterségét nyögő kerület nem fizet neki rendesen. Fiala János, az „öntörvényű” ugyanis csekély havi 275 000 forintért, maximum 15 percben előre egyeztetett témákban beszélgetve segíti az önkormányzat kommunikációját. De az önkormányzat nem fizet időben.
Izrael után már a Mazsihisz is az antiszemitizmus uszályába került?
Ez lehet az oka, hogy Manfred Weber látogatása után nem futott be nagy karriert a haladó sajtóban a Mazsihisz meglepően új hangvételű közleménye. Manfred Weber, az EPP frakcióvezetője és Heisler András, a Mazsihisz elnöke kedden folytatott megbeszélést a Mazsihisz budapesti székházában.
Weber "Spitzenkandidat" (csúcsjelölt) Budapesten
A Negyedik Birodalom rendkívüli és meghatalmazott nagykövete ma Budapestre látogat. A látogatás annyiban különbözik az 1944-es vizittől, hogy mostanában a német hadsereg egy nagyobb magyar járást sem lenne képes megszállni, azt is csak a nyugati határszélen és a cseh, illetve a szlovák vasutak szívességéből. És az oroszok se jönnek. Az ultraliberális sajtó természetesen úgy igyekszik beállítani a vizitet, hogy Weber Orbán Viktor megrendszabályozására érkezik, pedig valójában szépen kérni jön. Ha nagyon elvakultan optimisták lennénk, azt is mondhatnánk, hogy kampányolni fog a Fidesznek.
Kőfaragók és balett-táncosok
A jobboldali sajtóban elkezdődött az az örvendetes folyamat, hogy akár egy lap keretein belül le is lehet folytatni olyan vitákat, amelyek jobb-bal kontextusban értelmezhetetlenek, viszont alapvetően szükségesek ahhoz, hogy ellenséges behatás nélkül alakíthassuk ki a saját kereteinket vagy világossá tegyük bizonyos szakmai döntések hátterét. Az különösen tanulságos, hogy egy ilyen diskurzus a Magyar Állami Operaház balettkara és a Táncművészeti Egyetem kontextusában robbant ki. Mint kőfaragó, nyugodtan kijelenthetem, hogy az össznemzeti hozzánemértés tekintetében a balett esetében állunk a legjobban, így boldogan és tényektől nem befolyásolva alakíthatunk ki indulatvezérelt véleményt a kérdésről.
Megvan a dátuma a Német Kalifátus kikiáltásának: 2030!
Ralph Brinkhaus, a CDU és CSU közös frakcióvezetője elképzelhetőnek tartja, hogy 2030-ra muszlim kancellárja legyen Németországnak. Ez a szerencsétlen hülye egyáltalán nem érti, hogy ez a mondat egyenértékű azzal, mintha azt mondaná 1929-ben: elképzelhetőnek tartja, hogy egyszer - mondjuk 1933-ban - Adolf Hitler legyen Németország kancellárja.
A liberálisok pont úgy hazudnak, ahogy a kommunisták!
Egyrészt azért, mert általában valahogy - bizonyára véletlenül - a liberálisok és a kommunisták pont ugyanazok, a két halmaz egybeesik; másrészt, mert a kommunistáknál nem lehet jobban hazudni. Már vagy százötven éve csinálják, de még mindig működik a dolog, még mindig tömegek hiszik el nekik azt, ami ellentétes azzal, amit a saját szemükkel látnak. Itt az ideje, hogy ellentámadásba lendüljön a valóság.
Az ellenzéktől már a saját szavazói is undorodnak!
El kell ismernünk őszintén, hogy a családvédelmi akciótervvel kapcsolatos ellenzéki reakciókra nem számítottunk. Ahogy arra sem, hogy közösen hangszerel és egységes kórusba áll össze az ellenzék, és egy ilyen, a céljaiban ép emberi értelemmel vitathatatlan intézkedéscsomag esetében még csak nem is az eszközöket és azok várható hatékonyságát vitatja, hanem magát a célt támadja meg olyan szélsőséges ideológiák irányából, amelyek támogatottsága Magyarországon - ellentétben a „művelt nyugattal” - gyakorlatilag nulla. Ne felejtkezzünk el erről, és a választókat se felejtsük el emlékeztetni arra, hogy az ellenzék nem akar magyar gyerekeket.
Gratulálunk az ellenzéknek! És a producernek is!
Gyakorlatilag eldőlt, hogy az ellenzéki pártok önállóan indulnak az európai parlamenti választásokon. Ezeket a döntéseket megelőzően majd mindegyik kijelentette, világgá kürtölte, felírta az égre, hogy egyébként hajlandó együttműködni a Jobbikkal. A Jobbik meg - gondolom, cserébe - nyilvánvalóvá tette, hogy Gyurcsány Ferencig bezárólag hasonlóan nyitott az összeborulásra.
Míg bele nem fulladunk a hulladékba - Európai városok közös kutatása a körforgásos gazdaságért
Korlátlan terjeszkedés, kigyulladó szeméthegyek okozta füst, az élelmiszer-hulladékok túl magas aránya - csak néhány példa, amellyel Európa különböző nagyvárosai küzdenek. A hat ország nagyvárosainak, közöttük Pécsnek a részvételével induló átfogó kutatás ezekre a problémákra keresi a választ. További célja még a projektnek, hogy a döntéshozók képesek legyenek tanulni egymás korábbi hibáiból, erényeiből, illetve a projekt során kidolgozott megoldásokból. A kutatás egyszersmind arra is rámutat, hogy a környezetszennyezés, a „szemetelés” az ember mindennapjainak részévé vált. Még akkor is szemetelünk, ha szelektálva dobjuk ki és a tárolóba tesszük hulladékunkat. Ennek a korszaknak azonban remélhetőleg hamarosan vége szakad.
Az egységes rendszer bevezetése óta kevesebbet kell várni a műtétekre
2012 előtt nem léteztek hivatalos várólisták a magyar egészségügyben. Bevezetésre éppen azért kerültek, hogy az egészségügyi kormányzat a lehető legpontosabb adatokkal rendelkezzen a szűk keresztmetszetekről, és a betegek is a legpontosabb tájékoztatást kaphassák az életüket, életminőségüket alapvetően befolyásoló várakozási időről. Magyarországon 2012 júliusában vezették be a jelenleg a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) által működtetett Országos Intézményi Várólista Nyilvántartást, amely szerint a kórházaknak egy országos online rendszerben kell jelenteniük a várólistákat. Korábban nem volt egységes és kontrollálható kimutatás az intézményi várólistákról. A cél a transzparencia, a sorrendiség betartása, a kapacitások és a szükségletek térbeli és időbeni összehangolása, az ellátás monitorozása volt.
Az Ellenzék a Suzuki kapui előtt
A mi közös csodás nagy Ellenzékünk tegnap sajnos beleesett a folytatások egyik klasszikus hibájába, abba, hogy egy lezárt történetet akart folytatni. Ez a folytathatatlanság láthatóan fojtogatóan hatott az ellenzéki agytrösztök világmegváltó munkájára, mert a tegnapi nap - nagy csalódásunkra - teljes érdektelenségbe fulladt, valahol az esztergomi Suzuki-gyár kapui előtt.
Aki polkorrektül él és beszél, az nyilvánvalóan nem is él
A propagandaháború viharaiban értelemszerűen mi is támadjuk a polkorrektség számonkérésével az ellenzéket és az ellenzéki sajtót. Ezt a fegyvert tőlük zsákmányoltuk, aztán lemásoltuk, sőt, zseniális fegyvertervezőinknek hála már majdnem „overkillt” építettünk belőle. Nehogy már a saját csapatainkat kezdjük el lőni vele!
Kinek van még szüksége a Jobbikra?
A Jobbik ámokfutása egyre durvább, vezető politikusainak szélsőségessége és durvasága néppártosodva is változatlan, csak annyi az újdonság, hogy most már nem lehet a szövegeiket megkülönböztetni Gyurcsány Ferencétől. Azt azonban nem lehet mondani, hogy bármiféle sikert elértek volna ezzel. Hacsak azt nem, hogy még áttekinthetetlenebbé tették az ellenzéki térfelet az ellenzéki választók számára.
Kultúrfölény
Rendkívül szórakoztató és tanulságos volt az az onánikus jellegű felbuzdulás, amelyet a liberális propagandavilágban az okozott, hogy megint akadt egy megfelelési kényszeres elhajló, aki baromságokat beszélt a polgári oldalon. Szomorú ténykörülmény, hogy időről időre akad közöttünk olyan ember, aki - sok időt töltve liberális társaságban - megfertőződik. Reményre csak az ad okot, hogy közöttük viszont egyetlenegy olyan sincs, aki nem baromságokat beszél.Ajánljuk még
Ott kellene meghalnunk a fronton?
A Tisza Pártnak a te egymilliódra is szüksége van!
Krisztus, Pilátus és a kézmosás, avagy a jók tétlensége
Edmund Burke elkoptatott mondata, miszerint a gonosz győzelme csak a jók tétlenségén múlik. Bár a mondás klisévé vált, azért van mögötte valami, és érdemes belegondolnunk, mi lett volna Jézus Krisztus ítélete, ha a jók nem "mossák kezeiket".
A kognitív disszonancia írja a legjobb kémfilmeket
