Borvendég Zsuzsanna sorozata: Kádár kommunistái még Izraelt is átvágták
Az előző részben ott hagytuk abba, hogy Magyarországot és Izraelt élénk gazdasági–kereskedelmi kapcsolatok jellemezték a hidegháború idején is, annak ellenére, hogy a Szovjetunió ellenséges államként tartotta számon a zsidó országot. Ennek legfőbb oka természetesen a Magyarországról Izraelbe költözött zsidóság kapcsolattartása az egykori anyaországgal és az itthon maradt családtagokkal, barátokkal. Borvendég Zsuzsanna sorozata: Kommunista antiszemitizmus és emberkereskedelem
Keveset beszélünk arról, hogy a kádári valóságnak szerves része volt az antiszemitizmus, sőt a marxizmusra épülő ideológiák eleve nem mentesek a fajgyűlölettől. Ezt a bélyeget mégis a jobboldali rendszerekre ragasztják csak rá. Arról pedig főleg szemérmesen hallgatunk, hogy nemcsak zsidógyűlölet, de ahhoz köthető emberkereskedelem is folyt a szocialista országokban állami szerepvállalással. Borvendég Zsuzsanna sorozata: A Novotrade útja a katonai hírszerzéstől a bennfentes kereskedelemig
A Novotrade minden szempontból kivételes vállalat volt. Kivételes körülmények között, kivételes formában jött létre, és tevékenysége is azon a pályán zajlott, amely a hidegháború idején a titkosszolgálatok szigorú felügyelete alatt állt.
Borvendég Zsuzsanna sorozata: A Novotrade az amerikai nagykövetségtől a CIA-ig mindenkivel kapcsolatba került, még majdnem NATO-beszállító is lett!
1983-ban létrehozták a szocialista Magyarország első nem állami tulajdonban lévő részvénytársaságát, a Novotrade-et. (A nem állami tulajdon nem jelentett magántulajdont, hiszen a részvényesek nagy többsége valamilyen állami vállalat, szövetkezet vagy intézmény volt, de mégsem közvetlenül az állam tulajdonolta a cég részvényeit.) Vezetője Rényi Gábor, alias „Kékesi Péter” fedőnevű titkos megbízott. Borvendég Zsuzsanna sorozata: A Novotrade-sztori kezdetei, avagy a kádergyerekek céget alapítanak
A rendszerváltoztatás utáni évek megnyitották a „szabad” piacgazdaság előtt a kapukat, és hirtelen megjelentek a vagyonos és sikeres üzletemberek, sajátos kasztot alkotva a magyar valóságban. Kik voltak ők, honnan jöttek? A hivatalos verzió még ma is arról szól, hogy kivételes tehetségű vállalkozók, szakértők – az úgynevezett technokrácia tagjai – jutottak ekkor hozzá az őket méltán megillető lehetőséghez. Borvendég Zsuzsa sorozata: A magyar külkereskedők és titkosszolgálatok már a hetvenes években bizonyították, semmit sem érnek a szankciók
A technológiai transzferben, pontosabban az embargós termékek behozatalában az egyik legfontosabb vállalat az Elektromodul volt. A nyolcvanas évek közepéig alig hívta fel magára a nyugati hatóságok figyelmét, sokáig el lehetett rejteni szerepét az amerikai ellenőrök vizslató tekintete elől. A cég teljes neve Magyar Elektrotechnikai Alkatrészkereskedelmi Vállalat, röviden: EMO. Borvendég Zsuzsanna sorozata: Centropa
A hatvanas évek elején egy volt nyilas vezető – aki életfogytiglani fegyházbüntetéséből a forradalom napjaiban szabadult – felajánlotta szolgálatait a kádári kormányzatnak. A nyugati gazdasági kapcsolatok kiszélesítésén dolgozó pártvezetés nem szalasztotta el a lehetőséget, és a nemzetiszocialista eszmékben hívő háborús bűnös svájci cége a kommunista pénzhálózat egyik központjává vált. Fegyháztól a cégalapításig
Borvendég Zsuzsanna sorozata: A híres COCOM-lista és a leghíresebb szocialista nagyvállalatok
A hidegháborús fegyverkezési verseny sokba került nekünk, magyaroknak is. Bár ebben a sorozatban az ország kirablása kapcsán leginkább pénzügyi visszaélésekről, a nemzetközi pénzügyi hálózatok és a hazai pártemberek együttműködésével végrehajtott gazdasági csalásokról olvashattak eddig, a nagyhatalmi versengéshez is kénytelenek voltunk anyagi hozzájárulást adni. Borvendég Zsuzsanna sorozata: Mindent elvittek, ami mozdítható volt, bűntetőeljárásról nem tudunk
Az elmúlt hetekben bepillantást nyerhettek egy, a nyolcvanas évek végén köttetett üzletbe, amelyben a demoralizálódó állambiztonság és az úgynevezett „spontán” privatizátorok közösen igyekeztek saját haszonra fordítani a széthulló szocializmus még megmaradt javait. Jelen történetben az állam még megpróbált a törvény szigorával fellépni, és egy felemásra sikeredett eljárásban legalább néhányan a bíróság elé kerültek, de az elúszott vagyonnak bottal üthették csak nyomát. Az Interedition-történet végkifejlete következik. Borvendég Zsuzsa sorozata: A prágai tavasz
1968-ról legtöbbünknek a prágai bevonulás jut először eszébe. Kádár kérdés és kétség nélkül teljesítette a szovjet parancsot és irányította a magyar katonákat a szomszédaink ellen, miközben a magyarok többsége összeszorult gyomorral figyelte a híreket, hiszen nem sokkal korábban mi is átéltük, ahogy szabadságunkat sárba tiporták a kíméletlen lánctalpak. Arról azonban kevesen tudnak, hogy Magyarország nem pusztán katonai segítséget nyújtott ekkor a megszállóknak, hanem politikai háttérmunkában is sokat tett azért, hogy a szovjet típusú rendszer szilárd maradjon Csehszlovákiában. Borvendég Zsuzsanna sorozata: Egy könyvkiadót a diktatúra pénzén is el lehet lopni
Siklósi Norbert tehát, összefogva a Belügyminisztérium III/I. Csoportfőnökségével (hírszerzés), 1988-ban elhatározta, hogy megvásárolja az Újváry Sándor-féle Griff Kiadót. A vevő részben a Pallas Kiadóvállalat tulajdonában álló Interedition Idegennyelvű Folyóirat Kiadó Leányvállalat volt, részben pedig egy magánember. Az Interedition hátteréről és az akcióban közreműködő hírszerző tiszt kapcsolatrendszeréről már olvashattak. Lássuk, ki volt a titokzatos magánember! Borvendég Zsuzsanna sorozata: A diktatúra hírszerzése tulajdonképpen a rendszerváltás előtt már sikeresen „privatizálta” magát
A múlt héten megismerhették a Pallas Kiadóvállalat egyik cégének, az Interedition Idegennyelvű Folyóirat Kiadó Leányvállalat hátterét, a tulajdonosi jogokat gyakorló személyek titkosszolgálati iratokból rekonstruálható kapcsolatrendszerét. Siklósi Norbert, a pártállam médiacárja az Intereditiont a rendszerváltoztatás küszöbén pénzügyi csalásokhoz és privatizációs trükkökhöz használta fel. Lássuk, hogyan! Borvendég Zsuzsanna sorozata: Szocialista külkereskedelem, titkosszolgálatok, privatizáció, szépségverseny, szextelefon-szolgáltatás és gyilkosság
Siklósi Norbert, a Kádár-rendszer médiacárja mögött ott állt a szovjet és a hazai titkosszolgálat, a prágai székhellyel működő Nemzetközi Újságíró Szervezet (NÚSZ) fedőnevű KGB-s maffia és persze a magyarországi pártelit. Kiterjedt kapcsolatrendszere volt a sajtóvilágon és a titkosszolgálatokon túl bűnözői körökben is, amelyet a rendszerváltoztatás felé közeledve felhasznált arra, hogy politikai és kapcsolati tőkéjét átkonvertálja rablóprivatizációs előnnyé. Borvendég Zsuzsanna sorozata: a diktatúra elitjének nem csak bűntársai, hanem üzlettársai is voltak szép számmal
Az elmúlt hetekben sokat olvashattak a MÚOSZ fedőcégeiről, a KGB érdekkörébe tartozó Interpress Vállalat magyarországi tevékenységéről, az ott dolgozó „újságírók” titkosszolgálati kötődéseiről. Mindezek után biztosan nem okoz meglepetést, hogy az ott megforduló titkosügynökök között kalandorok is akadtak, akik az állambiztonság által összegyűjtött adatok szerint egy laza bűnszervezetet alkotva kisebb-nagyobb csalásokat is elkövettek, amelynek egy része nyilván a háttérben álló pártelit tagjait gazdagította. Borvendég Zsuzsanna sorozata: Interpress Magazin (IPM), avagy a kapitalizmust, a "Nyugatot" is a kommunisták mutatták meg nekünk
Aki a hetvenes–nyolcvanas évekre vissza tud emlékezni, annak nem kell bemutatni az Interpress Magazint (IPM) és az Alfát sem. Az Alfa Magazin volt az IPM gyerekkiadása. Mindkét kiadvány színes, igényes, izgalmas és gyönyörű fotókkal teli ablak volt egy olyan világra, ami csak kevesek számára volt elérhető az akkori Magyarországon. Borvendég Zsuzsanna sorozata: A külföldi újságírókat közvetlenül a diktatúra titkosszolgái „tájékoztatták” Magyarországról – ezt a feladatot a rendszerváltás után az SZDSZ látta el
Ha továbbélő hálózatokról beszélünk, általában informális kapcsolatokra gondolunk, amelyet nehéz tetten érni, nehéz motivációjukat feltárni, a létező összjátékot bizonyítani. Nyilvánvaló, hogy ezek a láthatatlan összefonódások a legveszélyesebbek, a modellváltás időszakában azonban számos olyan szereplő és szervezet is a helyén maradt, amelyeknél kézzelfogható volt a pártállami elkötelezettség, a korábbi hatalmi elithez fűződő lojalitás, sőt bizonyos esetekben még az is egyértelmű volt, hogy az adott intézmény a kommunista titkosszolgálat fedőszerveként működött, mégsem nyúltak hozzá. Ilyen volt például a Pressinform nevű cég. Borvendég Zsuzsanna sorozata: A nyugati újságírókat a kommunisták nyaraltatták
A MÚOSZ a kommunista titkosszolgálatok kiszolgálója volt a hidegháború idején. De – ahogy egy jól működő maffiának – a MÚOSZ-nak (és a mögötte álló szolgálatoknak) is szüksége volt számos egyéb szervezetre, intézményre ahhoz, hogy manipulációit sikerrel végre tudja hajtani. Különös figyelmet fordítottak a külföldi újságírókkal való kapcsolatokra, hiszen a kétpólusú világban a leghatékonyabb fegyver a társadalmak ideológiai megnyerése volt. Borvendég Zsuzsanna sorozata: Press rezidentúra – Szinte az összes rendszerváltás előtti „médiaszemélyiségről” kiderült, hogy együttműködött az állambiztonsággal
A KGB-nek dolgozó MÚOSZ természetesen a hazai titkosszolgálatokkal is folyamatosan együttműködött. A kémek és hírszerzők fedésének egyik legkézenfekvőbb terepe – nem is beszélve a titkos befolyásolásról – az újságírás; különösen így volt ez a hidegháború idején. Ahhoz, hogy a MÚOSZ sikeresen tudjon feladatot teljesíteni a szovjet blokk titkosszolgálati együttműködésében, szükség volt arra, hogy az intézményen belül működjön egy hírszerzési egység, amely közvetlen összeköttetésben állt a magyarországi titkosszolgálatokkal. 
