A Hálózat
Borvendég Zsuzsanna sorozata: A Novotrade az amerikai nagykövetségtől a CIA-ig mindenkivel kapcsolatba került, még majdnem NATO-beszállító is lett!
1983-ban létrehozták a szocialista Magyarország első nem állami tulajdonban lévő részvénytársaságát, a Novotrade-et. (A nem állami tulajdon nem jelentett magántulajdont, hiszen a részvényesek nagy többsége valamilyen állami vállalat, szövetkezet vagy intézmény volt, de mégsem közvetlenül az állam tulajdonolta a cég részvényeit.) Vezetője Rényi Gábor, alias „Kékesi Péter” fedőnevű titkos megbízott.
Borvendég Zsuzsanna sorozata: A Novotrade-sztori kezdetei, avagy a kádergyerekek céget alapítanak
A rendszerváltoztatás utáni évek megnyitották a „szabad” piacgazdaság előtt a kapukat, és hirtelen megjelentek a vagyonos és sikeres üzletemberek, sajátos kasztot alkotva a magyar valóságban. Kik voltak ők, honnan jöttek? A hivatalos verzió még ma is arról szól, hogy kivételes tehetségű vállalkozók, szakértők – az úgynevezett technokrácia tagjai – jutottak ekkor hozzá az őket méltán megillető lehetőséghez.
Borvendég Zsuzsa sorozata: A magyar külkereskedők és titkosszolgálatok már a hetvenes években bizonyították, semmit sem érnek a szankciók
A technológiai transzferben, pontosabban az embargós termékek behozatalában az egyik legfontosabb vállalat az Elektromodul volt. A nyolcvanas évek közepéig alig hívta fel magára a nyugati hatóságok figyelmét, sokáig el lehetett rejteni szerepét az amerikai ellenőrök vizslató tekintete elől. A cég teljes neve Magyar Elektrotechnikai Alkatrészkereskedelmi Vállalat, röviden: EMO.
Borvendég Zsuzsanna sorozata: Centropa
A hatvanas évek elején egy volt nyilas vezető – aki életfogytiglani fegyházbüntetéséből a forradalom napjaiban szabadult – felajánlotta szolgálatait a kádári kormányzatnak. A nyugati gazdasági kapcsolatok kiszélesítésén dolgozó pártvezetés nem szalasztotta el a lehetőséget, és a nemzetiszocialista eszmékben hívő háborús bűnös svájci cége a kommunista pénzhálózat egyik központjává vált. Fegyháztól a cégalapításig
Borvendég Zsuzsanna sorozata: A híres COCOM-lista és a leghíresebb szocialista nagyvállalatok
A hidegháborús fegyverkezési verseny sokba került nekünk, magyaroknak is. Bár ebben a sorozatban az ország kirablása kapcsán leginkább pénzügyi visszaélésekről, a nemzetközi pénzügyi hálózatok és a hazai pártemberek együttműködésével végrehajtott gazdasági csalásokról olvashattak eddig, a nagyhatalmi versengéshez is kénytelenek voltunk anyagi hozzájárulást adni.
Borvendég Zsuzsanna sorozata: Mindent elvittek, ami mozdítható volt, bűntetőeljárásról nem tudunk
Az elmúlt hetekben bepillantást nyerhettek egy, a nyolcvanas évek végén köttetett üzletbe, amelyben a demoralizálódó állambiztonság és az úgynevezett „spontán” privatizátorok közösen igyekeztek saját haszonra fordítani a széthulló szocializmus még megmaradt javait. Jelen történetben az állam még megpróbált a törvény szigorával fellépni, és egy felemásra sikeredett eljárásban legalább néhányan a bíróság elé kerültek, de az elúszott vagyonnak bottal üthették csak nyomát. Az Interedition-történet végkifejlete következik.
Borvendég Zsuzsa sorozata: A prágai tavasz
1968-ról legtöbbünknek a prágai bevonulás jut először eszébe. Kádár kérdés és kétség nélkül teljesítette a szovjet parancsot és irányította a magyar katonákat a szomszédaink ellen, miközben a magyarok többsége összeszorult gyomorral figyelte a híreket, hiszen nem sokkal korábban mi is átéltük, ahogy szabadságunkat sárba tiporták a kíméletlen lánctalpak. Arról azonban kevesen tudnak, hogy Magyarország nem pusztán katonai segítséget nyújtott ekkor a megszállóknak, hanem politikai háttérmunkában is sokat tett azért, hogy a szovjet típusú rendszer szilárd maradjon Csehszlovákiában.
Borvendég Zsuzsanna sorozata: Egy könyvkiadót a diktatúra pénzén is el lehet lopni
Siklósi Norbert tehát, összefogva a Belügyminisztérium III/I. Csoportfőnökségével (hírszerzés), 1988-ban elhatározta, hogy megvásárolja az Újváry Sándor-féle Griff Kiadót. A vevő részben a Pallas Kiadóvállalat tulajdonában álló Interedition Idegennyelvű Folyóirat Kiadó Leányvállalat volt, részben pedig egy magánember. Az Interedition hátteréről és az akcióban közreműködő hírszerző tiszt kapcsolatrendszeréről már olvashattak. Lássuk, ki volt a titokzatos magánember!
Borvendég Zsuzsanna sorozata: A diktatúra hírszerzése tulajdonképpen a rendszerváltás előtt már sikeresen „privatizálta” magát
A múlt héten megismerhették a Pallas Kiadóvállalat egyik cégének, az Interedition Idegennyelvű Folyóirat Kiadó Leányvállalat hátterét, a tulajdonosi jogokat gyakorló személyek titkosszolgálati iratokból rekonstruálható kapcsolatrendszerét. Siklósi Norbert, a pártállam médiacárja az Intereditiont a rendszerváltoztatás küszöbén pénzügyi csalásokhoz és privatizációs trükkökhöz használta fel. Lássuk, hogyan!
„Sötétséget árasztanak mint a tintahal [...] sötétségbe gubóznak, mint a hernyó” – Déry Tibor kommunista „fajelmélete” Pócspetriről
Kevesen tudják, hogy Déry Tibor is nagy szerepet vállalt abban a lejáratásban, amelyet a pócspetri koncepciós üggyel párhuzamosan épített fel a kommunista propaganda. Déry Tibor már a Péter Gáborral odautazó Vásárhelyi Miklós után érkezett a faluba, előbb vállalhatatlan [de Rákosiéknak nyilván nagyon is tetsző] riporttal jelentkezett a Csillagban, majd egy novellát is írt. Utóbbi ma is olvasható – mindenféle lábjegyzet, értelmezés nélkül. „Sötétséget árasztanak magukból, mint a tintahal, sötétségbe gubóznak, mint a hernyó. Nem a nézeteikkel antidemokratikusak, hanem az exisztenciájukkal” – írta Déry a falu vallásos lakóiról, majd az igazi bűnöst is megnevezte: természetesen a plébánost. De nem ő, hanem a vallás, a hit volt az eszme legnagyobb ellensége, és Déry elvégezte a feladatát: „S véletlen-e az, hogy minden, ami aznap – s jóval előbb is – a faluban történik, minden a templomból indul el egyenesen a bűn felé?” – tette fel az álkérdését.
Az elvtárs, aki ott sem volt: Faludy György Pócspetri kapcsán Déry Tiborra húzta a vizes lepedőt, de saját szerepéről „elfeledkezett”
Kevesen tudják ma már, de a hírhedt Pócspetri koncepciós ügy idején Déry Tibor is a „gyilkos faluban” járt. Előbb riportot írt a Csillagba, majd novellát a legújabb novelláskötetébe. Faludy György mind önéletrajzi művében, mint interjújában kritizálta Déryt, aki szerinte tényleg elhitte a nyilvánvalóan kitalált vádat. Faludy azt is leírta, hogy ő is ott volt a tárgyaláson, de arra nem tért ki, mit csinált. Pedig a Népszavában Mindszenty Józseffel kapcsolatban több lejárató, uszító cikket írt, és nyilván a Pócspetri ügyről is ő tudósított. Ezt erősíti, hogy „f. gy.” monogrammal megjelent a Népszavában egy sötét cikk, amit nyilvánvalóan ő írt. De miért nem beszélt róla később? És miért nem említette 1993-ban a hozzá hasonlóan szintén SZDSZ-es Vásárhelyi Miklós szerepét? Talán mert a rég halott Déry tökéletes volt bűnbaknak.
Nemcsak az öt kommunistát temették el 1989. június 16-án, de a rendszerváltás lehetőségét is – Amikor beköszöntött a békés átmentés kora
1989. június 16-án újratemettek öt kommunistát. A hatodik koporsó üres volt, az szimbolizálta a többi hőst és mártírt. Maga az esemény a megbékélés, a békés átmenet és békés átmentés kulcspillanata lett. És teszt is volt: megnézték, mit szól a magyar társadalom, az értelmiség ahhoz, ha ezt is megpróbálják „lenyúlni” a kommunisták. Ez a nap erősítette meg a békés átmenet üzenetét és sikerét, ami után jöhetett a valódi cél: a békés átmentés és a még békésebb átállás, átállítás. Cikkünkben bemutatjuk, miért látjuk ezt gyásznapnak, azzal együtt, hogy Rácz Sándor és Orbán Viktor bátor beszédével alaposan felrúgta az eredeti forgatókönyvet. És akkor miért gyásznap? Mert működött az elmejáték, az ellentétpárokra épülő világképre felhúzott üzenet: a fejekben a békés átmenet ellentéte csak a véres forradalom lehetett. Pedig voltak, lehettek volna azért árnyalatok.
Vásárhelyi Miklós: „Utána elmentünk Péter Gáborért, majd Kádárért, és hármasban mentünk le Pócspetrire” – És elhozták a poklot a vallásos falunak
A pócspetri ügy vádlottjait csak a rendszerváltoztatás után mentették fel. A tárgyaláson szóba került Péter Gábor és más felelősök neve, de érdekes módon nem említették azt a Vásárhelyi Miklóst, aki akkor már az egyik legbefolyásosabb politikusnak, ideológusnak számított. Pedig saját maga is elmesélte, hogy egyenesen egy autóban utazott le Péter Gáborral, az ÁVH vezérével és a később szintén sok mindenből kimosdatott Kádár Jánossal Pócspetrire. A karhatalom rendet vágott, aztán jöhetett a per, amelynek végén kivégezték az állítólagos gyilkost. Vásárhelyi megírta, ahogyan előtte és utána is mindent, amit akartak Rákosiék.
Tudta, hogy Mindszentyék a Regnum Marianumban tervezték a harmadik világháborút? – Vásárhelyiék a Szabad Népben megírták, a templomot lerombolták
Néhány napja a kommunisták által lerombolt épületekről beszélgettünk az M5 Ez itt a kérdés című műsorában. Szóba került természetesen a Nemzeti Színház, illetve az a Regnum Marianum, amelyet a Városligetben pusztítottak el. Mostani cikkemben megkísérlem felvázolni, miért is volt olyan fontos Rákosiéknak eltüntetni ezt a templomot, és az egyházak, a hit elleni hadjáratban milyen kiemelkedő szerepet játszottak azok a propagandisták, akik a társadalom „elé tárták” a különböző rémtörténeteket, összeesküvéseket. Feltűnik Vásárhelyi Miklós és Gimes, de nem az '56 után kivégzett Gimes Miklós, hanem egy Gimes György nevű fiatal propagandista, aki szerint a nyugat fizetett bérgyilkosai is feltűntek a Regnum Marianumban. Pócspetri, Mindszenty letartóztatása, majd a templom elpusztítása – ez volt a „mesterterv”. Sajnos véghezvitték, és a templom azóta sem épült vissza az eredeti helyén. Szóval: győztek.
Gyerekkori traumák és fényes karrierek: Kepes András és Szilágyi János is intézetbe került szüleik külkeres munkája alatt
Kepes András és Szilágyi János is tudja, hogy a kádergyerekek élete sem volt fenékig tejfel. Testvéreikkel együtt mindkettejüket intézetbe rakták, amikor kommunista apjuk külkeres szolgálatba ment. Kepes apja „spanyolos veterán” és a bolsevik-kommunista mozgalom sok országban megfordult kádere volt, Szilágyié meg egyenesen a Gazdasági Osztály vezetője. A gyerekeket is megbízhatónak tartották: Kepes már karrierje elején „sokat utazhatott” Dél-Amerikában, Szilágyi pedig már 1957-ben a Rádióhoz került. A múltra máshogy néznek vissza (már publikusan, a többit nyilván nem ismerhetjük). Kepes visszaemlékezése szerint a szüleit „kényszerítették” az „intézeti megoldásra”, Szilágyi János viszont máig haragszik rájuk.
„A halálos ítéletet rájok!” – Így követelte Gimes Miklós a mártír Donáth György kivégzését
„Elég volt! Mi vagy ők! Valamelyikünknek pusztulnia kell. [...] A halálos ítéletet rájok!” – ezt követelte Gimes Miklós propagandista 1947 tavaszán, azután, hogy a szovjetek elrabolták a kisgazda-vezető Kovács Bélát, majd letartóztatták a Magyar Közösség-ügy „résztvevőit”. Ez volt a Rákosi-diktatúra egyik legsötétebb koncepciós pere. Bár Gimes azt harsogta, hogy mind a tizenhárom vádlott pusztuljon, végül Donáth Györgyöt végezték ki, aki szinte mindent magára vállalt. Az uszító-propagandában a későbbi „nagyimrések” játszották a vezető szerepet. Vásárhelyi Miklós, az említett Gimes, a ma is aktív Kende Péter, Erdős Péter vagy éppen Méray Tibor. Igaz, Kende legalább később elismerte Donáth bátorságát. Maga Gimes később a Rajkék elleni koncepciós ügyet is ünnepelte, majd további harcra buzdított. Miért is tekintenénk őt mártírnak vagy még szélsőségesebben „vértanúnak”?
„Fő-sztálinistának denunciáltak, ám az idő igazolta döntéseinket” – ÁVH-s tisztből lett alapító munkásőr Ipper Pál, aki utóbbira 1981-ben is büszke volt
Megdöbbentő, hogy milyen emberek alakították a kádári propagandát, majd lettek a Mester Ákosok, Bolgár Györgyök és Juszt Lászlók mesterei. Ipper Pálról a rendszerváltoztatás idején már suttogták, hogy az ÁVH tisztje volt, de azt kevesen tudták, hogy az egyházüldözés egyik igen aktív fogaskereke volt. Sötét, koncepciós ügyek résztvevője. Az ÁVH-tól a Rádióhoz került, de ott sem lett mondjuk „reformkommunista” [a Sztálin halálát követő belső divathullámnak megfelelve], az ötvenhatos forradalom és szabadságharc után a Munkásőrség alapító tagja lett. Majd járta a vidéki szerkesztőséget. „Neki kellett beindítani a vidéki rádióstúdiókat. 1956 decemberétől 57 nyaráig járta az országot. Székesfehérváron, Szombathelyen, Győrben, Nyíregyházán és Pécsett dolgozott a kétfrontos harc szellemében, kidolgozta a helyi rádiók műsorpolitikájának szilárd elvi alapjait” – írták róla a Munkásőrség 1981-es cikkében. A megtorlás idején alapított párthadsereget csak amerikai kiküldetése idején hagyta ott.
Antikommunista művész, aki helyettünk is lázadt, helyettünk is üldözték – Tényleg nem járna neki a művészi járadék?
Molnár Tamás lázadó volt és maradt. A rendszerváltoztatás előtt az Inconnu Csoport művészeként harcolt és küzdött helyettünk, eltiltották, állása sem lehetett – most azt gondolta, talán neki is járna a művészi járadék. Mert szüksége lenne rá. Elutasították – talán még orvosolható. De mit kezdjünk halott barátjával, Borkos Péterrel, aki nyomorogva halt meg? Mit kezdjünk azzal az antikommunista újságíróval, aki leleplező cikkek sorát írta meg, szintén igazi rendszerváltoztató volt és ma már nem újságíróként dolgozik? Mit kezdjünk a nyolcvanas évek elfelejtett, nem támogatott, nem ünnepelt hőseivel?
A Kossuth-díjas munkásőr, aki ötvenhatban integetve üdvözölte a szovjet tankokat – Trencsényi-Waldapfel Imre, a megtorlás katonája
Tudták, hogy Trencsényi-Waldapfel Imre a Munkásőrség alapítója volt? A Kossuth-díj mellett erről is ismertnek kellene lennie. Nagy munkásőr volt a Budapesten, egészen pontosan Angyalföldön ma is ünnepelt Farkas Aladár is. A róla szóló kiállítást tavaly nyitották meg – a kommunista szobrász mások mellett harcostársát, Trencsényi-Waldapfelt is megmintázta. De miért is tudunk ilyen keveset a munkásőrökről? Erről is beszélgettünk a téma szakértőjével, Kiss Dávid történésszel a Pesti TV Hálózat című adásában.
Mindig az ördöggel – Ártatlanokon kísérletező náci tudósok Amerika szolgálatában
Kurt Blome: náci virológus, aki a Harmadik Birodalom helyettes egészségügyi vezetője volt, a biológiai hadviselés egyik kulcsszereplőjeként titkos kísérleteket végzett a koncentrációs táborokban. Az amerikaiak „újrahasznosították”, ő volt az egyik szakértője azoknak a titkos kísérleteknek, amelyeket az Egyesült Államok számára végeztek. Ő és számtalan más embertelen tettekről hírhedt tudós dolgozott az amerikaiaknak, akik szovjet kémeken, de saját állampolgáraikon is előszeretettel kísérleteztek. Mindszenty József akaratán kívül kulcsszereplő volt, a CIA jelentése szerint a világszerte ismert hercegprímás pere volt a legfontosabb figyelmeztető jel: ha ő vallott, akkor „bárkivel” meg lehet „bármit” tenni. És az ördögi rendszerrel (kommunizmus) szemben ördögi módszerekkel harcoltak.
Apokalipszis Amerikában, avagy az MKUltra-kísérletek – Amikor a CIA a saját, túl sokat tudó emberét is megölette
Ördögi módszerekkel egy sátáni eszme (a bolsevizmus) ellen – ez jutott eszembe akkor, amikor a cikk címén gondolkodtam. A most következő krimiszerű történet egy amerikai ügynökről szól, akit a CIA 1953-ban egyszerűen eltett az útból. Frank Olson az első hivatalos verzió szerint „kiesett” az ablakon. Később azt mondták, kábítószeres rémálom-élményei miatt történt meg a baleset. Aztán a fia és társai kiderítették az igazságot: Olson túl sokat tudott. Ott volt a titkos amerikai lépfenekísérleteknél, ott volt az MKUltra-program megalkotásánál, és úgy tűnik, beleőrült a bűnös kísérletekbe és akciókba. Végül megfizette a legmagasabb árat: az életét.
Mészáros Márta és a jó kommunisták legendája – Apját Kun Béláék hívták a Szovjetunióba, ahol Sztálin kivégeztette
Mészáros Márta szüleinek sorsa tipikus kommunista história: Mészáros László szobrász egy vöröskatona gyermekeként már fiatalon közel került a mozgalomhoz. Egy visszaemlékezés szerint Kun Béla segítségével a Szovjetunióba költözött, majd letelepedett Kirgizisztánban, ahová lányát és feleségét is kivitte. Itt épült fel az a „Keleti Éden”, amelyben Demszky Gábor nagyapja és annak testvére is tevékeny részt vállalt. A harmincas években ez már a feljelentések időszaka volt, Mészáros Lászlót is kivégezték, Mészáros Márta rendező szerint ismert művésztársa, Uitz Béla volt az antihős. Utóbbi mindenesetre túlélte, ahogyan az a Rákosi Mátyás és Nagy Imre, akik egy időben Mészárosék házában laktak. Ma már azt is tudjuk, hogy Nagy Imre az NKVD szorgos munkatársa volt, számtalan kivégzett ember ügyében eljátszotta a maga dicstelen szerepét. Ehhez képest érdekes, hogy Mészáros Márta később filmmel emlékezett Nagy Imrére, sőt, a róla elnevezett csoport ügyvezetője volt. Hiszen ez már a jó kommunisták legendájáról, a sajátos múltértelmezésről szól.
Kozmopolisz, avagy az Európai Egyesült Államok – Amikor Heller Ágnes elmesélte, hogyan jutottak el Sztálintól Soros Györgyig
Bolsevizmusból sztálinizmus, kommunizmusból szocializmus, maoizmusból neoliberalizmus. Világforradalomból korlátlan elnyomás, terrorból folyamatosan megreformált szép új világ. A Szovjetunió és a Keleti Blokk helyett Kozmopolisz, Európai Egyesült Államok. Miért nincs értelme a „baloldali” és „jobboldali” szavaknak? Hogyan lett a sztálinista Sartre-ból és a lukácsista Hellerből liberális? Hogyan gondolkodnak a világról? Miért marad állandó a felforgatás és az irányítás vágya, az elnyomás rémképe, a más értékek tönkretétele, a másként gondolkodók üldözése? Erről szól ez a cikk.Ajánljuk még