A Hálózat
Miért ment be Demszky Gábor 1976-ban az állambiztonsághoz? – Íme, a teljes jelentések, a későbbi főpolgármester ex-feleségének („Laboráns” ügynök) utólagos kiegészítésével
Hatalmas botrány keletkezett abból, amikor Csurka István a Magyar Fórumban 1999-ben publikált egy olyan jelentést, amely arról árulkodott, hogy Demszky Gábor bement az állambiztonsághoz. Csurka lapjának írása perelhető címmel jelent meg, Demszky perelt, a pert megnyerte. Ennél érdekesebb a háttértörténet. A liberális-posztkommunista sajtó természetesen teljes erejével Demszky mellé állt; a Magyar Hírlap még a főpolgármester „állítólagos” beszélgetőpartnerét, Végső Gyula állambiztonsági tisztet is megkérdezte, aki azt mondta, nem találkozott Demszkyvel és a Pór-ügyet sem ismeri. Miért érdekes ez? Azért, mert Végső Gyula volt az ebbe a körbe tartozó Haraszti Miklós kihallgatótisztje és a börtönben fogdaügynökként dolgozó Pór személyesen neki címezte a Lukács tanítását kvázi megtagadó levelét. Mit tudunk? Demszky akkori felesége korábban az állambiztonság ügynöke volt, ő kereste fel a BM-et azért, hogy segítsenek a sanyarú helyzetbe került férjén. A következő jelentés szerint ezután ment be Demszky a BM-be, hogy Végső Gyulával (az ellenzéki ügyek felelősével) elbeszélgessen... Aztán Demszkyék dossziéját lezárták. „Antiszemita” – dörögte Aczél, „eltörölni” – döntött a diktatúra, de miért fájt annyira Aczéléknak Illyés Gyula elfelejtett verse?
Hatalmas botrány lett Illyés Gyula 1965-ben megjelent verséből, amely zseniálisan bemutatta az önfelmentő, magát „kifehérítő” káder alakját. A Kortársban megjelent mű után a párt le akarta „leplezni” Illyés „mélymagyarkodását”, egy jelentés szerint Aczél György antiszemitának nevezte a verset, amin Illyés (joggal) megsértődött. Maga a vers szinte egyáltalán nem ismert, pedig igazán csodálatos darab. Vélhetjük, hogy tudatosan lett elhallgatva – túlságosan húsba vájó, túlságosan igaz volt. Költői zsenialitással mutatja be a kádári káderek jellemét. Ellopni a lelket, megtörni a testet – Megjelent Mező Gábor új könyve a kádári őrületről és a politikai célokra használt pszichiátriáról
Egy téma, amiről nem nagyon írt senki. A Rákosi-, majd Kádár-diktatúrában is előszeretettel elsüllyesztették azokat az embereket, akik lázadtak vagy egyszerűen kinyitották a szájukat. Mező Gábor most megjelent könyve (Ellopni a lelket, megtörni a testet) azoknak az embereknek állít emléket, akik akkor is beszéltek, amikor a többség hallgatott. Őrületre ítélve a Legvidámabb barakkban – így az alcím, nem véletlenül. A rezsimben a valódi őrültek az országot irányították és teljesen épelméjű és lelkű embereket próbáltak eltüntetni. Nem kell félni ettől a műtől, legalább annyira felemelő, mint amennyire elborzasztó. Igazi hősöket ismerhetünk meg belőle, akiket nem sikerült megtörni. Sorost előbb Pozsonyból, aztán Prágából zavarták el, de milyen újságíró-kartotékok tűnhettek el a budapesti vonatút alatt? (Videóval)
Maróth Gáspárral beszélgettünk csütörtök este a Pesti TV-n. A kormánybiztost megkérdeztem a szerintem is elég primitív és talán kontraproduktív „sorosozásról” is, amire szerinte azért van szükség, hogy meg lehessen mutatni a hálózatot. Az adás végén Maróth elmesélt egy érdekes, de sajnos korántsem megdöbbentő történetet. Akkor történt, amikor a Szabad Európa Rádió archívumát megvette Soros György és Münchenből – Prága közvetítésével – Budapestre költöztette. A CEU-val együtt. Maróthnak az a cseh ember, aki végigkísérte a költöztetést, azt mondta, a vonaton megjelentek a CEU emberei egy listával és kiemelték azokat az újságíró-kartotékokat, amelyeket fontosnak tartottak. Ekkoriban történt, hogy a CEU-t előbb Pozsonyból, majd Prágából is elküldték, így jött képbe Magyarország – amelyet ugye 1994-től a Soros és Amerika „szívéhez” legközelebb álló SZDSZ irányított, az MSZP erős partnereként. Egy beszélgetés és egy cikk, amelyből ráláthatunk a sorosozás hátterére. Amerikai “nagykövetből“ lett milliomos - Mark Palmer és a kelet-európai médiafelvásárlás
Mark Palmer életútja pontosan elárulja, hogyan képzelte el a rendszerváltást az amerikai és a magyarországi hálózat. Palmer a nyolcvanas években Magyarországra érkezve először a két későbbi SZDSZ-essel, Kis Jánossal és Rajk Lászlóval ült le. Egész ittléte alatt az SZDSZ-t támogatta. 1989 végén váltott, Soros, Munk és Lauder tanácsára üzletember lett. Médiavállalkozásával Csehországban, Ukrajnában és Romániában is a piac fontos szereplője lett, Magyarországon Baló Györggyel próbálkoztak, de Horn Gyula nem kért belőlük. Nem akart egy SZDSZ-es, amerikai tévét. Partnere volt még a Wallis, azaz Bajnai Gordon. Utóbbi tüntette ki 2009-ben. Mark Palmer nagyon gazdag emberként halt meg, cége még ma is szabadon manipulálhatja a kelet-európai társadalmakat. Természetesen függetlenül. Önzetlenül. Igazi altruista gigavállalatként. Vezércikk. Munkásőrből lett fogdaügynök, avagy Demszkyék „maoista” mesterének, Pór Györgynek a hiteles története
1968-ban Pór Györgyék maoista pere volt az első azok közül az ügyek közül, amelyben a Kádár-rezsim igyekezett fellépni az őket szerinte balról támadó értelmiség ellen. Maoisták, szélsőbaloldaliak, újbaloldaliak, lukácsisták és marxisták alkották azt a tágabb értelemben összetartozó (sokan nyilván csak felszínesen ismerték egymást) budapesti társaságot, amelynek több tagjából meghatározó politikus és/vagy értelmiségi lett. Volt köztük ifjú gárdista, munkásőr, több KISZ-agitpropos. Pór György és két társa letöltendőt kapott, maga Pór rögtön a fordítóirodába került, de ennek megvolt az ára: fogdaügynök, azaz börtönspicli lett. Az állambiztonsági jelentések szerint elégedettek voltak a munkájával, így hamarabb szabadult. Mivel kint sem hagyott fel a mozgalmárkodással, a hatalom nem engedte az általa megálmodott állásba. Ezt megunta. Ismerősei, a Heller Ágnes-házaspár és a Konrád György-házaspár is azt ajánlotta, menjen Nyugatra. Így is történt. Az állambiztonság szerint tőle egy bizonyos Sándor Tibor és Demszky Gábor vette át az irányítást. A szereplők jelentős része később cáfolta, hogy maoista lett volna, de mások, például Heller Ágnes megerősítette anno, hogy azok vagy valami olyasfélék voltak. Csak ez a nyolcvanas évektől már elég rosszul hangzott.
Hálózat: Akit Orbán Az impexek korával indított el a „harcba” – Maróth Gáspárral a „Deep State” elleni küzdelemről (Videó!)
Van, amikor egy beszélgetésből kettő lesz. Maróth Gáspár kormánybiztossal éppen így jártunk. Annyira erős dolgokat mondott, annyira belemélyedtünk a hálózatos, történelmi témákba, a felforgatási kísérletek, befolyásolási hadműveletek tárgyalásába, hogy ez bizony két műsort is kitesz. Most az elsőt mutatjuk be. Beszéltünk arról, hogyan lépett bel a hadsereg a Munkásőrség ellen, de arról is, miért Borvendég Zsuzsanna művével indította el Orbán Viktor ezen a területen. Emlékezzünk az embermentőkre: Haitsch Emil a Róbert Károly elmeosztályán bújtatta a forradalmárokat
November közepén, nagyjából két hét múlva megjelenik Ellopni a lelket, megtörni a testet című könyvem, amely egy tabutémáról, a politikai pszichiátriáról szól. Sötét ügyekről írtam, de azért vannak benne felemelőbb részletek is. Ebben a cikkben felvillantok egy történetet egy olyan orvosról, aki nem a „rossz”, hanem a „jó” oldalra állt. Haitsch Emil több ötvenhatos hőst bújtatott akkor, amikor ennek nagyon-nagyon komoly ára volt. „Nagyapa, ki volt Szabó Ervin?” – Ő akarta agyonlövetni Tisza István miniszterelnököt egy fiatal Komintern-ügynökkel
Fogynak, fogynak, de még mindig közel hétszáz kommunistákról, bolsevikokról elnevezett közterület van Magyarországon. Nem beszélve a Rajk Szakkollégiumról vagy a Szabó Ervin Könyvtárról. A Magyar Patrióták kiadott egy leleplező könyvet, amelyben összegyűjtötte az összes hasonlót és azokat az önkormányzatokat, amelyek ha nem is vérre, de perre mentek a vörös utcák védelméért. Pedig emberi ésszel elképesztő, hogy a legnagyobb könyvtárunk is egy olyan alakról van elnevezve, aki fiatal merénylőt küldött Tisza István miniszterelnökre. A hiánypótló művet csak megrendelni lehet. „Kit fogok megkérdezni ezután, Miklós?” Búcsú a gyilkos idők krónikásától, Zelei Miklóstól
Megadatott, hogy talán a barátja lehettem. Búcsú egy pokoljárótól, egy igazi írótól, aki kristálytisztán írt és beszélt a Kádár-korszakról. Közhellyé koptattuk, de ő tényleg pótolhatatlan űrt hagy maga után. Zelei Miklós (1948–2021) író, újságíró emlékére. „A betegséged óta eszembe jutott, hogy miért ilyen későn ismerkedtünk meg. Mert annyi történetet nem írtál még meg, nem meséltél még el. Én a kutatásaimnak hála bizalmatlan vagyok, a felét sem hiszem el annak, amit mesélnek. A mindig ellenállók. Vagy a mindig reformerek. Kevés ember volt, akinek még az anekdotáit is tényként kezeltem. Talán te voltál egyedül. Egyszerre voltál vicces, szórakoztató és hideglelősen realista. Gyilkos idők, gyilkos stílus. Gyilkos irónia.” A Hálózat – Krassó látta, hogy aki Rajkéktól, Demszkyéktől függetlenül próbált szamizdatot kiadni, az csúnyán megütötte a bokáját (Videó!)
Maroknyi ember Krassó Györgyre emlékezett a legendás rendszerváltó születésnapján, október 19-én. Sajnos tényleg csak maroknyian voltunk. Molnár Tamás (Inconnu), Jakab Lajos (Áramlat Kiadó) és társaik azt is bejelentették, hogy megalakították az Antikommunista Szabad Sajtó Egyesületet, hogy ne csak az antifasisztáknak, de az antikommunistáknak is legyen végre egy közös csoportja. A hetvenes, nyolcvanas évek letagadott, el nem is ismert ellenállóival természetesen Krassóról is beszélgettünk, aki hihetetlenül tisztán átlátott már akkor szinte mindent. Nem véletlenül határolódott el az SZDSZ-től, hiszen felismerte, hogy nem a rendszerváltást, hanem az átmentést képviseli. Ahogyan Gondos Béla, a „Könyves” mondta még korábban: „Látta, hogy aki Rajkéktól, Demszkyéktől függetlenül próbált szamizdatot kiadni, az bizony csúnyán megütötte a bokáját, míg az előbbiek mindig megúszták egy ejnyebejnyével.” Emlékezzünk a valódi antikommunistákra és adjuk meg nekik, ami jár! Igazságtétel? Nemcsak a tiltakozó SZDSZ-esek szülei, de az MDF-kormány illetékes politikusának az apja is vezető ÁVH-s volt
Öveket bekapcsolni, hosszú-hosszú cikk következik. Megpróbáljuk bemutatni, miért volt esélytelen az igazságtétel azokkal az emberekkel, akik hatalmon voltak. Nemcsak a vezető SZDSZ-esek szülei voltak vastagon érintettek (ÁVH, ex-belügyminiszter, megtorló-jogász, stb.), de még az MDF illetékes helyettes államtitkára is. Utóbbit Bárd Károlynak hívták, ő nyilatkozott az igazságtételről a kormány nevében. Apja is Bárd Károly volt – és az ÁVH főtisztje. És akkor beszéljünk az Alkotmánybíróságról is, illetve annak vezetőjéről, a konzervatívnak ismert Sólyom Lászlóról. Ő Pécsről indult, ott született, apósa az MSZMP Központi Bizottságának a tagja, Baranya megye korábbi párttitkára volt. Ilyen háttérrel, ezekkel az emberektől hogyan várhattunk egy valóban antikommunista, rendszerváltó lépést? Még csak nem is haragudhatunk rájuk: ki akarta volna bíróságra cipelni a papát, a mamát vagy az apóst? Vezércikk.
A jó kommunisták és a jó szamizdatosok legendája – Az SZDSZ születése, avagy az ÁVH-s, rákosista családi, baráti kör
„Amikor pár napja írtam egy bejegyzést a szamizdatosokról, félreértés lett belőle. Nyilván nem az egész szamizdat-mozgalmat kérdőjelezem meg. Hanem a különleges, kiemelkedő, leginkább terjesztett szamizdat, a Beszélő hátterét igyekszem újravizsgálni. Azt (ezt) a brigádot, amelynek vezető tagjairól lépésről lépésre, de csak kiderült, hogy egyrészt mind befolyásos kádercsaládok gyermekei. Kettő: a kései Kádár-rendszerben az elit életét élhették. Szinte mind nagy lakásokban, villákban, zömmel másoktól elvett helyeken nevelkedtek. És így vagy úgy – de inkább így – be voltak kötve a Párthoz. És akik értelmiségiként szinte mind olyan munkát műveltek, ami a köz számára vagy teljesen haszontalan vagy egyenesen kártékony volt. Egy súlyosan traumatizált, betegesen zárt társaság. Ahogyan Máthé Áron történész mondta nagyon frappánsan: ez volt az ÁVH baráti kör.Vagy inkább az ÁVH-s, rákosista családi, baráti kör.” A Tanácsköztársaságtól az SZDSZ-ig. Mert mindig szükség van a jó kommunisták és a jó liberálisok legendájára. Vezércikk. Faludy György az ítéletére váró Mindszenty bíborosról: „Sötét denevérként ülte meg a történelem óramutatóját”
Tudta, hogy a legendás Faludy György 1949-ben felváltva uszított Mindszenty bíboros és Rajk ellen? Előbbit letartóztatása után, de még az ítélet előtt „sötét denevérnek”, „hazaárulónak” és „nyilas gyilkosok mentegetőjének” nevezte, utóbbit „pudvás múmiának”. Rajkot ugye kivégezték, de Faludy György is hiába igyekezett: 1950-ben a húsdaráló őt is bedarálta. Igaz, ő „megúszta” három év internálással. A költőt először 1988-ban szembesítették a múltjával a pártállami ÉS-ben, számonkérve rajta, hogy a gáncs nélküli lovagot játssza. Faludy – aki akkor már az SZDSZ köréhez közeledett, tehát ahhoz a csoporthoz, illetve párthoz, amelynél ifjabb Rajknak elég komoly befolyása volt – ezért a verséért bocsánatot kért. Másért nem – pedig lett volna miért. 1990-ben mindenesetre már együtt pózoltak a Parlamentben az egykori belügyminiszter fiával. A történet Faludy költészetéből nem vesz el, emberi karakterét viszont kiegészíti, ahogyan azt is bemutatja, mi mindent megpróbáltak egyesek azért, hogy a kommunista húsdaráló legalább őket megkímélje. Halálba hajszolva, majd elfelejtve: Hanák Péter és az ÁVH szerepe egy, a Gulágról kiszabadult történész öngyilkosságában
Van, hogy igen-igen hasznosnak bizonyul egy állambiztonsági jelentés. Az is olyan, amelyet 1949-ben készítettek. Egyik főszereplője az a Guoth Kálmán, aki ígéretes történész volt, de ma csak annyit tudunk róla, hogy abban az évben – 1949 – öngyilkos lett. Most már azt is tudjuk, miért: az ÁVH szerint éppen miattuk menekült a halálba, bár ezt is kiforgatták. Miután a történész kiszabadult a Gulágról. ő is közel került ahhoz a Kosáry Domokos vezette történészkörhöz, amelyet a bolsevik-kommunista hatalom minden erejével megpróbált ellehetetleníteni. Az intézetbe küldött egyik fiatal marxista Hanák Péter volt, aki a jelentések szerint egészen konkrétan részt vett a különböző állambiztonsági akciókban. A terv sikerült, Kosáryékat elzavarták, Hanákék pedig átvették a vezetést. Azt, hogy egy történész ebbe belehalt, még sötétebbé teszi ezt a történetet. Az ÁVH-tól a CEU-ig: Hanák Péter nemcsak feljelentette Kosáry Domokosékat, de még a fiókjaikat is átkutatta
Száz éve született Hanák Péter történész, s ennek apropóján nagy, méltató írás jelent meg róla a Népszavában. Tudjuk, hogy ez már önmagában sokatmondó (felhívás arra, hogy megnézzük, kit dicsérnek épp), még inkább az, amit a szerző elfelejtett közölni. Hanák Péter a negyvenes években a Párt utasítására nemcsak részt vett az egykori Teleki Intézet „megtisztításában”, de az akcióban mindenben kiszolgálta az ÁVH-t. Hanák először átkutatta egy idősebb történész fiókját, majd erről feljegyzést, azaz feljelentést küldött az ÁVH-nak. Később segített Péter Gáboréknak a további bizonyítékgyűjtésben, és amikor a méltán elismert és Angliában is tisztelt Kosáry Domokos előtt lebukott, akkor a terrorszervezet utasítása szerint felháborodottan tiltakozott. Kosáryékat végül elküldték, egy történésztársuk meg a halálba menekült, az ÁVH szerint „búcsút intve” a „Vörös Paradicsomnak”. Ezt persze azóta is elhallgatják, ahogyan Hanák Péter múltját is. Pedig a sátáni kezdet sokat adott, a karrierje természetesen beindult, egy ötvenhatos kitérő után a hatvanas évektől már Nyugaton, az Egyesült Államokban vendégeskedhetett, s az sem lepett meg senkit, hogy a nyolcvanas években ő lett a CEU egyik alapító tagja. A másik legismertebb név egy hírhedt ex-sztálinista, ex-rákosista: maga Vásárhelyi Miklós. Bemutatjuk Hanák különösen visszataszító indulását. PestiTV, Hálózat: Kit néztünk mi? Első rész: Ipper századostól Vitray hadnagyig
A Tévé csillagai voltak. Szakértőknek, kedves embereknek voltak álcázva. Valójában volt közöttük több ex-ÁVH-s, politikai tiszt, munkásőr, de a lényeg: a meghatározó riporterek és újságírók jelentős része valamelyik erőszakszervezet embere volt. Sokan már elmentek, mások jólétben, rivaldafényben öregedtek meg és most már csak ülnek és mesélnek. Most megmutatjuk kicsit a másik arcukat. Nem árt, a cikkek, portálok, tévék jelentős része továbbra is ajnározni fogja őket. A Mestereket. Lássuk a titkos, elrejtett történeteket. Kit néztünk mi? Első rész. Embernek maradni Rákosiék börtönében: amikor a kommunista Demény Pál segített a fogolytárs Pálos Antal szerzetesnek
Kellenek reményt adó történetek, olyanok, amelyek az emberségről, a túlélésről szólnak. A kommunista Demény Pál és a jezsuita Pálos Antal az ötvenes években együtt ültek a börtönben, miután Rákosiék előbb Deményt, majd Pálost is évekre ítélték. Utóbbi emlékezett meg arról, hogyan csempészte be hozzá Demény az „Oltáriszentséget”, majd segített abban, hogy Pálos a többi elítélt jezsuita mellé kerüljön. Persze ehhez az is kellett, hogy bent is kiemelt legyen: „házi” elítéltként nagyjából szabadon mozoghatott. Mégis, az a Demény segített a Párt egyik „ellenségének”, aki 1945 előtt az egyik legbefolyásosabb kommunista vezetőnek számított, hogy Rajk Lászlóék előbb szövetséget kössenek vele, majd börtönbe csukják. Aztán persze Rajk következett. Emberség az őrület korszakában. Egy mondat az Apró-klánról
Össze lehet foglalni egyetlen mondatban a múlt századunkat? Múltat és jelent, azt a nyomasztó érzést, amely ránk, erre az országra, erre a nemzetre telepedett? Megpróbáltuk, ez egy dühös és fájdalmas, terápiás jelegű mondat. A szerző magánvéleménye. Tiszta szívű izgágák és Kádárék orvos-inkvizítorai: Pákh Tibor és Krassó György találkozása a bolondok házában
Megesett 1981-ben, a Legvidámabb Barakkban, a kommunista uralom végjátékában. Főszereplők: Pákh Tibor, ötvenhatos hős, aki kiállt a diktatúra ellen fellázadt lengyelek mellett, ezért a Lipóton elmebetegeknek szánt módszerekkel kezelték. Valódi bolondokkal tömették, úgy, hogy kis híján megfulladt. Másik főszereplőnk: Krassó György, szintén ötvenhatos hős, örök üldözött, aki belopakodott Pákhhoz a lipóti kórterembe, hogy interjút készítsen a Szabad Európa Rádiónak. Hogy Kádárék legalább ezt ne tudják elhallgatni. Mellékszereplők: több ismert, ismeretlen rendszerváltó, akik akkoriban kiálltak Pákh Tibor mellett. Antihős: egy „Vitéz” fedőnevű pszichológus, valódi nevén Virág János, aki segített bejutni Krassónak Pákhhoz, de mindenről jelentett. Rosszindulatúan, dögszagúan. Tovább antihősök: Tariska István, az elmegyógyintézet vezetője és egy ős-kommunista orvos, dr. Pollner György, aki maga vezényelte Pákh „megtörését”. Nem rajtuk múlott, hogy sikertelenül. A megtörhetetlen – Mélyinterjú Pákh Tiborral, akit Isten segített, így a Gulágon és az elektrosokk-kínzásokkal sem lehetett kikészíteni
Egy ember, aki túlélt mindent. Elektrosokkot, Gulágot, börtönt, üldöztetést, lejáratást. Pákh Tiborral, a nemzeti ellenállás majd százesztendős legendájával beszélgettünk. Azzal a szuperhőssel, aki szinte teljesen ismeretlen a nagyközönség előtt. Pedig értünk is harcolt. A valódi emberi jogokért. A szabadságért. Pákh Tibor szerint Isten nem engedte, hogy gyenge legyen. A hite segítette át a kommunizmus és a múlt század összes szörnyűségén. Hallgassuk, nézzük – egy valóban inspiráló személyiség. Csillag voltál, fáklya – Búcsú az örök igazságkeresőtől, Hankiss Ágnestől
„Világítótornyok. Csillagok, akikhez igazodni tudunk. Akiknek az erejéből erőt merítünk. Akiknek az igazságából igazságot szerzünk. Mindig azt mondta, hogy régészek vagyunk. Megtaláljuk a mozaikdarabkákat és megpróbáljuk összeilleszteni. Remeg a kezem. Remeg a kezem, Ági.” Búcsú az örök igazságkeresőtől, Hankiss Ágnestől. A Hálózat: Mensáros László rab volt a filmvásznon, de a valóságban is – Még a főszerepért járó díjat sem vehette át külföldön (Videóval)
Forgattunk egy megrázó adást Badacsonytomajon, ahol bemutattuk az ott álló egykori kommunista internálótábor romjait. A tábor megjelent már egyszer a filmművészetben, a Nyár a hegyent ott forgatták, főszereplője, a zseniális Mensáros László nem csak a filmvásznon, a valóságban is rab volt. Kétszer is börtönbe zárták a kommunisták, az elsőnél Kádár még belügyminiszter volt (a főnök Rákosi elvtárs), a másodiknál már Kádár volt a karmester. A Nyár a hegyent a megbízható, belső kritikára alkalmasnak vélt kommunista rendező, Bacsó Péter jegyezte. Utóbbi aratta le a babérokat is, Mensáros László még a mexikói filmfesztivál fődíját sem vehette át, mert nem volt útlevele. Azt 1974-ben kapott először. Miért? Mert az igazi jogok, a megbocsátás és megfuttatás csak a belső körnek, a kommunista mozgalmároknak és a talpnyalóknak járt. Megfigyelési-ügy? Dobrev Klárát kéne kérdezni – Nagybátyja a nyugati diplomaták beszervezéséről írta állambiztonsági szakdolgozatát
Dobrev Klára hamar felejt. Az elmúlt napokban kitört és felfújt megfigyelési ügy kapcsán a következőt posztolta: „Most is szükségünk van erős Európára. Meg kell védeni a magyar embereket az Orbáni önkénytől. Attól a politikától, amit eddig csak fehérorosz, vagy afrikai diktatúrákban láttunk.” Úgy fest, nem nyitotta ki otthon a szemét, pedig ő igazi megfigyelőkkel élt együtt, egy valódi diktatúrában. Úgy, hogy a rezsim vezetésében a családjának elég nagy szerepe volt, ő meg abból a tőkéből és kapcsolati hálóból építette fel magát. Hozzuk akkor vissza azt az érdekes történetet, amely Dobrev nagybátyjáról, ifjabb Apró Antalról szól. Arról az elvtársról, aki az állambiztonság tisztje volt. És olyan embereket figyelt meg (európai diplomatákat), akik ma már az ő és az egész Dobrev-Apró-Gyurcsány hálózat barátai, harcostársai. Hogyan tanulmányozzuk, kompromittáljuk, majd szervezzük be a kapitalista országok diplomatáit? Megmondta, illetve leírta ifjabb Apró Antal őrnagy 1985-ben. 
