polgárportál
Ambrus Csaba: Ti lennétek a nép?
„Mi vagyunk a nép” – skandálta több ezer ember a szombat esti megmozduláson. Igen a nép Ti vagytok. És mindenki más, aki elment szavazni. Sőt, még aki otthon maradt és nem élt a szavazati jogával, az is a néphez tartozik. Tetszik vagy sem, minden Fideszre szavazó polgár voksa egyenként pont annyit ér, mint a tietek. Mert a többséget nem a Kossuth téren kell kiharcolni, hanem a szavazófülkék diszkrét és intim magányában. És ez akkor is így van, ha az RTL klub nektek ad igazat.
Gágyor Péter: A senkik prím-ásai
„A Föld fog sarkából kidőlni, a senkik vagyunk és senkik leszünk…” (enyhén javított Internacionálé)
Heroes Never Die: Kell ez nekünk? (+ videó)
“Welcome to hell” – “Isten hozott a pokolban” volt a mottója a tavalyi hamburgi G20-as csúcstalálkozó ellen szervezett Antifa támadásnak, amelyet először “békés tüntetés” címen akartak eladni a nyilvánosságnak. Az csak súlyosbította a helyzetet, hogy a német Antifa legradikálisabb csoportja, az ú. n. “Der schwarze Block” (a fekete blokk) vezette a polgárháborúra emlékeztető drámai eseményeket.
Apáti Bence: Nyertünk, de ha vesztettünk volna is maradok – avagy ellenzékből is lehet szeretni a hazát
Vasárnap a demokráciát ünnepelte Magyarország, hisz sok, nagyon sok állampolgár élt a szavazati jogával, én pedig úgy gondolom, hogy nem „csupán” a Fidesz-KDNP, hanem az egész ország nyertese ennek a választásnak. Így maradunk… de maradtunk volna, ha nem nyerünk, mert mi ellenzékben is szeretjük a hazát.
Peterdi Péter: Uszítás
Fellélegezhetünk: maradt minden úgy, ahogy szerettük volna, ráadásul megvan a kétharmad is. Olyan érzésem van, mintha az utóbbi két-három évben tíz évet öregedtem volna: a folyamatos polgárháborús hangulat engem legalábbis kikészített, és miközben lassan teltek egymás után a hónapok, semmit nem vártam úgy, mint azt, hogy legyünk már végre túl a 2018-as választáson. A vasárnapról hétfőre virradó éjjel aztán az összes állandó stresszkockázati tényező szertefoszlott, és úgy éreztem magam, mintha egy légüres térben lebegnék, ahol megszűnt minden fájdalom, és egy csapásra minden nagyon szép és minden nagyon jó lett. A táborunk hívei közül sokan ünnepeltek, koccintottak – én maradtam a monitor magányánál és az M1 élő közvetítésénél, amit nem lehetett eléggé hitetlenkedve nézni, ahogy jöttek a döbbenetes részarányok és eredmények.
Heroes Never Die: Az átsminkelt terror
Szinte hallani lehetett a robajt, amit a szívekről lehulló sziklák okoztak a német sajtóban és politikus berkekben, amikor végre „kitudódott”, hogy az április 7-i münsteri merénylet elkövetője német. Nem csak útlevél-német, ahogy a migrációs hátterű, sokszor németül alig tudó, kettős állampolgársággal rendelkezőket hívják, hanem igazi, azaz bio-német. A számtalan tudósításba már alig fért bele, hogy Cottbusban, egy nappal előbb egy terepjáróval hajtott valaki sétálók közé, szintén bio-német sofőrrel a vezetőfülkében. Még be sem pakolták a münsteri áldozatokat a mentőkbe, amikor egyes zöld párti polit-szimulánsok reflexszerűen twitterezni kezdték az agyonkopott mantrát: „Nehogy a jobboldal tőkét kovácsoljon a sajnálatos eseményből és a bevándorlók ellen instrumentalizálja.” Estére már mindenki fellélegezhetett. Nem migránsok voltak. Nem?
Gágyor Péter: Az elegancia hiányáról
A nyertesek ugyan nehézkesen, de mégis tesznek néhány érzékelhető nyilatkozatot a győzelem ragyogása dacára is a közös jövő, haza, feladatok és célok érdekében, amelyekben feltételezhető egy óvatos kéznyújtás. Olykor ez még elegáns gesztusnak is felfogható. Persze, nekik jóval könnyebb parolázni a nyert csata nyergéből. Nincs ebben eredetileg semmi leereszkedő gesztus, inkább a közös jövő kitapogatásának a szándéka érezhető az emelkedett hangulatban.
Nagy Ervin: Legyen Magyarország az első!
Dőreség lenne valamiféle végső értelmezést adni, valódi konklúziót levonni a választások másnapján. Túl sok még a felszínen tomboló érzelem, sokan fáradtak és érzékenyek, nem enyhült a feszültség sem, az elemzők pedig csak most kezdik el a politikai pingpongozást. Az egyik oldalon az öröm és a megnyugvás, a biztoság és a kiszámítható jövő ural mindent; a másikon a gyűlölködés, a tiszteletlenség és az egymásra mutogatás látszik a leginkább. Egyesek szerint kettészakadt az ország, mások szerint folytatódik a magyarság felemelkedési pályája – mind szellemi, mind pedig anyagi értelemben. Egy azonban biztos – ha már hagyjuk az érzelmeket jönni és menni, mint ahogy az egy egészséges ember esetében természetes folyamat, az életünkkel együtt járó tényező – akkor lássuk be, hogy az ország mégiscsak a biztonságos fejlődésre szavazott, és jóval kevesebben voltak azok, akik „minden mindegy” alapon (csak a meglévő ne legyen!) a kaotikus és végzetesen kockázatos változásra adták le a voksukat. Nekünk pedig, akik markáns véleményt nyilvánítottunk az elmúlt hónapokban, ki kell mondanunk, hogy vége a kampánynak. Hát legyen most újra Magyarország az első!
Callidus: Lenéznek ám téged, nem tudtad?
Fogalmam sincs, hogy a 2018-as sorsdöntő választás előtt miről írhatnék, mi olyat mondhatnék, amit mások még nem mondtak el, talán érthetőbben is, mint én? A realitás ismételgetése lassan közhelybe fordul, a többségnek csömöre van már a kampánytól, a politikától, elég volt, gondolják, sokan ki is mondják, csak lennénk túl rajta – mintha mindegy volna, hogyan végződik. Egyesek fütyülnek az egészre, mások szoronganak kissé, de bizakodnak, megint mások pedig remegnek a hatalomért, ígérnek fűt-fát, a „szar-szappan-szalámi” koalíciónak semmi sem drága, s mondják, szegény ember az, aki még ígérni sem tud. De kik azok, akik bedőlnek, mindig bedőlnek, még mindig, azok után is, amit ez a nemzet végigélt a szocialista kormányok alatt, s pláne azt megelőzően, a rendszerváltozás előtt?Ajánljuk még
Lemondta Donald Trump a budapesti csúcstalálkozót
Szankciókat vezet be Washington Oroszország ellen.
Botrány! Felfegyverzett osztrák rohamrendőrök ejtették túszul a Fradi szurkolók vonatát. FRISSÍTVE!
Lincshangulat alakult ki Hegyeshalom vasútállomásán, ahol az osztrák rendőrök kvázi túszul ejtették a fradista szurkolók különvonatát.
Szeretetország - Bántalmazták a tiszások a közmédia riporterét
Bütyök hívei több alkalommal is bántalmazták Császár Attilát.
Ezért nevezték el Kuplungnak a hadseregben Ruszin-Szendi Romuluszt
Többször előkerült a "Szívem" vagy a "Cica" megnevezés a parancsnoki értekezleten.
