Somlay Artúr színész és Déry Sári színésznő: mindketten az embertelen Rákosi-diktatúra áldozatai. Somlay Artúr próbálta megmenteni színészkollégáit a kitelepítéstől: amikor ez nem sikerült neki, öngyilkos lett. Déry Sári színésznő volt az egyik, aki férjét, a grófot hűségesen követte a kitelepítésbe, majd Mádon belehalt az embertelen körülményekbe. Két rendkívüli ember történetének járt utána Tóth Eszter Zsófia történész.
Somlay Artúr színésznek, a Horthy-korszak sztárjának utolsó szerepe Bánk bán Petúrja volt. 1951. május 30-án volt a bemutató, és ezt a szerepet játszotta aznap, 1951. november 10-én is, amikor végzetes tettét elkövette alkohollal és gyógyszerrel. Somlay Artúrnál az utolsó csepp az volt a pohárban, hogy Rákosi Mátyáshoz írt levelében – amelyet több színésztársa aláírt – tiltakozott az ellen, hogy több művészt kitelepítettek, és szerette volna elérni, hogy visszatérhessenek Budapestre. Az akció nem sikerült.
Azokat telepítették ki Budapestről 1951. május 21. és június 10 között, akiket a Rákosi-diktatúra ellenségének bélyegeztek, vagy származásuk, vagy vagyonuk (gyáruk), vagy a Horthy-korszakban betöltött állami funkciójuk miatt.
Somlay Artúr hitvallása
Somlay Artúr 1883-ban született, kivételes tehetségű, lázadó és lázító színész volt. Emlékezetes alakításai között szerepel a Valahol Európában című film is. Színészi hitvallását hagyatékában található gondolataival jellemezhetjük, amelyeket a Mozgó Képek közölt 1987. augusztusi számában: „Voltam Romeo ifjúságom kezdetén, Antonius nagykorúságom napjaiban, és a világháború értelmetlen, véres szörnyűségein értem Hamletté. Így hágva értelmem emelkedő grádicsain, egyre világosabban látva az ember sötét lelke belsejébe, lettem Athéni Timon. Most itt állok, mint Lear király, e mélységek sötétjében és megpróbálom napvilágra tépni az ember belsejét…”
Önmagát pedig így jellemezte: „Én vagyok az utolsó bölény, amely – minden hiedelem ellenére – nem támad senkire, ha nem bántják; tud fenségesen nyugodt is lenni, de ha kell: mindent és mindenkit szétmarcangol, ami vagy aki az útját keresztezi, dühe ilyenkor csaknem mindig indokolt és helyénvaló.”
Levél a kitelepítettek érdekében
Egy részlet a levélből, amelyet a kitelepítettek érdekében írt színésztársaival Rákosi Mátyásnak:
Kedves Rákosi Elvtárs!
Néhány volt színésztársunk érdekében fordulunk egy nagy kéréssel Rákosi Elvtárshoz. Kende Paula, Albert Erzsi es Déri Sári kollégáinkat Budapestről kitelepítették. Mindhárman, mint házastársak kerültek a kitelepítési rendelkezés hatálya alá.
Déri Sári: 40 éves és jóformán gyerekkora óta Magyarország minden színpadán játszott. Egészen kis görlből fejlődött színésznővé. Az ostrom alatt magatartása példamutató volt. A felszabadulás után egyike volt azoknak a színésznőknek, akik leghamarabb álltak a színházi kultúra szolgálatába. A Honvéd Színház szerződési ajánlatát kitelepítése miatt felbontotta. 1947-ben férjhez mént Almássy Miklós grófhoz, aki akkor, mint lovász kereste meg kenyerét. Almássy Miklóst e hónap 6-án behívták katonának a Néphadseregbe. Déry Sári társadalmi munkájáról külön meg kell emlékeznünk, különösen falu·· és tanyajárásáról, amelyet az elmúlt két év alatt folytatott. Becsületes, törekvő és tehetséges embernek ismerjük. Kitelepítési helye: Mád, Rákóczi út 26.Mi, alulírottak, erkölcsi és művészi meggyőződésünkre hallgatva terjesztjük kérésünket Rákosi Elvtárs elé. Meleg emberi szívére bízzuk sorsukat, bízunk és megnyugszunk döntésében.
Budapest, 1951. október 19.
Somlay Artúr a kérelem elutasítását november 10-én kapta kézhez. Hat búcsúlevelet írt (köztük feleségének, Révai Józsefnek, Major Tamásnak, Gobbi Hildának), de ezeket az Államvédelmi Hatóság lefoglalta.
Somlay Artúr öngyilkosságának körülményei
Raksányi Gellért így emlékezett vissza öngyilkosságának körülményeire a Magyar Nemzet 2002. december 24-i számában:
Somlay Artúr meg feldúltan érkezett: „Kutyuska [Raksányi Gellért beceneve], kidobott egy fogalmazó.” így hívtuk régen a rendőrfőhadnagyot. Bement a fogalmazóhoz, hogy kiálljon valaki mellett, bizonygatva, hogy „ez kérem, Ady barátai közé tartozott, ez egy rendes ember volt a német megszállás alatt, ne telepítsék ki”. Mire rárivallt a főhadnagy: „Na, tűnjön el innen, színészkém! Menjen a francba!” Somlay tudta, hogy többé nincs rá szükség. Ő nem ebben a szellemben nőtt fel, nem viselte el az embertelenséget és a semmibevételt. Öngyilkos lett.
Kisebb lánya, Somlay Emily hét éves volt ekkor. 1964. január 25-én a Magyar Ifjúság készített vele interjút édesapjáról:
Apu engem Mikinek szólított, nem tudom, honnan vette ezt… Szinte minden este elvitt magával a színházba. Ott ültem az ügyelő-pult előtt, egy kis sámlin, amit a Nemzeti Színház asztalosai nekem készítettek. Egyszer majdnem besétáltam előadás közben a színpadra. (…) Szünetben azután alaposan elővett… (…) Apu, aki mindig magázott engem, most így szólt: „Mondja Emily, honnan veszi magának a bátorságot ahhoz, hogy a színpadra bejöjjön, amikor én itt még köhögni sem merek, ha a szerep szerint nem szabad!…
Déry Sári halála
Déry Sári színésznő, akit Somlay többek között meg akart menteni a kitelepítéstől, meghalt egy évvel később, kitelepítve, száműzve. Almássy Miklós, a kitűnő modorú, lekötelezően kedves és Sárinál fiatalabb férfi elhódította feleségét Klamár Gyula hírlapírótól. Déry Sári férje miatt került fel a kitelepítendők listájára. Déry Sári kitartott férje mellett, ment vele az Isten háta mögé, Mádra. A színésznő a kitelepítés alatt vakbélgyulladást kapott; mire szekéren beszállították a legközelebbi kórházba, a vakbele perforálódott és már nem lehetett megmenteni az életét.
Bár Somlayra, mint színészre emlékeztek a Kádár-diktatúra idején, öngyilkosságát tabusították. Olyannyira, hogy Csathó Kálmán 9 évvel a halála után egyszerűen hazudott arról, hogyan halt meg:
Váratlanul halt meg, és éppencsak, hogy nem a színpadon, mint Egressy Gábor, akit Brankovics György szerepében, játék közben ért a halál. Somlay Artúr végigjátszotta utolsó szerepéi, Bánk Bán Petur bánját, a békéden magyart, aztán hazament, lefeküdt, és orrán szemüveggel, kezében könyvvel elaludt, és nem ébredt föl többé. Álmában érte szívszélhűdés. Aznap délelőtt az utolsó forintját adta oda régi igazgatójának, Jób Dánielnek
– ezt a Magyar Nemzet 1994. szeptember 17-i számában Bános Tibor idézte fel.
Gerdelics Éva
2021-05-02 at 11:55
Ők valóban hősök voltak. Az igazi forradalmár az életét adja az igaz ügyért.Ma ők korszerűtlenek.
Nézzük a mai ‘forradalmár’ színészeket,a nagyervineket és szfs-eket.Vagy a Fegyőr/ Berg /Donáth/Cseh -féle ‘korunk hőseit ‘. Donáth migráns szakon végzett Hollandiában( nem vicc ! ),kapják az amerikai ösztöndíjakat a nemzeti kormányok megdöntésére. mit tudunk tenni, hogy fiataljaink ne ezeket a pragmatista árulókat lássa hősnek a nem trendy nemzeti eszme /’elnyomó ‘kormány ellen ?
varga eszter
2021-04-27 at 14:16
nemrég ajánlották figyelmembe és meg is néztem a Valahol Európában c.magyar filmet. Parádés alakítása ennek a csodás színésznek. És igen a Vidravas c. kötet is lehetne akár a kötelező olvasmányok egyike.
Anna
2021-04-26 at 17:50
elképzelhetetlen, hogy ilyen idők visszatérjenek, remélem a világ többi részén sem. Habár sajnos könnyű az embereket megtéveszteni.
el somorrito
2021-04-26 at 11:46
“Dobrev és a szadeszesek, maszoposok felmenői elkergették, megölték, kitelepítették, deklasszálták az arisztokráciát, nagypolgárságot, középpolgárságot. A kispolgárságot meg prolivá züllesztették.”
Ja. Most meg tolják az “urbánus értelmiségi” dumát, jelezve, hogy az mellettük áll.
kamcsatka
2021-04-25 at 06:25
az en nagyszuleim is kitelepitettek voltak.
csak egyszer adatna meg az nekem, hogy egy hétre nincs valoban jogallam. az osszes mocskos kommunosta, bolsevik ptakanyt felakasztanam az andrassy uton, egyik oldal nyakanal, masik oldal bokanál. egy sima, egy forditott, szepen végig a hosok tereig, minden kandellaberen logna egy mocsadek.
Lang Rudolf
2021-04-25 at 03:59
Németh László: Aki egy boldogtalan korban hazudni kényszerűl annak nincs megállás, újra és újra hazudnia kell. GALILEI
SZÍNDARAB
Nagy László
2021-04-24 at 22:22
Igen, én ináncsi vagyok, ismerem
a nagyszülei és társai sorsát.
benzoli
2021-04-24 at 20:54
Az ellenseget kell irtani, nem sajatmagunkat.
gyozo2018
2021-04-24 at 20:49
Fonzibá2021-04-24 at 18:49
Dobrev és a szadeszesek, maszoposok felmenői elkergették, megölték, kitelepítették, deklasszálták az arisztokráciát, nagypolgárságot, középpolgárságot. A kispolgárságot meg prolivá züllesztették.
Nem titkolják, hogy mit akarnak: ki akarják fosztani az államot,
ki akarják egyenként fosztani a magyar állampolgárokat, földönfutóvá tenni
az egész országot, megnyitni a határt, és letaroltatni határtól-határig.
Gáspár Anette
2021-04-24 at 20:46
A kulákoknál helyezték el őket, elsősorban. Aztán dolgoztatták őket, nyomorogtak, nem mehettek el sehova, a rendőrségen bizonyos időnként jelentkezniük kellett. Azoknak az emberségén is múlott, hogy mi történik velük, akiket kényszerítettek a befogadásukra.
Karoly
2021-04-24 at 19:30
Eger mellett, Mikófalva is kitelepítették bázisa volt.
Mező Gábor mellett több történeti kutató is feltarhatna, mit is tettek a mai brüsszeli támogatók szülei, nagyszülei?????
Mostanában már nem Moszkvának írják a feljeneteseket, hanem Brusszelnek.
A feljelentesek tartalma sem változott, hazug sardobalas, ugye Újhelyi?????
Paphalmy Gyorgy
2021-04-24 at 19:05
A nagyszüleimet szinten kitelepitettek , Budáról a Szion lépcső 11 böl ! Nagyapám Dr Orbay Dénes a budapesti városházánál dolgozott ! Családjának elő jogász ember volt ! 24 órát kaptak arra , hogy összeszedjek a legszükségesebb dolgaikat! Jött az IFA teherautó , irány a vasútállomás feleségével és három gyermekével ! Nem tudtak hová viszi őket a vonat ! Oroszország , vagy nem ! Inancs községben találtak magukat , hála istennek nem Szibéria ! Egy ólban helyezték el az egész családot ! Hosszú , szomorú történet !!
Gáspár Anette
2021-04-24 at 18:55
Vajon hány hasonló értelmiségi színművészünk van, aki széleskörűen művelt úriember, zseniális és gerinces?!
Fonzibá
2021-04-24 at 18:49
Isten őrizzen attól, hogy ezek, vagy ezekhez hasoló évek visszatérjenek!
Ezért kell majd jól választani, hogy ez ne történhessen meg!
Kétes
2021-04-24 at 18:45
Köszönjük a megemlékező írást.
Doktor
2021-04-24 at 18:43
Borzasztó!
Mindenki olvassa el Galgóczi Erzsébet “Vidravas” című könyvét.