Vesztegzár
A nemzeti lét a tétje a XIX. század végétől zajló kultúrharcnak: a Galilei Körtől az SZFE-ügyig (PS-elemzés)
Az életpárti és az életellenes erők küzdelmét bemutató sorozatom mai fejezetében a kultúra szerepéről ejtek szót. A kultúráéról, amelynek jelentősége felbecsülhetetlenül nagy, hiszen a társadalom nézetrendszerének kialakítására és formálására elsősorban ez a terület jelenti a kulcsot. Ezért van hatalmas szerepe annak, hogy ki szab irányt a kultúrának, ki tud annak a zászlaja alatt eszmeiséget, gondolatvilágot terjeszteni, népszerűsíteni, elfogadottá tenni, illetve mely alkotók, művészek alkotását, teljesítményét teszik kiemeltté és helyezik előtérbe. A kultúra mindezek okán a nemzettudat és az évezredes értékek egyik legfontosabb őrzője is, ezért számít az életpárti-életellenes harc kulcsfontosságú területének.
Elfuserált ügynökbeszervezési kísérletek – Nemet lehetett mondani a kádári titkosszolgálatnak
Emlékszünk azokra a bátor emberekre, akik nemet mertek mondani a kádári állambiztonságnak, és nem voltak hajlandóak jelenteni. Volt, aki arra hivatkozott, nem tudna titkolózni, más elkezdte híresztelni az ismerősei között, hogy őt beszervezik. Tény, hogy a hatvanas, hetvenes években már el lehetett kerülni az aláírást. Igaz, sokszor elég magas volt az ára...Tóth Eszter Zsófia történész ezen írásában annak járt utána, hogyan zajlott az ügynökbeszervezési kísérlet két teljesen különböző területen: Antall József környezetében, illetve a punk szubkultúrában.
Mit keresett Margaret Thatcher a szentendrei lakótelepen?
Nem túlzás azt állítani, hogy az 1980-as évek első felének legnagyobb diplomáciai szenzációja volt itthon Margaret Thatcher brit miniszterelnök 1984-es magyarországi látogatása. A hivatalos vizit természetesen nem a semmiből jött; mint azt az időközben a titkosítás alól feloldott dokumentumok mutatják, hosszas, évekig tartó szervező munka előzte meg a látogatást, amelyben a világpolitika éppen aktuális fordulatai is bőségesen befolyásolták, hogy végül mikor kerülhetett rá sor. Thatcher asszonynak még arra is figyelnie kellett, hogy a tárgyalások során milyen témákat nem illik érintenie, még ha a nyugati közvélemény valamelyest el is várta tőle a közvetlen konfrontációt Kádár Jánossal. Aligha maradt volna meg azonban a politikai emlékezetben ez a hivatalos látogatás, ha nem fűszerezték volna azt szokatlannak számító kísérő programokkal, mintegy érdeklődő nyugati turistaként is tekintve a szabad világ akkor legnagyobb befolyású női vezetőjére.
A Transparency korrupciós listája és Valóság nevű nagybátyánk (I. rész)
A Transparency International egy korrupcióellenes nemzetközi, kormányokon kívüli szervezet, úgynevezett NGO. A napokban jelentették be a fő terméküket, az éves korrupciós listát, amelyben Magyarország szokás szerint borzalmas helyezést kapott. A listán elöl vannak a jók, hátul a rosszak – mi a rosszak között vagyunk. Vajon tényleg tombol hazánkban a korrupció? A PestiSrácok.hu annak ment utána, mennyi valóságtartalma van a felsorolásuknak és, hogy kerültek-e közismert offshore-paradicsomok, vagy épp elzárt, kisebbségüldöző királyságok Magyarország, Csehország, sőt, az Egyesült Államok elé.
Apró-klán, átmentett szt-tiszt és a KISZ vezető emberei: a Hálózat a rendszerváltás után is megszállva tartotta a Hungexpót
A Hungexpo átmentésének története egész rendszerváltásunk, rendszerváltozásunk állatorvosi lovának tekinthető. A hálózat 1990 előtt és után is a markában tartotta a céget. A Horn-, majd a Medgyessy-/Gyurcsány-kormány alatt fantasztikus figurák tűntek fel a vállalatnál. Soroljuk: maga Apró Piroska, egy Dégen István nevű egykori szt-tiszt, Marjai József egykori miniszterelnök-helyettes, Barabás János a KISZ KB egyik titkára. De vannak még: felbukkant Apró Piroska vejének, Gyurcsány Ferencnek az egykori KISZ-es társa, Nagy Imre, valamint az szt-tiszt Medgyessy Péterhez sorolt Tunyogi László, aki az MSZMP KB munkatársa volt. Felesége meg Medgyessy főtanácsadója. Persze utóbbi, az említett Tunyoginé is a belső körből érkezett: anno a KISZ KB munkatársa, majd osztályvezetője volt. Naná, hogy a hálózati újságírók sem maradhattak ki: Forró Tamás, az egykori titkos megbízottból lett „sztárriporter” is feltűnik, de az a Meruk József is, akit a rendszerváltás előtt és után is „sajtófőnökként” emlegettek a Hungexpóval, illetve a BNV-vel kapcsolatban. És, hogy a szálak még jobban összeérjenek: 1990 után az a Sarlós Gábor lett a Hungexpo „PR-igazgatója”, akiről korábban már írtunk. Sarlóst az állambiztonság „társadalmi kapcsolatként” kezelte, és bár végül nem szerveztek be, erre hálózati kapcsolatai miatt nem is igazán volt szükség. Sarlós is tipikus aranyifjú: apja katpolos tisztből lett fedett állásban dolgozó hírszerző, már csak ezért sem tekinthetjük véletlennek, hogy éppen az ő fia kapott ilyen pozíciót a Hungexpónál. Egy cég, amelynek története világosan megmutatja, mennyire tökéletesen és pofátlanul sikerült a posztkommunista hatalomátmentés.
Vargát elüldözték, Albertet lejáratták, Novákot beszervezték – Kádárék gyűlölete és az Európa-hírű Ferencváros szétverésének története
Rákosiék szétverték, elvették a nevét és a színeit. Kádárék már finomabb, agyafúrtabb módszerekkel dolgoztak a Ferencváros ellen. Már 1960-ban elhatározták, hogy középszerűvé teszik: ezt ki is mondták egy MSZMP-ülésen. Meg is történt: Albert Flóriánt előbb szabadjára engedték, aztán lejáratták, Varga Zoltánt elüldözték, a fantasztikus edzőnek, Lakat Károlynak is mennie kellett, másokat – köztük Novák Dezsőt – pedig beszerveztek, így tették tönkre morálisan. A diktatúra ismét győzőtt: az 1965-ben még Vásárvárosok Kupája-győztes Fradi a hatvanas évek végére szétesett, a rendszerváltásig mindössze kétszer nyert bajnokságot. Kétszer. Borsi-Kálmán Béla történész játékosként együtt futballozott Albertékkal, ott volt, látta az egészet. Vele beszélgettünk.
Az ima
Egy igaz, egyenes ember: Varga László kereszténydemokrata politikust hiába próbálták beszervezni, erre esélyük sem volt
Varga László kereszténydemokrata politikust megpróbálta beszervezni a magyar állambiztonság New Yorkban 1962-ben. Nem sikerült. Végül az állambiztonság is belátta, hogy emberi karaktere, antikommunizmusa és sikeressége miatt esélyük sincsen becsalogatni őt. Varga László ügyvéd a magyar emigráció meghatározó, feddhetetlen alakja volt, mások mellett Karády Katalin boldogulását is segítette, de baráti kapcsolatot ápolt Zilahy Lajos íróval is. Sziklaszilárd jellem volt, a kereszténydemokrácia meghatározó alakja. Története rámutat: nem mindenkit sikerült magához csalogatnia a kommunistáknak.
„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.
Semmi sem "antiszociálisabb", mint a "közösségi" média
Ami a tengerentúlon történt a minap, az messze túlmutat a középkori könyvégetéseken, a boszorkányüldözésen, az eretnekek máglyán való elégetésén. Ahogy a pandémonok bombák nélkül vívják ellenünk a világháborút, úgy a digitális világ láthatatlan urainak sem kell már fizikális erőszakhoz folyamodnia, hogy bárkit örökre eltöröljenek a Föld színéről. Nincs szükség inkvizítorokra, mert a Facebook, a Google, a Youtube, a Twitter és társai elvégzik helyettük a piszkos munkát, és még csak vér se tapad e globális technológiai óriások tulajdonosainak kezéhez.
„Újságíróként” dolgozó állambiztonsági tisztek, valamint a fiatal Meruk József – A titokzatos Hungexpo története
Meruk Józsefet szerette az élet és a Párt. Már huszonötévesen az MTI kiküldött tudósítója lehetett Prágában, hogy egy évvel később a Hungexpo sajtófőnökeként írjon róla a Magyar Hírlap. Utóbbi az igazán érdekes. Ez a vezető külkeres vállalat rendszerszerűleg az állambiztonság felügyelete alá tartozott. Meruk előtt a hírszerzés sokat próbált tisztje, a fedésben újságíróként és diplomataként is dolgozó Szolnok Péter is a Hungexpo „újságírója” lett, ahogyan a hozzá hasonlóan magasrangú tiszt Hidasi János is. Szolnok ráadásul korábban annál a Press rezidentúránál dolgozott, amely éppen a külföldi tudósítók kiküldetését és kiválasztását felügyelte. A Hungexpónál amúgy semmit sem bíztak a véletlenre: jellemző, hogy egy darabig az a Ferencsik József volt a cég egyik vezérigazgató-helyettese, aki a Nagy Imre-perben is kulcsszerepet játszott, és egy ideig az ÁVH második embere volt Péter Gábor mögött. Meruk 1975-ben már a Szovjetunióból jelentkezett, de nem sokkal később váltott és a Magyar Hírlap első, állandó moszkvai tudósítója lett. De ne szaladjunk ennyire előre. Média és hatalomátmentés: Meruk és a Hungexpo, 1. rész.
A családpolitika is az életellenes erők kereszttüzében áll, pedig a tét az, hogy lesz-e magyar jövő a Kárpát-medencében
Az életpárti és az életellenes erők harcát bemutató cikksorozatomban legutóbb az abortusz kérdéskörét jártam körül. A mai részben a családról, mint a társadalom legkisebb, alapegységéről ejtek szót. Arról az alapegységről, amely nélkül egyetlen társadalom sem képes fennmaradni és reprodukálni önmagát, és amely – éppen ezért – folyamatosan nyílt és burkolt támadásoknak van kitéve az életellenes erők által. A család a fentiek miatt kulcsszereplője minden életpárti törekvésnek, ezért itt kell keresni annak az okát, hogy miért támadják nemtelen eszközökkel azokat a politikai és közéleti erőket, amelyek a családok megerősítéséért, ezáltal a nemzet megmaradásáért küzdenek.
„Az a benyomásom, hogy a nyolcvanas-kilencvenes évek médiasztárjai egytől-egyig küldött emberek voltak” – Tabudöntögető beszélgetés Schiffer Andrással a PestiTV-n
„Nem veletek vadásztunk” – vágta az osztrák kancellár a fiatal szociáldemokrata szemébe a kilencvenes évek elején, amikor utóbbi megkérdezte, miért üzletelnek a kommunistákkal, posztkommunistákkal. Schiffer András szerint ezzel az anekdotával írható le a legjobban, hogyan asszisztált a Nyugat a békés átmenethez, a békés átmentéshez. Schiffer szerint nem az a baj Dobrev Klárával, hogy Apró Antalnak hívják a nagyapját és Apró Piroskának az anyját, erről ugyanis nem tehet. A probléma az, hogy egész karrierjét ennek a klánnak, ennek a hálózatnak köszönheti. Az ismert ügyvéddel, egykori politikussal ügynökügyekről, a rendszerváltásról és azokról a híres újságírókról, tévésekről, rádiósokról beszélgettünk, akik a nyolcvanas évek végén a média sztárjai voltak, de Schiffer szerint szinte mindannyian küldött emberek voltak.
Életében jelen van az egész XX. század – A százéves Keleti Ágnes fantasztikus pályafutása
Százéves lett a legidősebb élő olimpiai bajnok, Keleti Ágnes tornász. A Helsinkiben, illetve Melbourne-ben megrendezett játékok magyar hőse – aki öt olimpiai aranyérmével mindmáig a legeredményesebb női olimpikonunk – 1956-ban elhagyta Magyarországot és évtizedeken keresztül Izraelben élt. Néhány éve hazatelepült, immáron ismét itt él közöttünk, szerencsére jó egészségben. A jeles évforduló alkalmából különleges életútja felidézésével tisztelgünk Keleti Ágnes előtt.
Kubai napfény és az egykori Andrássy-villa kényelme: BM-es feleség, ÁVH-s exférj – Az örökké sikeres „Meruk-klán” nyomában
Folytatjuk médiaátmentős sorozatunkat. Egy olyan – elvileg kétgenerációs – dinasztiát fogunk bemutatni, amely a Rákosi-diktatúrától kezdődően egészen mostanáig meghatározó szerepet játszott és játszik a kultúra, a média és a véleményformálás területén. Az apa, Meruk Vilmos a Néphadsereg tisztjeként futott be példátlanul sikeres karriert, de fia, Meruk József talán rajta is túltett. Ma már inkább az ő neve ismert. Sorozatunk előző részében bemutattuk, hogyan lett Meruk Vilmos a Néphadsereg Szovjetunióban is kiképzett tisztjéből a Nemzeti Színház vezetője, hogy bukása után a visszaemlékezések szerint a Lipótra kerüljön. Most diplomata karrierje következik. Kubába már második feleségével, a BM-es Meruk Vilmosnéval ment ki, akinek első férje ÁVH-s volt. Merukék öt évet éldegéltek a napfényes Kubában, később feleségét nyugdíjazta az állambiztonság (Kubában fizetés nélküli szabadságon volt), a sokat próbált Meruk pedig a Kulturális Kapcsolatok Intézetének helyettes-vezetője lett, hogy ezután Limába kapjon kiküldetést. Legismertebb gyermeke, Meruk József közben elvégezte a Marxon a nemzetközi kapcsolatok szakot, hogy huszonévesen már Prágából tudósíthasson. Ezután – szintén húszas évei közepén – a Hungexpónál kapott remek állást. És beindult egy apjához hasonlóan elképesztő karrier. Médiaátmentés – sokadik rész.
„Ki egyszer rúgott magyarba, szinte kedvet kap a rúgáshoz” – A Médiaháború végjátéka és az új remény
A Médiaháború végjátékánál tartunk: 1997-re az MSZP–SZDSZ-koalíció és a hozzájuk hű média totális győzelmet aratott. Abban az évben az egyetlen jobboldali napilap, az Új Magyarország felszámolta magát. Hornék egyik milliárdosa, Kelemen Iván szépen tönkretette az újságot, és a legfájdalmasabb az volt, hogy jobboldali újságírók rúgtak ki jobboldali kollégákat. „Aki balra állt, az maradt, aki jobbra, az ki lett rúgva.” Stefka István ott volt, és nem felejt. Médiaháború, 29. rész.
Jobba Gabi színésznő tragikus élete és öngyilkossága – Kik „vették el tőle a levegőt”?
Jobba Gabi hatalmas csillaga volt a Kádár-rendszernek, Aczél egyik kedvenc írója, Gyurkó László is támogatta, valamint az az Erdős Péter, akinek az egyik kedvese volt. Mégis öngyilkos lett, tragikusan fiatalon, mindössze harminchat évesen. „Nincs több erőm ezzel a lelki nyomorúsággal élni és nem akarok tovább senkinek a terhére lenni” – írta utolsó levelében, míg Gyurkó arra célzott, valakik tönkretették, elvették tőle a levegőt. Mi történhetett? Tóth Eszter Zsófia történész tragikus életének és halálának járt utána.
Bírók és a korábbi legfőbb ügyész is segítették Gyurcsányék KISZ-es vagyonátmentését – Megdöbbentő bizonyítékok Varju László szerepéről
Hiába károg Varju László gyakran az ártatlant játszva, inkább azzal kéne elszámolnia, milyen szerepet is játszott a KISZ-es vagyonátmentésben. Azt eddig is tudtuk, hogy Gyurcsány Ferenc és társai „trükkök százaival” átjátszották maguknak a KISZ-vagyont. De következő cikkünkből megdöbbentő részletek derülnek ki. Például az, milyen szerepet játszottak különböző bírók és az akkori legfőbb ügyész a vagyonátmentésben. A trükk nem volt bonyolult: bár több utódszervezet be sem volt még jegyezve, a hihetetlenül értékes ingatlanokat átírták. A cinkos bíróságok egyszerűen tudomásul vették a nyilatkozatot, a földhivatalok pedig leveleket kaptak, hogy a névváltozás miatt át kell írni az ingatlanokat. A játszma központi szereplői Gyurcsány, Varju László, Kiss Péter és a KISZ-es Nagy Imre voltak.
Így csap az asztalra Moszkva – Lavrov szerepe az orosz birodalmi politikában
Szergej Viktorovics Lavrov Moszkva egyik erős embere, Putyin jobbkeze. Oroszország lassan húsz éve kezdte meg visszatérését a globális hatalom pozíciójába – ebben nem kis szerepe volt a 2004-ben kinevezett külügyminiszternek, aki határozott fellépéssel hajtja végre az elnök akaratát. Hogy mégis mi az orosz külpolitika végrehajtójának titka, azt talán az utóbbi években a posztszovjet államokban kirobbant konfliktusok „rendezése” ábrázolja a legpontosabban.
Mindenkinek megvan a maga baja: újranyitnak a detoxikálók Oroszországban
Oroszországban idén hivatalosan ugyan csak tíz napig ünnepelték volna az újévet és a karácsonyt, de Vlagyimir Putyin elnök bölcs ajánlására a kormányzók saját hatókörükben munkaszüneti nappá nyilvánították december 31-ét. Így a tavalyi év utolsó napjától január 10-ig bulizhatnak, pihenhetnek az orosz polgárok. Ide kívánkozik az a statisztikai adat, amely szerint januárban átlagosan tizennyolcezerrel több orosz ember hal meg, mint bármely más hónapban, főleg az ünnepi ivászat miatt. Mindez azért érdekes, mert újranyitnak a kilenc éve bezárt detoxikálók Oroszországban, pedig még az alkoholizmus is csökkent időközben.
A III. katasztrófa, Gyurcsány Ferenc első ámokfutása
Valójában 2004 végén veszítették el a hatalmat a posztkommunisták Magyarországon, akkor, amikor az MSZP és az SZDSZ frakciója miniszterelnökké választotta Gyurcsány Ferencet. Na nem azért, mert az Apró-klán vagy Gyurcsány Ferenc nem lett volna maga is a megtestesült posztkommunizmus, hanem azért, mert a kommunisták túlélő hálózatai addig egy állandóan megújuló, de kiegyensúlyozott megegyezésrendszer alapján osztoztak meg a zsákmányon. A régiek közül szinte senkinek nem engedték el a kezét. Még olyanok is voltak köztük, akik éreztek némi, korlátozott felelősséget az országért és az emberekért. Sőt olyanok is, akik a maguk érthetetlen módján kedvelték ezt az országot. Na, tőlük szabadult meg először Gyurcsány. És ő soha többet nem egyezkedett az MSZP-vel sem. Szinte teljesen megszűnt az addigi hatalommegosztás, az Apró-klán birtokolt minden hatalmat Magyarországon.
Kádár János kegyetlen bosszút állt barátjáért, Mező Imréért, aki a kitelepítések egyik kulcsfigurája volt
Kádár János nem a barátkozásban volt erős, hanem inkább politikustársai elárulásában. Egy embert engedett közel magához: Mező Imrét, aki az 1956. október 30-i Köztársaság téri összecsapás áldozata lett. Tóth Eszter Zsófia történész írásában annak járt utána, mit tudunk a két kommunista pártfunkcionárius barátságáról, milyen szerepet játszott Mező Imre a kitelepítésben és melyek voltak utolsó szavai. Nem a kommunizmust éltette, az tény.
Ima nyolcmillió meg nem született magyar lélekért – Fel kell vennünk a küzdelmet az „életellenes erőtérrel” szemben
Egyre nyilvánvalóbb, hogy abortuszügyben (is) az életpárti és az életellenes erők küzdelme zajlik. Nem most kezdődött. A 2010-ben elhunyt Fekete Gyula író kőkeményen fogalmazott, amikor kijelentette, hogy az elmúlt nemzedékeket a magyar társadalom söpredékének tartja, mert 1956 óta – amikortól az abortusz legálissá vált Magyarországon – megközelítően nyolcmillió magzatot „mészároltunk le”. Békeidőben és önszántunkból. Majd hozzátette: a pozsonyi csatától kezdve, a tatárjáráson és a törökdúlásokon át, egészen a két világháborúig az összes háború együttesen nem követelte ennek a lélekszámnak a töredékét sem. Emellett azt is kijelentette, hogy nem várható az abortuszkérdés szigorítása, mert a politikai túlélését kockáztatná az a politikus vagy párt, amelyik ilyen elképzelést akár csak társadalmi vitára is merne bocsátani. Szerencsére tévedett, mert az Orbán-kormánynak volt bátorsága beleállni ebbe a kérdésbe is. Folytatjuk sorozatunkat, amelyben ezúttal az abortuszról lesz szó, illetve arról, miért kell küzdenünk ellene.Ajánljuk még
Kommentelő chatbotok rajonganak Magyar Péterért és a Tisza Pártért
Hangfelvétel (18+): Radnai és Vogel Magyar biszex perverzióiról beszélgetnek!
Sorra bújnak elő Hegedüs hadnagyaink
Ne hagyjuk, hogy az esküszegők árnyékrendőrséget és árnyékhadsereget szervezzenek!
Az „élősködő” Magyar Peti tartott kiselőadást Orbánnak az érdemi munkáról és a szerénységről
Az az ember, akinek a legnagyobb teljesítménye eddigi életében az volt, hogy betöltötte azokat a pozíciókat, majd felvette és elköltötte az azokért járó milliókat, amelyek nem tehetsége vagy szorgalma, hanem csupán felesége miatt illették meg.
