Nem szabad elfelejtenünk, hogy a kommunisták elvették az ünnepeinket is
Rákosiék el kívánták törölni a karácsonyt, mert féltek mindentől, ami felett nem volt hatalmuk. Kádár felmérte, hogy az eltörlés még korai, sokkal hatásosabb, ha egyszerűen deszakralizálja, kiüresíti azt, és az ünnep fényét beszorítja a családok zárt ajtaja mögé. A kommunisták számára az egyházak és az emberekben élő hit a legádázabb ellenségnek számítottak. A totalitarizmus ugyanis a teljességre törekszik, így a lélek kisajátítása legalább olyan fontos számukra, mint az anyagi javak elvétele. Borvendég Zsuzsanna sorozata: A kommunisták már a harmincas években is „sokszínűek” voltak
Stephen Koch Kettős szerepben című könyvében a bolsevikok által behálózott nyugati értelmiségiek egy csoportját Hominternnek nevezte, mert nagy számban voltak közöttük olyanok, akik „haladó” szexuális szokásoknak hódoltak. Ők is bizonyítékai azon állítás igazának, hogy a mai szélsőséges liberalizmus gyökere a kommunizmusban keresendő. De a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy a társutas művészek – a lenini hasznos idióták – azzal, hogy vakon követték Sztálint, kiszolgálták Hitler érdekeit is. A világtörténelem két leggyilkosabb ideológiája szülte a mai divatdiktátor tanokat. Borvendég Zsuzsanna sorozata: A liberális értelmiség már a nyolcvanas években megkezdte a magyar jobboldal és úgy általában a magyar nép ellen felépíteni az antiszemitizmus vádját
Az M5-ön sugárzott Vörös polip című történelmi dokumentumsorozat hatodik része egy dermesztő fikciós jelenettel zárul. A szocializmus üzleti vonalát képviselő káderek kimondják: a választások után minden ugyanúgy megy tovább, mint eddig. „Az újak? Akik választást nyernek majd? Azok bohócok lesznek, pofáznak majd demokráciáról, visszasírják a Horthy-rendszert. [...] Jöhetnek a fasiszta majmok! Ugrálhatnak! Nevetségessé fogjuk őket tenni.”
Borvendég Zsuzsanna sorozata: Pár millió tonna cukor, tizenkét cukorgyár, meg néhány bank és a sajtó jelentős része is szinte ingyen lett külföldieké
Az egyik legbrutálisabb és legtöbbet emlegetett „privatizációs ármány” a cukoripar felszámolása volt: 12 gyárunk közül mindössze egy maradt meg. Az iparág tönkretételének fájó következményeit legutóbb a Covid-lezárások idején, majd a fogyasztói ársapkák bevezetése után tapasztalhattuk meg. Borvendég Zsuzsanna sorozata: A rendszerváltás környékén az adójogszabályokat is a rablóvezérek igényeire szabták
A spontánnak semmiképpen sem nevezhető szabad rablás sokkolóan hatott a rendszerváltó pártokra és természetesen a kifosztott magyar népre is. A választások után felállították az Állami Vagyonügynökséget, amelynek feladata lett volna, hogy kontrollálja a folyamatokat, de az élére egy volt KISZ-vezért, Csepi Lajost állították. Borvendég Zsuzsanna sorozata: Korán kezdődött a birodalomváltás, duplán vesztettük el a szuverenitásunkat
A nyolcvanas években Magyarország vált a keleti blokk államai közül a leginkább vonzóvá a nyugati befektetők számára – legalábbis a CIA szerint. Vajon hízelgő ez a megállapítás számunkra? Nem igazán... Borvendég Zsuzsanna sorozata: A rendes kapitalistává alakult német nácik már 1957 nyarán a gazdasági befolyásszerzés módjait keresték Magyarországon
A szovjet blokk összeomlásakor tele voltunk reménnyel, bizakodással. Azt hittük, ha leomlik a vasfüggöny, hirtelen mi is abban a szabad és jóléti világban találjuk magunkat, amelyet oly irigykedve szemléltünk börtönrácsaink mögül. Ma már tudjuk, naivitás volt. Kőkemény és kíméletlen gazdasági elképzelések mentén zajlott az átmenet, amelyben a nemzeti érdekek nem sok vizet zavartak. A lényeg az ország vagyonának teljes kijátszása volt.
Borvendég Zsuzsanna: a magyar nép a forradalom győzelme után azonnal megteremtette a normális élet és a szabadság feltételeit az országában!
1956. október 28-án győzött a forradalom. Nagy Imre bejelentette a szovjet csapatok azonnali kivonását a fővárosból, amnesztiát hirdetett a felkelőknek, feloszlatta az ÁVH-t, valamint rendelkezett a Kossuth címer visszaállításáról és március 15. nemzeti ünneppé nyilvánításáról. Egy pillanatra úgy tűnt, talán sikerülhet. Mi jellemezte ezeket a napokat? Nem vagyunk mi elvtársak!
67 évvel ezelőtt néhány pillanatra helyreállt a kizökkent idő. Hatalmas szellemi, lelki és fizikai erőfeszítést tett a nemzet, hogy visszaszerezze sorsának irányítását, hogy újra rátaláljon az ezredéves rendre, amely meghatározta életünket és megszabta feladatainkat itt, a Kárpátok gyűrűjében. Mondhatnánk, hogy nem történt semmi különös, csak ami a sorsunk évszázadok óta: megpróbáltuk lerázni immár a sokadik nagy birodalom rabigáját – sikertelenül. De ez nem igaz. Nagyon is különleges volt, ami akkor történt! Borvendég Zsuzsanna sorozata: A rendszerváltással csak a keleti fosztogatókat cseréltük nyugati fosztogatókra, a helyi rablók megmaradtak
Bő három évtized telt el a rendszerváltoztatás óta, és még mindig nem tudunk választ adni arra a kérdésre, hogy mi is történt pontosan az átmenet éveiben. Miért maradt el a katarzis? Miért élték túl a pártállami kapcsolatrendszerek sértetlenül a szocializmus bukását? Miért nem nyerhettük vissza egy pillanatra sem gazdasági szuverenitásunkat? Milyen erők uralták a hazánkat már akkor, amivel nem volt elég tudás, erő – de talán akarat sem – szembeszállni? Borvendég Zsuzsanna sorozata: Az első tégla a berlini falból
Múlt héten ott hagytuk abba, hogy 1989. augusztus 19-én, a Páneurópai piknik rendezvényét kihasználva keletnémet menekültek áttörték a magyar határt. A példa természetesen követőkre talált. Másnap, Magyarország nemzeti ünnepén, további keletnémet állampolgárok lépték át a zöldhatárt, nagyjából hatszázan távozhattak ekkor. A soproni határ környékén elhagyott személygépkocsik szegélyezték az utakat, de a krízis nem ért véget, közeledett a szeptemberi iskolakezdés. Borvendég Zsuzsanna sorozata: A páneurópai piknik egy civil megmozdulásra szervezett politikai és titkosszolgálati játszma volt
A hivatalos történelmi narratíva szerint Magyarország – illetve egészen pontosan: az MSZMP reformszárnya – ütötte ki az első téglát a berlini falból. A határnyitás egyértelműen felgyorsította a német újraegyesítést, de az elmúlt hetekben láthattuk, hogy az ide vezető folyamatok egyáltalán nem voltak problémamentesek. Nem beszélve arról, hogy a pártvezetés leginkább csak futott az események után, és minden igyekezetét arra próbálta összpontosítani, hogy jól pozícionálja magát az elkerülhetetlenül közeledő politikai átrendeződés idejére. Borvendég Zsuzsanna sorozata: 1989-ben egy új, magyarellenes, kommunista "kisantant" létrejötte is reális lehetőség volt
Miközben 1989 nyarán a belpolitikai változások tartották lázban az embereket, egyre komolyabb problémaként jelentkezett a menekültkérdés. Míg az előző évben Ceaușescu őrült falurombolása elől erdélyiek ezrei menekültek hazánk felé, ’89 nyarán a keletnémetek özöne is megindult Magyarországra abban a reményben, hogy megnyílik a nyugati határ. Borvendég Zsuzsanna sorozata: A nyugatnémet kormány 1989-ben még a keletnémet menekülteknek sem örült
Alois Mock osztrák külügyér és Horn Gyula külügyminiszter 1989. június 27-én egy hatalmas drótvágóval a kezükben jelentek meg az újságok címlapjain. A látványos show történelmi léptékű eseményt volt hivatva szimbolizálni: véget ért a hidegháború. A vasfüggöny lebontása azonban egyáltalán nem a két politikus pózolásához köthető, ahogy a határnyitás sem volt kifejezetten ínyére a fényességes Nyugatnak. Folytatjuk a határnyitás történetét. Borvendég Zsuzsanna sorozata: A Szovjetuniónak 1989-ben már nem volt sem ereje, sem érkezése beleszólni a magyar határnyitásba
1989. szeptember 10-én megnyitották az osztrák–magyar határt a keletnémet menekültek előtt. Horn Gyulát mai napig hősként ünneplik emiatt a nyugati haladárok, holott mindez a szovjet blokk összeomlásának szükségszerű velejárója volt és nem egy ember kimagasló teljesítménye. A határnyitáshoz vezető események ráadásul hónapokkal (sőt, évekkel) korábban kezdődtek. Folytatjuk a múlt héten elkezdett történetet. Borvendég Zsuzsanna sorozata: A határzárat nyugaton politikailag nem volt értelme fenntartani, iszonyúan sokba is került a működtetése, Horn Gyula mégis karriert épített a lebontásából
1989 szeptemberében olyan eseményt ünnepelt a világ, amelynek köszönhetően 1956 után először volt újra főszereplő Magyarország a világpolitika színpadán: a határnyitást. A haladó (hanyatló) Nyugat máig hősként tekint Horn Gyulára, aki szerintük kiütötte az első téglát a berlini falból. Borvendég Zsuzsanna sorozata: A kommunisták áldozataik újbóli megalázásával mentették át magukat – Csurka István értette meg ezt először
„Egy nagy cefréskád, egy vastag födővel letakart dézsa és ezen a deszkafedőn, az erjedő lé fölött folyt percről percre a táncikáló, vidám barakk-élet” – így foglalta össze a „gulyáskommunizmus” lényegét Csurka István a híres monori beszédében, 1985-ben. Ő már akkor is tökéletesen értette, hogy micsoda szemfényvesztés, micsoda aljas csalatás az egész Kádár-rendszer. Mivel az azóta eltelt évek sem hozták el a Kánaánt, egyre erősödik a nosztalgia egy olyan kor után, amely az emberi létezést valójában a vegetáció szintjére süllyesztette, ahol a legfőbb cél csak a biológiai szükségletek minél teljesebb kielégítése lehetett. Borvendég Zsuzsanna: Mélyre hatoló gyökereink megtartanak ott, ahová őseink állítottak minket
Több, mint ezer éve itt élünk Európa közepén. Mi ez, ha nem sikertörténet? Mégis sopánkodunk a balsors miatt, amely régen tép – de miért? Azt hiszem, a magyar néplélek szeret panaszkodni, van bennünk valami nyugtalanság, örök elégedetlenség, amely talán küzdőképessé, de ugyanakkor borúlátóvá is tesz minket. A külső ellenséggel előbb-utóbb mindig elbántunk, vélem, ezután sem lesz másképp. A megtörhetetlennek tűnő átok máshol rejlik: az ős patkányt, mely kórt terjeszt, soha nem kívül kellett keresnünk. 
