A Kovászember küldetése – László Petra filmje a tiszteletbeli székelyek oklándi találkozójáról
A Kovászember küldetése, hogy az örökséget továbbadja, mert csak így maradhatnak fönn minden körülmények között magyarok és székelyek. Szeretettel ajánlom mindenkinek László Petra filmjét, amely leginkább a hazaszeretetről szól és egy székely tiszteletesről, aki a csontig hatoló betegség közepette „csakazértis” továbbadja az ősök hagyatékát, mert ez a küldetése.
Karigeri és az óra
Azon lelkendezik a balliberális sajtó, hogy Karácsony Gergely visszaadta azt az Ybl Miklós által tervezett gyönyörű órát a Kiscelli Múzeumnak, amely ezidáig Tarlós István dolgozószobájának egyik ékessége volt. A közösség hangjára és az egyenlőségre oly érzékeny főpolgármesternek ugyanis az az óhaja, hogy az órát mindenki láthassa. A népnek is joga van az órához, nem lehet az egy szűk, kiváltságos réteg úri passziójának tárgya. Karácsony nem is érti, hogy miért és hogyan került a remekmű a dolgozószobába. Nosza, gyorsan rekvirálta és visszaadta az órát a népnek.
Lövetők és szemkilövetők ’56 után és a rendszerváltást követően
Bár már 1993-ban szakmailag jól megalapozott dokumentumokat tett le az asztalra az ’56-os forradalom utáni népirtásról és a gyilkos sortüzekről a korszakot legjobban ismerő történészekből álló bizottság, a cselekmények súlyának megfelelő ítéletek mégsem születtek meg a mai napig. Sőt, általában véve ítéletek sem születtek. Nagy adóssága ez a magyar igazságszolgáltatásnak. Már csak azért is, mert amint azt 2006 ősze mutatja, a történelem ismétli önmagát. Az ’56 utáni megtorlás miatti jogi igazságtétel nemcsak a társadalom igazságérzetének tenne jót, de 2006 tükrében mondhatjuk, hogy az elrettentést is szolgálhatná. Ne feledjük, hogy Kádárék, illetve Gyurcsány Ferenc és csapata semmiféle megbánást nem tanúsítottak tetteik miatt.
„Füles halál” és társai – a kádárizmus szellemisége ma is itt él közöttünk
A bolsevizmus követői arra esküdtek fel, hogy lerombolják azt a világot, ami a rendet, a kiszámítható életet, a boldogulást testesítette meg. A Lenin-fiúk kalapáccsal estek neki a nemzet, hazaszeretet, család, vallás intézményeinek. A bolsevikok gyűlölték azokat, akik a tehetségükkel, szorgalmukkal, értékelvűségükkel értek el bármit is. A nemzetükhöz, hitükhöz ragaszkodó és a rájuk bízottakat ebben a szellemben vezető, szolgáló személyeket ellenségnek tekintették és igyekeztek likvidálni. Többnyire fasisztának, reakciósnak bélyegezték őket és emléküket is igyekeztek kitörölni a történelemből. Ezt művelték évtizedeken keresztül Mindszenty Józseffel, Prohászka Ottokárral, Klebelsberg Kunóval. Ezt művelték az 1956-os forradalmárokkal.
Az ellopott forradalom, avagy a Rajk-ügy emlékezete
A rendszerváltás óta megszokhattuk, hogy minden év október 23-án összegyűlnek a balliberális politikusok és a hozzájuk tartozó értelmiségi holdudvar, hogy hosszú tirádákat zengjenek a baloldali forradalomról, amely 1956 őszén lezajlott. Éltetik Nagy Imrét és beszélnek arról, hogy Rajk László újratemetése a forradalom egyik nagyszerű nyitánya volt. A pesti srácok és Tóth Ilona azonban szerintük véreskezű gyilkosok, akik szadista kéjvággyal gyilkolták az ávósokat és szennyezték be a szocialista forradalom tisztaságát. A nemzeti oldal pedig hüledezve áll a tény előtt, hogy 30 évvel a rendszerváltás után még mindig az 1945 és 1989 közötti marxista történetírás alapvetései vannak jelen a közvéleményben és – mondjuk ki – a tankönyvek lapjain is.
A halott felült és visszatámad
Az ellenzék előretörésének okait a következő napokban, hetekben sokan, sokféle nézőpontból fogják elemezni. Fontos elvégezni ezt a munkát, mert a vasárnapi önkormányzati választás eredményének tükrében az mindenképpen kijelenthető, hogy nem lefutott a 2022-es országgyűlési választás. Ez nemcsak Karácsony Gergely főpolgármesterré választása miatt mondható el. A Jobbiktól a DK-ig terjedő elvtelen összeborulás immár tíz megyei jogú várost és számos kisebb települést tudhat magáénak.
30 éves a rendszerváltás – Németh Miklós, a messziről jött antihős
Sohasem mondták ki a nevét, de Horn is és Bajnai is valójában rá hivatkoztak, amikor szakértőként tüntették fel magukat. A vidéki, hívő katolikus családból származó Németh Miklóssal akarták legitimmé tenni létezésüket. Ő ugyanis nem volt sem pufajkás, sem besúgó, és ’56-ot illetően is tiszta volt. Úgymond messziről érkezett a pártba. Ez a manőver azonban nem lehetett sikeres, mert Németh Miklós antihős volt. Része és működtetője volt annak a gépezetnek, amely a rendszerváltás előtt eltüntette a pártvagyont, leprivatizálta magának az állami cégeket, hogy aztán új társadalmi osztályként, nagytőkésként fehér kesztyűben jelenjen meg. Ilyen formán Németh Miklósnak is köszönhetjük a Gyurcsány-Dobrev család felemelkedését, Bajnai Gordont, illetve a baloldal visszatérését a hatalomba.
Nagy a baj az MSZP-nél: már a történelemhamisítástól sem riadnak vissza Molnár Zsolték
Rendkívül hatásvadász videóban emlékezik meg az MSZP-s Molnár Zsolt a 30 évvel ezelőtti nyugati határnyitásról. Azt értjük, hogy a napjainkban romokban heverő és a semmibe tartó szocialista párt igyekszik visszanyúlni a nagy elődnek tartott Horn Gyulához, akinek a rendszerváltás után sikerült győzelemre vezetnie pártját és „utolsó mohikánként” valahogy hiteles szocialista politikusként feltüntetnie magát a választók előtt, de azért történelmet nem kéne hamisítani. Az utódok életlátását megzavarhatta a kétségbeesett erőlködés.
30 éves a rendszerváltás – Az MSZP egyik főbűne: a szociáldemokrata párt szétverése
Az MSZMP – és „utódpártja”, az MSZP – úgy szalámizta le a rendszerváltáskor az útjában álló szociáldemokrata pártot, mint Rákosiék 1945 és ’48 között az FKGP-t és a többi politikai ellenfelüket. A manőver azonban csak ideig-óráig járhatott sikerrel: árulásuk a vesztüket okozta. Hiába próbálják ugyanis a rendszerváltás óta bizonygatni, hogy ők egy, a kisemberek problémáira érzékeny, szociáldemokrata párt, mára többszörösen lelepleződtek. Amikor Gyurcsány, Bajnai, Kapolyi és a többiek kimutatták a foguk fehérjét és előjött valódi énjük, akkor mindenki számára világossá vált az, amit a rendszerváltás utáni években csak kevesen tudtak: a magyar baloldal valójában a gátlástalan neoliberalizmust képviseli. A probléma csak az, hogy a történelem süllyesztőjében lassan elmerülő MSZP-nek sikerült megakadályoznia, hogy egy valódi, nemzeti szociáldemokrata párt jöhessen létre Magyarországon.
Románia, a kaotikus, frusztrált, brand nélküli ország
Pestiesen szólva van baj keleti szomszédunknál. Egyre több a nemzetközi visszhangot kiváltó balhé, botrány Romániában. Ezek egy része az erdélyi magyarokat is hátrányosan érinti. Románia még 30 évvel a rendszerváltás után is fényévekre van attól, hogy jogállamnak vagy kultúrnemzetnek lehessen nevezni.
Bízhatunk benned, Angie?
Bizakodásra ad okot Európa jövőjét illetően, hogy Angela Merkelnek egykori keletnémet ellenzéki politikusként nincsenek illúziói a kommunizmussal kapcsolatban. Vagyis ő eszmeileg nem ahhoz a ’68-as balos generációhoz tartozik, akik az elmúlt években azon ügyködtek, hogy felszámolják a keresztény Európát és megváltoztassák etnikai, vallási színezetét. Ez így rendben is volna. Csakhogy a német kancellár asszony közelmúltbeli politikai pályafutásában igen komoly vargabetű éktelenkedik, amit az augusztus 19-i soproni látogatás csak még inkább láthatóvá tett. Ráadásul van olyan régebbi, talán ma már a feledés homályába merült politikai húzása, ami nem éppen hízelgő Merkelre nézve. Csak remélni tudjuk, hogy az Orbán Viktorral való soproni találkozás nem egy tovatűnő őszinteségi roham volt.
Horn Gyula 1989-ben: „..kategorikusan az ellen vagyunk, hogy Magyarország menekülttáborrá változzon”
Az 1989. szeptember 11-i határnyitás felé vezető út nem volt éppen sétagalopp Magyarország számára. A tét óriási volt, hiszen mindenki sejtette, hogy az osztrák-magyar határon lévő határzár feloldása történelmi lépés lehet a Kelet és Nyugat egyesítése felé. Bár a Szovjetunió a végóráit élte, a határnyitás mellett elkötelezett Németh Miklós miniszterelnök nem tudhatta biztosan, hogy Gorbacsovék hogyan reagálnak. A rendszerváltó magyar ellenzék által kezdeményezett augusztusi páneurópai piknik szimbolikus tett volt, mintegy kijelölte az irányt a végső határnyitáshoz. A mai politikai helyzetből visszatekintve kuriózumnak számít Horn Gyula akkori külügyminiszter kijelentése. Horn érzékelte, hogy a határnyitás bizonyos feltételek, garanciák nélkül magában hordozza annak veszélyét, hogy a szocialista országok Nyugatra lelépni kívánó polgárai menekülttáborrá változtatják Magyarországot. Kár, hogy Horn Gyula mai politikai örökösei nem olvasnak történelmet.
30 éve szabadon? – Ceaușescutól a maffiaállam kiépülése felé
Romániában a térség többi szocialista államától eltérő módon forradalom vetett véget a kommunista diktatúrának. Bár a gyűlölt Nicolae Ceaușescutól sikerült megszabadulnia a román tárdalomnak, a diktátor szellemiségétől és módszereitől a mai napig sem. A nacionalista gyűlöletkeltés ugyanúgy a rendszerváltás utáni Románia sajátossága volt, mint a diktatúra időszakában. 30 évvel a rendszerváltás után is számtalan eset mutatja, hogy ha kell, a magyarokat újra és újra közellenségnek kiáltják ki keleti szomszédunkban. Legutóbb erre a szomorú úzvölgyi események szolgáltattak példát.
30 éves a rendszerváltás – A Tiszántúlt kérték a szovjetek cserébe a kivonulásért
Ökölbe szorul a keze az embernek, ha csak egy cikk erejéig is megkísérli megvonni a mérlegét Magyarország szovjet megszállásának. Mit adott nekünk a „dicsőséges” Vörös Hadsereg katonáinak több, mint négy évtizedes jelenléte? A megszállás mérlege dióhéjban: megerőszakolt nők ezrei, tönkrement életek, felbecsülhetetlen épület- és környezeti károk, a társadalmat évtizedekre tönkretevő kádárizmus, és az a mélyen a zsigerekbe beivódott reflex, hogy nekünk csak az jut, hogy valakihez képest határozzuk meg magunkat. Ennek szomorú megnyilvánulása, hogy a magyar baloldal Moszkva után Brüsszelben akar fogódzót keresni. Az utolsó szovjet katona 1991. június 16-án hagyta el az országot, de a csapatkivonásról 30 éve már javában tárgyaltak a felek. Erre emlékezünk.
Orbán és von der Leyen találkozója elé - Magyarország az egészséges Európát képviseli Brüsszelben
Ma már alig akad az Európai Unióban klasszikus értelemben vett nagyformátumú politikus. Aki manapság Brüsszelben határozottan kiáll a nemzet, kereszténység, család értékeinek védelmében, azt populistának, nacionalistának, hovatovább fasisztának bélyegzik az európai zöld, liberális meg baloldali frakciók politikusai. Ezek a képviselők azonban kezdenek elszakadni az európai valóságtól, amit az jelez, hogy hátországuk polgárai mást gondolnak Európa jövőjéről, mint ők. A német és a francia társadalom egy jelentős része ráébredt: éveken keresztül azt hazudták nekik politikai vezetőik, hogy az olyan fogalmak, mint a jobboldal, a nemzet, a migrációellenesség kirekesztő, politikailag nem korrekt kifejezések. A visegrádi országok fellépésének köszönhetően a németek komoly hányada már nem feltétlenül érez bűntudatot amiatt, mert ki meri mondani, hogy a tömeges bevándorlás nem tesz jót a hazájának. Orbán Viktor idei tusnádfürdői beszédében úgy fogalmazott, hogy a liberális demokrácia szószólói a keresztény Európa ellenségeivé váltak, mert feleslegesnek nevezték a nemzeti kötődést és leértékelték a vallási meggyőződést. A magyar miniszterelnökkel ma már Közép-Európán kívül is egyre többen értenek egyet. Orbán Viktor augusztus elsején ezt az öntudatára ébredő, egészséges Európát képviseli majd Brüsszelben az Európai Bizottság nemrég megválasztott elnökével, Ursula von der Leyennel való találkozóján.
A történelmükből kovácsoltak előnyt a lengyelek - 30 éves a rendszerváltás
Az 1956-os lengyelországi kommunistaellenes felkelést nem követte olyan megtorlás, mint Magyarországon. A szovjetekből olyan engedményeket sikerült kicsikarniuk a felkelőknek, amelyek következtében például lengyel földön megszűnt a téeszesítés, a mezőgazdasági birtokszerkezet egyben maradhatott. A katolikus egyház megőrizhette önállóságát, így a társadalom a rendszerváltásig sem maradt valódi lelki támasz nélkül. Ellentétben Magyarországgal és a térség többi államával, a nemzeti ellenállás hagyományát a társadalom széles rétegeivel együtt sikerült becsatornázni a rendszerváltó ellenzéki mozgalomba, a Szolidaritásba. Mindez együttesen oda vezetett, hogy Lengyelország ma gazdasági és lelki szempontból nézve kiemelkedik a volt szocialista blokk államainak mezőnyéből.
30 éve történt - A mennyet és a poklot is megjárták nálunk az NDK-s turisták ’89 nyarán
Amikor a ’80-as évek második felében Lengyelországban és Magyarországon már javában mozgolódott a későbbi rendszerváltó ellenzék, az állampártokon belül pedig zajlottak a reformfolyamatok, a szocialista blokk legnyugatibb bástyája, az NDK még mindig a rákosista időket idézte. A demokratikusnak mondott keleti Németország még 1989-ben is eminens éltanulója volt a szocializmusnak: még a nagy tanítómestert, a Szovjetuniót is kioktatták párthűségből. Amíg azonban Erich Honecker és csapata makacsul haladt tovább a lenini úton, addig a tőlük szenvedő NDK-s turisták tízezrei hol reményt vesztve, hol boldog várakozással szürcsölték a hűs Kőbányait a Balaton partján.Ajánljuk még
Amerikai "álom": Csak egy nap közmunkát kapott az erőszakos antiszemita transz
Az antifás aktivista megjegyzéseket tett egy amerikai újságíróra, majd megparancsolta neki, hogy "ölje meg magát."
Megjutalmazták a Parajdi sóbánya katasztrófájáért felelős vezetőt
Fizetésemelés és bónusz járt a katasztrófáért.
Bekövetkezett: már nem Európával tárgyalnak, hanem róla
Teljes pozíciótévesztésbe kerültek az európai uniós vezetők az ukrajnai háborúról folytatott tárgylásokon.
Kocsis Máté: jó vergődést az álhírgyárakban!
Történt, hogy egy komplett hőskölteményt faragtak a gonosz orosz beavatkozásról, amivel tulajdonképpen igazolták, hogy az ő főnökük a külföldi ügynök.
