A szovjetek körülbelül ezt gondolták rólunk. Mi magyarok, szemetek voltunk. Ezt a kijelentést 1956. november 2-án mondta Ivan Szerov, a KGB elnöke, a szovjet KB elnökségének ülésén, Hruscsov pártfőtitkár előtt. Úgy gondolom, semmi sem marad titokban, egyszer minden kiderül. A nemrégiben megjelent A bőrönd titkai, Szerov tábornok titkos naplójának és feljegyzéseinek csaknem ezer oldalas könyve (Időjel Kiadó, 2023) feltárja azokat a dokumentumokat, amelyek megmutatják, hogy kik árulták el Magyarországot, és azt is, hogy a magyar kommunisták önerőből soha nem jutottak volna hatalomra – se Rákosi, se Kádár – a szovjet fegyverek, a szovjet katonai megszállás nélkül.
Most ugyanez folyik a balliberális, neomarxista, globalista magyarjaink körében, akik azt egyelőre nem tudják elérni, hogy az ENSZ, a NATO, netán amerikai csapatok szállják meg hazánkat, de mindent elkövetnek, hogy külföldi támogatással, dollár-, eurómilliárdokkal megbuktassák a szabadon választott kormányt, majd ígéretükhöz híven beengedjék Magyarországra a “nyílt társadalmat”, migránsok százezreit, az LMBTQ-, a genderideológiát, és eladják áron alul immár harmadszor földjeinket, stratégiai ágazatainkat. Végül is Kun Béla, Szamuely Tibor, Rákosi Mátyás, Kádár János “leszármazottai” azon dolgoznak, hogy végleg megszűnjék a nehezen kivívott szuverenitásunk.
De térjünk vissza a nagy titkok tudójára, Szerovra, a KGB elnökének visszaemlékezésére. Azt tudni kell róla, hogy kulcsszerepet játszott az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésében, a kegyetlen megtorlásban, a KGB titkos műveleteiben. Már akkor sem volt mai gyerek. Ivan Alekszandrovics Szerov az NKVD tisztje (állambiztonsági hatóság, a KGB elődje, hasonlóan a náci SS-hez vagy az ÁVH-hoz), az Ukrán SZSZK belügyi népbiztosa, azt követően pedig Berija helyettese volt, majd a KGB vezetője lett (Putyin is az volt). Szerov nevéhez fűződik a Balti országok lakosainak deportálása 1939-ben Szibériába, majd a Volga-menti németek kitelepítése. De 1943–44 között Berijával együtt végrehajtották többek között a krími tatárok, csecsenek, kalmükök, ingusok, karacsajok tömeges deportálását, aztán 1945-ben ő vezette Lengyelországban a szovjetellenes ellenállás leverését is – írja Bank Barbara a titkos napló előszavában.
Tehát Szerov tábornok tapasztalatokból nem volt híján. 1956. október 24-én éjszaka érkezett – ahogy ő írta – a lázongó Budapestre. Mindjárt munkába kezdett. Felvette a kapcsolatot Gerő Ernővel, Nagy Imrével, Piros László belügyminiszterrel, Losonczy Gézával, Kopácsi Sándorral, Budapest rendőrfőkapitányával. Közben megérkezett a Szovjetunióból Mikojan és Szuszlov. A Magyar Dolgozók Pártja KB PB-ülésén, az Akadémia utcában Szerov kifejtette, hogy a felkelőkkel végezni kell. A KB elnöksége jóváhagyta – Nagy Imre is ott volt – a “Hullám” hadműveletet és még aznap 23 órakor a szovjet hadsereg Magyarországon állomásozó különleges hadtestének egységei (6000 katona és tiszt, 290 tank, 156 tüzérségi löveg, 120 páncélozott jármű) elindultak Budapestre, hogy elfojtsák a felkelést.
Megjegyzem: október 28-ig a Magyar Rádióban folyamatosan olvasták fel azt a Nagy Imre által jegyzett közleményt, hogy a felkelők azonnal tegyék le a fegyvert, mert ellenkező esetben rögtönítélő bíróság elé kerülnek. Ami egyenlő volt a kivégzéssel, a halállal. A statáriummal való fenyegetőzés, a kijárási tilalom tehát létező valóság volt.
Szerov tábornok ezután kendőzetlenül ír arról, hogy a Parlament előtt október 25-én azért nyitottak tüzet a tüntetőkre, mert rájuk is lőttek a tetőről. Bár azt vagy tudta, vagy nem, hogy a tetőkön kékávósok és karhatalmisták lőttek Apró Antal és Földi László, a Katonai Bizottság vezetőinek parancsára. Igaz, ezen az ülésen ott voltak a szovjet elvtársak is. Mindenesetre több százan holtan terültek el és sok százan sebesültek meg a két tűz közé került tüntetők a Kossuth téren. Október 28-ra, a Központi Bizottság ülésére, a szovjet csapatok kivonására így emlékszik Szerov:
…felállt Nagy Imre, beteges képet vágva ezt mondta: “Mikojan elvtárs, mi megértjük, hogy a helyzet nagyon bonyolult, de adjanak nekünk néhány napot, mi mindent rendezünk! Ahhoz pedig, hogy sikeresebben tudjuk megoldani a nehézségeket, vonják ki a szovjet hadsereg csapatait Budapestről!”
A KGB főnöke erre felugrott és ezt kiáltotta: ez tiszta árulás, csapataink nélkül a felkelők elfoglalják Magyarországot. Miután Anasztasz Ivanovics Mikojan telefonon beszélt Moszkvával, Nyikita Hruscsov azt tanácsolta, hogy fogadják el a magyarok javaslatát és vonják ki a szovjet csapatokat Budapestről, és ők Szerovval együtt térjenek vissza Moszkvába.
Egyértelmű. Szerov világosan látta, hogy szovjet katonai erő nélkül később még Nagy Imréék sem tudták volna megtartani a még éppen éledező, többpártrendszert ígérő hatalmat. Bölcs magyar mondás: kommunistának soha se higgy! A Nagy Imre-kormányban ugyanis egy-két kisgazdán, szociáldemokratán kívül elsősorban a kommunisták kaptak vezető szerepet, mint Apró Antal, Biszku Béla, Kádár János, Münnich Ferenc, Marosán György, Piros László (echte kommunisták), akik ugyan november 1-én elfogadták a kormány határozatát, hogy a Varsói Szerződésből kilépnek, semleges ország akarnak lenni, de ők voltak azok, akik néhány nappal később elsőként szúrták hátba a forradalmat.
1956 november 2-a fontos fordulópontja volt a magyar forradalomnak. Ugyanis bevégeztetett. A két áruló, Münnich és Kádár titokban elhagyták Budapestet, azt követően, hogy feloszlatták a Magyar Dolgozók Pártját és annak bázisán létrehozták a Magyar Szocialista Munkáspártot. Ugye, milyen ismerős? Az átváltozó művészek aztán 1989-ben az MSZMP-ből MSZP-t csináltak, miután azt a pártot is lejáratták Hornnal és Gyurcsánnyal az élen; Gyurcsány előre menekülve később létrehozta megint csak ugyanazokkal a DK-t, a Demokratikus Koalíciót. Ezek sohasem változnak. Visszatérve: Kádárék Tökölön a szovjet csapatoknál töltötték az éjszakát, ahonnan elrepültek Moszkvába. Innentől kezdve peregtek az események Szerov titkos feljegyzései szerint is. Moszkvában a november 2-ai KB-ülésen Hruscsov vezetésével minden eldőlt, ahol már ott volt Kádár és Münnich is. Zsukov marsall felállt és azt mondta:
Alaposan tanulmányoztam a Magyarországon tartozkodó csapataink létszámát, elhelyezkedését, úgy vélem, nincs miért eljönnünk onnan, ha berzenkednek ellene, beverjük a pofájukat, akkor majd lecsöndesednek.
Szerov sem tűrtöztette magát:
Határozott intézkedéseket kell hozni! Meg kell szállni az országot!
Végül Hruscsov, a Szovjetunió pártfőtitkára mondta ki a végső szót:
…e kérdések megoldására Ivan Sztyepanovics Konyev marsall irányítja a szovjet csapatokat, a KB részéről Magyarországon Szerov tábornok képvisel bennünket és addig fog ott tartózkodni, amíg nem szólunk neki!
Ennyit értünk. Kádár János és Münnich Ferenc, a két “magyar” meghunyászkodva hallgatott, mint sz*r a fűben. Ennyit ért a két “hazafi”, meg sem kérdezték őket, csak bólogattak. Kádár, aki eleinte aktívan támogatta Nagy Imrét, bekerült a kormányba és nyilvánosan kijelentette: befekszik az első orosz tank alá, amelyik megsérti Magyarország határait. Így lehetett egy kommunista szavában bízni. Ő jött vissza aztán Apróval, Münnichkel, szovjet tankokkal. Nemhogy aláfeküdt volna. Nekik csak a hatalom kellett, semmi más.
Emlékszem Pártay Tivadar, a Független Kisgazdapárt elnökének szavaira, akivel interjút készítettem a rendszerváltás hajnalán és elmesélte, hogy egy fogadáson vett részt a Parlamentben 1947-ben, amikor Vorosilov marsall nemes egyszerűséggel seggbe rúgta a hajbókoló Rákosi Mátyást. Senki sem mert szólni semmit.
A magyar liberálkommunisták mindent eltűrnek a pénzért, a hatalom megtartásáért, megszerzéséért. Mindezt persze országunk kárára. Nincs bennük büszkeség, gerinc, tartás és hazaszeretet. Nem is merek belegondolni, hogy Magyarország elárulásában milyen megalázó alkukba mennek bele manapság Karácsonyék, Dobrevék, Cseh Katalinék. Ujhelyiék és a hozzájuk hasonlók.
A KGB elnöke, Szerov naplójában a továbbiakban részletesen beszámolt a magyar kormányküldöttség letartóztatásáról Tökölön, a szovjet katonai bázison. Ezt az akciót is Szerov vezette. Akárcsak 1541-ben, amikor Szulejmán török szultán csellel vette be Budát úgy, hogy a béketárgyalásra érkező magyar főurakat, Török Bálinttal az élen fogságba ejtette. Így váltunk 150 évig árulás miatt a török hódoltság részévé és egy másik árulás miatt 46 évig szovjet megszállás alá. Hittünk az adott szóban, amit a törökök és az oroszok is megszegtek. Az ellenség elfogására irányuló álnok taktikát – tárgyalásra tett ajánlatot színlelve – Szerov már korábban is sikeresen alkalmazta: például a lengyel emigráns kormány vezetőinek vagy az Armia Krajowa parancsnokainak elfogásakor a háború alatt.
Innentől a “Forgószél” hadművelet százszoros katonai túlerővel megindult november 4-én hajnalán Magyarország, Budapest ellen. Kevésbé ismert, hogy amíg a Magyar Rádió ismételgette Nagy Imre miniszterelnök szózatát a magyar néphez – “Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van!” –, addig november 4-én reggel – nem várva be, amíg a szovjet csapatok Budapestre érnek – Nagy Imre és egy sor követője a családjukkal együtt – összesen 53 ember – bevették magukat a jugoszláv nagykövetségre. A KGB első elnökének titkos naplójából, feljegyzéseiből kiderült, hogy az 1956-os forradalmat a szovjet csapatok verték le, belső magyar árulások segítségével. Önerőből ezek a kommunisták soha nem kerülhettek volna vissza a hatalomba. Ezért viszont Kádáréknak óriási szolgálatokat kellett tenniük. Szovjet utasításra, felügyelet mellett végre kellett hajtani a megtorlást, a sortüzeket, amelynek több ezer áldozata lett. Ilyen vérengzést Európa nem látott. Csak hivatalosan, bírói végzéssel 350 embert akasztottak fel vérügyészi, vérbírói ítélettel. Persze ehhez kellettek olyan vérszomjas politikusok, mint Apró Antal, Biszku Béla, Marosán György, Kádár János és sokan mások. Szerov érdekes megjegyzést tett Biszku Bélára, a budapesti pártbizottság titkárára, akit belügyminiszternek jelöltek:
…én őt öt napon át instruáltam. Egészen alkalmas legénykének bizonyult, mindent gyorsan felfogott.
Mármint azt, hogy a tábornok utasításai szerint hogyan kell elbánni gyorsan a forradalmárokkal.
Azért egyebek között három érdekes információ ragadta meg a figyelmemet A bőrönd titkai című naplóból. Az egyik: Szerov november 25-re datálja, hogy a Corvin-közi felkelőket végleg felszámolták. Eddig úgy tudtuk, hogy november 4-től november 10–12-ig volt ellenállás. A KGB-főnök viszont ezt írja:
november 25-re végeztünk a Corvin-közzel, amely a felkelők közül legtovább állt ellen a szovjet katonai műveleteknek. Ezután elkezdtem segíteni a magyaroknak az állambiztonsági szervek helyreállításában.
Ebből két dolog következik. Mégiscsak kemény gyerekek voltak a Pesti Srácok és az ott harcoló forradalmárok. A másik, hogy az ÁVH nem szűnt meg, csak átalakult. A rendőrség szervezeteinél politikai osztályokat létesítettek ugyanazokkal az emberekkel, akik ugyanazt a szerepet töltötték be, mint az egykori ÁVO, majd ÁVH. Szerov ehhez az átalakításhoz ragaszkodott, mondván, hogy a magyar állambiztonsági munkatársak “pozitív munkát végeznek az ellenforradalmi lázadók felfedése ügyében”.
A harmadik figyelemre méltó Szerov-megjegyzés Nagy Imre kivégzéséhez kapcsolódik. A szovjet pártvezetés, Hruscsovék nem akarták Nagy Imre és társai kivégzését, ugyanis emlékeztek Nagy Imrére, aki 1933-tól az OGPU–NKVD ügynöke volt “Vologya” fedőnévvel. Azokra a magyar kominternesekre volt ráállítva, akik a Szovjetunióba menekültek. Nagy Imre hasznos munkát végzett. Így került 1938-ban a nagy sztálini tisztogatás idején a kivégzőosztag elé a többi között Kun Béla, Pogány József, Mészáros László szobrászművész. Tehát nem véletlenül írta Szerov tábornok, hogy Nagy sorsáról a magyar vezetők, elsősorban Kádár döntött:
Nagy Imre kivégzése teljes egészében az új magyar vezetés lelkiismeretét terheli. Azt hiszem, Kádár el akarta söpörni a Naggyal folytatott együttműködése nyomait, abból az időből, amikor még együtt akarták megdönteni Gerőt, Rákosi emberét.
Ezért írtam az elején, hogy egyszer minden kiderül, mindig előkerül egy tanú. A kommunista bűnök nem évülhetnek el, csak az ő magyarázatukban megszépülnek.
Vezető kép: Salgótarján, 1956. augusztus 12. Kádár János, az MDP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Vezetőség titkára több mint 10000 ember, többnyire bányászok és parasztok előtt szólal fel az MDP Nógrád megyei bizottsága által szervezett nagygyűlésen. MTI Fotó: Kovács Ferenc
tarcsa
2023-07-15 at 20:52
Kádár Kános egy primitív alak volt. Körének funkcionáriusai ugyanolyan primitív szarháziak voltak. Mai leszármazottaik ugyanolyan szemét kommunista tolvajok. Lásd Dobrev, Fekete Győr, Donát stb. Örökre kiérdemelt helyükre, a szemétbe, kell ezeket dobni és eltakarítani Hazánkból.
maléter
2023-07-13 at 12:43
Először a 56 bán a Fiumei mocsok szemetet kellett eltakarítani a Dunában
Egy majom
2023-07-10 at 13:49
Szerov a tomeggyilkos! O allt az 56-os Sortuzek es tomegmeszarlasok egyik legfontosabb kitervezoje!
Sanyáta
2023-07-03 at 20:18
Jó dolgozat,ennél csak Kun Miklós tanár úr tudna többet ìrni,volt szerencsém vele együtt dolgozni a budapesti Szer stúdióban.A téma kimeríthetetlen.Ja egyébbként a Stefka úrral is együtt dolgoztam a Magyar Rádióban éveken keresztül.Itt mindenki barát és rendes kolléga volt.Köszönet a tudásukért!!!!
Reltih Nilats Inilossum Oam Toplop
2023-07-03 at 15:47
A Jalta-i Konferencián 1945 elején minden eldőlt, az is, hogy szovjet érdekszféra leszünk.
56-ban esélyünk sem volt ebből kiszakadni és a Nyugat is tartotta magát “Jaltához”.
Megszállt országban pedig nem érdemes erkölcsöt, tartást, nemzeti érzést, szabadságot keresni.
Túl kellett élni.
Mint már oly sokszor a történelmünkben.
És még hol voltunk mi pld. a balti államokhoz képest, ahhoz képest, ami velük történt???
Box Hill
2023-07-03 at 15:34
A világkommunista álmoknak azzal lett vége, hogy visszajöttek leverni a forradalmat. Ezt a veszélyt ők is tudták:
Szovjet-kínai tárgyalásokról 1956-ban:
„Fennmaradtunk egész éjjel. Mérlegeltük az érveket mellette és ellene, hogy alkalmazzunk-e fegyveres beavatkozást Magyarországon. Liu Szao Csi először azt mondta, hogy ez nem szükséges. El kéne hagynunk Magyarországot – mondta – és hagynunk kéne a munkásosztályt magához térni, hogy foglalkozzon az ellenforradalommal saját erőből. Ebben megegyeztünk.”
Forrás: Khrushchev Remembers (Hruscsov emlékiratai), Sphere Books, 1971, 381. old.
Hesslerezredes
2023-07-03 at 10:58
Azt, hogy Kádár nem volt Államférfi, az bizonyítja, hogy milyen ócska és kicsinyes valamint végtelenül gyalázatos és kegyetlen megtorlást csinált 56 után.
Ha “Államférfi” lett volna, akkor nem lett volna egyetlen kivégzés sem, maximum börtönbüntetés, az is gyors amnesztiával – ebben az esetben éppenhogy azt bizonyította volna, hogy ő van olyan erős, hogy ezt is megengedheti magának.
Nem ezt tette – mert a valóságban egy ócska, műveletlen, gerinctelen, nemzetietlen és jellemtelen proli volt.
Megjegyzem később pont ezért lett rokonszenves a hasonszőrű – egyébként hatalmas létszámú itteni – proli tömegeknek.
Gané ember volt és végig is az maradt.
Piha!
Zolee
2023-07-03 at 10:28
A cikkhez kapcsolódóan szerintem mindig érdemes feltenni a kérdést: adott történelmi helyzetben, és adott időpontban milyen alternatívák voltak Magyarországon. A szovjetek mindenképpen leverték volna a forradalmat és náluk csak három vezető jöhetett számításba: 1. Rákosi 2. Münnich 3. Kádár. Ha ezt nézzük még mindig a legjobb alternatíva Kádár volt.
Királytigris
2023-07-03 at 10:26
“A börönd titkai” című könyvet én is olvastam, nagyon tanulságos, ahogy a sztálinista Szerov a “munkáját” végezte.
A helyzet az, hogy 1945-től Magyarország szovjet érdekszférába került.
Ebben az esetben az együttműködésen kívűl más reális alternatíva nem volt, nem is lehetett. Nyugattól segítséget nem lehetett elvárni, ezt az 1956-os események világosan igazolták.
Az 1956-os felkelés szovjet provokáció volt. Hruscsov fogalmazta meg: “Magyarországon ölik a kommunistákat, be kell avatkoznunk”. Vagyis a szovjet megszállást az 1955-ös osztrák kivonulásuk után a párizsi békeszerződés értelmében, Magyarországról is ki kellettt volna takarodniuk, de akkor a kommunista rezsim azonnal összeomlott volna.
Én Kádárt lényegében csak a véres megtorlás miatt ítélem el, mert ez soha meg nem bocsájtható bűne neki és sameszainak, akik tulajdonképpen 1918-19, 1945-47 örökösei, és napjaink hazaárulói is hasonszőrüek velük, tulajdonképpen ezek ma ugyanazok akik 1918-óta egyfolytában is voltak.
Sas
2023-07-03 at 10:18
Gyermeki szinten tanítják a történelmet.56 is ki lett provokálva-USA-Szovjet-közösen.
Bextrit Torz
2023-07-03 at 10:17
Az utolsó képen jól látom, hogy Gerő zokni-szandálban nyomta a bulit Jaltában 1956 október 4-én?
Puncius Pinatus
2023-07-03 at 10:08
Kádár elvtárs szavai napjainkra is igaz.
Az is igaz még a ballibsik nem a klasszikus ellenforradalom szintjén “vívják harcaikat” ehhez kevesen vannak.
Az időn már jóval túl vagyunk, de itt az ideje “összetakarítani az összes szemetet” a kommunista elődeik eszközeivel.
Kádár azt is mondta ” a krumplileves az legyen krumplileves”.
Manapság ez sem így van. A Magyar BTK, már nem Magyar BTK.
Legalább is ballibsi bírói testület tagjai értelmezése, gyakorlata szerint!
Nem is olyan csekély mértékben elfogultak, ha a hordatagjaikról lévén szó.
Singer Móric
2023-07-03 at 10:04
Jó ez a kép!
A magyarnak nem jutott fotel.
A szandál, fehér zoknival se semmi. Hamburgert kapott egyáltalán reggelire vagy az otthonról hozott szalonnát meg a vörös hagymát ette a zsebkésével.
Zelenszkijedéknek.
2023-07-03 at 09:45
USA 1956-ban minket magyarokat felkelésre uszító hazug politikája megmutatta akkorra már nem előszőr de nem is utoljára hogy milyen hazug csak saját parazita gyarmatosító hatalmi arroganciáját valósítja meg ,mindenkit mint az általa elhasznált wc papírt wc-be dob hogyha a propagandáját érdekeit már nem szolgálja.
Orientál
2023-07-03 at 09:38
Kádár Jánossal és az kommunista mszmp-s összes elvtársával és elvtársnőjével az a baj hogy kommunistákként már fiatalon nem voltak szellemileg olyan állapotban mint amilyen állapotban Kádár halála előtt volt , hát azért Sorosék a jelenlegi USA elnökkel még ezt is megcsinálták , máig is.
Netta
2023-07-03 at 08:45
“egyelőre nem tudják elérni, hogy az ENSZ, a NATO, netán amerikai csapatok szállják meg hazánkat”
/
Nem is szükséges.
Megvannak a módszereik, hogy átlépjenek kormányok, nemzetek felett.
ORDO JURIS PL.
a radikális projektek igazi maratonja kezdődik az ENSZ-nél és a WHO-nál. Mindegyikük célja, hogy a szabadon választott kormányok feje fölött, ezek akarata ellenére, beleegyezésük kikérése nélkül megváltoztassák a hétköznapi emberek életét szerte a világon.
.
Szeptemberben az ENSZ megvitatja a gyermekek hozzáférését a „népességi problémákkal” kapcsolatos oktatáshoz, mint például az abortusz és a fogamzásgátlás. A Gender Transzformatív Oktatás a „gender-semleges” magatartásformák megvalósításához és az LMBT szubkultúra népszerűsítéséhez vezet majd már az óvodától kezdve.
.
A radikálisok már régóta próbálják beépíteni az emberi jogok védelmének rendszerébe az „igény szerinti” abortusz legalizálásának, a gyermekek vulgáris szexuális nevelésének vagy a homo-örökbefogadásnak a posztulátumait. Most egy, az ENSZ-ügynökségek által támogatott s a kormányoknak szóló útmutatót használnak, amelyet a Nemzetközi Jogi Bizottság készített, és amely 21 elvet tartalmaz a „szexuális, szaporodási, kábítószer-használattal, HIV-vel, hajléktalansággal és szegénységgel kapcsolatos magatartás” büntetőjogi megközelítésére vonatkozóan. Ebben szorgalmazzák az abortusz dekriminalizálását, és azt is, hogy ne érvényesítsék azt a büntetőjogot, amely bizonyos helyzetekben védi a kiskorúakat a szexuális bűncselekményektől. Kifejezetten kimondják, hogy „a beleegyezési korhatár alatti személyek szexuális viselkedése ténylegesen beleegyezéses lehet”, de nem határoznak meg alsó korhatárt. Olyan jogszabályok bevezetését javasolják, amelyek végül számos pedofília esetet legalizálnának, mert ez a “kivétel” nemcsak a 17 évesekre, hanem a 10 évesekre és a fiatalabb gyermekekre is vonatkozhat.
.
Aggaszt minket a WHO igazgatójának, Thedros Adhanom Ghebreyesusnak a közelmúltban tett nyilatkozata, amely a következő világjárványra való felkészülésről szól. A leküzdésben a kulcsszerepet a WHO-nál több hónapig tárgyalt szerződés játssza. Hasonlóan nyilatkozott a WHO egyik legnagyobb szponzora, Bill Gates is, aki globális eszközök létrehozását szorgalmazta a járványok leküzdésére.
Hesslerezredes
2023-07-03 at 08:17
Nem volt ellenforradalom – mert nem volt forradalom.
Hálistennek.
Helyette volt egy össznemzeti általános népfelkelés.
És azért hálistennek, mert ennek a népfelkelésnek nem volt semmilyen – beteges – ideológiája.
Mert minden forradalomnak van – rendszerint beteges, azaz elfogult – idelógiája.
De 56-nak nem volt.
Abban egyezett meg mindenki, hogy a sztálinista-rákosista-gerőista mocsoknak takarodnia kell.
Ha győz 56, utána lett volna forradalom és ellenforradalom: a háború előtti világot elutasítók és az azt visszahozni akarók között.
Sajnos 56 amúgy egy tudatosan kiprovokált esemény volt – amiben a Nyugat és a szovjetek messzemenően együttműködtek.
Mindez semmit nem von le a felkelők hősiességéből és bátorságából.
De ettől még ők sajnos naív balekok voltak.
Ahogy mi is a rendszerváltáskor mindannyian – kivéve a beavatottakat.
K
2023-07-03 at 07:51
Mérleg…:
A “kádár rendszer” k.b. 33 évig működött.
A rendszerváltásnak nevezett gengszterváltás óta 33 év telt el.
Nagyjából ugyanannyi idő.
******
A “kádár rendszer” mentsége az ,..hogy egy katonailag megszállt ország volt hazánk, a szovjet hadsereg által.
A rendszerváltás után nem sokkal kivonták hazánkból a szovjet hadsereget, és mégis több áruló született mint a “kádár rendszerben.
1990 óta a lakosság csökkenése sokkal nagyobb volt mint 1956 után.
A “rendszerváltásnak” nevezett gengszterváltás felülmúlt kártékonyságában minden forradalmat, háborút.
*******
1990 kitermelt hazánkban egy olyan hazaáruló réteget, mely háttérből ,….akár a munkahelyek oldaláról is (munkanélküliséggel)sokkal nagyobb kárt tudnak okozni, mint egy hadsereg. Ez a hazaáruló réteg a multik alkalmazásában áll, és a bevándorlást, a gendert és a háborút támogatják.
*******
Reménykeltő a 2011 áprilisa 25-én kelt alaptörvény, mely alapja lehet egy rendszerváltásnak .