1956. október 28-án győzött a forradalom. Nagy Imre bejelentette a szovjet csapatok azonnali kivonását a fővárosból, amnesztiát hirdetett a felkelőknek, feloszlatta az ÁVH-t, valamint rendelkezett a Kossuth címer visszaállításáról és március 15. nemzeti ünneppé nyilvánításáról. Egy pillanatra úgy tűnt, talán sikerülhet. Mi jellemezte ezeket a napokat?
1956-ot elbukott forradalomként és kivérzett szabadságharcként szoktuk emlegetni, pedig volt egy pillanat, amikor a magyar nemzet úgy érezhette, megnyílt a kibontakozás útja.
Demokráciadeficit nélkül
Bár tudjuk, hogy a Kreml urai nem igazán kalkuláltak egy független és semleges ország létrejöttével, így vajmi kevés esély mutatkozott a valódi győzelem kivívására, mégis felcsillant a remény, hogy a nemzet talán saját kezébe veheti végre sorsának irányítását. 1956 októbere és novembere bebizonyította, hogy a magyar társadalom képes széles összefogással alulról építkezve létrehozni egy demokratikus alapokon nyugvó önkormányzatiságot, államszervezetet. Bibó István így fogalmazta meg az események sodrában ezt a gondolatot:
A dicsőséges magyar forradalom egy hét alatt megteremtette azokat az erőviszonyokat, melyekben lehetségessé válik valóságos, szabad, magyar demokrácia megindulása.
Mik voltak ezek az erőviszonyok? A forradalom legnagyobb csodájaként tarthatjuk számon, hogy a pillanatok alatt összeomló pártállami tanácsrendszer helyére a vidék azonnal létrehozta saját igazgatási rendszerét: nemzeti és forradalmi bizottmányokat választottak saját soraikból, amelynek irányításával a helyi közösségek kiemelkedő tekintélyeit bízták meg. Senki nem adott erre javaslatokat, nem volt központi utasítás, amely az államigazgatási rendszer felépítését várta volna a polgároktól – egyszerűen megtörtént. Spontán módon, alulról szerveződve. Mi ez, ha nem a demokratikus gondolkodás legfényesebb bizonyítéka?
Nemzeti egység
1956. október 23-át olyan szellemi áramlatok és mélyben erjedő indulatok előzték meg, amelyek hatására a magyar történelemben ritka kegyelmi állapot jött létre: nemzeti egység formálódott, amely átszőtte az egész társadalmat. A politikai paletta baloldalától egészen a karizmatikus nemzeti jobboldalig ugyanazt akarták: a sztálinista hatalom bukását. Az együtt gondolkodás alapja a közös szenvedés volt.
Sok százezer ember járta meg a börtönt, amely persze nem rácsos házat, hanem tudományosan felszerelt s szadisták rendelkezésére bocsátott kínzó laboratóriumot jelentett. És sokszor nehéz volt eldönteni, mi jobb – benn lenni, vagy kinn várni, hogy bevigyék az embert.
– jellemezte a korérzést Németh László.
Mivel a terrorista hatalombirtokosok nem válogattak sem az eszközökben, sem az áldozatok között, senki nem érezhette magát biztonságban. A csengőfrász mindenkit átjárt. Még a kommunisták sem merülhettek nyugodt álomba, hiszen bármikor rájuk törhették az ajtót. Volt tehát egy közös az akarat, amely elemi erőt kölcsönzött az ellenálláshoz, a lázadáshoz. Három pontban fogalmazták meg követeléseiket, amely mindenki számára alapvetés volt 1956 októberében: követelték a nemzeti függetlenség visszaállítását, a terror felszámolását és az ÁVH feloszlatását.
A nemzeti függetlenség és a társadalmi rend demokratikus felépítése: ez a magyarság vágya.
– fogalmazta meg Tamási Áron. 1956. október 28-án ez megvalósulni látszott.
Tisztaság
A világtörténelem legtisztább forradalma zajlott Magyarországon 1956 őszén. A bosszú és a vérszomj – bár igencsak érthető lett volna, ha tömegesen előtör az emberekből – elszigetelt és kivételes maradt.
A harcban osztály- és felekezeti különbségek nélkül vett részt az egész magyar nép, s megrendítő és csodálatos volt a felkelt nép emberséges, bölcs és megkülönböztetni kész magatartása, mellyel csupán a leigázó idegen hatalom és a honi hóhérkülönítményesek ellen fordult.
– jegyezte meg Bibó is.
A főváros utcáin háború dúlt és a vidéki városokban több, mint hatvan sortüzet adtak le fegyvertelen tüntetők soraira. Érthető lett volna a félelem és a bénultság, de egészen más járta át a lelkeket: a szolidaritás érzése. Adományokat gyűjtöttek az áldozatok családjainak, miközben a falvak emberei élelmet és vért küldtek a fővárosban harcoló honfitársaiknak. Legendába illő történet, amint ömlesztve, hordókban szállították fel a vért Budapestre, nem tudva a vércsoportok létezéséről. Bár a segítségnek szánt nagylelkűség így kárba veszett, de a tett erkölcsi nagysága erőt és kitartást adott.
Sokszínűség
November elejére normalizálódott az élet. A fegyverek elhalkultak, az emberek újra felvették a munkát. Bár Mindszenty úgy vélte, hogy „ennek az országnak sok mindenre van most szüksége, de minél kevesebb pártra és pártvezérre”, megkezdődött a politikai pártok szerveződése is, készülve arra, hogy idővel szabad választások megtartására is sor kerülhet.
Nem volt ugyan idő programok megfogalmazására, a kibontakozás konkrét útjainak meghatározására, de a pesti utcán, a magánlakásokon tartott összejöveteleken, az összeverődött értelmiség beszélgetésein számtalan koncepció, kiforratlan gondolat fogalmazódott meg. A forradalmárok közül sokan hittek a szocializmus eszméjében. Angyal István még a barikádra is kirakta a vörös csillagot, ahonnan a szovjet tankokat lőtték. Nem lehet tudni tehát, hogy az a szellemi egység, amely kirobbantotta a forradalmat, meddig tarthatta volna egyben a nemzetet. Az értelmiség jelentős részében élt még a naiv hit a „demokratikus szocializmus” megvalósíthatóságában. Németh László egyenesen így fogalmazott:
Van azonban ennek a sokpártrendszernek nagyobb veszélye is, mint a hajdani pártok tülekedésének, kicsinyességeinek feltámadása, a meggyűlölt rendszerrel együtt széttépheti azt a szocializmust, amelyről fiatalon álmodtunk, s amelyhez a letűnt rendszer bűnei között is ragaszkodtunk.
Az emberek többsége nem kívánta vissza a két világháború közötti rendszert, de az, hogy pontosan mit is szerettek volna, talán saját maguk számára sem körvonalazódott teljesen. A magántulajdon visszaállítása ugyan alapvető elvárás volt, de ennek mértékéről már megoszlottak a vélemények. A munkások általában nem akarták megszüntetni a nagy ipari vállalatok, bányák, bankok stb. állami tulajdonát. Inkább munkástanácsok alakultak a gyárakban, amelyek átvették az irányítás felelősségét, megszervezve a munka és a termelés folyamatosságát. Nem tagadták meg a szocializmust, így Kádárnak okozott némi fejtörést később, miképpen nyilvánítsa ellenforradalmároknak őket.
Mindszenty József is visszatért az érseki hivatalába, képviselve a tradicionális konzervatív gondolatokat. Felszólalt az egyház társadalmi szerepének és felelősségvállalásának visszaállítása mellett:
Mit gondolnak a bukott rendszer örökösei? Ha az általuk megbélyegzett elődeik vallás-erkölcsi alapon álltak volna, elkövették volna-e mindazt, aminek következményei elől menekülni kényszerülnek? A keresztény hitoktatás szabadságának azonnali rendezését, a katolikus Egyház intézményeinek és társulatainak, köztük sajtójának visszaadását joggal elvárjuk.
Sötét árnyak
A forradalom győzelme ellenére sokan kételkedtek abban, hogy végigmehetnek a megkezdett úton. Voltak, akiket történelmi tapasztalataik alapján attól féltek, nehogy egy másik szélsőség ragadja magához a kezdeményezést. Németh László így írt erről:
S a kissé távolabbi veszély, hogy mialatt az egész fegyvert fogott nép figyelme a szovjet csapatok kivonulása felé fordul, az új pozíciók felé törtető emberek, akik régi fényük visszatérését várják, megfelelő hadállást foglalnak el, s a forradalomból ellenforradalmat, az 1956-os magyar szabadságharcból holmi 1919-es kurzust csinálnak.
Az eufórikus mámor mögött sokan érezték már ekkor a bukott kommunista rezsim embereinek erejét, ott lebegett állandó veszélyként a visszarendeződés lehetősége. A félelem természetesen valós volt. Nagy Imre például hiába oszlatta fel az ÁVH-t, belügyminisztere, Münnich Ferenc ellentétes értelmű utasítást adott az erőszakszervezet tagjainak. Ígéretet tett nekik, ha a városban maradnak, kapnak papírokat, amelyek védelmet nyújtanak számukra. Ha mégis félnek, fegyvereikkel bújjanak el a budai hegyekben, és azok, akik nagyon fenyegetve érzik magukat, menjenek át az oroszokhoz. A terrorgépezet tehát felfegyverkezve várta a visszatérést. Október végére a szovjetek is elhatározták már a beavatkozást. November 1-jén Kádárt Moszkvába szállították, hogy eligazítsák a forradalom eltiprása utáni teendőiről. A kocka el volt vetve, a forradalom és a magyar nemzet sorsa megpecsételődött.
De november 4-e előtt ezt még nem lehetett előre látni. A remény és a győzelmi mámor járta át a szíveket. Bibó így írt erről a kivételes pillanatról:
Magyarország e pillanatban a forradalom után az erkölcsi fegyelemnek és közéleti emelkedettségnek olyan állapotában van, amilyenben ezer éve nem volt, s a szovjet csapatok kivonulásának megtörténte és egy politikai és erkölcsi tekintéllyel bíró kormány intézkedései a közrend fenntartására teljességgel elegendők.
Vezető kép: Budapest, 1956. november 2. Felirat egy üres kirakaton cirill betűkkel: „Oroszok, menjetek haza!”. MTI Fotó: Kovács Ferenc
polizza
2023-11-13 at 17:54
ViAM2023-11-06 at 15:35
Én viszont -úgy érzem – nem fogalmaztam nem világosan: Számomra sem a vér undorító.
Ha úgy van, ahogy írta, és valakik előre megfontoltan és rosszindulatból tették tönkre áldozatos emberek vérét, az az undorító. Ebben teljesen egyetértünk.
Csak az én szememben az is az, ha valaki ilyesmit emleget úgy, hogy ezeket a valakiket nem emeli ki. Mert a nélkül -ismerve bizonyos rétegeket- egyből azt
fogják egyesek kihozni belőle, hogy a magyarok………., ezt sem tudták.
És számomra pl. ez is undorító. Mindenki jó, mindenhol jó, minden jó, csak az nem, ami hazai, akár ember, akár dolog, akár körülmény.
Box Hill
2023-11-09 at 21:17
Itt egy “K” azt állítja, hogy nincs olyan, hogy bukott forradalom.
Állítson még más hülyeséget is, mert egy fecske nem csinál nyarat.
esztetfigyellyed!
2023-11-08 at 23:46
most is-2006 óta- egy permanens szabadságharc folyik a jelenlegi amerikai megszállók és
zsoldosaik ellen
ViAM
2023-11-06 at 15:35
“polizza”
2023-11-06 at 14:18
Félreérthetően fogalmaztam? Annak illett volna tudnia, aki(k) levették a vért, hogy nem lehet összekeverni, mert használhatatlanná válik. Bennem az merült fel, hogy direkt csinálhatták. Tehát a nép önfeláldozó volt, a vér pedig nekem nem undorító, hanem életfontosságú szerves anyag.
polizza
2023-11-06 at 14:18
ViAM2023-11-06 at 12:46
,,Sokan ma sem tudják a saját vércsoportjukat”
Nem tudom, hogy manapság lehet-e kérni pusztán vércsoport megállapítást, de régebben szóba sem kerülhetett.
Volt aki szerette volna tudni, illetve olyan sportok, amiben indulni sem lehetett a hivatalos vércsoport igazolás, sőt a vércsoport ruhán való feltüntetése nélkül.
A kérdésre, hogyan lehet, a következő válaszok voltak:
1 – menjen el vért adni(amit viszont csak bizonyos feltételek mellett lehet. Pl. volt/van min. súlyhatár.
2 – majd ha baleset éri, akkor megállapítják ( na de pont az lenne cél, hogy akkor már csak ellenőrizni kelljen.
3 – szüljön, kerüljön kórházba olyasmivel, amit operálni kell……….
Manapság vajon hogy megy?
Ami meg a hordós vért illeti, ha így is volt, akkor is undorító emlegetni, azaz megalázni a népet, tudatlannak minősíteni őket. Persze vannak, akik tobzódnak abban, ha a magyar emberről minél degradálóbbakat terjeszthetnek.
Én egyébként kétlem a megtörténtét.
ViAM
2023-11-06 at 12:46
“… ömlesztve, hordókban szállították fel a vért Budapestre, nem tudva a vércsoportok létezéséről.” (Sokan ma sem tudják a saját vércsoportjukat, de aki levette azt a rengeteg vért, csak illett volna tudnia.)
Ezeket nem szabad elfelejteni, különösen azoknak, akik a vidékieket szidják!!!
Orientál
2023-11-03 at 18:04
Sajnos mára ismét visszatért a kommunizmus balliberális zöld köntösben. Csakhogy a Sztálin féle szerepben manapság éppen a milliárdos Sorosék építik a saját egyeduralmukat ami egyben a fasizmusuk is.
K
2023-11-03 at 13:52
kanigunda
2023-11-03 at 12:49
Bocsánatot kérek a ” kissé durva, kioktató hangnem” miatt.
–Legközelebb én is “szervilisnek” fogom nevezni a szolgalelkű “TALPNYALÓT”,… és akkor talán az én “hangnemem” is elfogadhatóbb lesz.
*****
–Egyébként az igazság mindig fáj (nekem is), és ami ellen mindig valamilyen negatív minősítéssel védekeznek. …Sajnos.
kanigunda
2023-11-03 at 12:49
“…NEM VOLTAK “gyökeresek és TARTÓSAK”, azért NEM nevezhetőek forradalomnak…”
A kissé durva, kioktató hangnem ellenére a lényeggel egyet kell értenem. Ez egy spontán
felkelés volt ami egyfajta szabadságküzdelembe torkollott. Egyszerűen az embereknek elege
lett a tartós anyagi nyomorból, a stupid politikai basáskodástól való állandó félelemtől.
A mocskos komenisták majd” minden túlélőkedvét és erejét el akarták venni a nemzetnek ami,
a világháború után kibontakozhatott volna a dohszagú Horthy rezsim után (elismerve annak komoly
érdemeit is).Ezt a vitalitást aztán a Csermanek uralkodása sokkal aljasabb módszerekkel tartósan
és tovább rohasztotta. Ennyi a komenizmus rövid története Magyarországon.
A lelki összekunkorodás a mai napig kézzel fogható itthon, elsősorban a néha nevetségességig eljutó
szervilitás formájában. “Mit szól a központ, a fontos elvtárs, a VSZ, a KGST, Moszkva, az EJU, Brüsszel,
a NATO, meg különben is. Kérek engedélyt mentálisan kicsinek maradni!”
Ezek ugyanazok
2023-11-03 at 11:24
Újra itt vannak, nem tankokkal, hanem guruló dollarokkal.
Az AVH-sok utódai is itt, nem kínzókamrákban, hanem sirva-zokogva a sok bántásért, amit a manikűrozhetetlen mucsátol szenvednek, mi meg csak törölgethetjük a könnyeiket. Lehetőleg 💸 kötegekkel.
x³
2023-11-03 at 09:11
Hiány
2023-11-03 at 07:00
Csak egy egyszerü kérdés ?
Most a német és nyugati piac mennyire nyított a magyar termékek előtt ??
Németország élelmiszer multiknál esetleg 5 magyar terméket talász szezonban a magyar TV papríkát azt olcsóbban mint a marokoit !
Univer Piros arany fokhagymakrém a téliszalamli (amit német is keresi )esetleg egy ólcsó bor !
Franciaországban meg az egyetlen magyar termék a Tokaji bor volt a polcokon !
Eszük ágában nincs a magyar termékeket beengedni !
TS
2023-11-03 at 09:01
Hiány, azért a gazdasági átállás részleteit számon kérni egy tíznapos forradalomtól eléggé cinikus.
Hiány
2023-11-03 at 07:00
Gazdaság a kommunista országok piacaira volt beállítva. A visszaállásra nem volt kidolgozott programja sem a forradalomnak. Egy esetleges győzelem után valószínűleg egy teljes kizárás következett volna a piacokról. Kérdéses, hogy az akkori NSZK mennyire lett volna felkészülve megnyitni piacait a magyar termékek előtt.
K
2023-11-03 at 07:00
–A forradalom meghatározása, vagy ha úgy jobban tetszik az okos embereknek akkor… “definíciója”…:
“A forradalom a fennálló társadalmi rendet, rendszert erőszakosan (ezen belül fegyveres vagy vértelen úton) megdöntő, a társadalmat gyökeresen és tartósan átalakító társadalmi mozgalom.[1] ”
–Azért mert az 1956-os események NEM VOLTAK “gyökeresek és TARTÓSAK”, azért NEM nevezhetőek forradalomnak, csak legfeljebb felkelésnek, népfelkelésnek, munkás felkelésnek, vagy zendülésnek, lázadásnak, zavargásnak, stb.
–Rendkívül érdekes hogy a sok “diplomás ” értelmiségi képtelen értelmileg felfogni, hogy ami NEM forradalom, az nem az.
–Ez a sok “diplomás” értelmiségi azt sem képes belátni, hogy egy vesztes felkelést (1956 okt.23.), lázadást nem lehet ünnepelni csak GYÁSZOLNI, mert annak ünneplésére csak a lázadást leverő erőknek van alapja, de egyébként is cinikusan és gúnyosan hat egy ilyen ünneplés.
–Rendkívül szomorú, hogy hazánk “értelmisége” képtelen a legalapvetőbb logikai összefüggéseket belátni.
Ez az igazi katasztrófa, és ezt kell jelenleg a legjobban gyászolni.
–Vesztes eseményeket nem ünneplünk, mert az kárörvendő gúnyolódásnak hat.