Vezércikk
Végállomás Trianon? Nem, nem soha!
Százöt év telt el. Egy kegyetlen évszázad és még öt év. Ezalatt az idő alatt a magyarság először úgy érezhette magát, 1920. június 4. után, mint a bokszoló, akit egy fárasztó meccs végén, a leintés után ütnek ki, de a bíró jót röhögve továbbot int, aztán hiába eszmél az áldozat, már csak kóválygó fejjel, éppen csak felfogni tudja a méltánytalan és becstelen végkifejletet. De együtt kell élnie vele. Mert ilyen igazságtalanságot nemzet ritkán szenvedett el a világtörténelem során, mint mi, magyarok. Azok a népek pedig, akik a korábbi évszázadokban, vagy évezredekben hasonlóval szembesültek, nos, közülük kevesen álltak fel a padlóról egy ilyen sunyi letaglózás után. Nekünk mégsem keseregnünk kell, hanem előre néznünk, mert itt vagyunk, még mindig itt! De sosem felejthetjük el, hogy mit és hogyan élt át ez a nemzet, kiknek köszönheti keserű XX. századi sorsát. De van jövő, van magyar jövő. Csak rajtunk múlik. A nemzetünk megcsonkítói pedig megkapják majd, ami nekik jár, mert az inga kileng erre, és kileng arra is, de végül a Jóisten segedelmével a megfelelő irányba áll be.
Jeszenszky Zsolt: Miért támadták meg apámat?
Először is: óriási köszönet mindenkinek, aki hívott, vagy írt nekem, és jókívánságait fejezte ki, vagy szerette volna kifejezni; Bayer Zsolttól Robert C. Castelen át egészen Orbán Viktorig, aki egy Facebook-posztom alatt kívánt jobbulást édesapámnak. Elnézést azoktól, akiknek nem válaszoltam, nem vettem föl a telefont, nem hívtam vissza... egyszerűen annyian voltak, hogy nem bírtam lépést tartani.
Ami "menő", és ami nem
Évek óta hallgatjuk, hogy fideszesnek, meg jobboldalinak, meg konzervatívnak lenni nem menő. A mai napig nem tudok ezzel a kijelentéssel mit kezdeni, meg azokkal sem, akik összekeverik a politikát valamiféle menőségi versennyel. Mintha az lenne egy politikus egyetlen dolga, hogy “menő” legyen – persze nem baj, ha az, de a politika sokszor nem erről szól. Egyébként meg nehéz megmondani, hogy mi számít menőnek: szerintem például az, amikor valaki külföldön tárgyal azért, hogy legyen olcsó energiája a belpesti dologtalanoknak, hogy fel tudják tölteni a hatszázezres telefonjukat, meg az, amikor valaki idehoz egy gyárat, hogy az embereknek legyen munkája. Ja, és az is, amikor valaki szereti a hazáját, és napi szinten küzd érte. Szóval jobboldalinak lenni valahol mégiscsak menő.
Humortalanistáink
Nekem ugyan nem. És sokunknak sem. Persze vannak, akik őket szájtátva hallgatják. Mégis a szívem szorult el, amikor olvasom, hogy Nagy Bandó András, a 77 éves, rendkívül kormánykritikus szemléletű humorista visszavonul, de továbbra is Magyar Péter feltétlen híve marad. Mint nyilatkozta a Népszavának: Magyar Péterben látom a rendszerváltás reményét. Majd hozzátette a Tisza tisztességének csak a Fidesz, konkrétan Orbán galádsága állhatja útját.
Jobb híján tréfás kijelentéseket vetnek be a britek Oroszországgal szemben
„Közvetlen és sürgető” fenyegetésként azonosította az Egyesült Királyság Oroszországot, ezért rögtön jelezték, hogy a franciákkal együtt készek vezető szerepet vállalni egy, akár 30 ezer fős nemzetközi békefenntartó misszióban. De csak ha tűzszünet lesz, meg éppen nincs más dolguk. Megint lecsapott a legendás angol humor.
Ha nincs feszültség, akkor csinálnak
Türelem, elfogadás, sokszínűség, társadalmi béke – ezeket hirdeti saját adományaiként a progresszió, és a nyilvánosság el is hiszi neki, hogy az etnikai torzsalkodás a nacionalisták, sőt a jobboldaliak alapbeállítottsága. Csakhogy a jobboldal nem mindig kellően oktalan az ilyen játszmákhoz, a liberalizmusnak viszont lételeme a feszültség, hogy legyen min jóemberkednie, és főleg, nehogy valaki más elhalássza az ő orra elől a béketeremtést. Ezért ha nincs meg a létezését értelmezhetővé tevő feszültség, akkor gondoskodik róla, hogy legyen. Leginkább olyan csoportok összeugrasztásával, amelyek önmaguktól éppen nem tennék.
Sosem veti le végleg vörös rongyait a tetemre hívott Budapest?
Már megint csődről kell beszélni, már megint a végső széthullás mezsgyéjén egyensúlyoz Budapest. A város, amely a magyar nemzet fővárosa, az egykor büszke, még ma is gyönyörű, de belsejében egyre inkább rothadó metropolisz, amelyet egyszerre imád és egyszerre gyűlöl oly sok ember. Mára silány politikai védőbástya már a baloldal kezében, ahonnan egyszerre lőnek vicsorgó arccal az ellenfélre, miközben kinyújtott tenyérrel várják az alamizsnát a túlélés érdekében. Dolgozni? Azt minek. Elég, ha áldozatpózban fetrengve mindent a kormányra fognak, mit számít nekik, hogy romlik és bomlik a főváros, egyre élhetetlenebb, és tele van olyan alakokkal, akikre a cirkuszt és kenyeret mondást kitalálták közel 2000 éve. A csőd pedig újra itt, a kéz feltéve, a hibás a másik oldalon. Meddig mehet ez még így?
Mesék az egymilliós ukrán hadseregről, amely megvédi az Európa Erődöt!
Tulajdonképpen 1941 tavasza van. A történelem persze pont ugyanúgy nem ismétli önmagát, de azért a nagy mintázatok aggasztóan sokszor térnek vissza. Nem az eszmék és az ideológiák, még csak nem is a vallások a legnagyobb urak, de az utóbbiak már majdnem, hanem a geopolitika a főisten. Ki, ki mellett lakik, és ki nem akar barátkozni vagy nyugton maradni.
Út a börtönön túl
Előzékeny dolog, hogy az "út a börtönbe" projekt keretei közt maguk az érintettek kezdték meg a vonulást. Bár végül kaloda helyett kamu kalotaszegiben kötöttek ki. Még vannak hiányosságok a végrehajtással. Hogy mi, hétköznapi emberek ne tegyük ki magunkat talpfájásnak és egyéb azonnali orvosi beavatkozást igénylő megpróbáltatásoknak ezen a hosszú úton, nézzük, hogy mit kell tennie egy fideszesnek, hogy elkerülje a felelősségre vonást.
Öld meg a búrt!
Hogy kit? Mindjárt részletezem. Vannak ugyanis időnként olyan események a világban, amelyek nemcsak ottani helyi, belpolitikai szempontból érdekesek, hanem világraszólóak, ám ennek ellenére Magyarországon nem is tudunk, vagy csak nagyon kevés szó esik róluk. Ez egy ilyen esemény, ami mélységesen felháborító, szomorú, ugyanakkor egy még nagyobb problémát is jelez.
Aranyosi Péter felküzdötte magát a rendszerváltás utáni Hofi szintjére
Bizonyára a kedves olvasóhoz is eljutott, hogy az Aranyosi Péter nevű humorista, a Partizánban – hol máshol – azt találta mondani, kár hogy nem volt robbanómellény az anyukájánál (Aranyosi saját anyukájánál), amikor az találkozott Orbán Viktorral, illetve, hogy a Romulusszal végre van valaki a Tiszában, aki tud sortüzet vezényelni.
Na, ezektől a “konzervatívoktól” kell igazán tartani!
Svédországban 2025 nyarán új korszak nyílik az online szexuális tartalmak szabályozásában: életbe lép az a törvény, ami büntethetővé teszi az élő, megrendelésre készült szexuális tartalmak vásárlását, beleértve az olyan platformokon történő tevékenységeket, mint az OnlyFans. Ez a hivatalos szöveg. De magyarra lefordítva ez annyit tesz, hogy betiltják az online prostitúciót. Ami jó, ugyebár. Ennek örülhetnek sokan, illetve mondhatnánk, hogy Svédország ismét élen jár valamiben, meg nagyon modern, de mégis elgondolkodtató mindez, miért pont ott? Miért pont most? Meg, amúgy miért? Hát elmondom, nem azért, hogy a fiatal, svéd lányokat megvédjék.
Összefüggések
Ahogy elnézem Szamuely Tiborról ezt a képet 1919-ből, amint egy gépkocsin állva, ordítva szónokol a tömegnek fenyegetően, zsebre dugott kézzel, egyenruhában, simléderes Lenin sapkában a vörös diktatúra idején, két dolog is eszembe jut, ami Magyarországot majdnem a katasztrófába sodorta. Az egyik, hogy egy hataloméhes, hazaellenes, kommunista, internacionalista csoport, Károlyi Mihály, Kun Béla, Szamuely Tibor és társai vezetésével nem az ország védelmével foglalkoztak, hanem a belső leszámolással, a szovjet mintájú Tanácsköztársaság megteremtésével.
Hogy Magyar Péter önmagától megmeneküljön, ahhoz messzebb kell szaladnia!
Kevés nehezebb feladvány van, mint komolyan venni Magyar Péterék nagyváradi gyalogtúráját. Ennyire tartalmatlan, üres semmit még nem nagyon láthattunk itthon, talán Alekosz politikai elemzései és Pataki Attila metafizikai tapasztalatai közelítenek a Messiás Úr elmúlt másfél hetéhez. De mégis van racionális magyarázat a gyalogbolondozására.
A kesztyűbábok kora
A CNN sztárriportere és szerzőtársa nem volt rest megjelentetni egy könyvet arról, hogy Joe Biden, az USA előző elnöke hivatali idejének nagy részében nem volt magánál. A gyenge király, erős udvari emberek felállás főleg azok kedvence, akik nem születtek királynak, vagy jelen esetben azoké, akiket semmi szín alatt nem választana meg az amerikai nép elnöknek. Tehát azt mondjuk, biztosan tudjuk, kik is tartották a Fehér Házból hatalomban ezt a kesztyűbábot.
A baloldal szerint csak a baloldal fenyegetőzhet és hazaárulózhat
Nem bírja megemészteni a progresszív oldal, hogy az akció reakciót vált ki, ezért szűnni nem akaró nyafogás övezi, hogy ezentúl nem lehet következmények nélkül pénzt kapni idehaza a külföldi politikai érdekek kiszolgálásáért. Legalábbis elvileg, de hát Magyarországon vagyunk, az okosítás őshazájában, szóval bizonyára lesznek még a CIA-nál és Brüsszelnél sokkal kreatívabb ötleteik. Viszont ahelyett, hogy megtörténne némi beismerés, és legalább a megbánás csíráját mutatnák az érintettek ebben a kínos pillanatban, inkább egészen kellemetlen bizonygatásokba fognak bele. A lebukott ügynök hápog, hogy micsoda diktatúra, ahol leügynöközik a lebukott ügynököt. Fenyegetettségről pampognak, miközben évek óta fenyegetőznek. A legszórakoztatóbb viszont az, amikor már rögtön a következő mondattal megcáfolják saját magukat.
Ne félj kicsi független sajtó, mutasd a tenyered!
Régi kocsmai bölcsesség, hogy annak piros a tenyere, aki szellentett. Persze tudjuk, hogy nincs ilyen élettani összefüggés, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ebben az esetben mindenki röhögve csapja ki a tenyerét az asztalra – kivéve azt, akinek van mit takargatnia. Takargatnivaló pedig bőven akad – legalábbis ezt mutatják a reakciók. Mert láss csodát: mindenki tenyerét az asztalon látjuk, kivéve azokat, akik „szabad” feliratú pólóban pózerkednek nap mint nap.
Amikor az ember csak úgy nem érti a liberálisokat
Van ugye egy törekvése a kormánynak, hogy annak az anyagi háttere átlátható legyen, aki politikai vagy médián keresztül közvélemény befolyásoló tevékenységet végez. A média mindig is befolyásolta a közvéleményt, valljuk be, a tájékoztató funkciója erősen másodlagos. A politika pedig szintén természetes jelenség, valahogy el kell dönteni bizonyos dolgokat, például, hogy térjünk-e át mondjuk az olcsó energiahordozóról a drágára, vagy fogadjunk-e be fél-egy millió muszlimot, ha a németek ezt kívánják tőlünk.
Kormánysajtó
A jobboldali lapok, így a PS kollégái rendre propagandistaként jelennek meg az ellenzéki sajtó felkent médiafüggetlenségi lovagjainak kommunikációjában. Ha a (többnyire) vállaltan jobboldali, nemzeti-konzervatív, összefoglaló néven patrióta elkötelezettségű újságírók nyíltan hitet tesznek amellett, hogy ezeket az értékeket vallják, akkor valamelyik Népszava mindig megírja két állami hirdetés között, hogy "az állami hirdetési pénzekkel kitömött" egyik-másik sajtótermék az adófizetők már 15 éve nem is létező adóforintjain kerekedik ki, ezért az a kormánysajtó része. Tehát értelmezzük a terminológiát: amelyik online sajtótermék megjelenít állami hirdetést ÉS patrióta elkötelezettségű, az kormánysajtó, aki viszont szintén megjelenít kormányzati hirdetéseket ÉS külföldi kormányoktól kap közvetlen finanszírozást, az független sajtótermék. Független a magyar kormányzattól, de attól még kormánysajtó: az amerikai demokrata kormányzaté, és/vagy (mikor hogy) a brüsszeli globalista vezetés kormánysajtója.
Putyin egy mítosz – kb. mint egy taknyos zsebkendő
Na, ez a cím némi magyarázatot igényel... Máris jön. Nyilván Putyin maga nem mítosz, hanem nagyon is valós személy. És nem is tulajdonítunk neki mitikus tulajdonságokat. Az egy másik orosz volt, bár hasonló a neve: Raszputyin.
S csak jönnek, jönnek a kis "magyarpéterek"
Érdekes videó interjúra bukkantam a Partizánban, Gulyás Marci műsorában. Nem buta gyerek, mindig tűpontosan elő tud halászni olyan beszélgető partnereket, akik csalódtak a Fideszben és csak egyetlen utat találtak gondolataik szabad kifejtéséhez, mint az árulást, otthonukat adó volt szeretett pártjuk bemocskolását. Gulyás nagy felfedezettje érdekes módon Magyar Péter volt a nemzeti kormány egykori kedvezményezettje, NER lovagja, Varga Judit volt igazságügyminiszter férje, aki először a Partizánban öntötte ki a szívét - sokak meglepetésére-, hogy milyen szörnyű élete volt, bár havonta sok-sok milliót keresett magas pozíciókban, mégsem annyit mint egyesek a Fidesz körül.
Az emberek többet érnek mint a fizetett trollok és az algoritmusok!
A Fidesz egyik legnagyobb ellenfele már tulajdonképpen a 2018-as választás óta a digitális térben zajló szervezett agymosás, hiszen a teljes közösségi média ultra liberális ideológiát valló nagyvállalatok kezében van világszerte.
Miért is mondtuk azt mindig, hogy Ukrajna ezt a háborút elvesztette?
Az EU is elvesztette, csak mi még eddig nem fizettünk több százezer ember életével ezért a vereségért. De Ukrajna úgy tűnik most, hogy igazán rendesen, drámaian, véresen és végleg elvesztette a háborút. Úgy ahogy mi az első és a második világháborút.Ajánljuk még