Pesti Srácok

Vezércikk

A nemzeti tőkésosztály után

SSSzalai Szilárd Vezércikk április 15.
A választási vereség okainak keresése közben a legnyilvánvalóbb okok között valahogy nekem is az jutott eszembe, amiről a napokban többen is írtunk, beszéltünk és akiket Kertész kolléga nyomán diplomatikus szóhasználattal slim-fit konziknak nevezünk már néhány éve. A magam részéről az választási vereség okai keresése közben szintén egy korábbi, vészjósló íráshoz nyúlnék vissza, amely alkotóeleme lehetett ennek a vereségnek. Ez pedig nem más, mint a gazdaság, nevezetesen annak a tőkésosztálynak a konfliktusa a kkv-szektorral, amely bár a NER időszakában erősödött meg, semmit nem adott vissza a társadalomnak. Ellenben-hasonlóan az úgynevezett slim-fit konzikhoz- csak addig voltak a nemzeti oldalon, amíg ebből hasznot reméltek. S míg a baloldali hazugságokkal szemben Magyarországon azok a vállalatok is jól prosperálhattak, akik inkább a nemzeti kormányzat bukásán dolgoztak, ez joggal válthatott ki nemtetszést egy szinttel lejjebb a gazdasági létrán.

Új pozsonyi csata előtt állunk!

Vezércikk április 11.
Az emberiség története az őskortól a mai napig viszályok, hatalmi harcok, háborúk története. A háborút nemcsak fegyverrel véres csatatéren vívják, hanem szellemi, kulturális és gazdasági téren is. Kr.e. a VI. században élő kínai hadvezér Sun Tsu azt tanácsolta az uralkodójának, hogy ne fegyveres háborúban, hanem szellemi síkon győzze le és semmisítse meg az ellenséget. (A cikk szerzője Dr Cey-Bert Róbert Gyula, Ötvenhatos szabadságharcos, történelmi regényíró, a “Pozsonyi csata” szerzője, Harcosok Klubja)

Egy diktatúra végnapjai

SSSzalai Szilárd Vezércikk április 8.
Magyarország nagyhatalmi szerepének megszűnése óta – immár pontosan ötszáz éve – folyamatosan nála erősebb birodalmak ütközőterében helyezkedik el. Ez az állandó kiszolgáltatottság és fenyegetettségérzet mély nyomot hagyott a nemzeti karakteren: a magyar történelem egyik visszatérő mintája az alkalmazkodás és az ügyes egyensúlyozás a vetélkedő hatalmak között(és persze a szuverenitás megőzése). Ugyanakkor újra és újra megfogalmazódott az a belső meggyőződés is, hogy minden külső nyomás ellenére a magyar nép alapvetően a szabadságot választja. Ezek a kívülről érkező erők testesítik meg azt a „balsorsot”, amelyről a Himnusz is beszél: olyan hatalmakat, amelyek egykor és ma is a magyar nép felé kívánna kerekedni. Én- és azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül- szeretem kommunistáknak hívni őket. De valójában ők még ehhez is túl cinikuska: ezek nihilista senkiházik, akik rajtunk nyerészkedve akarnak hatalmat szerezni.

A Citadella tetejéről egyesek talán ma is lőnék a "rebellis pestieket"

Dezse Balázs Vezércikk április 5.
Nem tudom kinek milyen emlékei vannak a citadelláról. Azt tudom, hogy nekem semmilyenek. Ami már csak azért is szörnyű, mert amikor napi szinten elmegy mellette az ember, akkor éreznie kellene valamit. Ezt a zavaró ürességet törte meg a felújított Citadella átadója: mert egy olyan szimbolikus időszakban számoltunk le az életünk egy baljós darabjával, amikor a választáson is egy olyan erőt tervezünk rommá verni, ami azért érkezett közénk, hogy bántson minket, és idegen érdekeket szolgál.