Vezércikk
Óriásfarkas, dodó, dinoszauruszok, kommunizmus, avagy dolgok, amiket nem szabad újjáéleszteni
Sikeresen újjáélesztették az óriásfarkast (Aenocyon dirus) – jelentette be a dallasi székhelyű Colossal Biosciences biotechnológiai cég. Romulus és Remus a két első olyan élőlény, akiket a kihalásból visszahozott állatokként emlegetnek. Szuper hír, ugye? Hát igen, az eseményt mérföldkőnek nevezik a tudomány, a természetvédelem és az emberiség számára. Csakhogy az emberiség ezen szegletében mi nagyon jól tudjuk, hogy soha nem szerencsés olyan dolgokat, állatokat, ideológiákat újraéleszteni, amik valamiért már kihaltak vagy eltűntek – ez ugyanis valószínűleg jó okkal történt.
Kis nép vagyunk, de nagy nép fiai
A nézők együtt kuncogtak a katonákkal azon, hogy „megint itt hagytak minket a szarban (…) de mi mégis itt vagyunk és harcolni fogunk”. Ez rendben is lenne, de azért sikerült annyira belevinni a Hunyadi sorozatba a jelenkori utalásokat, hogy átestek a ló másik oldalára. „Kis népek fiai vagyunk, külön-külön eltaposhatnak bennünket” – kiáltja a hadvezér a katonáinak. A mostani gondjainkkal alapvetően tisztában szoktunk lenni a felemlegetésük nélkül is, de ha már a nemzeti önbecsülésünk erősítése végett hajlítják így-úgy a korabeli történetet, akkor legalább tényleg a nemzeti önbecsülésünket erősítsék, és ne az azt romboló berögződéseket táplálják!
Az oroszok hajlamosak az önpusztításra, kár hogy Európa is
Az oroszok hajlamosak az önpusztításra. Egyénileg bizonyosan, és talán nemzeti szinten is. Putyin egyszer valami olyasmit mondott, hogyha Oroszország nem létezik, akkor a világ létezése is felesleges. Nyilván egyetlen atomhatalom vezetője sem fog elgondolkodni azon, hogy visszalőjön-e, amikor pár száz atombomba tart a bunkerje és a nagyvárosai felé. De azért eddig az oroszok mindig a túlélést választották. Ugyanez mondjuk a németekről például nem mondható el.
Zúzzuk le a Teslát!
Zúzzuk le a Teslát! ... vagy valami ilyesmi. Nehéz pontosan magyarra fordítani a „Tesla Takedown” szlogent, ami a Tesla és Elon Musk (meg persze Donald Trump) elleni tüntetések aktuális hívószava lett. És azt is nagyon nehéz pontosan megállapítani, vajon mit akarnak ezek az emberek. Persze, az alapvető indíttatásaikat ismerjük. Ne Trump legyen az elnök. Igaz, hogy az amerikai társadalom jelentős többséggel megválasztotta őt elnöknek. De ez nem baj, hiszen „Orange Man bad”, azaz „A Narancsember rÓsz”, ezért a népakarat, a politikai felhatalmazás, a törvény nem számít. Bármi áron el kell őt mozdítani, ki kell őt iktatni. Akár táncos performanszokkal, varázsigékkel, dobolókörökkel; de akár merénylettel is.
Amúgy ezek tényleg polgárháborút akarnak
És az ő fejükben ez már valami olyasmi, de még nem egészen az, amit a történelemkönyvekben olvastunk. Ennek most egészen újszerű karakterisztikái vannak. Például az, hogy igazából csak az egyik fél vívja. És nem is a fizikai térre összpontosul, nem fegyverekkel történik, mert ennek a fő aspektusa most nem feltétlenül a nyílt támadás, hanem inkább a pszichológiai rombolás. Egyelőre legalábbis. A soha meg nem szűnő közéleti zaj, a nyomásgyakorlás, ami a másik felet folyamatos erkölcsi megmérettetés elé állítja. És ebből adódóan a fő fegyver az eddig békés többség ökölbeszorított kezében nem más, mint a türelem és a tartás. A helyzetet viszont bonyolítja, hogy ebben a harcban nem pusztán arról van szó, hogy miben hiszünk, hanem arról is, mit merünk kimondani, és mit vagyunk képesek NEM megtenni. Ehhez pedig hatalmas önfegyelemre van szükség. Jobban, mint valaha.
A Nyugat nem tanult a múltból
Pedig érdemes lett volna okulni, ezt újra átgondolni, mivel az első-és a második világégés csak azért nem vált végzetessé Európa számára, mert az Egyesült Államok katonáinak millióival mindkét esetben beavatkozott a háborúkba és az értelmetlen öldöklés helyett kierőszakolta a békét. Ez a béke végül is az I. világháborúban 15 millió, a II. világháborúban 55 millió áldozattal járt, nem beszélve a csaknem 50 millió sebesültről.
Kanada is a világ urának készül
Országkoalíciókat létrehozni a semmire már csak azért is érdemes, mert nem kerülnek semmibe, viszont marha jól hangzanak, a cselekvés látszatát biztosítják a vezetőknek. A világuralom pedig még jobban hangzik, különösen egy kellemetlen kereskedelmi háborúnál cseng frappánsabban, ezért Kanada új miniszterelnöke bejelentette, hogy Ottawa lesz a szabad világ új fővárosa egy nemzetközi koalíció élén. Ha túléljük, pár év múlva sokat fogunk nevetni a ‘20-as éveken.
Magyar Péter az új Jakab Péter, mert kis ország vagyunk és tényleg csak egy csőcselékünk van
Ha valaki nem emlékezne, volt a Jobbiknak egy Jakab Péter nevű elnöke, aki a 20 százalék és a jelenlegi 0 (nulla) százalék közötti zuhanás utolsó harmadában “vezette” Volna Gábor hagyatékát. 2022-ben kitették a pártból, hogy aztán mostanában Gyurcsány Ferenc valamelyik kevéssé használt zsebében leljen otthonra, új értelmet adva a zsebpiszok kifejezésnek. És nem, nem dehumanizálom Jakab Pétert, ezt megoldotta ő maga. Nyilasok és bolsevisták, mindig a régi nóta.
Gyártási hibás termékek és egyéb politikai messiások
A hatalomgyár, mondják Hollywoodra. És tényleg, rendkívül találó. Nemcsak azért, mert évtizedeken keresztül volt az amerikai "soft power", vagyis az indirekt, kulturális alapú hatalomgyakorlás koronaékszere, hanem azért is, mert emellett valódi hatalmat gyártott le. Ahogy a művelt amerikai mondaná, "it was hiding in plain sight, all along", amit nem tükörfordításban talán úgy fordíthatnánk le, hogy ha valamit el akarsz rejteni, hagyd szem előtt. Így írták meg azokat a messiásokat, akikre senkinek sincs szüksége, de akiket – és itt legyünk önkritikusak, mint emberi faj – talán megérdemlünk.
A híd túl messze van
Lehet, hogy a klasszikus filmet nem is látták, de azért a hídfétis a liberális hőbörgőket is megihlette. Egyeseknek ugyanis nem messze, hanem túl közel vannak a budapesti hidak, ezért minden egyes alkalommal, amikor öncélú játszóházasdival akarják elütni az idejüket, nekiveselkednek és boldogok, mert úgy érzik, hogy jól kitoltak a Zorbánnal. Miközben annyi történik, hogy néhány száz céltalanul vergődő anarchista a munkából haza igyekvő emberekkel szúr csupán ki, akik joggal küldik őket melegebb éghajlatra. De ez sem baj, a bolsevik ösztön ilyenkor is segít, hiszen a néhány száz felforgató harsányan a világba ordítja: ők bizony a többséget képviselik. Elég lesz most már belőlük.
A magyarozás az új zsidózás
Réges-régi politikai trükk a gumicsont: amikor valami nem úgy megy, ahogy szeretnéd, és el kéne terelni a figyelmet, akkor bedobsz egy teljesen más ügyet, amely felkorbácsolja az emberek fantáziáját és indulatait. A legegyszerűbb valami ellenséges népet keríteni, amelyre rá lehet uszítani a közvéleményt. Vannak, kik már gyakorlottak ennek a gesztusnak a fogadásában, nekünk viszont újszerű élmény.
A Pride a maga teljes szépségében, egy radikális feminista üti a Puzsért!
Az ember azt hinné ez egy szubkultúra, legalább az erőszakmentesség tekintetében (haha), de persze nem. Eleve mit keres egy radikális feminista a Pride-on? Illetve ez még nem a Pride, hanem valamiféle előpride, tudják, amikor a Pride-t előző Pride hónapot megelőzi a Pride tavasz. És persze ez egy április elsejei tüntetés volt, valószínűleg a Duna felett lengedező tavaszi szél küldte meg a tüncikéző “tömegben” egyesek hormonszintjét.
Ellenforradalom
Ennek a kifejezésnek Magyarországon nagyon negatív felhangja van. Érthetően. 1956-ot nevezte így a pártállam (már amikor egyáltalán megnevezte, hiszen közel évtizeden keresztül beszélni sem volt róla szabad, mintha soha meg sem történt volna). Az elnevezéssel azt akarták kifejezni, és a magyar társadalom számára előírni, hogy a dicsőséges kommunista forradalommal szembeni egyfajta restaurációs kísérlet történt, tehát a forradalommal szemben keltek föl.
Káros, sz@r és hulladékot termel – mi az?
Régebben úgy volt, hogy az embereknek volt eszük. Ez többek között abban mutatkozott meg, hogy ha valami újszerűnek tűnt, esetleg szépen volt becsomagolva, de szar volt benne, akkor nem fogadták el a pakkot, de legalábbis átgondolták, hogy mit is lehetne vele kezdeni. Valami hasonlót már az ősember is értett: ha a piros bogyótól rosszul lett a haverja, Bubba, akkor ő maga nem adott még egy esélyt egy másik piros bogyónak, nagy ívben elkerülte azt, viszont a másik törzsnek odaadta ajándékba, mert így harc nélkül az övék lett a mammuthús, meg a sok ősasszony.
Hunyadi-szindróma
Vagy többről van szó? Miért félnek egyesek Hunyadi Jánostól? Miért veselkednek neki a történelmi Hunyadi filmnek alig leplezett gyűlölettel? Az egész balliberális média forrong a Hunyadi-filmsorozat sikereinek láttán és megpróbál mindenáron valamibe belekötni: túlzott erotikus jelenetek, nem a fiataloknak való film és így tovább. Erre nyilatkozta a Magyar Nemzetben Bán Mór, a Hunyadi-regénysorozat szerzője, hogy ezzel a prűd hozzáállással (szerk. szerintem álprűd, álszent, mert ugyanezeknek a Pride vonaglás rendben van.) nem tud mit kezdeni, mivel egy illuzórikus képet táplál a középkornak erről az időszakáról. Miszerint mindenki jámbor és erényes hívő, mélyen erkölcsös, a királylánytól a pápáig. A keresztény etika csakugyan áthatotta a korszakot a maga Boccaccio-i szemérmetlenséggel, de ez nem volt akadálya annak, hogy ez a Hunyadi-sorozat egyszerre közvetítsen fontos keresztény erényeket és átélhető hazafiságot.
72 óra az élet értelme és egy zacskó
Európa sokat próbált politikusi rájöttek, hogy korlátos képességeik nyomán jobb világot nem tudnak teremteni, ezért szarabbat csinálnak. Így hagynak nyomot a történelemben.
A király 20 éve meztelen, de csak most vettük észre
Moszkvában a legkésőbb 2019 elején elkezdődött a birodalomépítés kommunikációja, amelynek központi témája az érdekkörbe tartozó közösség fenyegetettségén alapult. Emellett persze gazdasági és politikai okok is el-el hangoztak az új, egy központú birodalom felépítésére. Történelmi léptékű hazaárulásként vezető magyar politikusok egész sora állt emellé a nyilván teljesen elvetemült, az európai értékeket sárba taposó, az egyéni szabadság helyett a birodalmi parancsuralmi rendszert kiépíteni kívánó törekvés mellett, amelynek egyetlen célja egy egységesen lesarkított, Moszkvából diktált politikai struktúrán alapuló rendszer kiépítése. Azért az nem semmi, hogy egymás után kétszer írtam véletlenül Brüsszel helyett Moszkvát.Agyatlanul, tervek nélkül, de eltökélten sodornak egy világháború irányába
Van ez a hajlandók koalíciója, ahol többek között a valaha nagyhatalomnak számító franciák és angolok sütnek szalonnát cserkésznadrágban és közben háborús hősnek képzelik magukat a nyársak mellett. Szavakban bátrak, ám amikor reccsen egy faág a bozótban, akkor összetojják a cserkésznadrágot és egymásba kapaszkodnak. Sajnos még ekkor sem ismerik fel, hogy az erdő minden lakója rajtuk röhög, kivéve a hiúságukat legyezgető zenebohóc. A cserkészparancsnok pedig messzi amerikai földről már nevetni se tud rajtuk, inkább hagyja őket a tűz körül ugrálni és háborúsdit játszani, amíg ő a komoly dolgokkal foglalkozik. A mesével ellentétben a kiscserkészek jelen esetben rengeteg emberélettel játszanak csak azért, hogy bizonyítsák, még mindig adni lehet a szavukra, pedig az orosz-ukrán háború bő három évében egyszer sem sikerült reálpolitikai döntést hozniuk, a valóságot pedig ennyi idő alatt sem kezdték el alapjaiban sem felfogni. Kisszerűségük azonban még sok gondot okozhat, ahogy 2022 tavaszán is, amikor Boris Johnson angol kormányfő nyomására folytatódott az a háború, amelyben már majdnem megegyezés született a háborús felek között.
Győzzük le Oroszországot, de kézigránátdobás az ne legyen!
Ugye azon már meg sem lepődünk, hogy a legnagyobb háborús uszítók vannak felháborodva a legjobban a kiképzési baleset miatt? Szándékos az eufemizmus ez, mert még leírni is nehezünkre esik ezeket a sérüléseket, ugyanis akkor végig kell gondolnunk minden következményt és szembesülnénk azzal, hogy az milyen lenne ha velünk történne ilyesmi. Egy háborúban dobnak kézigránátot, még mindig egy alapfegyver, és minden katonát ki kell képezni a használatára. A liberálisok szerint háború az legyen, de kézigránátdobás az ne.
Gyenge jellemű és elméjű lehetsz! - üzenem a Tündér-sziklát ukrán színekre mázoló semmi embernek
Nem. Egyáltalán nem vagyok dühös, hogy valami baromarcú ukrán színekre festette a fokozottan védett Tündér-sziklát, a János-hegy tövében, Budán. Vagy talán mégis. Emberarcú állatnak nem mondám a festegetőt, hiszen szeretem az állatokat és nem bántanám meg őket, hogy hozzájuk hasonlítsam az emberfattyát. Csak ember lehet akkora barom, hogy a védett szikákon a védett, ritka növényeket is összefestékezve kék-sárgára és örökre tönkre tegye vele a természetet.
Magyar Péter a Momentumot jelölte ki a Tisza Párt fő ellenségének
Politikai izgalmakkal teli napon vagyunk túl, az ellenzék egy része külföldiekkel megtámogatva egy mozgalmas tüntetés és hídfoglalás keretében demonstrálta, hogy a gyülekezési jog milyen remekül is van Magyarországon. Szabó Bálint végképp beúszta és betrombitálta magát az ellenzéki fősodorba, illetve végül, de nem utolsó sorban, Magyar Péter Orbán Viktorral takarózva neki ment Hajnal Miklósnak és a Momentumnak. Ha már manapság este fáradt a hídfoglaláshoz. Ha a kedves olvasó nem tudja, hogy ki a Hajnal Miklós, az nem baj, majd kiderül egyszer.
Egy Soros-magyar kapcsolat, amiről szinte senki sem tud
2009 május. Egy akkor 79 éves ember New Yorkból Új-Delhibe repül, majd onnan a helyi, indiai tulajdonú, azóta csődbe ment Kingfisher airlines charter járatával megy tovább az észak-indiai Csandígarh városába. Ahol meglátogat egy 100 éves embert...
A magyar ellenzék önsorsrontó hülyékből áll
Valószínűleg komoly társadalmi egyetértés van abban, hogy a magyarországi ellenzék igazi hülyékből áll. De nem feltétlenül azért, amiért úgy általában így gondoljuk – hanem főleg azért, mert annyira ostobák, hogy azt az embert akarják leváltani, aki meghatározza az identitásukat, azt, aki a szánalmas létezésüknek időnként – akarva-akaratlanul – ad egy kis éltető levegőt, amely egyfajta egzisztenciális könyöradomány is egyben. Orbán Viktorról van szó, ha esetleg nem lenne világos. Szóval nagy szerencséjük van, hogy még arról sincs fogalmuk, hogy minden akciójukkal a miniszterelnök malmára hajtják a vizet, ami egyébként nekik is jó, hiszen kizárólag Orbán Viktorhoz képest van véleményük a vergődőknek, így ha ő marad a miniszterelnök, akkor annál tovább tudja biztosítani számukra is a létezés illúzióját.Ajánljuk még