Pesti Srácok

Vezércikk

Betegségügy

SSSzalai Szilárd Vezércikk június 25.
Az egészségügy kérdése egyidős az emberiséggel, és a fogalom konceptualizálása óta fantasztikus ellenzéki politikai alapanyag, hiszen mindenki tudja, hogy az az egészségügyi rendszer működik „jól”, ahol ha valaki betegen megy be, egészségesen jön ki. Eddig a pontig Kulja András is eljutott, ahogy mi, átlag laikusok is. Kérdés, hogy melyikünk járt hosszú évekig orvosi egyetemre. Szakpolitikai demagógia, avagy hogyan legyél liberális demokrata populista.

Van aki orvosi diplomával is áldoktor, viszont legalább nem álbeteg

BBBálint Botond Vezércikk június 24.
K. András “szakpolitikai vitázott” illetve M. Péterrel közösen bementek kellemetlenkedni egy egészségügyi intézménybe. K. Andrásról bizonyos helyeken azt hiszik, hogy ért valamihez. És ez akár így is lehet, nem kell szikrázó politikai elmének lenni ahhoz, hogy valaki apróbb műtéteket el tudjon végezni önállóan, és ilyesmire a szóban forgó személyt elvileg a diplomája képesíti.

Nem kell tangában vonaglanom az Andrássy úton, tehát szabad vagyok

Dezse Balázs Vezércikk június 16.
Láttuk a bécsi Pride-ot. Sajnos. De szerencsére, csak felvételeken. És azon gondolkoztam közben, hogy egyesek szerint ebben merül ki a szabadság. Sőt, ez maga a szabadság. Szóval beszélgessünk egy kicsit róla, hogy mi is az valójában. Vagy legalábbis arról, hogy mi biztosan nem az: például tutira nem az, amikor emberek kamion platóján vonaglanak bugyogóban, meg láncon vezetik egymást kutyaruhában, ráadásul fényes nappal, a gyerekek szeme láttára. Az viszont már közelebb áll a szabadsághoz, amikor az ember eldöntheti, hogy akarja-e ezt látni, vagy ennek teret engedni. Az meg még közelebb van a szabadsághoz, amikor valakire nem kényszeríthetik rá azt, amire nemet mondott. Az ilyen fajta szabadság pedig cseppet sem maradi vagy unalmas, még ha a nőnek öltözött kutyaférfiak annak is tartják.

Az Atlanti-óceán lett a béke szigete, az amerikai kontinens meg a világ közepe

Ambrózy Áron Vezércikk június 15.
Jó hülye cím, de prímán le lehet vele írni az úgynevezett geopolitikai realitást. Az Afrika-szarvától a Szuezi-csatornán és a Hormuzi-szoroson át egészen az Indiai-óceán nyugati részéig akadozik a nemzetközi szállítmányozás a kalózkodás, a terrorizmus és a háborúk miatt. Közben a kínaiak új selyemútjai a szárazföldön a tervezőasztalon maradtak, a jég meg nem olvad olyan gyorsan északon, hogy kiváltson bármit is. Marad az Atlanti-óceán biztonságos, ott pedig, kizárásos alapon, az amerikai kontinens országaival kereskedhetünk.

Traumákat cipelve nincs felemelkedés

Vezércikk június 14.
Feldolgozható-e a Trianon-trauma? – teszik fel rendszeresen a kérdést magyar körökben. Mostanság különösen joggal teszik, hiszen a genderlobbi állításaival ellentétben nem Pride-hónap, hanem Trianon-hónap van; ami sokkal, de tényleg nagyon-nagyon sokkal több embert érint. Csakhogy félrevezető a kérdés. Nem Trianon itt a probléma, hanem minden, ami belőle fakadt és eztán fakad majd. Amíg a traumáinkon nem tudunk úrrá lenni, addig nincs felemelkedés, önmagunkat húzzuk vissza.

A humor baloldali műfaj, ahol lehet cigányozni és zsidózni

Vezércikk június 13.
Van ez az Aranyosi Péter nevű, nem túl vicces, ám annál alávalóbb alak. Egyébként ő humorista, legalábbis annak tartja magát. És mivel a baloldal kőkemény szekértolója, ezért azt is elnézik neki, hogy „humoristaként” cseppet sem vicces. De a legutóbbi cigányozására rátett egy alapos zsidózást, elvégre így kerek a történet, és neki ezt is lehet. Normális ember nem csinál ilyet, ha mégis, akkor elbujdosik, elnézést kér, csöndben marad. Aranyosi pedig még kispesti díszpolgár is, úgy látszik, hogy ott az ilyen ordas dolgokért kitüntetés is jár.

Forradalmár(aktivista) lett ByeAlex, aki rossz ideológiákról beszél, és sajnálja, hogy Magyarország nem csak a bulizásról szól

Dezse Balázs Vezércikk június 10.
Steiner Kristófnál is nagyobb forradalmár lépett színpadra a hétvégén. ByeAlex, aki jól láthatóan nem igazán tett le semmit a nemzet asztalára, illetve nehezen elképzelhető, hogy lenne kedve felelősséget vállalni bármiért/bárkiért, a hétvégi koncertjén kifejtette, hogy olyan országban szeretne élni, ami minden nap olyan, mint egy buli, egy fesztivál, és hogy Magyarországon van valami "nagyon rossz" ideológia, amit ő "G*cire nem akar". Ezzel a véleménnyel sokkal kevesebb gond lenne, ha egy 15 éves gyerek mondaná, miközben épp lóg tesiről (megmosolyognánk, majd úgyis felnő, aztán fogorvos lesz, vagy ügyvéd), viszont a felnőttektől joggal várhatjuk el, hogy leginkább egy sikeres, családcentrikus, jövővel rendelkező országban akarjanak élni, aminek építéséből ők maguk is kiveszik a részüket, mert biztonságban szeretnék nevelni a gyerekeiket. Persze sejtjük, biztos kell az ilyesmi, ha az ember sok pénzért akar zsűrizni valamelyik műsorban. Meg persze tudjuk azt is, hogy nincs propaganda, nincs hálózat, ami kiválóan aknázza ki a személyiség nélküli Temuról rendelt “sztárokat”.

Élni és meghalni Los Angelesben

Jeszenszky Zsolt Vezércikk június 10.
Csak úgy eszembe jutott ez a cím a Los Angelesben épp most zajló balhék kapcsán. Talán vannak még mások is rajtam kívül, akik emlékeznek a filmre. Arra ugyan nem emlékszem, hogy miről szólt, de arra igen, hogy tök jó volt. Na jó, most gyorsan utánanéztem... egy neo-noir krimi volt, amiben két titkosügynök, miután meghiúsítanak egy merényletet Ronald Reagan ellen, egy pénzhamisító nyomába erednek. Nem tűnik semmi extrának, de tényleg emlékszem, úgy álltam föl, hogy ez baromi jó volt.

Pünkösd: a Szentlélek kiáradásának és az Egyház születésének az ünnepe

Vezércikk június 9.
A Pünkösd a Húsvét utáni hetedik vasárnap, amikor az Egyház a Szentlélek kiáradását ünnepli, és ez tulajdonképpen a Katolikus Egyház születésnapja. Görögül pentékoszté, azaz 50, amely a Húsvét utáni ötvenedik napot jelenti, innen az ünnep magyar nevének eredete. A Pünkösdvasárnapot a pünkösdhétfő követi, mely hazánkban piros betűs ünnep és munkaszüneti nap és a harmadik legszentebb ünnep.

Elrabolt gyerekek legendája, avagy Ukrajna vagy civilizálatlan vagy hazudik

Ambrózy Áron Vezércikk június 8.
Nem nagyon foglalkozott az isztambuli tárgyalásokon az állítólag elrabolt több százezer gyerek kérdésével az ukrán fél. Csupán egy darab, számszerűsítve mindössze 339 nevet tartalmazó listát sikerült felköhögniük, ami nemhogy a Zelenszkij megszólalásaiban szereplő másfél milliótól, esetleg a német kancellár által Trumpnak bedobott kétszázezres számtól, de a globalista sajtó mértéktartóbb részének húszezrétől is fényévekre van. Két magyarázat lehetséges: az ukránokat nem érdeklik a gyerekek, mert civilizálatlan társaság, vagy az egészből semmi nem volt igaz.

A magyar szép

Stefka István Vezércikk június 8.
Éppen tizenhat éve indítottuk útjára a Magyar Hírlapban ezt a vitasorozatot, írók, újságírók, politikusok részvételével. Azért, mert a már akkor egyre erősödő balliberális, globalista oldalon az ,,idegen szép" tévhite, ez a hamis megállapítás kezdett polgárjogot nyerni. Olyan emberek tették le a voksukat, hogy talán a magyar is tud szép lenni, mi több, okos, értelmes, alkotó (államalkotó), mint Alexa Károly, Bayer Zsolt, Bíró Zoltán, Boros Imre, Czakó Gábor, Fricz Tamás, Kiss Gy. Csaba, Lentner Csaba, Pősze Lajos, Szentesi Zöldi László, Szentmihályi Szabó Péter, Szőcs Géza, Temesi Ferenc és sokan mások.

Sátánista-e Jeszenszky Géza?

Vezércikk június 7.
Már miért lenne az? Senki nem mondott rá ilyet. Csupán előbukkantak a hisztériafüggők meg a funkcionális analfabéta derpegők – médiamunkások, megmondócivilek – és hüledeznek, hogy Jeszy lesátánistázta az apját. Csakhogy ez nem történt meg. Jeszy azt közölte, ami a cikkében le van írva. Magyar lenni nehéz nyelv, nyilvános megszólalás esetén tudni kéne teljes szövegtesteket értelmezni. A közéleti elbutulás fontos tünete, hogy nemhogy szövegtesteket, de már egész mondatokat sem mindig sikerül. Az elbutulásnak egyúttal támasza is, hogy nincs igény a közlések teljes felfogására. Kiábrándító ebben a felháborodás-versenyben élni, hogy ki, kire milyen szörnyűséget mondott a szövegéből kiragadott egy-két mondatban vagy pár szóban.
Ajánljuk még