Vezércikk
Idióták vagy gazemberek?
Mármint a függetlenobjektív sajtó, a FOS. Meg a többi balos propagandista, akik különböző fedőfoglalkozások alatt (Ágoston László operaénekes, Rácz András egyetemi oktató) tolják hol a jóemberkedést, hol a „szakértést”, és úgy általában a globalista agymosást. Ami a csövön kifér.
Európa vezetői döntöttek a képzeletbeli hadseregeik bevetésének szabályairól, mert a légvárat minden áron meg kell védeni
Mint az közismert, a légvárépítésnek nincsenek szabályai. Vagyis bármilyen légvár építhető, a légvárnak csak egyetlen kritériumnak kell megfelelnie, annak, hogy nulla legyen a projekt megvalósulási esélye.
Itt valakik jól bekajálták az Ukrajna nevű marketingkampányt
Trump leoltotta Zelenszkijt, emiatt pedig több tíz ember megérezte a történelem hívását, és magából totál hülyét csinálva még jobban kiállt az ukrán elnök mellett. A Momentum például mindenkinél nagyobbat akart mondani, ezért kifejtették: most kell csak igazán kimondani, hogy “Slava Ukraini”, mások pedig a volt Moszkva térre (haha) mentek, hogy tüntessenek Trump ellen és Zelenszkij mellett. Igen, Budapesten (haha). Nem tudjuk, hogy Putyin és Trump mennyire ijedtek meg, az viszont rémisztő, hogy mennyire betalált az Ukrajnának nevezett marketingkampány, amit ezúttal is ugyanazok a dologtalan városi fiatalok szoptak be a legjobban, akik a papírszívószálnak is örülnek, meg elhiszik, hogy a szélerőművekben nincsen a környezetre brutálisan káros kenőanyag (hajtóműolajok és hidraulikafolyadékok), hogy az forogni tudjon. Ők egyébként már régen nem országként tekintenek Ukrajnára, ahol emberek élnek (és sajnos halnak), hanem egy termékként, amitől ők maguk szerintük jobbak, jobb emberek lesznek. Amúgy ez igaz is, Ukrajna már nem egy ország, hanem egy globális marketingkampány, Zelenszkij pedig nem egy elnök, hanem egy szimbólum, aki egy jól felépített brand arca.
Könyörgöm, tiltsák ki Jókait!
Ezt nem én kérem. Évekkel ezelőtt Tóth Krisztina József Attila díjas költőnőcske száműzte volna a kötelező olvasmányok listájáról a többi között Jókai Mór Az arany emberét, a nőalakok, a nemi szerepek ábrázolása miatt. Szerinte a nőket megalázó helyzetben ábrázolta Jókai. Már ekkor érződött a nyugatról beszivárgott kezdeti woke őrület, miszerint el kell törölni a múltat, fel kell ébredni, ami az ébredés ideológiáját jelentené, a nemi identitás egyenrangúsága, a genderé a jövő, azaz a nő lehet férfi, a férfi lehet nő, attól függ minek képzeli magát.
Mi a különbség a szakértő, a jósnő között és a kontraszelektált, álintellektuális, öntelt, félhülye újságíró között? – Válasz Doktor Péhádé Andrásnak
Elsősorban az, hogy az ilyen sűrű napokban, pláne hétvégén nem kijelentéseket tesz a jövőről, hanem forgatókönyveket vázol a valószínűségük szerint. A fene sem tudja, mi lesz a következménye a Trump és Zelenszkij közötti balhénak, de ez legalább biztos. Nem is vagyunk annyira tájékozottak a jövőről, mint Doktor Péhádé András, aki okkal gúnyol ki minket tudatlanságunkért.
Kedves haladó embertársam, ha nem szereted, hogy hülyének néznek, akkor ne legyél hülye!
Sokszor jogosan vádoltok minket a nagy pofával, hogy mostanában hajlamosak vagyunk teli szájjal büszkélkedni azzal, hogy igazunk volt. Erre az idegesítő szokásunkra tök nyilvánvaló ellenlépés volna, ha nem beszélnétek ökörségeket.
Nőgyűlölet, az új baloldali divat
A szüfrazsett mozgalmak 100 évvel ezelőtt nem látták jönni a liberális demokráciát. Száz évvel ezelőtt ugyanis egy politikai mozgalom célja az volt, hogy elérje az előre többé-kevésbé világosan kitűzött célkitűzéseit. Aztán megérkezett a neoliberális éttermiség, kifejlesztették a posztliberális embertípust, amely aztán úgy harcol a nők egyenjogúságáért, hogy egy biológiai férfit fölébük helyezzen érdekük képviseletére. És itt én kérek elnézést, nem egy férfiről van most szó, hanem "A FÉRFIRŐL". The MAN. A nagybetűs férfi, aki még fiúnak is kevés.
Vajon lesz-e pancserpuccs április elsején?
Ez a gondolat akkor ötlött fel bennem, amikor összefutottam a Magyar(?) Orvosi Kamara azon plakátjával, amely a liberális ellenzék szokásos alaposságával évi 60 000 halálért teszi felelőssé a kormányt, holmi “elmaradt reformok” okán. Ha valaki emlékszik, hogy mit sivalkodtak a libsik, amikor a kormányzat elgondolkozott a kötelező szűrések bevezetésén, az rögtön összerakhatja a kontextust.
Nem kérünk Bódis Krisztából, nem kérünk Csipke Józsikából
A Fővárosi Közgyűlésben kabaréba és egyben horrorfilmbe illő jelenetek mutatták meg, hogy a baloldali városvezetés valójában még az ülésteremben sem ura a helyzetnek, a bátorsága pedig a megkergetett nyúléhoz hasonló. De Karácsony Gergely mellett a Tisza Párt is alaposan leszerepelt, a szokásos blődségei és ostoba önlejáratása mellett azt is feltárta ország-világ előtt, hogy a külföldről érkező zsold mindennél fontosabb, még a minimális tekintélyt is feladják, ha Magyar Péternek érkezik az ukáz Brüsszelből. A falat pedig rágós volt és fenn is akadt a közgyűlés feneketlen torkán, hiszen a genderaktivista, gyermekeknek LMBTQ-propaganda mesekönyvet író, migránsbarát Bódis Kriszta pozícióba helyezése nem járt sikerrel. De ki is az a Bódis és miért vergődött ennyire a Tisza Párt?
A rohadt, szemét, mocskos béke!
Mindig azt hittem, hogy a “jó” háborúnak értelmes kritériumai vannak. Nyilván elkerülhetetlen az a háború, amit a fizikai túlélésért vív egy ország és/vagy egy nemzet. Tudok is ilyen háborút, például a lengyelek háborúja a németek ellen 1939-ben, habár az csak a vereség után vált teljesen nyilvánvalóvá, hogy a németek végül is a lengyelek teljes kiirtását tervezik, pontosan ugyanúgy, ahogy a zsidókét és úgy általában a szlávokét illetve végül is szinte mindenkiét, akit elérnek és az nem árja.
Csicskának nemcsak születni kell, azzá is lehet válni
Jogos a panaszkodás, hogy az 1945 utáni világrend komoly átalakuláson megy át, sőt talán véget ér. Ám jóformán ez az egyetlen érvényes gondolat, amely mostanság köröz a haladár fejekben, a további megnyilvánulásaik mind arról tanúskodnak, hogy nem értik, mi történik körülöttük. „Ez a világ minden elképzelhető világok legjobbika” – így szól a nyugati térség közmegegyezése, és ezt ők maguk is elhitték, akik hirdették; most pedig, amikor ez a világ megváltozni készül, akkor sem az okot, sem magát a történést nem értik, mert elképzelni sem tudnak olyan világot, amely nem ez.
Érdemes még Ausztriában dolgozni?
Vagy Németországban? Esetleg Angliában? A kérdésre nyilván nincs egyszerű válasz. Több szempontból sem. Egyrészt nagyon nem mindegy, hogy az országon belül hol és mit dolgozunk. Az sem, hogy Magyarország melyik részéről jövünk. Másrészt ha pedig valaki politikailag motivált, akkor pláne elhomályosítják a józan gondolkodását az irracionális indulatok. Legyünk objektívek: akár mindkét irányba.
Sok heilweildel a semmiért!
Micsoda meglepetés, a leendő CDU-s kancellár első gondolata az egységes és stark Európa körül forgott, ami egyszerre fogja móresre és jó modorra tanítani Oroszország mellett Kínát és az Egyesült Államokat. Végre valami új: most három fronton fognak győzni, hiszen a legkimunkáltabb ideológia áll a rendelkezésükre: az egység.
A miniszterelnöknek nagyon nehéz dolga van, amikor segíteni akar
Aki látta a Háromtest-probléma című sorozatot (vagy olvasta), az biztos emlékszik arra a mondásra, hogy “If one survives, we all survive”, vagyis “Ha az egyikünk megmenekül, akkor mindenki megmenekül”. Na, ez jutott eszembe az Orbán Viktor által ígért támogatásokról, könnyítésekről, segítségekről is – ugyanis amit a miniszterelnök bejelentett, az mindenkinek jó hosszú távon. Ennek ellenére a “mindenszaristák” elárasztották az internetet az új bejelentések hallatán is: az egyik azért vergődik, mert szerinte ő kimaradt, a másik azért, mert szerinte elnyomják, a harmadik meg azért, mert komcsi propagandista, és egyre nehezebben tudja megmagyarázni, hogy “miért lop a Zorbán”. Egy dolog biztos: a miniszterelnöknek nagyon nehéz dolga van, amikor segíteni akar.
Soha többé! – Kommunista bűnök (IV. rész)
Rajk Lászlót, Pálffy Györgyöt, Szőnyi Tibort és Szalai Andrást újratemetik a Kerepesi úti temetőben 1956. október 6-án. A többi négy tábornokot Sólyom Lászlót, Illy Gusztávot, Beleznayt és Révay Kálmánt - szintén a kegyetlenségéről elhíresült, rettegett Katonapolitikai Osztály vezetőit - a Farkasréti temetőben búcsúztatták. A Magyar Dolgozók Párt lapjának, a Szabad Nép első oldalán, Soha többé címmel teljes terjedelemben a hét évvel korábban kivégzett kommunistákról ír. A temetés hatalmas, százezres tüntetés, politikai jelszavak nélkül.
A Pride mindig is csak egy közszeméremsértő provokáció volt, az ideológiai imperializmus eszköze (galéria)
A Pride leginkább a régi, diktatúra idején tartott, sokáig kötelező május elsejei felvonulásra emlékeztetett, az ideológiai jelszavak és egyenruhák tömeges felvonultatásával. Csak a pufajkát bőrtangára (inkább a férfiakon), a világbékét pedig szexuális perverziókra cserélték.
Ha szép szóval nem megy, akkor erővel – Ideje rendet tenni a pofátlan áremelések világában!
Kismillió hihető és kevésbé hihető magyarázatot kaptunk az elmúlt évben arról, miért kell kéthetente megemelni egy-egy alapvető élelmiszer árát. Egyszer az üzemanyagköltségek miatt megugrott szállítási költségekre fogták, hogy aztán azonnal megszűnjön ez a korreláció, amikor csökkennek a benzinárak, máskor a tengeri szállítások akadozása volt az indok. Pedig a válasz nyilvánvaló, a rendszerváltozás utáni rablókapitalista években a kiskereskedelmet felzabáló multik nálunk keresik meg azt a pénzt, amit otthon nem mernek. Orbán Viktor tegnapi évértékelője után reménykedhetünk, hogy ebben a szektorban is véget érnek az rendszerváltozást követő zavaros évtizedek.
Hogyan lesz béke Ukrajnában?
Most, hogy e sorok írásának pillanatában a világpolitika egy olyan kegyelmi pillanatában vagyunk, amikor néhányaknak eszükbe jut használni a józan eszüket, és az orosz-ukrán háború inkább halad a békeszerződés irányába, mintsem a harmadik világháború felé, érdemes megvizsgálni, hogy milyen túlélési stratégiákat választhat Ukrajna az elkövetkező évtizedekre. Arról ugyanis az elmúlt 3 év és az orosz hadsereg már "gondoskodott", hogy Ukrajna semmiképp ne tudjon érdemi ellenállást produkálni egy esetleges későbbi háborúban, vagyis a húsdaráló-vérszivattyú stratégiai tengelyről valamely más irányba kell elmozdulni. És nagyon úgy néz ki, hogy ez az irány nem a NATO lesz. Legalábbis nem úgy, ahogy gondolnánk.
A hajléktalanok maradhatnak, a büféknek menniük kell a budapesti aluljárókból
Az utóbbi időben ismét felerősödtek a budapesti bénázás és rosszindulat nagymesterei, hiszen Karácsony Gergelyék nem tűrik, ha csak Magyar Péter viszi a prímet károkozásban. A főváros baloldali vezetése szeret bekerülni a hírekbe, de a jó cselekedetek és korszakalkotó ötletek továbbra is váratnak magukra. Akarat és tudás nélkül ez nem is nagyon megy. De az aljasság legalább szívből jön, amelyet bizonyít a legutóbbi hatalmas tervük is, amely alapján kitiltanák a budapesti aluljárókból a vendéglátóegységeket, így a pékségek, gyrososok, hamburgerezők is mehetnének a fenébe. Ilyen ez a baloldali szívjóság.
Újabb Jalta készül, csak most nem Közép-Európa fog rosszul járni, hanem az egész kontinens - bár erről maga tehet
1945-ben az angolok és a franciák is minimálisan még beleszólhattak Európa sorsába. Most az amerikai és az orosz birodalom úgy tárgyal egymással, hogy Európa középhatalmai még érdemi tájékoztatást sem kapnak arról, miről is beszélgetnek a nagyok asztalánál.
Nehezen érti meg az Európai Unió, hogy a rossz oldalon fejezi be a háborút
Akik szó szerint vették a háború egy nap alatt való befejezéséről szóló Trump-ígéretet, azokat fogja még érni más meglepetés is, ám egyértelműen látszik, hogy az új elnök rendesen hozzálátott a feladathoz. Még csak egy hónapja van hivatalban, és máris beizzította a diplomáciát ez ügyben. Komolyan gondolta tehát, hogy véget akar vetni a háborúnak, amelyről az orosz dezinformációkkal szemben álló uniós igazmondó sajtó sokáig még azt is bőszen tagadta, hogy az amerikaiak háborúja lenne. Ehhez képest most a tökkelütött Európai Unió azt kapja jutalmul, hogy oda se ültetik a tárgyalóasztalhoz.
A 444-es Ács Danika új szintre emelte a nemzetárulást – Vajon ezek ilyenkor mit érezhetnek?
Mert amikor a drogozást népszerűsítik, és kreálnak mögé valami pszeudo-intellektuális bullshitet, olyankor talán Konrád György örököseinek érezhetik magukat. Kétes dicsőség, de OK, ízlések és pofonok. Amikor viszont gátlástalanul nemzetet, hazát árulnak, és ehhez tolják a hazugságcunamit (vagy tán ők maguk is elhiszik a fals narratíváikat?), olyankor vajon Károlyi Mihály a példakép? Végül is, ha azt nézzük, hogy valaki degenerált létére, önmaga hatása alá kerülve, több polccal magasabbról befolyásolhatta a magyar emberek életét, mint amire a geopolitikai felfogó- és átlátóképessége determinálta volna, akkor a USAID-pénzeken kitartott magyarországi „függetlenobjektív sajtó” (FOS) firkászai láthatóan méltó örökösei a buta és kártékony grófnak.
Nem azt tanítjuk a gyerekeinknek, hogy mi ellen kell lenni, és mit kell utálni
A szülők a gyerekeikről szeretnek beszélni. Ezért kérem a kedves olvasót, ne kövezzen meg, ha én is részben így teszek, de ígérem, nem végig, meg nem ez lesz a fókusz. Mindenesetre ezzel kezdem: mit szeret az ember tanítani a gyerekének? Hát azt, hogy valamiért éljen, hogy valamit szeressen, hogy valamiben jó legyen, nem? Legyen valami, amiben hisz, legyen valami, amiben kiváló, legyen valami, amiért harcol és él. Arról viszont nem beszélünk soha, hogy miért halna meg, mit utál, mi ellen van, vagy hogy mit/kit “lökne a Dunába”. Mert élni valamiért… lenni valamiért sokkal nagyobb dicsőség. Így ember az ember. Az életet szeretjük, és nem a pusztítást. És ez talán az első fundamentális ok, amiért nem szabad a “minden ellen harcoló”, meg a “mindenszarista” baloldalban gondolkodni. És résen is kell lenni, mert mindenki a “valamiért” látszatába bújtatja a Sátánt.Ajánljuk még