Latte
Jöttünk, láttunk, győztünk
Magyarország első és legfontosabb célja teljesült, nem is akárhogy. Frédi és Franci olyan messze kerültek az uniós döntéshozói pozícióktól és a meghatározó politika élvonalától, hogy azt a vonalat már csak egy picinyke pontnak látják a távolból. Ez az eredmény nem az elmúlt három nap, sokkal inkább az elmúlt három hónap gyümölcse, ami azt mutatja, hogy bár hazánk méretét tekintve a pehely, politikai értelemben a nehézsúlyba tartozik.
Rémálom
Emlékeznek arra az internetes horrorlényre amely tavaly futótűzként terjedve gyerekek százezreire hozott frászt a világhálón? Mit ad Isten, a szörnyeteget éppen Momónak hívták, de mivel egy ilyen nevű jelenségből Magyarországnak jutott egy saját, külön bejáratú, én mindig a Momentumra asszociáltam. Cseh Katalin most bebizonyította, hogy nem csak a név hasonló.
Kell-e Kovács Pisti?
A láthatatlan ember
A celofánember, aki ott sem volt, úgy nyerte meg az előválasztást, hogy még a győzelmének napján is ellopták előle a show-t.
Programpárbaj
Az Ellenzéki Casting programját megírta, bolsevik könnyével azt is telesírta.
Lefőtt a kávé, Frédi!
Remélem, sokan emlékeznek arra a jelenetre a Flintstone-családból, amikor Frédi az ajtón kívülre akarja tessékelni a tigrist, de végül a háziállat az ablakon visszaugrik és a gazdi kerül a kertbe. Minden okunk megvan az örömre, mert Manfred Weber bebizonyította, hogy a mesék néha valóra válnak.
Liberálisok turbófokozaton
Nyári szünet úgy tűnik, maximum csak Guy Verhofstadt metszői között van az európai liberálisok háza táján. Frakciójuk eddig is jeleskedett az ember- és nemzetellenes döntések elfogadásában, a magyargyalázó kirohanásokban pedig szintén élen jártak. Ennek adtak most egy kis hiénaszerűen vigyorgó hazaárulást, valamint néhány klasszikus dákoromán tenyeret és talpat.
A feminizmus fonákja
Régi, de annál undorítóbb trükk, hogy az egyszeri vendéglátós a koszos, használt abroszokat mosás helyett egy egyszerű mozdulattal megfordítja. A szín, a minta rendben, a foltok nem látszanak, de ha tudnánk, hogy mi történt, enni azért nem ennénk róla. A fonákjára fordított feminizmus is pont ilyen.
Magyarország megszívja, de ez a Momentum jelöltje szerint jogos
Agyhalottak, droidok, rasszista "nemzetizők", provinciális hőbörgők. Szinte válogatni sem kell a Momentum főpolgármester-jelöltjének korábbi bejegyzései között, hogy ilyenekre találjon az ember. Nem meglepő fordulat, hogy a Demszky Wannabe kedvenc képviselőnknek, Judith Sargentininek is nagy rajongója.
Emberi minimum
Arany János egyszer azt írta: "Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, ember lenni mindég, minden körülményben." Nektek, akik tegnap ájtatosan szelfiztetek a Hableánnyal, ez nem sikerült.
"Most öntsed!"
Kálmán Olga bement saját korábbi műsorába, és nehezen lehetett eldönteni, hogy vezeti vagy vendég. Pontosan ugyanolyan színjátékot adott elő, mint amikor műsorvezetőként ült a stúdióban.
Kell még valamit mondanom, Ildikó?
Szanyi Tibor most jutott el odáig a Gyurcsány Ferenccel való rivalizálásban, hogy neki is kellett egy őszödi beszéd.
A felejtés bére
Az ország kétharmada: egy nap híján 99 évvel ezelőtt éppen ekkora arányú magyar föld sorsáról készültek döntést hozni idegen országból érkezett idegen szívek és idegen kezek. 99 éve Magyarországot modern kori Prométheusszá átkozták, akinek a szívét a sas minden nap tépi. 9 éve viszont egy másik kétharmadnak beiktatása után első dolga volt ezt - amennyire az intézményi keretek között lehetséges - jóvá tenni.
Nászok ásza
Vannak dolgok az életben, amelyek olyanok, mint a pohártól eltartott kisujj. Néhányan azt hiszik, hogy menő, és elegáns, de legyünk őszinték: valójában ciki és főleg, nem életszerű, ezért legszívesebben kiröhögnénk azt, aki csinálja. Ilyen dolog szerintem a Momentumra szavazni.
Csúcsdíszek
Néha, amikor nincs időm bevásárolni, segítségül szoktam hívni az egyik nagy élelmiszerlánc házhoz szállító rendszerét. Aki csinált már ilyet az tudja, hogy mindent, de tényleg minden egyes terméket külön nejlonzacskóba csomagolva hoznak. - Nem kérem, köszönöm - könyörgök ilyenkor a futárnak, de a válasz többnyire az, hogy sajnálja: "Jár." A vége nagyjából mindig az, hogy azokban gyűjtöm a szemetet. Az uniós csúcsjelöltek pontosan ilyenek.
Az európai mértékegységről
Avagy ideje lenne átgondolni, van-e keresnivalója Magyarországnak az Eurovíziós Dalfesztiválon.
Kannibálok
"Vicc, amit az ellenzék csinál. Még mindig ilyen pitiáner módon egymásnak…, hogy ne legyen frakciója, nehogy már kicsit több legyen a másiknak. Nehogy már egységesüljön itt valaki."
Sarló és kalapács
Kering egy történet a családunkban a dédnagyapámról, miszerint az orosz fogságban krumplihéjon és fokhagymán tengődve élte túl a második világháborút. Emlékszem, ennek már gyerekkoromban is éreztem a súlyát és biztos voltam benne, hogy a háborúknál nem történhet rosszabb dolog a világon.
Ki kapcsolja le?
Hány ellenzéki politikus kell egy történelem érettségi megírásához? Ne válaszoljanak, még a végén beleakadunk a számolásba, mint Fletó a prímszámokba. Igaz, a kérdés éppen róla jutott eszembe.
A magunk kezébe
Olaszországban utoljára 2016-ban jártam. A migrációs válság a csúcson volt, amikor szeptemberben megérkeztünk Nápolyba, az újdonsült európai rémálom (egyik) főterére.
A legnagyobb kincs
"Ebbe az országba ne szülj gyereket. Milyen jövője lesz egy ilyen világon?" - anyai nagyapám sokszor ezt mondogatta anyámnak még a kommunizmus idején, jóval azelőtt, hogy én megszülettem. Lehet, hogy itt kezdődött el az, ami miatt sokáig keserédes ünnep volt nekem az anyák napja.
Aki nincs velünk...
Azt szokták mondani, hogy a hibákat csak egyszer lehet hibának nevezni. Ha egy hibát kétszer elkövetünk, az másodjára már nem más, mint döntés.
A baloldal becsülete
Van abban valami keserédes romantika, hogy május elsejei programját a Jobbik tette közzé elsőként.Ajánljuk még
"Végre arról beszélünk, aminek értelme van!" - Itt a nagy kibeszélő Polbeat!
Pócs János a Polbeatben: az MSZP-s maffia a Tisza Pártban él tovább
Schiffer András a Polbeatben - Hogyan tovább?
Rabok legyünk vagy szabadok? - Halkó Petrával, az új könyvéről beszélgetünk a csütörtöki Polbeat-felvételen
A szabadságelvűségünk magyar? Volt-e valaha szabad a magyar nemzet, vagy mindig is a nemzetközi ideológiák társadalomátalakító kísérleteinek terepeként szolgált? A rendszerváltoztatás idején, 1989–1990-ben valóban visszaszereztük a szabadságunkat vagy csak egy illúziónak, esetleg egy átverésnek estünk áldozatul? Halkó Petra, a XXI. Század Intézet vezető elemzője Rabok legyünk vagy szabadok? című könyvében ezekre a kérdésekre keresi a választ, Stefka István és Huth Gergely pedig ezeket a témákat feszegeti majd a Polbeat következő, június 12-i, csütörtöki nyilvános felvételén, melyre ezúttal is az R56 Gasztrosörözőben kerítünk sort. Természetesen nem némi, hanem sok aktualitással fűszerezve, mert a szabadságharcosok és hazaárulók vetélkedése - sajnálatosan - örök!
