Hogyan mehetett ki Demszky Gábor 1981-ben „riporterként” a forrongó Lengyelországba? És hogyan került a Világossághoz?
Most vagy a kádári állambiztonság volt a világ legostobább, legbénább hasonló szerve, vagy valami nagyon nem stimmel. Nehéz más magyarázatot találni arra, miért is engedték, hogy előbb Rajk László, majd Demszky Gábor „kilátogasson” a forrongó Lengyelországba, hogy „kitanulják” a szamizdatkészítés fortélyait. Pedig pontosan így történt. Igaz, ezt Demszkyék előbb letagadták, amikor 1999-ben nyilvánosságra került az a jelentés, amely az akkori főpolgármester BM-beli látogatásáról szólt. Demszky először az utolsó betűig hazugságnak nevezte a jelentést, igaz, aznap este már beismerte: valóban bement az állambiztonsághoz. Viszont 1976 után tíz évre bevonták az útlevelét! Csakhogy öt évvel később Lengyelországba ment. És rendes munkája sem lehetett! Csakhogy 1976-ban, de a valószínűbb források szerint 1977-ben munkát kapott a kommunista-marxista Világosságnál. Ez különösen azért érdekes, mert elvileg pont azért is ment be a BM-hez, mert korábban nem kerülhetett be a Gondolat Kiadóhoz. A „békés átmentést” és a rablóprivatizációt nihilista hálózatunknak „köszönhettük” – Borvendég, Maróth, Schiffer és a Nyugat árulása (videóval)
Hogyan történt, hogy a Legvidámabb barakk léte és legendája jelentette az igazi tragédiánkat? Miért haragudhatunk a Nyugatra Schiffer szerint? Miért nagyon nehéz küzdeni a hálózattal? Hogyan lett bűn a patriotizmus Magyarországon, és miért nem lett az a nálunk szélsőségesebb kommunista rendszerekben? Ezt a beszélgetést nem árt megnézni, ha látni is akar az ember, nemcsak nézni. Borvendég Zsuzsanna, Maróth Gáspár és Schiffer András először ült le hármasban beszélgetni. És meglepően sok dolgot hasonlóan látnak. Kajdi Csaba, gyereknyarak a Riviérán és az Interagnak dolgozó apuka – Csodás karrierív egy szerinte „rasszista” és „kirekesztő” országban
Kajdi Csaba véleményvezér. Számtalan ember hallgatja, figyeli, elhiszi amit mond és mesél. Nincs ezzel baj, azzal viszont igen, hogy a magyar társadalmat rasszistának és homofóbnak nevezi. Közben pedig finoman szólva sincs tisztában a családja múltjával, onnan, hogy honnan jött a pénz. Igaz, láthatóan nem is érdekli. Vezércikk.
A csigába tekert nők és a kútba hajított leány – Néhány gondolat az elhallgatott és minket is mérgező gyalázatokról
Diákok az elnyomók és hazugságaik ellen – Kádárék évekre bebörtönözték az ellenük fellépő gimnazistákat (Videóval)
Hogy az ötvenhatos megtorlás után már nem voltak koncepciós perek? Hazugság. A Kádár-diktatúra ellen és a forradalom eszméje mellett fellépő diákokat évekre bebörtönözték, összeesküvést írtak a nevükben, pedig sokan a bíróságon találkoztak először. Egy idős antikommunistával, Udvardy Lászlóval beszélgettünk, aki sugárzó intellektusával és igazságkeresésével mindannyiunk példaképe lehet. Azt mondta, azokról szeretne beszélni, akiket elfelejtettek, elfelejtettünk. Meg lehet-e figyelni az ellenzéki sajtó lánglelkű újságíróit és kalandvágyó politikusait? – Néhány gondolat a nemzetbiztonságról és a nagyhatalmak hálózatáról
Magyarország ma megint [továbbra is] egy nagyhatalmi játszma fontos terepe. Olyan nyíltan mozgolódnak az amerikai és nyugat-európai erők, olyan elfogadott lett az a fajta befolyásolás, manipulálás, hogy a társadalom jórészt már hozzászokott. Annyi egészen nyilvánvalóan Amerikából mozgatott, vagy fizetett, vagy befolyásolt figura nyomul a politikában, a közéletben és leginkább a világhálón, mint korábban talán sohasem. Azt gondolom, hogy a nemzetbiztonságnak (és minden idők titkosszolgálatának) nem árt megfigyelnie azokat az embereket, akik túllépnek bizonyos határokon és már az ország stabilitását, függetlenségét veszélyeztetik. De ennek megvannak a keretei. Jogállamban élünk, így fontos, hogy ezt csak a szakmailag, jogilag és morálisan is (naiv vagyok) megengedhető eszközökkel tegye meg. Ezt jól tudják a szakemberek is. Mert a veszély valós: a hálózat – legyen az orosz vagy amerikai hátterű – borzasztóan erős és nagyon nehéz ellene védekezni. Publicisztika. Miért ment be Demszky Gábor 1976-ban az állambiztonsághoz? – Íme, a teljes jelentések, a későbbi főpolgármester ex-feleségének („Laboráns” ügynök) utólagos kiegészítésével
Hatalmas botrány keletkezett abból, amikor Csurka István a Magyar Fórumban 1999-ben publikált egy olyan jelentést, amely arról árulkodott, hogy Demszky Gábor bement az állambiztonsághoz. Csurka lapjának írása perelhető címmel jelent meg, Demszky perelt, a pert megnyerte. Ennél érdekesebb a háttértörténet. A liberális-posztkommunista sajtó természetesen teljes erejével Demszky mellé állt; a Magyar Hírlap még a főpolgármester „állítólagos” beszélgetőpartnerét, Végső Gyula állambiztonsági tisztet is megkérdezte, aki azt mondta, nem találkozott Demszkyvel és a Pór-ügyet sem ismeri. Miért érdekes ez? Azért, mert Végső Gyula volt az ebbe a körbe tartozó Haraszti Miklós kihallgatótisztje és a börtönben fogdaügynökként dolgozó Pór személyesen neki címezte a Lukács tanítását kvázi megtagadó levelét. Mit tudunk? Demszky akkori felesége korábban az állambiztonság ügynöke volt, ő kereste fel a BM-et azért, hogy segítsenek a sanyarú helyzetbe került férjén. A következő jelentés szerint ezután ment be Demszky a BM-be, hogy Végső Gyulával (az ellenzéki ügyek felelősével) elbeszélgessen... Aztán Demszkyék dossziéját lezárták.
„Antiszemita” – dörögte Aczél, „eltörölni” – döntött a diktatúra, de miért fájt annyira Aczéléknak Illyés Gyula elfelejtett verse?
Hatalmas botrány lett Illyés Gyula 1965-ben megjelent verséből, amely zseniálisan bemutatta az önfelmentő, magát „kifehérítő” káder alakját. A Kortársban megjelent mű után a párt le akarta „leplezni” Illyés „mélymagyarkodását”, egy jelentés szerint Aczél György antiszemitának nevezte a verset, amin Illyés (joggal) megsértődött. Maga a vers szinte egyáltalán nem ismert, pedig igazán csodálatos darab. Vélhetjük, hogy tudatosan lett elhallgatva – túlságosan húsba vájó, túlságosan igaz volt. Költői zsenialitással mutatja be a kádári káderek jellemét. Különös utazás a felforgatók elméjében – Lenintől Snidling úrig és így tovább
Sorost előbb Pozsonyból, aztán Prágából zavarták el, de milyen újságíró-kartotékok tűnhettek el a budapesti vonatút alatt? (Videóval)
Maróth Gáspárral beszélgettünk csütörtök este a Pesti TV-n. A kormánybiztost megkérdeztem a szerintem is elég primitív és talán kontraproduktív „sorosozásról” is, amire szerinte azért van szükség, hogy meg lehessen mutatni a hálózatot. Az adás végén Maróth elmesélt egy érdekes, de sajnos korántsem megdöbbentő történetet. Akkor történt, amikor a Szabad Európa Rádió archívumát megvette Soros György és Münchenből – Prága közvetítésével – Budapestre költöztette. A CEU-val együtt. Maróthnak az a cseh ember, aki végigkísérte a költöztetést, azt mondta, a vonaton megjelentek a CEU emberei egy listával és kiemelték azokat az újságíró-kartotékokat, amelyeket fontosnak tartottak. Ekkoriban történt, hogy a CEU-t előbb Pozsonyból, majd Prágából is elküldték, így jött képbe Magyarország – amelyet ugye 1994-től a Soros és Amerika „szívéhez” legközelebb álló SZDSZ irányított, az MSZP erős partnereként. Egy beszélgetés és egy cikk, amelyből ráláthatunk a sorosozás hátterére. Amerikai “nagykövetből“ lett milliomos - Mark Palmer és a kelet-európai médiafelvásárlás
Mark Palmer életútja pontosan elárulja, hogyan képzelte el a rendszerváltást az amerikai és a magyarországi hálózat. Palmer a nyolcvanas években Magyarországra érkezve először a két későbbi SZDSZ-essel, Kis Jánossal és Rajk Lászlóval ült le. Egész ittléte alatt az SZDSZ-t támogatta. 1989 végén váltott, Soros, Munk és Lauder tanácsára üzletember lett. Médiavállalkozásával Csehországban, Ukrajnában és Romániában is a piac fontos szereplője lett, Magyarországon Baló Györggyel próbálkoztak, de Horn Gyula nem kért belőlük. Nem akart egy SZDSZ-es, amerikai tévét. Partnere volt még a Wallis, azaz Bajnai Gordon. Utóbbi tüntette ki 2009-ben. Mark Palmer nagyon gazdag emberként halt meg, cége még ma is szabadon manipulálhatja a kelet-európai társadalmakat. Természetesen függetlenül. Önzetlenül. Igazi altruista gigavállalatként. Vezércikk. Aczél György már 1983-ban „legalizálta” a Beszélőt – De akkor ki elől menekültek Demszkyék?
Munkásőrből lett fogdaügynök, avagy Demszkyék „maoista” mesterének, Pór Györgynek a hiteles története
1968-ban Pór Györgyék maoista pere volt az első azok közül az ügyek közül, amelyben a Kádár-rezsim igyekezett fellépni az őket szerinte balról támadó értelmiség ellen. Maoisták, szélsőbaloldaliak, újbaloldaliak, lukácsisták és marxisták alkották azt a tágabb értelemben összetartozó (sokan nyilván csak felszínesen ismerték egymást) budapesti társaságot, amelynek több tagjából meghatározó politikus és/vagy értelmiségi lett. Volt köztük ifjú gárdista, munkásőr, több KISZ-agitpropos. Pór György és két társa letöltendőt kapott, maga Pór rögtön a fordítóirodába került, de ennek megvolt az ára: fogdaügynök, azaz börtönspicli lett. Az állambiztonsági jelentések szerint elégedettek voltak a munkájával, így hamarabb szabadult. Mivel kint sem hagyott fel a mozgalmárkodással, a hatalom nem engedte az általa megálmodott állásba. Ezt megunta. Ismerősei, a Heller Ágnes-házaspár és a Konrád György-házaspár is azt ajánlotta, menjen Nyugatra. Így is történt. Az állambiztonság szerint tőle egy bizonyos Sándor Tibor és Demszky Gábor vette át az irányítást. A szereplők jelentős része később cáfolta, hogy maoista lett volna, de mások, például Heller Ágnes megerősítette anno, hogy azok vagy valami olyasfélék voltak. Csak ez a nyolcvanas évektől már elég rosszul hangzott. Hálózat: Akit Orbán Az impexek korával indított el a „harcba” – Maróth Gáspárral a „Deep State” elleni küzdelemről (Videó!)
Van, amikor egy beszélgetésből kettő lesz. Maróth Gáspár kormánybiztossal éppen így jártunk. Annyira erős dolgokat mondott, annyira belemélyedtünk a hálózatos, történelmi témákba, a felforgatási kísérletek, befolyásolási hadműveletek tárgyalásába, hogy ez bizony két műsort is kitesz. Most az elsőt mutatjuk be. Beszéltünk arról, hogyan lépett bel a hadsereg a Munkásőrség ellen, de arról is, miért Borvendég Zsuzsanna művével indította el Orbán Viktor ezen a területen. Emlékezzünk az embermentőkre: Haitsch Emil a Róbert Károly elmeosztályán bújtatta a forradalmárokat
November közepén, nagyjából két hét múlva megjelenik Ellopni a lelket, megtörni a testet című könyvem, amely egy tabutémáról, a politikai pszichiátriáról szól. Sötét ügyekről írtam, de azért vannak benne felemelőbb részletek is. Ebben a cikkben felvillantok egy történetet egy olyan orvosról, aki nem a „rossz”, hanem a „jó” oldalra állt. Haitsch Emil több ötvenhatos hőst bújtatott akkor, amikor ennek nagyon-nagyon komoly ára volt. „Hiszen magyar voltom könnykeresztjét hordom” – Emlékezzünk az ellenállókra, a Kádár-rezsim elsüllyesztett költőire
„Nagyapa, ki volt Szabó Ervin?” – Ő akarta agyonlövetni Tisza István miniszterelnököt egy fiatal Komintern-ügynökkel
Fogynak, fogynak, de még mindig közel hétszáz kommunistákról, bolsevikokról elnevezett közterület van Magyarországon. Nem beszélve a Rajk Szakkollégiumról vagy a Szabó Ervin Könyvtárról. A Magyar Patrióták kiadott egy leleplező könyvet, amelyben összegyűjtötte az összes hasonlót és azokat az önkormányzatokat, amelyek ha nem is vérre, de perre mentek a vörös utcák védelméért. Pedig emberi ésszel elképesztő, hogy a legnagyobb könyvtárunk is egy olyan alakról van elnevezve, aki fiatal merénylőt küldött Tisza István miniszterelnökre. A hiánypótló művet csak megrendelni lehet. „Kit fogok megkérdezni ezután, Miklós?” Búcsú a gyilkos idők krónikásától, Zelei Miklóstól
Megadatott, hogy talán a barátja lehettem. Búcsú egy pokoljárótól, egy igazi írótól, aki kristálytisztán írt és beszélt a Kádár-korszakról. Közhellyé koptattuk, de ő tényleg pótolhatatlan űrt hagy maga után. Zelei Miklós (1948–2021) író, újságíró emlékére. „A betegséged óta eszembe jutott, hogy miért ilyen későn ismerkedtünk meg. Mert annyi történetet nem írtál még meg, nem meséltél még el. Én a kutatásaimnak hála bizalmatlan vagyok, a felét sem hiszem el annak, amit mesélnek. A mindig ellenállók. Vagy a mindig reformerek. Kevés ember volt, akinek még az anekdotáit is tényként kezeltem. Talán te voltál egyedül. Egyszerre voltál vicces, szórakoztató és hideglelősen realista. Gyilkos idők, gyilkos stílus. Gyilkos irónia.” 
