Vesztegzár
A szociálpolitika Magyarországon, avagy a vörös polip legnagyobb, máig élő, levághatatlan csápja (első rész)
A módszerváltás talán legcsendesebben lezajló átmentése az ún. szociális szférában, a szociálpolitikában történt a nyolcvanas évek második felében, a kilencvenes évek elején, amiről igen keveset tudunk mind a mai napig. A ’90-es választásokon győztes MDF-nek érthető okokból nem a szociálpolitika volt a legfontosabb terület (az első szociális törvény csak 1993-ban jelent meg), és gyakorlatilag a kezdetektől (talán jóhiszeműen) az SZDSZ-nek engedte át a terület irányítását, aminek máig ható súlyos, sok esetben visszafordíthatatlan következményei lettek.
Magyarnak lenni büszke gyönyörűség, immáron futballszurkolóként is – PS-elemzés
Alighanem sokan vagyunk, akik még mindig a tegnapi Németország–Magyarország Eb-csoportmeccs, illetve a válogatott Eb-szereplésének hatását érezzük. Válogatottunk hatalmas utat járt be a mögöttünk hagyott időszakban. A „futottak még” kategóriába tartozó, és pusztán edzőpartnernek felkért ellenfélből a világ legjobbjai ellen is versenyképes válogatottá nőtte ki magát Marco Rossi irányítása alatt. Az ehhez vezető folyamatról, a csapat Eb-szerepléséről és a jövőről szóló elemzésünkben ezt vesszük górcső alá.
Az egyik kedvenc szavunk a foci – Végre visszanyeri régi jelentését
Sem a focit, sem a szó mögött álló jelentést még nem sikerült teljesen kisajátítani a liberálisoknak, de dolgoznak rajta. Az újbeszél fő célja a számára káros tartalmakat hordozó és asszociációkat keltő szavak és fogalmak kigyomlálása a nyelvből. Fontos szavaink jelentésének átalakítása rendkívül sokszínűen és alattomosan zajlik (mint láttuk azt például a kerékpározás esetében). A labdarúgás, mint olyan szó, amelyhez eredeti jelentésében pozitív értékek, mély érzelmek társulnak, nehéz diónak tűnik az újbeszél szómérnököknek, de, mint látjuk, ezt a feladatot is megpróbálják megoldani, a részben hazai rendezésű Eb alatt pedig fullra pörgetik a libernyák-újbeszél propagandát.
Para-Kovács helyett Bayer Zsolt – Így alakítottuk át a szélsőliberális Magyar Hírlapot – Stefka István és a Médiaháború
A kétezres években egyértelművé vált, hogy a Fidesznek és a nemzeti erőknek semmi esélyük nincs, ha nem szereznek nagyobb szeletet abból a tortából, amit magyar sajtónak nevezünk. Ekkor jött el a Magyar Hírlap felemelkedésének és az Echo TV elindulásának a pillanata. Mindkettő mögött Széles Gábor állt. A feladat egyik helyen sem volt egyszerű: mind a lap, mind a tévé tele volt olyan emberekkel, akik titokban, vagy egészen nyíltan Gyurcsányék szekerét tolták. Hosszú volt az út addig, amíg a szélsőliberális Para-Kovácsok és az ex-titkosmunkatárs Várkonyi Tiborok eltűntek a laptól. Médiaháború, 33. rész. Mert az Öreg nem felejt.
Lőrincz L. László, Szabó László, Popper és a Rajnák – Szegény „galeriseknek” nem sok esélyük volt a kommunista „szupercsapat” ellen (videóval)
„Itt nyugszol, megáldva és leköpve” – írta barátjának, Radics Bélának a koszorújára Indián, az utolsó hippi. A legendás Nagyfa „galeri” tagjával még télen, a Csepeli Horgásztónál beszélgettünk el, és most vetítettük le az erről készült kisfilmet a Pesti TV A Hálózat című műsorában. Ebben a cikkben összeszedtem, mi történt a súlyos börtönbüntetésre ítélt nagyfásokkal és azokkal, akik ellenük dolgoztak. Például a rettegett Rajnákkal, a kékfényes Szabó Lászlóval vagy azzal a Lőrincz L. Lászlóval, aki – felsőbb utasításra vagy sem – ponyvának álcázott lejáratóregényt írt Indiánékról.
Bárdy György és Jávor Pál halhatatlan barátsága – Színészlegendáink a legsötétebb időkben is kiálltak egymásért
Kevesen tudják, hogy Jávor Pál befogadta a nélkülöző, otthon nélkül tengődő fiatal színészt, Bárdy Györgyöt. Utóbbi később meghálálta az apai gondoskodást: amikor Jávor 1957-ben hazatért, megható ünnepséget szervezett a számára. Két színészóriás, akik nem rivalizáltak egymással, hanem halhatatlan barátság kötötte össze őket. Felemelő történet egy sötét korszakból.
Horn Gyula „italos állapotában” bukott le „Harcosként” – A szovjet hátterű pufajkásnak már Szófiában is az alkohol volt a gyengesége
A bolgár hálózat leginkább Dobrev Klára néhai apjának, Apró Piroska férjének, Petar Dobrevnek köszönhetően került be a köztudatba. De a bulgáriai évek mások pályafutására is „serkentőleg” hatottak. Említsük csak a miniszterhelyettes fiát, Juszt Lászlót vagy éppen Horn Gyulát. A fiatal Horn a szovjet tanulóévek után pufajkásként vett részt a forradalmat és szabadságharcot követő megtorlásban, majd a megszállók tolmácsaként dolgozott a Külügyminisztérium szovjet főosztályán. Ezután került Szófiába, ahol párttitkárként és besúgóként is dolgozott. Bár dossziéit feltételezhetően eltüntették, a szintén az állambiztonságnak dolgozó konzul munkadossziéjából kiderül, hogy Horn „Harcos” fedőnéven szolgálta a hálózatot. A jelentés szerint Horn már akkor is „becsülettel” alkoholizált, a jelentés szerint „italos állapotában” bukott le az állambiztonság egy másik ügynöke előtt.
Szerelem a Securitate idején: Szilágyi Domokos költő és menyasszonya is belehalt a kommunista méregkeverésbe
Magyarországon elképzelni sem tudjuk, milyen lehetett a határainkon túl magyarként élni a kommunizmusban. Főleg a megfélemlített, üldözött, tönkretett értelmiségnek. Szilágyi Domokos erdélyi költőt beszervezték, feltehetőleg szerelmével, az osztályidegen Várady Emesével zsarolták. Szerelmük nem élte túl ezt a mocskot, de ők is belehaltak: Szilágyi öngyilkos lett, Várady fiatalon hunyt el betegségben. Szilágyinak az a barátja is megbocsátott, aki börtönbe került; tudta, hogy olyasmivel zsarolták, amire nem nagyon lehetett nemet mondani. Azt mondta, sohasem látott olyan szenvedést, amilyen a költőé volt.
Mezeyből „Tésztás” lett, de a válogatottat is megbélyegezték – Nehéz, igazságtalan sors várt a '86-os nemzeti csapatra
Elérkeztünk a magyar labdarúgó-válogatott utolsó vb-szereplését bemutató sorozatunk záró részéhez. A vb-búcsú felidézésén túl mérleget is vonunk az 1980-as évek nagyszerű magyar válogatottjának teljesítményéről. Amelyre összességében igazságtalan sors várt: Mezey György és a válogatott sem tudta magáról lemosni ezt a kudarcot, a szocialista futballvezetés egyszerűen feláldozta őket. Pedig volt egy csapat. Nem is akármilyen.
Emberfeletti várakozás után dermesztő sokkhatás – A szovjetek ellen nem lehetett ráismerni válogatottunkra
A magyar válogatott – immáron csapatkapitánya nélkül – 1986 május elején megkezdte a közvetlen vb-felkészülést. Előbb Ausztriában töltöttek el két hetet a kerettagok, majd két napos itthon tartózkodás után május közepén elutaztak Mexikóba, a világbajnokság színhelyére. A felkészülés utolsó szakaszáról szinte kizárólag pozitív hírek érkeztek haza, így mindenki abban a hitben várta a világbajnokság június 2-i, Szovjetunió elleni nyitómeccsét, hogy válogatottunk ott folytatja majd a parádét, ahol március közepén Brazília ellen abbahagyta.
A Mezey-válogatott egyik legnagyobb rejtélye a Nyilasi-ügy lett – Ma sem egyértelmű, hogy miért maradt itthon a csapatkapitány
A Mezey-válogatott történetében három különlegesség, ha úgy tetszik, nagy rejtély, „titok” van. Az egyik az, hogy miként tudott szinte a semmiből kinőni egy világverő gárda? A másik, hogy miért ért véget ez a csodálatos menetelés úgy, ahogyan véget ért? A harmadik pedig az, hogy a csapat szellemi vezére és csapatkapitánya, Nyilasi Tibor vajon miért nem utazott ki a mexikói világbajnokságra? Visszaemlékező sorozatunk mai részében a Nyilasi-ügy hátterét igyekszünk feltárni.
Félmillióan is megnézték volna élőben a magyar futballszambát – A legendás brazilverés a Népstadionban
Éppen 35 éve annak, hogy a magyar válogatott utoljára világbajnokságon szerepelhetett. Az utolsó világverő magyar válogatott történetét bemutató cikksorozatunk első részében a vb-selejtezőkre emlékeztünk, most pedig a Brazília elleni káprázatos győzelmet idézzük fel. Például azt az elfelejtett „apróságot”, hogy ötszázezer jegyigénylés érkezett a mérkőzésre.
Gyermeknapon jobbá válik a világ!
A nemzetközi gyermeknapot a világ számos országában megünneplik. Vasárnap, gyermeknapon a gyermekeket ünnepeljük, még jobban rájuk szegeződik a figyelem. A gyermek érték, igazi csoda, amely szülei számára az ajándékot, a mindent jelenti. A gyermeki világ fantáziákkal teli, igazi képzeletvilág, amely a felnőtteknek is sokat adhat, ha megtanulnak újra emlékezni rá: milyen is gyermeknek lenni! Legyen hálás minden szülő azért a gyermekért, akit Istentől kapott ajándékba! Szeressék a gyermekeiket, és legyenek mellettük, amikor csak tehetik, hiszen a gyermek igazi kincs!
„Megkönnyeztem, amikor kiderült, hogy engem választottak” – Jónyer István a Nemzet Sportolója lett (PS-interjú!)
Ismét teljes a Nemzet Sportolóinak 12 fős tagsága, miután a tagok egyhangú szavazással a korábbi négyszeres világbajnok asztaliteniszezőt, Jónyer Istvánt választották tagjaik sorába. Tekintettel arra, hogy az egykori világklasszis pingpongost tavaly a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesülete is a tagjai közé választotta, így Jónyer a magyar sport két legnagyobb elismerését egyaránt birtokolja. Pályafutása alapján nem is kérdés, hogy jogosan.
Miért nem hoztam nyilvánosságra a Karikó Katalint érintő iratrészletet? – Néhány gondolat hősökről és bűnösökről
Megírhattuk volna, nem tettük. Miért? „Tudtam, hogy karrierem egyik legolvasottabb cikke lenne. Tudtam, hogy szakmailag megmagyarázható a dolog. Tudtam, hogy Karikó Katalint is meg lehetne szólaltatni. De nem. Tudják miért nem? Mert ezzel megint Kádárék nyernek.”
Lelepleztük a Szemkilövetőt – A Hír TV és a Magyar Nemzet sajtótörténelmet írt 2006-ban
A kétezres években kezdett kiépülni az a jobboldali, nemzeti média, amely valamennyire ellensúlyozni tudta a posztkommunista fölényt és hazugságáradatot. A Magyar Nemzet és a Hír TV rengeteget tett azért, hogy a Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai hármas vezette rablógárda visszaéléseit megismerje az ország, már aki nyitva tartotta a szemét. A nagy idő 2006-ban, az onnantól Szemkilövetőnek is gúnyolt és félt Gyurcsány Ferenc ámokfutása idején jött el. A Hír TV-s Császár Attila és társai tudósításai nélkül sohasem derült volna ki az igazság, az, ahogyan Gyurcsányék Kádárékat idézve törtek saját népükre. „Fletó” még mindig itt rontja a levegőt, de az Öreg nem felejt, Médiaháború, 32. rész.
„Mintha több magyar lett volna a pályán” – Mexikó, '86: Diadal, majd megsemmisülés (1. rész: Azok a káprázatos selejtezők)
Lassan, de biztosan minden magyar futballrajongó kezd az Eb-szereplés lázában égni. Marco Rossi immár kihirdette keretét és június 15-én Portugália ellen megkezdi szereplését válogatottunk a részben hazai rendezésű kontinenstornán. Addig is, a várakozást tovább fokozandó, múltidézésbe fogunk, hiszen 35 éve annak, hogy a magyar válogatott utoljára világbajnokságon szerepelhetett. Méghozzá nem is akárhogyan szereztük meg a vb-szereplés jogát: Európából elsőként jutottunk ki a mexikói seregszemlére. Visszaemlékező írásunk első részében az odáig vezető utat, valamint a közvetlen vb-felkészülés eseményeit idézzük fel.
„A magyar nyelv nélkül elfonnyadt” – Antikommunista színészek, akik belehaltak a honvágyba és a sikertelenségbe
Egyikükre rákényszeríttették Sztálin szerepét, utána idegösszeomlást kapott, majd '56 után elment az országból. A másikat patriotizmusa miatt azonnal parkolópályára tették, a sikeres színész nem dolgozhatott, ötvenhatban a forradalom mellé állt, utána menekülnie kellett. Kanadában nem tudtak új életet kezdeni, végül mindketten a halált választották. Rajczy Lajos és Juhász József – két elfelejtett színész, aki belehalt a honvágyba.
„Élek kifeszítve, mint egy íj” – Fejes István festőművészt öngyilkosságba hajszolta a Kádár-diktatúra
Ó, az a Legvidámabb Barakk. Fejes István festőművész inkább a halált választotta. A kimondottan tehetséges Fejes évekig nem kapott kiállítási lehetőséget, állami megbízást és ezzel gyakorlatilag tönkretették. A kádári, aczéli kultúrelnyomásába belerokkant, előbb ideggyógyászaton kezelték – ahol megismerkedett a színészkirály Latinovits Zoltánnal –, majd végső kétségbeesésében a halált választotta. A vonat elé feküdt. Művészetét csak halála után ismerhette meg a közönség.
Nagy Imre, a „főállású” NKVD-ügynök – „Vologya” több mint kétszáz „szovjetellenes” emigránst tálalt fel Sztálinéknak
„»Vologyát« 1933. január 17-én szerveztük be, s azóta igen értékes információkkal szolgált a magyar emigráció egyes tagjainak szovjetellenes tevékenységéről” – jelentette a rettegett NKVD (a KGB elődje) egyik tisztje akkor, amikor a terrorszervezet véletlenül Nagy Imrét is letartóztatta pár napra. Persze rögvest kiengedték. Nagy Imre, a kommunisták és posztkommunisták »hőse« és »mártírja« valójában ugyanolyan menthetetlen politikai bűnöző volt, akár Rákosi és a többiek. Nagy önként (!) lépett be az NKVD-hez, amelynél számtalan embert feljelentett. Sokukat kivégezték... Később pedig belépett az NKVD egyik elitalakulatába, úgy harcolt a Vörös Hadsereg mellett. Szétzúzzuk a Nagy Imre-mítoszt.
Az égi futballpályán vezet tovább a síp mestere – Puhl Sándor (1955–2021) emlékére
65 éves korában elhunyt a világ egykori legjobb labdarúgó játékvezetője, Puhl Sándor. Az 1994-es vb-döntő és az 1997-es BL-döntő bíróját a Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) saját halottjának tekinti.
Nem lehetett bárkiből impexes és tévécsillag – Vágó István apja a diktatúra kiemelt tanáraként Afrikában és Indiában dolgozott
Sokan feltették a kérdést, hogy mi történt Vágó Istvánnal akkor, amikor a DK-hoz, így Gyurcsányhoz és az Apró-Dobrev klánhoz csatlakozott. Semmi különös: visszatalált a hálózathoz. A külkereshez mindenképp. Vágó boldog, kiemelt életet élt a szocializmusnak nevezett csendes, alattomos elnyomásban, apjának „tágas, budai otthona” volt, tele afrikai tárgyakkal. Nem csoda: Vágó György 1960-ig tanárként dolgozott, de akkor kiemelte a rezsim. Előbb Egyiptomba küldték, hogy az ottani mezőgazdasági főiskolán tanítson magyart, aztán bejárt több afrikai országot, hogy végül Indiában kössön ki. Maga Vágó fiatalon Egyiptomban tanulhatott meg angolul, és nyilván szülei aranyélete is szerepet játszott abban, hogy végül külkeresnek ment. Az ő pályafutásuk bemutatása is alátámasztja azt, hogy hogyan tartották meg a hatalmat és a nyilvánosságot a „hálózat gyermekei”.
„Eszembe sem jutott kint maradni. Nekem ez a hazám!” – Száztíz éves lenne a világhírű magyar bűvész, Rodolfo
Éppen száztíz éve, 1911. május 16-án született a XX. század egyik legkiemelkedőbb magyar artistája, Rodolfo. A szegény sorból a világhírnévig jutott kiváló bűvész évtizedeken keresztül szórakoztatta a nagyérdeműt itthon és külföldön. Szállóigévé nemesedő szlogenjét – „Vigyázat, csalok!” – alighanem mindenki ismeri, ám Rodolfo személyes élete és művészi pályája talán kevésbé közismert. Születésnapja tiszteletére ezekből idézzük fel a legfontosabbakat.Ajánljuk még
Kommentelő chatbotok rajonganak Magyar Péterért és a Tisza Pártért
Hangfelvétel (18+): Radnai és Vogel Magyar biszex perverzióiról beszélgetnek!
Sorra bújnak elő Hegedüs hadnagyaink
Ne hagyjuk, hogy az esküszegők árnyékrendőrséget és árnyékhadsereget szervezzenek!
Az „élősködő” Magyar Peti tartott kiselőadást Orbánnak az érdemi munkáról és a szerénységről
Az az ember, akinek a legnagyobb teljesítménye eddigi életében az volt, hogy betöltötte azokat a pozíciókat, majd felvette és elköltötte az azokért járó milliókat, amelyek nem tehetsége vagy szorgalma, hanem csupán felesége miatt illették meg.
