Vezércikk
Levelet kaptunk a Fővárosi Törvényszéktől!
A levelezés megindulását őszinte örömmel üdvözöljük, mert szerintünk - és cikkeink is erre irányultak csak és kizárólag - felettébb szükséges lenne már a párbeszéd a jogrendszert működtető emberek és a társadalom között. Álláspontunk szilárd: olyan országban akarunk élni, ahol a jogerős bírósági ítéleteket végre kell hajtani, akkor is, ha nem értünk vele egyet. De cserébe a jogrendszernek és a jurátus kaszt képviselőinek, a jog logikájából következő igazságon kívül figyelembe kell vennie az emberi józan észből következő igazságot is. Felszólamlásunk célja csak egyedül ez. Kérem a Kedves Olvasót, hogy a szöveg további részében - mint ahogy a címben se - ne találjon, keressen vagy fedezzen fel semmiféle iróniát. Tényközlések következnek, amely tények viccessége a világmindenség sajátosságaiból következik és nem a mi perverz ízlésünkből. (Jóakaratú válaszunk végén a levél teljes terjedelmében olvasható.)
Tessék mondani, miért van több joga a bűnözőnek, mint az áldozatnak?
Unióba lépésünk egyik alapfeltétele volt a jogharmonizáció. Ma már látjuk, hová vezetett mindez: jogilag is „hozzádegeneráltuk” magunkat Brüsszelhez. Tehát nemcsak egyes bírók butasága vagy aljassága miatt úszhatják meg a felelősségre vonást vagy kaphatnak mesés kártérítést például a balliberális politikusbűnözők, hanem a feje tetejére állított, unióhoz butított jogszabályok miatt is. Ezt az „igazságszolgáltatást” már rég nem az igazság kiderítése, a társadalom jogos felháborodásának csillapítása és a bűnözők megbüntetése érdekli.
Tizennégy év, hetedszerre is első fok! - Magyar bíróság, én így szeretlek!
14 éve tart néhány ember ügyében a büntetőeljárás. Sem az adott bűnügy, sem a vádlottak személye nem érdekes, csak az, hogy miként fordulhat ez elő? Ezek el nem ítélt emberek, akik ha bűnösek is, ha a legsúlyosabb büntetést is érdemlik, akkor is arra ítéltettek ezen felül még, hogy egy időhurokban éljenek. Arról a kellemetlen lehetőségről nem is beszélve, hogy esetleg nem bűnösök.
Hit
Zseniális győzelmet aratott vasárnap este a magyar válogatott a világbajnoki ezüstérmes Horvátország felett. Mintha egy könnyűsúlyú bokszoló legyőzte volna a nehézsúlyú klasszist. Felállt a nemzeti csapat az első nagy pofonból, és végül kiütötte a kissé elbizakodott ellenfelet.
Még a mi életünkben!
A XX. században a magyar átlagembereknek legalább háromszor kellett átrendezniük hosszú távra az életüket: először az első világháború utáni magyarellenes békék, majd a két elmebeteg, teljesen embertelen ideológia, a nácizmus és a kommunizmus miatt, majd 1990 után a kommunizmus bukása után a liberális kapitalizmus szolgai hazai alkalmazása miatt. Mindegyik értelmetlen és kudarcos ideológia, politika nyugatról érkezett, ahogy most is nyugatról érkezik a liberális ideológia szélsőséges végső változata, és különös módon az iszlám újabb térhódítása is.
Üzenet a csalódottaknak: fog még Orbán lábai előtt csúszni-mászni Weber!
Érthető a csalódottsága néhány lelkes kormánypárti szavazónak a tegnapi Orbán-bejelentés miatt. Voltak, akik azt várták, hogy a Fidesz végre kilép az Európát és saját elveit is eláruló, hazug és zsaroló néppártból, sőt, jól rájuk is vágja az ajtót. Ám egy felelős államférfi túl kell, hogy lásson mégoly jogos sértettségén, indulatain – hisz Európa jövője a tét! Már csak azért sem érdemes csalódottnak lenni, mert ellenzékünk tombol – ebből is látszik, hogy az ország szempontjából kedvező dolog történt tegnap. Amúgy a most csalódott jobboldaliak gyorsan megbékélnek majd, ha májusban azt látják, hogy ezek a Manfred Weber-féle nyálkás csigaszerűségek csúsznak-másznak Orbán, Salvini és a többi, Európát védő politikus előtt, a támogatásukért esedezve. „A bosszú hidegen tálalva a legjobb.”
Megint egy helyzet, amiből Orbán Viktor kihozta a legtöbbet
A baj csak az, hogy politikustársai nem voltak képesek erre a bravúrra; az Európai Néppárt tovább veszített a politikai súlyából. Legfőképpen azért, mert nem az európai szavazóknak akar megfelelni, hanem a nyugat-európai ki tudja, milyen liberális elitek elvárásainak. Az EPP szerette volna, de nem merte kizárni a Fideszt, mert azt azért megértették: hamarosan előfordulhat az, hogy egy, az EPP-vel azonos erejű pártcsaládban láthatnák viszont. Ha véletlenül győz a néppárt, akkor talán érdemes benne maradni, ez az esély megérte a tegnapi hercehurcát; de ez már nem szövetség, még csak nem is a közös ellenségből következő szükségszerűség, hanem már csak a politika tehetetlenségi ereje.
Patkányhad rágta összeomló ház, Európai Néppárt a neved
Vajon felveszi-e újra? Éppen ötven éve ment ki vöröskokárdával a Tanácsköztársaságra emlékezni Demszky Gábor
Őket elektrosokkolták, minket meg zsebre vágtak – Az ellopott rendszerváltás margójára
Harminc éve, 1989. március 15-én végre együtt ünnepelt a nemzet. Nagy pillanat volt, de elrepült, s végül nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettük volna. A rendszerváltást ellopták, az igazi hősökre, a helyettünk megvert, elektrosokkolt, lecsukott ellenállókra nem emlékezünk. Az átvilágítás, a reprivatizáció, a jóvátétel és az igazságtétel elmaradt. „Kimosták az agyunkat. Szép csöndben majszoltuk a parizert, és közben eladósodott az ország. Aztán néztük a Szomszédokat, mialatt kilopták alólunk mindent, még azt a nyomorult, piros műanyag szart is, amit még széknek sem lehetett nevezni, de legalább üreges volt. Kicserélték a téliszalámit zalaira, és elhitették velünk, hogy a zalai finom. Aztán eladták azt a gyárat is”. Vezércikk.
Kiderült: Orbán gyűlöletpolitikája a hibás, amiért Uj Péter lekínaizta a bajnokunkat...
Nagy nehezen bocsánatot kért Uj Péter, amiért lekínaivendégmunkásozta egyik nemzeti hősünket. Nem kellett hozzá sok idő, csupán öt-hat nap. Meg néhány tiltakozó jegyzék, pár tucat ökölrázó 444-olvasó. Ám mielőtt teljesen elalélnánk főszerkesztő úr jellemszerkezetétől, olvassuk végig az opust. Mert abban a bocsánatkérés után ott van egy „de”. A mea culpa borvirágai mellett bizony ott nyiladoznak a magyar kormány s társadalom bűneinek tövises kórói is, amelyek Péterünket – szerinte – a „hülye vicc” csalitosába csalták. Végső soron tehát ő is egy áldozat: Orbán gyűlöletpolitikájáé. Így lyukad ki végül a bocsánatkérés majdnem ugyanott, ahol az összes irományuk: a kormány a hibás!
Weber "Spitzenkandidat" (csúcsjelölt) Budapesten
A Negyedik Birodalom rendkívüli és meghatalmazott nagykövete ma Budapestre látogat. A látogatás annyiban különbözik az 1944-es vizittől, hogy mostanában a német hadsereg egy nagyobb magyar járást sem lenne képes megszállni, azt is csak a nyugati határszélen és a cseh, illetve a szlovák vasutak szívességéből. És az oroszok se jönnek. Az ultraliberális sajtó természetesen úgy igyekszik beállítani a vizitet, hogy Weber Orbán Viktor megrendszabályozására érkezik, pedig valójában szépen kérni jön. Ha nagyon elvakultan optimisták lennénk, azt is mondhatnánk, hogy kampányolni fog a Fidesznek.
Kőfaragók és balett-táncosok
A jobboldali sajtóban elkezdődött az az örvendetes folyamat, hogy akár egy lap keretein belül le is lehet folytatni olyan vitákat, amelyek jobb-bal kontextusban értelmezhetetlenek, viszont alapvetően szükségesek ahhoz, hogy ellenséges behatás nélkül alakíthassuk ki a saját kereteinket vagy világossá tegyük bizonyos szakmai döntések hátterét. Az különösen tanulságos, hogy egy ilyen diskurzus a Magyar Állami Operaház balettkara és a Táncművészeti Egyetem kontextusában robbant ki. Mint kőfaragó, nyugodtan kijelenthetem, hogy az össznemzeti hozzánemértés tekintetében a balett esetében állunk a legjobban, így boldogan és tényektől nem befolyásolva alakíthatunk ki indulatvezérelt véleményt a kérdésről.
Játék a határoknélküliséggel
Éppen a Fidesz kizárásán ügyködik az Európai Néppárt, hogy addig se kelljen szembenéznie a tényleges problémájával: eldönteni, hogy elutasítja vagy támogatja a tömeges bevándorlást a harmadik világból. Manapság tulajdonképpen az összes vita erről folyik Európában, hiszen amikor a jogállamiságunkért meg a CEU-ért aggódik a Fényességes Haladó Nyugat, akkor is az aggasztja őket, hogy ragaszkodunk a kereszténységhez, a muzulmán világ nagy barna szempárjaiból viszont nem kérünk. Manapság ez már állandó vita tárgya, ami akkor lesz különösen megdöbbentő, ha visszanézünk a ‘90-es évek Európájára, amelyre jobban emlékszünk, mint hinnénk. Amikor még nem a migránsérzékenyítésről szólt a szórakoztatóipar.
Saját csapdájába lépett, de még mindig Orbánra mutogat az ellenzék
Legnemesebb honi hagyományaihoz hűen ismét teljes gőzzel nekilátott a haladó sajtó a politikacsinálásnak. Az Index az országgyűlési sípoláson és az utca összefestékezésén kívül mindenre alkalmatlan ellenzéket próbálja kikotorni abból a gödörből, amit köré röhögött a közvélemény. Mi más lehetne a módszer, mint a sajnáltatás, az áldozatpóz? A sugalmazás szerint nem fogalmatlan, garázda kreténekből áll az ellenzék, csupán csapdahelyzetbe kényszerítette őket Orbán Viktor. A miniszterelnöknek pedig olyan, elképesztő gazemberségeket ró fel, mint a nép igényeivel találkozó, a közvélemény tetszését elnyerő intézkedések, ráadásul Orbán nem átall egy politikai párt vezetőjeként a választópolgárok szavazataira hajtani. Ez megdöbbentő!
Megvan a dátuma a Német Kalifátus kikiáltásának: 2030!
Ralph Brinkhaus, a CDU és CSU közös frakcióvezetője elképzelhetőnek tartja, hogy 2030-ra muszlim kancellárja legyen Németországnak. Ez a szerencsétlen hülye egyáltalán nem érti, hogy ez a mondat egyenértékű azzal, mintha azt mondaná 1929-ben: elképzelhetőnek tartja, hogy egyszer - mondjuk 1933-ban - Adolf Hitler legyen Németország kancellárja.
A liberálisok pont úgy hazudnak, ahogy a kommunisták!
Egyrészt azért, mert általában valahogy - bizonyára véletlenül - a liberálisok és a kommunisták pont ugyanazok, a két halmaz egybeesik; másrészt, mert a kommunistáknál nem lehet jobban hazudni. Már vagy százötven éve csinálják, de még mindig működik a dolog, még mindig tömegek hiszik el nekik azt, ami ellentétes azzal, amit a saját szemükkel látnak. Itt az ideje, hogy ellentámadásba lendüljön a valóság.
Még Orbán kérjen bocsánatot, amiért kiplakátolta Európa sírásóit? Ugyan!
Olvasom, hogy több „kereszténydemokrata” párt a Fidesz kizárását követeli az Európai Néppártból, Manfred Weber frakcióvezető pedig elvárja a magyar miniszterelnöktől, hogy kérjen elnézést, amiért kitapétázta az Isiászos és a Nagy Filantróp fejével Magyarországot. Tényleg nem értem, mit nyűglődnek a brüsszeliták. Olyan szépen mutat ez a két emberkereskedő ott a plakátokon! Tán a kísérőszöveggel van baj? Hisz' nemrég még büszkék voltak a migránskvótájukra, sámfával próbálták letuszkolni a torkunkon – most meg kiakadnak rajta. Normálisak ezek?
Az ellenzéktől már a saját szavazói is undorodnak!
El kell ismernünk őszintén, hogy a családvédelmi akciótervvel kapcsolatos ellenzéki reakciókra nem számítottunk. Ahogy arra sem, hogy közösen hangszerel és egységes kórusba áll össze az ellenzék, és egy ilyen, a céljaiban ép emberi értelemmel vitathatatlan intézkedéscsomag esetében még csak nem is az eszközöket és azok várható hatékonyságát vitatja, hanem magát a célt támadja meg olyan szélsőséges ideológiák irányából, amelyek támogatottsága Magyarországon - ellentétben a „művelt nyugattal” - gyakorlatilag nulla. Ne felejtkezzünk el erről, és a választókat se felejtsük el emlékeztetni arra, hogy az ellenzék nem akar magyar gyerekeket.
Szánalmas és izzadságszagú, avagy a humor halála
Hajós Andrásnak volt valaha egy show-műsora a TV2-n, amelyről „Meglepő és mulatságos” címmel jelent meg kritika anno, utalva arra, hogy a műsor szórakoztató volt, ám egyben szokatlan is a kereskedelmi televíziózás történetében. Nem is volt hosszú életű a műsor, mivel nem hozta a szükséges számokat: az átlag néző számára nem volt kellően fogyasztható a kicsit urbánusabb, intellektuálisabb humor. Ne gondoljunk semmi rosszra: nem a körúton belüli értelmiség öncélú, lakásszínházakban előadott művészete próbált a képernyőre költözni és humoros lenni. A Hofin, Sas Józsefen, Nagy-Bandó Andráson, Farkasházy Tivadaron szocializálódott közönség (politikai irányultságtól függetlenül) ugyanis valóban nehezen emészti meg, ha valaki tényleg vicces, és egy kicsivel árnyaltabb is tud lenni a humora. (Fábry üdítő kivétel, furcsa anomália volt hosszú éveken át.) Hajós András egykor valóban vicces volt. Sőt, igazából még ma is az, ha nem vedlik épp át politikai aktivistává. Politikai véleményét ismerjük, elfogadjuk, nincs is ezzel baj; sőt, időnként még el is tud sütni politikai jellegű, jó poénokat az egyébként nem politikára kihegyezett műsorszámaiban. Talán mert nem görcsöl, nem feladatot teljesít, nem Orbán Viktor megbuktatásának lázálmával ébred és fekszik nap mint nap. Lehet, hogy nem kedveli (ezt nagyjából tudjuk is róla), de ettől még nem veszítette el a humorérzékét.
Az Abcúg és a nevük elhallgatását kérő bűnbánók, avagy ki is a propagandista?
Szinte el is képzelhetjük az izgalmat, amellyel az egyszeri, tipikus Index-olvasó nekiállhatott kicsomagolni a hétfőre adagolt szellemi táplálékot, ismételten megerősítendő önnön magát saját tévképzeteiben a mindenható NER gonoszságáról. A hadtápot és a rettegést ezúttal az az Abcúg nevű hírblog szolgáltatta, amely hiába létezik önálló kollektívaként már 2014 óta (az akkori Origós főszerkesztő-váltáskor elsőként kiugrott újságírók alapították), valamiért mégis fontos a külső tartalmakkal egyébként jellemzően nem villogó Indexnek azóta is, hogy az elsőtől az utolsó betűig átvegye és leközölje a cikkeik nagy részét. A telepi romagyerekek és a Kiskörúton belül világhírű fantaszták sorstragédiái helyett azonban igazán minőségi, már-már Soma-díjjal kecsegtető tényfeltárással szolgáltak az oknyomozás szerelmesei ezúttal; ha lenne humorérzékük és önkritikájuk, még azt a címet is adhatták volna legújabb betűhalmazuknak, hogy Minden, amit tudni akartál a propagandistákról, de soha nem merted megkérdezni – de a végén akkor se lennénk sokkal okosabbak.
Milyen az az ország, ahol most is ellenforradalomnak lehet nevezni ötvenhatot?
Százötvenszer elektrosokkolták Pákh Tibort, aki társaival helyettünk is bátor volt, helyettünk is tartást mutatott, hogy most azt nézze, az újjáalakult Munkásőrség "ellenforradalomnak" nevezheti ötvenhatot. Mi történt? Meddig főzték a gulyás-kondérban ezt a társadalmat, amíg ilyen puha lett? Miért hagytuk, hogy a radikális rendszerváltók eltűnjenek, meghaljanak, mint az egymás után eleső Krassó György és Csengey Dénes? Miért néztük, hogy Hornék a pofánkba röhögjenek? Hogy egy részeges kommunista vezesse az országot? Mikor ébredünk fel?
Gyurcsányné a lopott villából üzeni: baromira aggódik a szegényekért és a közvagyonért
Nem tudom, Gyurcsányné asszonyság a szemlőhegyi rezidencia melyik nyílászárójának kunhalmizott neki és hányszor, de hogy alaposan beüthette a buksiját, az biztos. Máskülönben nem írogatna ekkora szamárságokat az internetre. Hogy a szegényekért aggódik a zabrált villa gangjáról, az szódával elmegy. Na de az állam szétlopásáért is? Czeglédy hitelezője, a sukorózós-lízingtrükközős manus neje a közpénzek sorsáért vijjog? Agyamat eldobom!
Az Ellenzék a Suzuki kapui előtt
A mi közös csodás nagy Ellenzékünk tegnap sajnos beleesett a folytatások egyik klasszikus hibájába, abba, hogy egy lezárt történetet akart folytatni. Ez a folytathatatlanság láthatóan fojtogatóan hatott az ellenzéki agytrösztök világmegváltó munkájára, mert a tegnapi nap - nagy csalódásunkra - teljes érdektelenségbe fulladt, valahol az esztergomi Suzuki-gyár kapui előtt.Ajánljuk még
„Szoboszlai a világ egyik legjobbja!” – Elképesztő dicséretet kapott a magyar klasszis!
Mohamed Szalah rendkívüli elismerését Arne Slot vezetőedző is megerősítette!
A happy end kezdete, avagy Kercsó Árpád hazatért a magyar hokiba! (PS-exkluzív!)
A Pesti Srácok portrécikke is szerepet játszott abban, hogy Kercsó Árpád ismét idehaza dolgozik.
Az Állami-lakótelepről indulva lett a világ legdrágább játékosa és az utolsó magyar vb-gól szerzője – Détári Lajos hatvanéves!
Alapembere volt az 1980-as évek világverő magyar válogatottjának, ő magyar foci eddigi utolsó világklasszisa, egyben ő szerezte a magyar labdarúgás utolsó világbajnoki gólját is. Középpályás létére rendkívül gólerős volt, ugyanakkor irányítani is zseniálisan tudott, labdáinak, utolsó passzainak pedig mindig szeme volt. A Németországban, Görögországban és Olaszországban is sztárrá váló egykori csodálatos játékos, Détári Lajos ma ünnepli hatvanadik születésnapját, írásunkkal előtte tisztelgünk.
„Közöttünk a kezdetektől létezik egy láthatatlan, de nagyon erős kapocs!” – Beszélgetés Menczer Erzsébettel, a SZORAKÉSZ elnökével (PS-exkluzív!)
Exkluzív interjút adott portálunknak a harmincötödik születésnapját ünneplő SZORAKÉSZ elnöke, Menczer Erzsébet.
